Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-06 / 181. szám
2019. AUGUSZTUS 6., KEDD KITEKINTŐ g Elhagyta a tanári pályát, de később visszahúzta a szíve SZIKSZÁRD Tanár, újságíró, egykori televíziós operatőr és elkötelezett művészetbarát Kubanek Miklós. Életútjának jelentős állomásához érkezett, nyugdíjba vonul, és ez jó alkalom a számvetésére. Munkatársunktól szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Aktív dolgozóból nyugdíjas polgár lett, szó szerint egyik napról a másikra.- Még mindig újdonságként élem meg, hogy már nem vagyok tagja a munkavállalók joggal elégedett közösségének, hanem átkerültem a nyugdíjasok nagy családjába- mondja Kubanek Miklós. - Ez lehet, hogy kis lépés volt a velem foglalkozó ügyintéző életében, de nagy ugrás annak, aki ezt megélheti. Ilyenkor az ember megáll egy pillanatra, és visszanéz az eddig megtett útra. A nosztalgia egy divatos műfaj, főleg azért, mert ebben a korban az ember jobban emlékszik a régi idők történéseire, mint a tegnapi ebédjére.- Hogyan és mikor indult ez a bizonyos életút?- Mondhatnám, hogy nem a legjobbkor születtem, 1955-ben, a történelemben Ratkó-korszakként emlegetett időszakban. Az ekkor születettek nem a „nagy generáció” tagjai voltak, de mi még ismertük azokat, akik a második világégés után újjá építették ezt az országot, akiknél a szerénység a mindennapok gyakorlata volt. Átlagosak voltunk, átlagosan éltünk. Mi mindig, mindenhol sokan voltunk. Az iskolában például az első osztályban hárman ültünk egy padban, és a nyolc évfolyamból négyet délután jártunk, mert másként nem tudták megoldani. Még a középiskolában is 30-35 fős osztályokban tanultunk. Akkoriban csoportbontásról szó sem lehetett. Mégis a sok kiváló pedagógus felkészített bennünket a nagybetűs életre a gimnázium alatt.- Mi következett az érettségi után? Ha jól tudom, akkoriban nem volt könnyű bekerülni a felsőoktatásba.- Érettségi után jelentkeztem Pécsre a tanárképző főiskolára, ahová elsőre természetesen nem vettek fel. Bár a szükséges pontszámom megvolt, de a nyolcszoros túljelentkezés miatt nem én voltam az ideális jelölt. Elmentem tehát dolgozni egy évre az OFOTÉRT szekszárdi üzletébe eladónak. Sokat tanultam a bolt akkori vezetőjétől, Déri Istvántól. Ő akkor, a szocialista korszak közepén egy kapitalista szemléletű kereskedelmet képviselt. Tiszteltük és szolgáltuk a vevőket. A munkám során sokfajta kommunikációs technikát próbálhattam ki. Az itt megszerzett tudást később is nagyon jól tudtam kamatoztatni. 1974- ben egy sikeres felvételi után egy évre előfelvételis sorkatonai szolgálatra vonultam be Kalocsára, a Forradalmi Ezredbe. A dolgot az tette érdekesebbé, hogy az akkori honvédelmi miniszter - Czinege Lajos - fia szintén ott katonáskodott. Amikor Czinege apuka meglátogatta a fiát - szerencsére nem gyakran - még a galambok is derékszögben repültek az alakuló tér felett.- Katonaság és a diploma megszerzése után következhetett a nagybetűs élet. Hogyan indult a pályafutása?- A főiskola elvégzése után, telve hittel és reménnyel jelentkeztem tanári pályám első munkahelyén a szekszárdi szakmunkásképzőben. Itt kollégiumi nevelői státuszba kerültem. Közel ötszázan - tanár és diák - éltünk együtt a város szívében egy öt emeletes épületben. Nagyszerű volt ez az életközösség a közös munkára. Ilyen közel a tanulókhoz csak velük együtt élve kerülhet egy pedagógus. A négy pályakezdő egyikeként kerültem a tanári karba. A kollégiumot vezető Schróth Gyuri bácsi bizalmat szavazott nekünk, és felkarolt minden olyan változtatási javaslatot, ami előre láthatóan a gyerekek javát szolgálta. Ez alatt az idő alatt elvégeztem a szegedi József Attila Tudomány Egyetem pedagógiai előadó szakját. Négy, tanári tapasztalatokban gazdag év után átkerültem a megye legnagyobb iskolájába, ahol hat éven át a tanórán kívüli programokat terveztem, szerveztem és koordináltam. Ezt a kultúrmissziót Hideg László kollégámtól vettem át, aki remek alapokat teremtett a munka folytatására.- Következett a rendszerváltás időszaka. Más területen is változtatott?