Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-23 / 195. szám

2019. AUGUSZTUS 23., PÉNTEK SPORT 15 Az Eb-nyolcaddöntő a magyar női röplabda-válogatott célja „Ha hibáznak, élünk vele” Jan De Brandt együttese ma kezd az észtek ellen Fotó: MTI Akárhogyan is, de tovább kell jutni a csoportból - ez a célja a női röplabda-válo­gatott szövetségi kapitányá­nak, Jan De Brandtnak, aki szerint sztárok nélkül, erős csapatként legyőzhetik az esélyesebbeket is a ma kez­dődő Európa-bajnokságon. Roska Emese Boglárka/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Kérdezhetem magyarul?- Nem, nem! Túl nehéz, lehe­tetlen - mondta (ez utóbbi szót azért a mi nyelvünkön) nagyot nevetve Jan De Brandt, a ma­gyar női röplabda-válogatott belga szövetségi kapitánya, aki együttesével pénteken, az ész­tek ellen kezdi el a részben ha­zai rendezésű Európa-bajnok­­ságot.- Akkor hogyan váltja be koráb­bi ígéretét, és tart a lányoknak magyarul beszédet a rajt előtt?- Nevetséges lenne, ha nem a megfelelő szavakat monda­nám kellő kiejtéssel, ez ronta­na a hatáson is. A lányok elis­mernék a próbálkozásomat, de valószínűleg végignevetnék, én pedig nem ezt akarom elér­ni, hanem hogy koncentrálja­nak. Szóval maradok az angol­nál, azt úgyis mindenki beszé­li, és szívesen meghívom őket egy fagyira vagy sütire a ma­gyar beszéd elmaradása miatt.- Mit mond nekik akkor ango­lul a nagyon várt esemény kez­dete előtt?- Könnyű dolgom van, hi­szen ez különleges lehetőség, életükben talán egyszer lép­hetnek pályára Európa-bajnok­ságon vagy más nagy tornán saját közönség előtt. Motivál­tak, elszántak, a szurkolók mö­göttük lesznek, csak annyi a dolguk, hogy száz százalékban önmagukat adják, a szívükkel röplabdázzanak.- Játékosként és edzőként is volt része hasonló élményben.- Nagyszerű emlék, még ha játékosként harminckét évvel ezelőtt léptem is pályára, ami jelzi, már-már dinoszaurusz­nak számítok a röplabdában... A belga válogatottat 2007-ben irányítottam, elképesztő volt, szinte mindenki tíz centimé­terrel magasabbra ugrott a hazai közönség előtt, mint ál­talában. Az elején biztos lesz némi idegesség a lányokban, ám gyorsan át kell lépni rajta.- Akárhogyan is, de nyolcad­­döntőbe jutunk - jelentette ki a sajtótájékoztatón.- Muszáj célokat megfogal­mazni, valamiért játszani, nem mondhatjuk, hogy jaj, de boldogok vagyunk, amiért Európa-bajnokságon szere­pelhetünk, és megpróbáljuk kihozni magunkból a maxi­mumot. Ez nem elég. Az utol­só pillanatig, az utolsó na­pig harcolni kell, akkor is, ha az Európa-bajnoki máso­dik hollandok ellen zárjuk a csoportkört - meg kell pró­bálni akár két szettet is nyer­ni. Ha hibáznak, élünk vele. Nyolcaddöntőbe akarunk jut­ni, és ezzel elégedett is lennék, Feladók: Bleicher Réka (Újpesti TE), Tálas Zsuzsan­na (Swietelsky-Békéscsabai RSE). Ütők: Bokorné Liliom Rita (UTE), Dékány Berna­dett, Török Kata (mindket­tő Vasas Óbuda), Németh Anett (Coastal Carolina Univer­sity, amerikai), Sándor Rená­ta (Allianz MTV Stuttgart, né­met), Szakmáry Gréta (SSC hiszen nagyon nehéz ellenfél jönne a nyolc közé kerülésért.- Képes továbblépni a csoport­ból a válogatott?- Reálisnak kell lenni. A já­tékosok nem Olasz- vagy Tö-Palmberg Schwerin, német), Szerencsés-Miklai Zsanett (1. MCM-Diamant Kaposvár)'. Cen­terek: Gyimes Zsófia (Kansas State University, amerikai), Nagy Eszter (Rote Raben Vilsbiburg, német), Pekárik Eszter (Békéscsaba). Libe­rók: Molcsányi Rita (Békés­csaba), Tóth Fruzsina (Fatum- Nyíregyháza) rökországban, azaz a legerő­sebb bajnokságokban játsza­nak, ha így volna, azt mond­hatnánk, vannak sztárjaink. De nincsenek sztárjaink, vi­szont mi, együtt azok lehe­tünk. Ha keményen dolgo­zunk és támogatjuk egymást, remek együttes lehetünk, és az ilyen olykor képes legyőz­ni a jobb egyéni képességű já­tékosokból álló vetélytársat.