Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-24 / 196. szám
6 műfordítás A ZSOLTÁROS HANGJA ÚJ VERSSOROKBAN helyőrség Bonczidai Éva Cím nélkül (aranyozott bronz, 30 * 13 * 10 cm, 2018) Forrás: Lavor Collective Sokáig számomra a Szentírás egyet jelentett Károli Gáspár bibliafordításával. Már gyerekkoromban lenyűgözött ez az ódon hangzású nyelv, és ma is kicsit megtorpanok, amikor a szószékről az új fordítású Bibliából hallom a textust. Persze tudom, milyen érvek miatt veselkedtek neki nagy tudású emberek, hogy pontosabb és mai nyelvezetű Bibliát adjanak a protestáns gyülekezeteknek, de én mégis ragaszkodom Károli zizegőn vékony bibliapapírra nyomtatott, apró betűs régi szavaihoz. A megújult énekeskönyvvel is épp így vagyok, valahogy mindig a régi szöveg zeng bennem. „Maradj velem, mert mindjárt este van, / Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram!” - énekli a gyülekezet, de az én énekem csendben ez marad: „Maradj velem! Már-már alkony föd el, nő a homály, Uram, te légy közel!”. Sok szép fordítása van ennek az éneknek, és nem is rangsorolnám őket semmiféle szempont szerint. Csupán példaként említettem mindezt arra, hogy milyen furcsa ragaszkodás munkál a lélekben azon szavak iránt, melyeken először hallotta ezt az üzenetet. Mert nem pusztán szövegek ezek, nem pusztán grammatika és dikció, és talán nem is csak megszokás. Mégis mindig örömmel olvasom, ha költők viaskodnak a Szentírás szövegeivel. Nagy felfedezés volt a Tízparancsolatról Dsida Jenő töredékben maradt költeménye, és kivételes élmény Farkas Wellmann Éva Parancsolatok című kötetét is olvasni. Szenczi Molnár Albert zsoltárfordításainak hatása évszázadok óta meghatározó az irodalmunkban, olyan költőinket ihlette meg, mint például Babits Mihály, József Attila, Weöres Sándor, Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes és Lőrincz P. Gabriella, akik zsoltárparafrázisaikkal bizonyították, a keresztény kultúránk csak úgy tud élő maradni, ha van erről személyes mondanivalónk, vannak ma is érvényes kételyeink, kérdéseink, könyörgéseink és hálaadásaink Istennek. A budapesti Erdélyi Gyülekezet nemrég költőket keresett meg azzal, hogy egy válogatott zsoltárcsokorhoz - az ősrégi szövegek nyersfordításait megismerve - készítsenek új fordítást, utánköltést vagy parafrázist. Az egyéves programban Benkő Ildikó, Fazekas István, láncú Laura, Kiss Judit Ágnes, Kovács Ferenc András, Lackfi János, Mezei Balázs, Petrőczi Éva, Szabó T. Anna, Urbán Gyula, Visky András, Vörös István vesz részt. A program alapgondolatának két gyökere van: „egyrészt az, hogy a budapesti Erdélyi Gyülekezet alapító lelkésze, Németh Géza hiteles, mély érzéseket gazdag nyelvi eszköztárral megszólaltató költőként is értékes szellemi hagyatékot örökített maga után. A másik az a több évtizedes igehirdetői tapasztalat, hogy a Biblia költői műfajú részeiből nagyon sok vész el a hivatalos bibliafordításokban. Ennek (egyik) fő oka minden bizonnyal az, hogy a bibliafordítást, különösen a nyugati hagyományban teológiai és filológiai szempontok határozzák meg. Elrejtett mélységek tárulnának föl, ha mai költőknek ilyen szövegekkel való találkozása közkinccsé válna” - olvasható az Erdélyi Gyülekezet közleményében. Június közepén a Németh Géza Emlékkonferencián már be is mutattak néhányat az elkészült művek közül, és