- Az 1980-as évek végén, hallgatva az idők szavára én is, mint annyi sorstársam új kihívásokat kerestem magamnak. A hobbimból hivatást csináltam, elfogadtam a KSZE Rt. felkérését, és elvállaltam a videó stúdió vezetését. Itt egy teljesen pénzközpontú világba kerültem, aminek nagyon gyorsan meg kellett tanulnom a játékszabályait. Itt az önálló tevékenység, a kezdeményezés, a kreativitás nem csak lehetőség, hanem munkaköri kötelesség volt. Négy évig dolgoztam ebben a munkakörben, és rengeteg nagy tudású, jó szakembert ismerhettem meg, olyanokat, akik kellő alázattal végezték napi munkájukat. 1994-től - nem egészen önként - vállalkozóként szabadúszó újságíró lettem. Dolgoztam újságoknak, rádiónak, TV-nek. Életem legpörgősebb és egyben legizgalmasabb időszaka volt.- Most mégis a tanári pályáról vonult nyugalomba.- Tizenöt év után belefáradva a kenyérharcba és a piaci szereplők tisztességtelen magatartásába, ismét váltottam, hasonlóan sok ezer kortársamhoz. Visszamentem az eredeti szakmámba. Kollégiumi nevelő lettem megint a Szekszárdi I. Béla Gimnáziumban. így lett keretes szerkezetű a munkás életem. A gyerekekkel együtt dolgozni fiatalon és seniorként is nagy élmény volt. Sok tehetséges diákkal szinte alkotássá vált a mindennapi munka. Persze, jelen volt a másik oldal is. A hiányosan és/vagy rosszul szocializált gyerekek nevelése sok fejtörést okozott, ami indukálta a szakmai együtt gondolkodást igényét. Most visszagondolva a pályámra, összefoglalva azt csak annyit mondhatok: egy névtelen generáció alig ismert tagjaként „nem voltam csillag csak rőzsetűz”. Igyekeztem ezzel a tűzzel másoknak utat mutatni, és vezetni őket a sötétben, hogy meg ne botoljanak. Ezen az úton persze én sem voltam társtalan. Feleségem mindig mellettem állt, és mindenben segített. Pedagógiai rutinja - negyven évig tanított és nevelt több szekszárdi középiskolában - sokszor átsegített a kialakult holtpontokon, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Most valami új, valami más kezdődik el. Még nem tudom, hol találom meg a helyem ebben az új rendben, de remélem lesz majd módom a Mözsi-Szabó Pista bácsi likas tarisznyáját tovább hordozva, szolgálnom másokat. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Keresi a helyét és reméli hogy továbbra is lesz alkalma másokat szolgálni Új művekkel gyarapítják a kőlesdi kortárs gyűjteményt a festőtábor résztvevői PROGRAMOK Képeket és közösséget is alkotnak KÖLESD Nyolc festő, nyolc képpel gazdagítja a kölesdi kortárs gyűjteményt. Alkotótábort tartanak a helyi művelődési házban, ott, ahol a legendás hírű népművelő, Baranyai László tevékenykedett annak idején. A házigazda az ő lánya, Baranyai Eszter. Apu nagy, körülbelül kétszáz képből álló gyűjteményt szedett össze - mondja. - Miután 1989-ben meghalt, tovább gyarapítottuk az állományt. Ma közel háromszáz alkotásból áll ez a kölesdi közgyűjtemény. Az ő idejében természetes dolog volt, hogy egy kiállítás-megnyitóra a község apraja-nagyja eljön. Sokat dolgozott ezért: az értékcentrikus szemléletmód kialakításáért, a látásra nevelésért. Látás mozgalomnak nevezte ezt a szervező tevékenységet. S most itt az Új Látás. Ez az alkotótábor neve, melybe a harmincas éveikben járó képzőművészeket hívták meg. Többségük a Rühl Gizella nevével fémjelzett Szabó Dezső-ösztöndíj nyertese. Erről már Könyv Kata, a tábor szakmai vezetője beszél. Nemcsak képeket, közösséget is alkotnak. Elkészült műveikből szerdán rendeznek kiállítást. Wessely G. A szerző felvétele Uj alkotások születnek a régi képek között Kölesden | ra \ fí H H .... KEDD SZEKSZÁRDI Az oroszlánkirály (amerikai családi film), 15 óra. Pompon klub, (angol-amerikai vígjáték), 17 óra. Anna (francia akció-thriller), 19.30. SZERDA MOZI SZEKSZÁRDI Az oroszlánkirály (amerikai családi film), 15 óra. Pompon klub, (angol-amerikai vígjáték), 17 óra. Anna (francia akció-thriller), 19.30. KIÁLLÍTÁS TAMÁSI Galéria: Gosztonyi Zoltán népi iparművész faragó, a Népművészet Mestere kiállítását Komjáthi Ágnes, a Tolna Megyei Népművészeti Egyesület elnöke nyitja meg, közreműködik a „Kis Kaláris” énekegyüttes, 16.30.
