Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-19 / 218. szám
2019. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK A közvetített munkaerő után nem fizettek se adót, se járulékot Illusztrációs fotó: Shutterstock Másfél milliárdos kárt okozott a bűnszervezet Költségvetési csalás Szekszárdon is dolgozott az a munkaerő-kölcsönző cég, amely több száz kiközvetített takarító és biztonsági őr után nem fizetett se adót, se járulékot. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu SZEKSZÄRD Dr. Kuperczkó Adrienn, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Baranya megyei igazgatóságának sajtóreferense elmondta, a bűnszervezetként működő, 25 cégből álló láncolat több mint másfél milliárdos kárt okozott a költségvetésnek. Az adóhivatal húsz gyanúsítottal szemben javasol vádemelést jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás megalapozott gyanúja miatt. A pécsi központú, vagyonvédelemmel, takarítással és munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégháló Budapesten, Pécsett, Szekszárdon, Baján, Szegeden, Debrecenben és Kecskeméten vállalt megbízásokat több száz munkavállalóval. A dolgozókat ugyan bejelentették, de bevallást nem nyújtottak be utánuk. A bűnbanda szervezettségét jól mutatja, hogy egy komplett könyvelőirodát tartottak fenn a trükkök eltüntetésére, amit az egyik elkövető volt felesége irányított. De a munkába beszerveztek egy banki alkalmazottat is, aki az újonnan alapított cégek bankszámláinak nyitásánál tette „gördülékenyebbé” az ügymenetet. A gyanúsítottak között van egy budapesti ügyvéd is, aki a fiktív cégbejegyzéseket intézte. A bűnszervezet irányítóit végül országos akcióban a NAV kommandósai fogták el, a nyomozók mintegy ötven helyszínen tartottak házkutatásokat. A költségvetésnek okozott 1,6 milliárd forintos kár megtérülésére ingatlanokat, bankszámlákat zároltak és készpénzt, luxusautókat foglaltak le. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Szondázás Venter Mariann mariann.venter@mediaworks.hu Igen kellemes meglepetés volt számomra, hogy a szüreti napok alatt megszondáztatott több mint ezerhétszáz autós között csak egyetlenegy akadt, akinél alkoholfogyasztást mutatott ki a szonda. Bátran kijelenthetjük, hogy ez igen szép eredmény, nagyon jó, majdnem tökéletes. Az embert lassacskán eltölti a remény, hogy talán mégsem volt haszontalan a folyamatos meggyőzés, legyen szó újságcikkről, riportfilmról, statisztikáról, tudományos értekezésről vagy bármilyen egyéb más módszerről. Talán eljutottunk odáig, hogy mindenki számára világossá vált, ittasan a volán mögé ülni nem magyar virtus, nem macsó dolog, hanem veszélyes ostobaság. Az alkohol hatásait nem kell bemutatni, hosszasan ecsetelni, csak néhány közülük, amely különösen veszélyes, ha járművezetésről van szó: oldja a gátlásokat, gyengíti a veszélyérzetet, lassítja a reflexeket. Ezek egyenként is éppen elég károsak, együtt pedig egyenesen szörnyű hatást eredményezhetnek, ha valaki egy több száz kilós fémhalmazt vezet, amely egy másodperc alatt negyven-ötven métert tesz meg. Tanultuk annak idején az iskolában, hogy a gépjármű veszélyes üzem, s ha egy ittas egyén vezeti, a hatás megsokszorozódhat. Hány szörnyű fotót láttunk, hány tragédiáról olvashattunk az ittas vezetés miatt. Családok mentek tönkre, életek törtek kerékbe, és ami a legszomorúbb, mindez elkerülhető lett volna. Mert egy üzemzavart vagy egy hirtelen rosszulletet nem lehet elhárítani, előre látni, aki azonban részegen ült a volán mögé, az maga hívta ki a sorsot. Tudjuk jól, a mai világban nem csak az alkohol okozhat problémát az utakon. A kábítószer hatása alatt álló sofőr ugyanolyan veszélyes, ráadásul manapság futótűzként terjed a rendkívül káros trend: szelfizni, sms-ezni, levelekre válaszolni, netán élőben közvetíteni a világhálón vezetés közben. Szeretném hinni, hogy nem kell ugyanannyi elrettentő példát produkálnia az életnek, mint az alkoholfogyasztás esetében ahhoz, hogy ezektől a káros szokásoktól is tartózkodjanak a járművezetők. Az eredmény igen szép, sőt, nagyon jó, majdnem tökéletes Esztergomi Gergely mindenkinek tiszta szívvel ajánlja az egyetemi ösztöndíjprogramot Valenciában tanult az Erasmus+ segítségével A több mint 30 éve futó Erasmus+ ösztöndíjprogramnak számos előnye van, fejleszti a nyelvtudást, az önbizalmat és az önállóságot is megtapasztalják általa a diákok. Esztergomi Gergely Valenciában töltött egy