Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-27 / 198. szám

2019. AUGUSZTUS 27., KEDD SPORT 15 Kozák Danuta sajnálja, hogy nem tudta a maximumot nyújtani A szegedi kajak-kenu vb-n va­sárnap sporttörténelmi pilla­natokat hozott a női kajako­sok K-l 500 méteres dön­tője: Lisa Carrington először győzött úgy ebben a szám­ban, hogy Kozák Danuta is ott volt a mezőnyben, az öt­szörös olimpiai bajnok klasz­­szis pedig a hazai kajak-kenu sport 500. vb-érmét nyerte meg - mégsem volt boldog... Pircs Anikó/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu A bronzéremnek tud örülni?- Nem, mert úgy szeretek kiszállni a hajóból, hogy en­nél nem tudok többet. Most viszont a rajtom annyira rossz volt, hogy ennél azért tudok jobbat. Nem mentem jó pályát, nem tudtam kihoz­ni, ami bennem volt. Miután a rajtot elszúrtam, próbáltam menteni a menthetőt, és vé­gig nyomni, de ebben kellett volna még lennie... Sajnálom, hogy nem tudtam úgy kiszáll­ni a hajóból, hogy a maximu­mot nyújtottam.- Fizikailag vagy mentálisan volt nehezebb a világbajnokság?- Is-is. Nem mondom, hogy fáradt lennék, hiszen ezúttal nem indultam sok számban, de vannak egyéb gondjaim.- Mire gondol? hogy végre vége Kozák Danuta bronzérmet nyert ötszáz méteren Fotó: MTI- Nem szeretnék erről be­szélni.- Kívülről nézve is feltűnt, küz­delmesebb, szenvedősebb a versenye a megszokottnál. Emiatt teljesített visszafogot­tabban?- Több önbizalomra lett vol­na szükségem. Nehéz év volt, örülök, hogy vége.- Nehezebb, mint az előző, ami­kor folyamatosan sérülések hátráltatták?- Bár voltak sérüléseim, nem volt rajtam lelki teher. Ezt a terhet én tettem magamra.- Amennyiben?- Olyan elvárásaim voltak magammal szemben, hogy úgy éreztem, már nem bírom el lelkileg. Ezért volt annyira hullámzó az idei szezon. Volt, hogy elkaptam a fonalat, és akkor nagyon jó volt, máskor meg lenyomott.- Ha újra az idény elején len­nénk, mit tenne másként, hogy csökkentse a nyomást?- Megpróbálnám kikapcsol­ni az agyam. Megpróbálkoz­tam ugyan ezzel, van rá mód­szerem, de amikor csinálom, nem működik. Új módszert, eszközt kell találnom.- Közrejátszhatott a visszafo­gottabb teljesítményében, hogy az idény elején, az első váloga­tó után egy betegség is vissza­vetette a munkában?- Az a betegség tényleg na­gyon visszavetett. Nagyon rég fordult velem elő, hogy magas lázzal jó egy hétig csak feküd­ni tudtam. Utána szinte a nul­láról kellett elkezdenem újra evezni. De a világbajnoki fel­készülést ez már nem befolyá­solta, Kárász Annával és Lucz Dórával kemény újraalapozó időszakkal a hátunk mögött érkeztünk meg Szegedre.- A döntő végén még a ví­zen odahajolt önhöz az ezüst­érmes, párosban győztes fe­hérorosz Volha Hudzenka, és hosszabban beszélgettek. Miről?- Nagyon aranyos lány, kedvelem. Igaz, nemigen is­merjük egymást, legfőképp a nyelvi korlátok miatt, de azt tudom, hiszen többször el­mondta, hogy nagyon tisztel engem és felnéz rám. Meg­említette, sajnálja, hogy ki­zártak bennünket párosban, a K-2 500 méteren szerzett arany úgy nekik nem az iga­zi, hogy mi nem voltunk ott... Ahogy láttam, elég gyorsak voltak, alaposan meg kellett volna velük küzdenünk. Saj­nálom, hogy nem tudtunk ki­állni ellenük.- Szombaton összeült egy pá­ros evezésre korábbi társá­val, Szabó Gabriellával. A testé­nek vagy a lelkének volt inkább szüksége erre?- Is is. Gabival gyerekko­runk óta ismerjük egymást, próbált lelket önteni belém, ami sikerült, és ezt nagyon köszönöm neki. Ami pedig a fizikai részét illeti,’ elég so­káig eveztünk együtt, a moz­gásunk alapja nagyon egy­forma, ezáltal technikailag is próbált segíteni és felgyorsíta­ni a mozgásomat. ló volt, hogy kicsúsztunk együtt, ami az egyéni felkészülésemet szol­gálta - de nem kell messze­menő következtetéseket le­vonni belőle.