hangsúlyozták, nem az a cél, hogy a most születő fordítások és zsoltárparafrázisok a hivatalos egyházi használatban lévő szövegekkel versengjenek. Ezek a szövegek elsősorban az irodalmunkat fogják gazdagítani, és a hitéletet is, ha arra ösztönzik az olvasókat, hogy az ő életükben is helye legyen ezeknek a régi-új verses imádságoknak, személyes és saját hangon szólalhassanak meg. Az Erdélyi Gyülekezet kezdeményezésére eddig elkészült művek közül most Benkő Ildikó és Fazekas István írásait tesszük közzé. 32. zsoltár Hagyjon el hűtlenségem! Felejtsen förtelmem! Tévelygésem ne találd, ne legyek csalárd! Nem Rólad tanúskodtam, úgy ordítottam: csontjaimig rothadtam. Kezed súlya rajtam, elfáradtam, fű a kánikulában. Hagyjon el hűtlenségem! Felejtsen förtelmem! Tévelygésem ne találd, ne legyek csalárd! Vétkem neked vallom, sebemet föltárom, orvosom, tisztítsd ormótlanságom! Hagyjon el hűtlenségem! Felejtsen förtelmem! Tévelygésem ne találd, ne legyek csalárd! A világ összetört, hozom eléd a port, fene vizek ne sodorjanak, rejtekem, ne szorongjak! Végy körül engem, oltalmazz! Hagyjon el hűtlenségem! Felejtsen förtelmem! Tévelygésem ne találd, ne legyek csalárd! Hadd mutassam a jó utat, tanácsommal hadd óvjalak! Ne légy ló, öszvér, ösztönlény, ne zabla szabja az ösvényt! Érezd az utat a nélkül! A kószáló mind kikészül, de aki az Úrban bízik, kegyes kegyelem öleli. Mind az Úrban örüljetek! Igazak, mind ujjongjatok! Örömhírrel vidítsátok az egyenes szívűeket! (Benkő Ildikó parafrázisa) 27. zsoltár 1. Az Úr az én világosságom és ő az én szabadítom, kitől is félhetnék? Az én életem sziklavára az Úr, ijedelmem kitől is lehetne? 2. Ha rám törnek ellenségeim, nyughatatlan gyűlölőim, hogy testemet széttépjék, ők bicsaklanak meg és ők esnek el. 3. Ha egy egész tábor vesz is körül, nem retten meg az én szívem, és ha háborúra kelnek ellenem, akkor is bizakodom én. 4. Egyet kérek csak az Úrtól, és arra is törekszem, hogy nyugalmam legyen az ő házában életem minden napján, hogy felismerjem az Úrnak szépségét és megtisztuljak az ő templomában. 5. Hiszen elmerít ő engem bozótosában a gonoszság idején, elbújtat sátrának rejtekébe, és a sziklaszirtre is fölemel. 6. És íme, az engem körülzáró ellenségeim fölé emeli a fejemet. Áldozatot mutatok be az ő sátrában, önfeledt áldozatot: zsoltárt zengek, énekelek az Úrnak. 7. Halld meg, Uram, hívó hangomat! Irgalmazz nekem és válaszolj! 8. Ó, én szívem, neked szól ez: „Kutassátok az én arcomat!” És keresem az Úrnak arcát. 9. Ne rejtsd el arcodat tőlem, ne fordulj el haraggal szolgádtól, ha már segítőm voltál, ne dobj el és ne hagyj el engem, szabadításomnak Istene! 10. Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr befogad engem. 11. Taníts meg, Uram, a te utadra! Te vezess engem az igazság ösvényén az én bántalmazóim miatt! 12. Ne mérj meg engem ellenségeim szándékával, mert felkeltek a hamis tanúk ellenem és dühöt lihegnek. 13. Ám én bizakodom abban, hogy meglátom még az Úr jóságát az elevenek földjén. 14. Várjad az Urat és légy erős, legyen a szíved rettenthetetlen, várjad az Urat! (Fazekas István fordítása) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET______________________________________________________________________________________________________________________________________________2019. augusztus