- A lányokat nem zavarta meg, hogy a felkészülési meccseken sokat cserélt, és hosszú ideig kivárt a keretkijelöléssel?- Nem. Nem szeretem a kez­dő hatos és a cserecsapat ki­fejezést. Egy család vagyunk, egy társaság, mindenki ugyanazért dolgozik, minden­kire lehet számítani. Ugyan­olyan fontos lehet, aki 24:23- nál szervái jól, mint aki két órát tölt a pályán. Ezért kelle­nek olyan játékosok, akik ta­pasztaltak, nem idegesek, át­éltek ilyen helyzeteket, ezért cserélgettem sokat a felkészü­lési meccseken. A keretkijelö­léskor is fontos szempont volt a tapasztalat, a fiatalok pedig lendületet hozhatnak.- Nehéz volt fizikailag és men­tálisan frissen tartani a játéko­­. sokat? ~ - Nem, mert a felkészülés kezdetén és júliusban is kap­tak szünetet, felfrissülve tér­tek vissza. Gyorsan eltelt az idő, hiszen rengeteget utaz­tunk, sok meccset vívtunk, és közben a játék minden ele­mében fejlődtünk. Készen áll­nak a tornára, éhesek a játék­ra, legalábbis ezt érzem.- Mivel lenne elégedett az Európa-bajnokság után?- Remélem, sikerül megva­lósítani a kisebbfajta csodát a nyolcaddöntőbe jutással, ha pedig úgy alakul, varázs­latos mérkőzést vívni a világ­bajnok Szerbiával. Mi ren­dezzük a kontinensviadalt, bízom benne, hogy minden­ki elégedetten és jó érzések­kel fejezi be. Európa-bajnokság, nők, C csoport, Budapest Péntek: MAGYARORSZÁG­­Észtország, 20.30 (tv: M4 Sport). Szombat. Románia, 20.30 (tv: M4 Sport). Hétfő: Azerbajdzsán, 20.30 (tv: M4 Sport). Szerda: Horvátország, 18.00 (tv: M4 Sport) Csütörtök: Hollandia, 18 (tv: Duna World) A magyar válogatott Eb-kerete Cristiano Ronaldo belengette a visszavonulás lehetőségét A madridi komfortzónán túlra vágyott „Rájöttem, hogy nem a futball a legfontosabb az életben” Fotó: AFP LABDARÚGÁS Cristiano Rónái­dénak túlságosan kényelmes­sé váltak a madridi hétközna­pok, ezért szerződött tavaly nyáron a Juventushoz, sőt a portugál TVI-nek azt is elárul­ta, hogy talán ez lesz az utolsó idénye a profi futballban. Igen, nem zárható ki, hogy az idény végén visszavonul minden idők egyik legjobb futballistá­ja - Cristiano Ronaldo a TVI- nek adott interjúban hozta a frászt rajongóira. Aggodalom­ra persze semmi ok. Meglepő lenne, ha jövőre csakugyan be­fejezné sikerekben gazdag pá­lyafutását. Ráadásul, ahogyan az interjúból is kirajzolódik, a motivációjával 34 évesen sincs gond. Tavaly nyáron maradha­tott volna a Real Madridnál, ám úgy érezte, túlságosan ru­tinszerűvé váltak a spanyolor­szági mindennapok, márpedig szeretett volna kilépni a kom­fortzónájából. „Elképzelhető, hogy az idény végén befejezem, de akár negy­venegy éves koromig is játszha­tok, a jelent kell élvezni - nyi­latkozta sejtelmesen Cristiano Ronaldo. - Anyagi szempont­ból nincs szükségem a futball­ra, egész életemben nyugodtan élhetek abból a pénzből, amit eddig megkerestem. A kihívá­sok vonzanak, ezért igazoltam át tavaly a Juventushoz. Ki­lenc évet töltöttem Madridban, a karrierem hatvan százalé­kát. Nyertem tizenhét trófeát, és minden rutinszerűvé vált. Nem szeretem, ha beragadok a komfortzónámba, de Madrid lassan ilyenné vált. Új célokra volt szükségem, Anglia és Spa­nyolország után Olaszország­ban is bizonyítani akarok. A fiamnak, Cristianinhónak ne­hezebb volt a váltás. Sok barát­ja volt Spanyolországban, de hónapokig készültünk a köl­tözésre, így volt idéje megba­rátkozni vele - bár ő sem gon­dolta, hogy tényleg elhagyom a Reált.” Tavaly