- Elutazik szeptember elején Tokióba, az előolimpiára?- Nem. Most pihenni sze­retnék. Tényleg nagyon hosz­­szú volt az év, és nem sima, nagy hullámvölgyeim voltak. Remélem, a pihenő után el tu­dok kezdeni rendesen dolgoz­ni. De egy ideig nem akarok kajakozásra gondolni. A szövetségi kapitány éles kritikával illette a férfi kenusokat és edzőiket Kopasz Bálint jövőre akár duplázhat KAJAK-KENU Öt arany-, négy ezüst- és három bronzérem, az olimpiai futamokra szűkít­ve ugyanez a számsor kettő­­egy-egy, az éremtáblázaton a harmadik, illetve az első hely; és persze tizenkét tokiói kvó­ta. Ez a magyar csapat mérle­ge a vasárnap véget ért szege­di vb-n. Nem kiugróan jó, de nem is lesújtóan rossz: átla­gosan megfelelő. Benne szen­zációs (mindenekelőtt Kopasz Bálint és a női négyes sikere), illetve magyarázatra szoruló (Kozák Danuta, valamint a fér­fi kenusok) teljesítményekkel egyaránt. Kopasznak valószínűleg az jelentette a legnagyobb meg­próbáltatást az egész vb alatt, amikor a rajongók, valamint az újságírók órákon át nem hagyták szabadulni. Becsüle­tére legyen mondva, ezt is jól kezelte. Pedig ő nem a közös­ségi médiában szüntelenül posztoló, korunk hőse alkat, hanem ízig-vérig sportember. Aki mindent a kajakozásnak rendel alá; nem csak beszél ró­la, valóban tudományos mód­szerek alapján edz, pihen és táplálkozik, nem enged meg magának csekély kilengést sem, a szabadsága alatt sem bulizik vagy a tengerparton él­vezi az édes semmittevést, ha­nem az Alpokba megy túrázni, smaragdra vadászni. Ez a munka, ez a mentalitás huszonkét éves korára meg­hozta a gyümölcsét: ő a ka­jak-kenu legbecsesebb, leg­nagyobb presztízsű verseny­számának, a kajak egyes ezer méternek a legjobbja. A ka­jakkirály. Szegeden mindent erre tett fel, jövőre, Tokióban azonban többet vállalhat, és így többet nyerhet. Nyílt titok, hogy mellé (helyesebben elé, mögé) kerestetik társ a K-2 1000-es egységbe, s az sem vi­tás, hogy Dombvári Bence a legesélyesebb jelölt, aki Szege­den K-l 500-on az ötödik he­lyével megállta a helyét. A férfi kajakosoknál tovább­ra is a K-4 500-as egység kö­rül forr a víz. A vb-n a kvóta­­szerzés volt a cél - az ötödik hellyel ezt teljesítette a kvar­tett -, mostantól az a kérdés, milyen összetételben induljon a hajó az olimpián.- Nem vagyok maradéktala­nul elégedett, másfelől viszont nagy teher került le rólam - mondta érdeklődésünkre Tótka Sándor, a négyes rang­idős embere. - Belém égett Kämmerer Zoli 2011-es nyilat­kozata, amikor ugyanitt, a sze­gedi kvalifikációs vb-n a né­gyes csalódást keltő hetedik helye után azt mondta, hag)»­­ják őket békén, megvan a kvó­ta, jövőre minden más lesz. így is történt, Londonban ezüstér­mesek lettek. Más összetételben, tegyük hozzá. Meglátjuk, mit hoz a következő év, de idén a magyar négyes nagyon messze volt az első két helytől. Ez az egység azért is kulcsfontosságú, mert aki benne ül, a kvótaszűke miatt annak szinte kötelező más számban is indulnia. Bár más szempontok szerint, de női kajakban is a négyesből kell kiindulni. Egyszerre meg­könnyíti és megnehezíti a vá­logatást, hogy a hölgyek ezút­tal Kozák Danuta nélkül nyer­tek, méghozzá meggyőzően. Természetesen Kozák szándé­ka, formája jövőre is alapve­tően meghatározza a lehetősé­geket. Az idei vb balul sült el az ötszörös olimpiai bajnoknőnek Szegeden - egyesben „csak” brófizérmes lett, párosban ki­zárták -, de harminckét éve­sen hiba lenne leírni őt. A női kenut pipálhatjuk ki a legkönnyebben, az 500 és 200 méteren (utóbbi nem olimpiai szám) ezüstérmes Bállá Virág és Devecseriné Takács Kin­cső immár állócsillag. A fér­fi kenu már komolyabb fejtö­résre ad okot. Nemhogy kvó­ta nélkül maradtak a mieink, az olimpiai futamokban (C-l és C-2 1000 m), még döntőbe sem jutottak. Ha akarunk, ta­lálhatunk mentő körülményt- Kiss Tamás peches középfu­tamba került, Dóri Bence köz­vetlenül a verseny előtt bete­gedett le, ezért Mike Róbert­­nek kellett a helyére beugrani a párosba -, de az összkép ak­kor is sötét.