Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-31 / 202. szám
IMEFIL elyórseg l ers Köszöntjük az Előretolt Helyőrség (Kolozsvár, 1995) alapítóját és első mecénását, lapunk főmunkatársát, Szőcs Géza költőt. Boldog hatvanhatodikat! Megkérdeztük, hogy milyen érzés, ha az embernek duplahatost dobott a sors. A költő azt felelte: átgondolja a választ, sőt már el is kezdte írni, s bár nem fejezte be, az első és az utolsó részeket rendelkezésünkre bocsátja. íme. Szőcs Géza \ 66-os úton I. via reggél elindultam 166-os úton ántom jő velem szembe: cezem feléje nyútom: ) az, ki én voltam 33 éve. gén, ez ő, ez én vagyok, cit 33 éve ds híján agyonvertek. 2zt mondja egyik énem, gy beszél, ma már vénen. Most látom, többen vannak. Mem bánom, fiúk, gyertek. Hisz egy irányba tartunk?! De folyamatos-e az én? Mennyiben ifjú még a vén? A vén mennyiben ifjú még? Annak is kéne látszani: Ifjúnak lenni nem elég. Huszonhat éves énem így beszélt: A szemem zöld üvegszem, üvegnyelv koccan számban. S lehet, hogy megöregszem. Lehet, hogy megöregedtem? Ezt kérdi hatvanéves énem. Hiszen én az is én vagyok az aki harminc voltam így remélem. A jövőm állt előttem. Most már enyém a múltam. II. Fiúk, ti merre mentek? Mind, kik én voltam egykor, ti tizenéves Gézák, ti lázas vőlegények. Fiókjaimban drónok és végtelen regények. És mindegyik fiókban 365 lap a 65 fiókban egyikbe denevérek egy másikba meg pók van. Három üveggolyót követve magas hegységen keltem át: , az Üveghegyen jártam, Egy üvegszirén élt ott. , Én is üveggé váltam. A szirén szólított meg. Volt úgy, hogy vele háltam. Nehéz volt üvegkönnyem vagy bármit is lenyelnem. Mellemben üvegszív vert üvegből volt a nyelvem. Mellemben üvegszív vert, kettő. S így szól egy másik énem: Már vénülő kezemmel már vénülő szememmel már vénülő szívemmel elég sokféleképpen én látszom át a képen. És üveghangon, úgy beszéltem, madárnyelven és üveghangon így énekeltem és beszéltem. Aztán az üveg elrepedt, az Üveghegy meg minden. Kettéhasadtak szíveim s a golyók szíveimben. 7 Öntisztuló rendszer II. (szitanyomat, 46 « 54 cm, 2016) Függelék, jegyzetek a.) c.) Már vénülő lábammal én megyek át a téren. És valahonnan így szól egy másik, régi énem: Ma kétszer annyi lettem? Lehet, hogy feleannyi? Hiába kétszer harminc, énnekem most már annyi? Tartsunk, hatvanhat Géza egy életkonferenciát. S nehogy leírjuk rímként, hogy Új- vagy Óperenciát. r<V* ^ . .«tvr \ Amikor 140 kiló voltam, a hozzáértők azt mondták: le kell fogynom, mondjuk 70-re. Rá is szántam volna magam, de aztán az jutott eszembe: hiszen így el fog tűnni a fele Géza! Hova lesz az egyik felem? d.) 2019. augusztus 21-én, szerdán „Ők, kik én voltam eddig.” Egészen mostanáig, tegnapig, vagyis keddig. De ma egy másik nap van. Hat év s még másik hatvan, ahogy a német mondja. Azt mondja sechs und sechzig, mert neki így esik jól, ilyen formában tetszik. De milyen más a helyzet, mikor még szex unt cvancig Ha kilépsz önmagadból elérsz egy másik sanszig. Nagyanyám, amikor 1 éves voltam, éppen 47-szer annyi volt, vagyis negyvenhét éves. Amikor meghalt, már csak kétszer annyit élt, mint én. Kilencvennégy évesen temettük el, én akkor voltam negyvenhét. Hogy van ez? Hiszen nem éltem gyorsabban, mint ő, mégis a negyvenhétszeres előnyt behoztam kétszeresre, ennyire csökkentettem a distanciát. Hogy van ez? És amikor kilencvennégy leszek, utolérem? Ezen a ponton fog bevárni engem? Anyámról - akinek ezt az egészet köszönhetem - már nem is beszélve. Egyéves koromban ő huszonhatszor volt idősebb nálam. Most, hogy már 91, még csak másfélszer annyit sem élt, mint én. Hogy van ez? Teremtés - Makovecz Imre emlékére (litográfia, 64 * 86 cm, 2002) Teremtés II - Makovecz Imre emlékére (litográfia, 64 * 86 cm, 2002) 2019. augusztus IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