fél évet, a tapasztalatait az olvasókkal is megosztja. Mostanra, úgy vélem, aki kicsit is jártas az itthoni egyetemi életben, elkerülhetetlenül belebotlik egy-két vicces vagy épp izgalmas Erasmus-sztoriba. Bennem eleinte, mint talán mindenki másban, csupán városok sziluettjei, nehézségek hegyei-völgyei rajzolódtak ki. Számomra egy nagyon kedves barátom gyakorlatias leírására volt szükség ahhoz, hogy a délibábok valódi színekkel teljenek meg, és a rögösnek tűnő úton is megleljem azokat az ösvényeket, melyek egészen Valenciáig, az Universidad Católica de Valencia egyetemig vezettek. Igaz, ami igaz, nem voltam benne biztos, pontosan mit is várok majd kint töltött félévemtől. Persze, szerettem volna a középiskolában elsajátított spanyol nyelvtudásomat enyhén szólva is fokozni, mégis, ami leginkább vonzott, az maga a spanyol kultúra, s a több megbízható forrásból is kiemelkedőnek leírt, ottani egyetemi oktatás színvonala volt. S a szemeszter lezártával elmondhatom, várakozásaim mindkét esetben beigazolódtak. A spanyol légkör akarva-akaratlan, mint eltévedt porszemet szippantott magába, míg az általam is nívósnak ítélt, végzett kurzusaim oly módon szélesítették ki világfelfogásom perspektíváját, hogy csak visszatekintve érzem igazán, valahol, egészen mélyen más ember lettem. Egy olyan országban, ahol a lakosság büszkén viseli „a világ legboldogabb nemzete” megjelölést, e boldogság épp úgy jelen van az egyetem falai közt, mint a hétköznapokban vagy a kisboltokban. Természetesen nehézségek azért bőven akadnak, bár belátásom szerint azok külföldi utazástól függetlenül is akadnak. Hiszen képzeljük csak el, ahogy elkezdjük egyetemi éveinket... Hol az iskola? Honnan lesz szállásom? Hogyan jutok el A-ból B-be? Kitől kérdezzek? Mennyibe fog mindez kerülni?! Na és mindezt idegen nyelven, egy olyan városban, amit csak a Google kék manuszával volt eddig alkalmam bebarangolni... Azonban egyet sosem szabad elfelejteni: az Erasmus+ program alapjait olyan karakterekre helyezték, akik azért vannak, hogy segítsenek. S ezt meg is teszik szívesen. Öszszefoglalva tehát egy nehézséget tudnék igazán kiemelni: elengedni azt a fránya, amúgy is ingoványos egót, elfogadni, hogy ez a város nem az a város, s hogy itt bizony csak egy délutáni homokozásra ítélt, totyogós bölcsis vagyok, akinek még kézmosáshoz is meg kell rángatni valamelyik meglepően kedves dadus köpenyét. Na meg a szállás. Azt jól elszúrtam! Amit a szállásról talán érdemes észben tartani (az árkategórián kívül), hogy legyen közel az egyetemhez! 225 euró a 8. emeleten, a tetőről egyenesen belemerülve a Földközi-tenger panorámájába? Ugyan, Gergő, ez kell neked! Bár valóban elbűvölően letaglózó volt kedvesemmel egy hajnali tea mellett, egy pokrócba tekeredve elnézni, milyen gyorsan is bukik elő a napkorong a rózsaszín hullámok mögül... Ezen legrosszabb döntésem, olybá tűnik, egyben a legjobbnak is bizonyult - némi szerencsével. Valenciában a városvezetés valami oknál fogva fejébe vette, hogy az ő lakosságuk lesz a legsportosabb. így a rengeteg workout-, foci-, baseball- és kosárpálya mellett mindent átszövő kerékpárutat is kiépítettek. így a legmaradandóbb gyakori élményem pont a tekerés lett. Az egyetemről hazamenet, majd végig a 9 km hosszú, gyakran 500 m széles, gyönyörű Túria-parkon át egészen le a tengerig, majd a homokos tengerpart, s az alig öltözött spanyolok vibráló tömege mentén, jómódú marokkóiakat kerülgetve fel, a parttól csak egy köpésre bérelt szobámig. Ugyanakkor az illatok, színek, szellők és szellemiségek csábításában sem szabad megfeledkeznünk az egyetemről, mert ő sem fog rólunk! Projektek, csapatmunkák, csapatban végzett projektmunkák, de annyi, hogy már oda sem nézek, ha gépelek! Katalógusok, ha kell, ha nem, házi feladatok^), egy héten akár kétszer 2,5 órás kurzusok és idegen nyelv, idegen nyelv (volt kurzusom, amin akadt német, cseh, horvát, svájci, máltai, thaiföldi, olasz és magyar). Cserébe viszont - ha túlestünk az első két hónapra rúgó megrökönyödésünkön - idővel valóban magunknak érezzük mindazt, amit tanulunk. A kisdiákból seperc alatt nagydiák kerekedik, aki azon kapja magát, hogy komolyan veszik. Fontos tehát észnél lenni! De az Erasmust mindenkinek tiszta szívvel ajánlom. Mert megéri! Te is kedvet kaptál? Kérdésed van? Tájékozódj a mobilitas.pte.hu/erasmus honlapon vagy írj az erasmus@ pte.hu-ra. Őszi pályázati határidő: 2019. október. 20.