- A magyar kenusok nem vállalják fel azt a munkát és stí­lust, ami manapság eredmény­re vezet. Még mindig erős a szakmai féltékenység az edzők között, ami gátja az előrelépés­nek. Húsz évvel ezelőtt Fürdők Gáborral fahajóban, falapát­tal eveztünk három harmincat ezren, azzal az idővel most is döntőbe lehetett volna kerülni- füstölgőit Hüttner Csaba szö­vetségi kapitány. Aztán kicsit megenyhülve hozzátette, a ket­tesben továbbra sem remény­telen a kvalifikáció, mert csak olyan nemzetek előzték meg a mieinket, amelyek végül kvó­tához jutottak. Ezzel együtt jövőre aligha a férfi kenusok írják tovább a magyar sikertörténetet. Ha­nem várhatóan továbbra is a kajakosok, s Kopasz Bálintnak köszönhetően már nem feltét­lenül csak a hölgyek. Novák Miklós Pita kajakban Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu A múlt héten a szegedi ka­jak-kenu vb-n meg kellett dörzsölni a szemünket, hogy tényleg jól látunk-e, de nem volt optikai csalódás: a férfi kajak egyes 200 méte­res szám ötödik előfutamá­ban a tongai Pita Taufatofua igyekezett beállni a rajtgép­be, ami sehogyan sem akart összejönni neki. Ha minden igaz, a 2016-os riói olimpia megnyitóünnepségét mint­­egy egymilliárdnyian lát­ták, és ennyien kapták fel a fejüket, amikor hősünk bevonult a tongai zászló­val tradicionális öltözetben, ta’ovala-szoknyában, derék­tól felfelé pedig félmeztele­nül, beolajozott felsőtesttel. Ezzel a megjelenéssel el is lopta a show-t. A játékokon tékvandóban indult, fogal­mazzunk úgy, hogy mérsé­kelt sikerrel, mert a +80 kg­­ban az első fordulóban ki­esett, 16-1-re kikapott egy iránitól, de ez mit sem ár­tott az imázsának. A 2018-as phjongcshangi téli olimpián már a sífutás 15 km-es szabad stílusú versenyszámában mérette meg magát (!), a 119 induló­ból 114. lett, előzőleg pedig a megnyitón ismét ő masí­rozott a tongai zászlóval, a zimankónak fittyet hányva megint csak félmeztelenül. Pita Taufatofua időköz­ben 35 éves lett, de Tokió­ban nemcsak tékvandóban újrázna, hanem a kajako­sok mezőnyében is ott akar lenni. Bár gyerekkorában sokszor ült kenuban, csakis azért, mert ebben ülve ha­lászott, a versenyszerű ka­jakozásba hat nappal a sze­gedi vb előtt kóstolt bele! Már augusztus 14-én befu­tott Magyarországra, és be­kapcsolódott abba a prog­ramba, amellyel a nemzet­közi szövetség új terepe­ket akar bevonni a sport­ág vérkeringésébe. Ám lás­suk be, egy vb-n kajak-ke­­nűban a teljesen kutyaütő­ket nem lenne szabad en­gedni elindulni. Mert amíg egy-egy szerencsétlen fló­­tás hosszú másodperceken át próbál beállni a rajtgép­be, a többiek pattanásig fe­szült izmokkal koncentrál-, nak és tartják egyensúly­ban a hajójukat. A derék tongai, miután 200 méteren végül oda­­evickélt a rajthoz, a futa­mában 58.19 másodperces idővel úgy lett tök utolsó, hogy a győztestől bő 24 má­sodperccel kapott ki. Pró­bálkozott párosban is - itt a társával beborult a vízbe. Képzelhetjük, mennyi esé­lye van a kvótaszerzésre; tékvandóban'viszont talán megint kijut az olimpiára. Persze az ő nagy pillana­ta úgyis megint a megnyitó­­ünnepségen jönne el. Anno ott volt nekünk az 1988-as téli olimpián, Cal­­garyban síugrásban cset­­lő-botló Eddie, a Sas, aztán jött a 2000-ben, Sydney-ben majdnem vízbe fulladó Eric, az Angolna, Pita Taufatofua azonban hozzájuk képest is új dimenziókat nyitott az olimpizmusban. A kajakkirály. Kopasz Bálint mindent a sportnak rendel alá, ez pedig meghozta a gyümölcsét Fotó: MTI

Next

/
Thumbnails
Contents