Tolnai Népújság, 2019. szeptember (30. évfolyam, 203-227. szám)
2019-09-11 / 211. szám
2019. SZEPTEMBER 11., SZERDA SPORT 15 Baráth Botond: „Folyton megfricskáznak minket!” - Willi Orbán: „Mi, magyarok sohasem adjuk fel!” A 2-1-re elveszített Magyarország-Szlovákia Eb-selejtező után megszólaló hazai labdarúgók meglehetősen maguk alatt voltak, de többen is megjegyezték, hogy csak csatát vesztettek, a háború még megnyerhető. „Annak örülök, hogy belőttem az első gólomat a válogatottban, de az eredmény nem engedi meg, hogy felhőtlenül boldog legyek" - ezt Szoboszlai Dominik mondta, hozzátéve, hogy nem állt melléjük a szerencse, de azt is kiemelve, hogy hisznek a továbbjutásban. Willi Orbán roppant csalódott, mert jó meccset játszottunk, de az első, leshelyzetből kapott gól nagyban befolyásolta a sorsunkat. „Hogy feladnánk? Ugyan már, mi, magyarok sohasem adjuk fel!” - jelentette ki büszkén az RB Leipzig középhátvédje. Baráth Botond szerint, akit már a lefújás után második sárga lapja miatt kiállított a spanyol játékvezető, így fogalmazott: „Voltak hibák a játékunkban, de alapvetően jól muzsikáltunk. A bíró szerintem a szlovákokat segítette, hiszen az első góljukat méteres les előzte meg. Sajnos, valahogy sohasem tudjuk átverekedni magunkat a szlovákokon, folyton megfricskáznak bennünket, mindig hozzájuk pártol a szerencse.” A szlovák lapok azon rugóznak, hogy az MLSZ rendőrkordonnal kettéválasztotta a szlovák szurkolók szektorát, és annak egyik felét a magyaroknak szurkoló dunaszerdahelyi fanatikusok foglalták el. A Sport.sk cikkében jelzi, a Szlovák Labdarúgó Szövetség minderre úgy reagált, az adott helyzettel nem tudtak mit kezdeni, mert szlovák állampolgárok vették a jegyeket. Ugyanitt arról írnak, hogy ugyan a magyar szurkolók kifütyülték Budapesten a meccs előtti szlovák him-Szoboszlai gólját ünnepük Fotó: MW nuszt, de mindez nem meglepő annak fényében, ami tavasszal történt Nagyszombatban, ahol a szlovák rajongók ugyanezt tették a magyar nemzeti imádság másodpercei alatt. Az első szlovák gól szerzője, Robert Mák azt is megemlítette, azért csókolta meg a címert a találata után, mert szerinte nem volt korrekt a himnuszuk kifütyülése. A Cas.sk bulvárportál arról ír, hogy a stadion előtt olyan sálakat árultak, amelyen át volt húzva a szlovák címer. A Pluska.sk pedig egyenesen hatalmas botrányról beszél, mert a szlovák állampolgárok, akik történetesen magyar nemzetiségűek, a magyar csapatnak szurkoltak, és sértő megjegyzésekkel illették a szlovákokat. A cikk írója arról azonban megfeledkezik, mi is hangzott el a szlovák szektorból, és milyen volt a nagyszombati mérkőzésen a hangulat. (Ch. G. A) JEGYZET Csak egy kilométer Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Olvasom az egyik, futók számára íródó sportmagazinban, hogy elég egy kilométert lefutni, és máris futóvá válik az ember. Nem vitatom ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát, hiszen elsősorban a kezdők biztatása lehetett a célja ennek a megfogalmazásnak. Míg ezt az életmódváltásra sarkalló mondatot el nem olvastam, soha nem gondolkodtam azon, hogy vajon hány lépés, megtett kilométer után tekinthető valaki futónak. Ha elfogadjuk azt, hogy egy kilométer megtétele elégséges ehhez, akkor is felmerül a kérdés, hogy vajon az ezredik méter után hirtelen köszönt-e be az átalakulás, vagy lépésről lépésre változik át futóvá a lelkes sporttárs. A Gengszterfilmben az egyik főszerepet játszó Scherer Péter hozza képbe Mucsi Zoltánt azzal, hogy „reggel fölkelsz, és máris rabló vagy”. Lehetséges, hogy a futásnál is működik valami ilyesmi? Az ezredik méterhez még csak egy önjelölt közeledik, de az ezeregyedik méternél már futót köszönthetünk? Logikusnak tűnik a feltételezés, miszerint ha valaki egy kilométer futás után elköszön ettől a sporttól, akkor joggal nevezheti magát visszavonult atlétának. Bizonyára sok majdnem bajnok üldögél otthon a fotelban azon merengve, hogy személyében egy elpazarolt tehetség bámulja a tévét. Azok, akik egy kilométer megtétele után további távokkal is megküzdenek, soksok kéretlen segítséget kapnak az életmódmagazinoktól például ahhoz, hogy vegyenek-e magukhoz ételtitalt futás közben, ha már egyszer ki akarnak teljesedni ebben a sportban. Egyre több futó szerelkezik fel izotóniás itallal, energiaszelettel, szőlőcukorral és ki tudja, mivel akkor is, ha egy óránál többet nem strapálja magát. Nem volna rá szüksége, de a táplálékkiegészítők forgalmazására épülő iparág megtanította neki, hogy azok nélkül semmire sem megy, sőt, esetleg veszélynek teszi ki magát Ott les a kiszáradás és az éhezés réme minden sarkon, jobb lesz vigyázni! Minden kezdő futó biztos lehet benne, hogy a szorgalmasan elvégzett edzésmunka nem csak az állóképességén és a sebességén fog javítani. Egyfajta ellenálló-képesség is kifejlődik a hobbiatlétákban. Képesek lesznek helyükön kezelni a magazinbeli tanácsokat. Szép példája ennek, amit egy 50 kilométeres verseny egyik indulójától hallottam. Apró hátizsákjára mutatva közölte, nem bízza a véletlenre az energiapótiást, nem akar csak a frissítőpontok kínálatára hagyatkozni, a pakkjában lapul némi rántott hús. Szerencse, volt olyan frissítőállomás, ahol főtt krumpli is akadt, így akár körettel is ehette a fehérje-utánpótlásnak szánt elemózsiáját. Csak akkor marad esély, ha nem kapunk ki Horvátországtól Splitben még lehet javítani A meccs végén elszabadultak az indulatok. Dzsudzsák Balázsnak kellett fékeznie Marco Rossit, aki indulatosan bírálta a játékvezető teljesítményét Fotó: Tumbász Hédi Kínos, fájdalmas, de nem tragikus. így jellemezhetjük a magyar labdarúgó-válogatott hétfői, 2-1-es vereségét Szlovákia ellen. A hátralévő három mérkőzésen hat pont valószínűleg már nem lenne elég a továbbjutáshoz az Eb-selejtezők E csoportjában, amiből pontosan leszűrhetjük a feladat nehézségét, de legfeljebb és átmenetileg csüggedni szabad, feladni tilos. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Marco Rossi érthetően feldúltan érkezett a meccset követő sajtótájékoztatóra. „A játékvezetés, ahogy Wales ellen, most is minket sújtott. Az első szlovák gól előtt hatalmas hiba történt, egyméteres lest engedtek el. Nem kifogást akarok keresni, elismerem a szlovák válogatott képességeit, kiváló játékosok alkotják, de ez az eset befolyásolta a találkozót” - füstölgött a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Jogosan, tehetjük hozzá. A második szlovák gól is elkerülhető lett volna, ha Bese nem lóg be, mert akkor Bozeriik lesen kapja labdát; feltéve, ha a bírók észreveszik. Bosszantó volt Lovrencsics sérülése, amivel csökkent a jobb oldali támadójáték hatékonysága, a több kihagyott helyzet, de az önostorozást ezzel le is zárhatjuk. A magyar válogatottnak végig volt tartása, az akarásra nem lehetett panasz, s akadtak jó teljesítmények is, Sallai klasszissá érett, az ő játéka kimondottan biztató a jövőre nézve. Rossz szokásunkkal szakítva nem szabad végletekben gondolkozni, nem kell egyből mindent temetni. Elvesztettünk egy olyan mérkőzést, amelyet nyugodtan hozhattunk volna döntetlenre - a győzelemhez már jelentős szerencse kellett volna. „A játékosaimat elismerés illeti a mai estéért, jól játszottunk, talán még jobban is, mint a szlovákok, ám az ellenfelünk jobban kihasználta a lehetőségeit” - fogalmazta meg ezt a maga nyelvezetén és szemszögéből Rossi. Fájdalmas, sőt, kínos a szlovákoktól oda-vissza elszenvedett vereség, ám magyar-szlovák viszonylatban továbbra is inkább arra kellene magyarázatot adni, hogyan jutottunk odáig, hogy északi szomszédunk válogatottját magasabban jegyzett, képzettebb labdarúgók alkotják, mint a miénket. Az nem csupán egy vitatható bírói döntés, a szerencse kérdése, hogy a szlovák futball több tehetséget, nemzetközi szinten is piacképes játékost nevel ki, mint a magyar. A hosszú távú teendők meghatározásánál azonban most sürgetőbb a rövid távú eredménykényszer. Fölösleges ecsetelni, mennyire létkérdés, hogy a magyar válogatott jusson ki a 2020-as Európa-bajnokságra. A horvátokkal és a szlovákokkal szemben is lépéshátrányba kerültünk a hétfői vereséggel. Hamsíkékkal roppant egyszerű az összevetés. A folytatásban ugyanazok az ellenfeleink: Azerbajdzsán, Wales és Horvátország, azzal a különbséggel, hogy mi utazunk Walesbe, ők pedig fogadják a szigetországiakat. Már ez is mutatja, hogy a mi utunk sokkal rögösebb, ráadásul a jelenlegi pontegyenlőség a szlovákoknak kedvez, mert először az egymás elleni eredmény dönt. Az nem is vitás, hogy Azerbajdzsánt és Walest le kell győzni ahhoz, hogy egyáltalán labdába rúghassunk. Csakhogy először a horvátok elleni vendégjáték következik. Akkor marad reális esély a kijutásra, ha október 10-én nem kapunk ki Splitben. Minden további számolgatásnak ez a kiindulópontja. Nehéz, de nem lehetetlen küldetés. Rossi nem csak tudja, ki is mondta: a folytatásban bravúr kell. Rajta... A menetrend OKTÓBER 10.: Horvátország-Magyarország Szlovákia-Wales OKTÓBER 13.: Magyarország-Azerbajdzsán Wales-Horvátország NOVEMBER 16.: Azerbajdzsán-Wales Horvátország-Szlová kia NOVEMBER 19.: Wales-Magyarország Szlovákia-Azerbajdzsán nroiHsnsHMü 2. Szlovákia 4 5 4. Wales 5. Azerbajdzsán 5 9-7 9 pont-6 9 pont 4-4 6 pont 5-13 1 pont