nyáron 100 millió euróért igazolt át a Juventus­hoz, s bár 21 góllal járult hoz­zá az újabb bajnoki címhez, a Bajnokok Ligája-siker nem született meg. Hiába triplá­­zott az Atlético Madrid elleni nyolcaddöntőben, az Ajax el­len 3-2-re elbukott negyeddön­tő alkalmával az ő két gólja is kevés volt. Noha úgy él a köztudatban, mint aki az átlagosnál is ne­hezebben viseli el a vereséget, mint mondja, az elmúlt évek­ben ezen a téren is sokat vál­tozott. Továbbra sem szeret ve­szíteni, de immár a családja él­vez elsőbbséget. „Néhány évvel ezelőtt sok­kal rosszabb volt, de idővel érettebb lettem, és rájöttem, hogy nem a futball a legfonto­sabb az életben - folytatta nyi­latkozatát. - Mindent bele kell adni, elvégre ez a munkám, de időnként el kell tudni sza­kadni tőle. A párom, Georgina Rodriguez semmit sem tud a futballról, de mindenben tá­mogat, és ez így van jól. Nem dől össze a világ, ha nem nye­rek meg valamit, de továbbra is motivált vagyok, csapatszinten és egyénileg is szeretnék bizo­nyítani. Könnyű lenne befe­jezni, majdnem mindent meg­nyertem már, de a futball és a győzelem iránti szenvedély éltet. Mindennek az alapja a munka, a Nobel-díjasok is ren­geteget dolgoztak, szívesen ta­nulok más sportemberektől.” Noha ő a világ egyik legérté­kesebb és legjobban kereső fut­ballistája, sok szurkolóhoz ha­sonlóan neki sem tetszik, hogy az utóbbi években az átigazolá­si piacon iszonyatosan „elsza­ladtak” az árak. „Hihetetlen pénzeket fi­zetnek egy-egy játékosért - mondta. - Százmillió eurót ad­nak olyan futballistákért, akik még jóformán semmit sem mu­tattak. Ez tiszta őrület. Sokkal több pénz van a labdarúgás­ban. Egy középső védőért vagy kapusért is hetven-nyolcvan millió eurót fizetnek. Nem ér­tek ezzel egyet, de ilyen világ­ban élünk, és ezt tiszteletben kell tartani.” Smahulya Ádám JEGYZET Köpni, nyelni Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Bizonyára jóval korábban is bőven akadtak balhék a so­káig fehér sportként emle­getett teniszben, hiszen itt sem mindig csak gentle­mannek léptek pályára, és mint tapasztalhatjuk az egy­re szaporodó teniszközvetí­tésekből, ma sem. És most nem egy városi bajnokság vagy házi verseny során el­szabadult indulatokra gon­dol az ember, hanem a leg­rangosabb tornák disszo­náns történéseire. Eleinte Jimmy Connorst tartották a sportág balhés fiújának. De ő valójában csak bohém „hőbörgőnek” számított, egy abszolút sze­rethető zseninek. A pályán lezajló botrányok terén, a te­niszmeccsek közbeni teát­­rális kitörései miatt John McEnroe jóval gyorsabban vált híressé, hírhedtté, mint honfitársa. Teszem hozzá, a göndör fürtös Johnnak sem vitatta el senki sem a képes­ségeit... Ez az istenáldotta tehetség - véleményem sze­rint - leginkább a vereséget nem tudta elviselni. Ennek okait pedig sohasem magá­ban, hanem a külső körül­ményekben kereste, vagy a bírót okolta a kudarcáért. Mi tagadás, túlzott vehemenciá­jának gyakran meg is fizet­te az árát. Az is lehet, hogy pályafutása során nem csu­pán a világranglistát vezet­te, de a kirótt büntetési téte­lek lajstromát is. Erről a két kiválóságról azért érdemes említést ten­ni, mert ők abszolút meg­döntötték azt a tételt, misze­rint sportáguk legnagyobb­jai mind-mind úriemberek és szerények. Pedig lehetett volna kitől tanulniuk. Elég, ha csak a hűvös svédnek, a korszak talán legnagyobbjá­­nak, Björn Borgnak a visel­kedését „használják” min­taként. De McEnroe, mond­juk, Lendlről vagy Edbergről is példát vehetett volna, ha akar... A teniszúriemberek so­ra persze folytatható, Samprastól, Nadalon, Federeren át Djokovicig. Esetükben világnagyságok­ról beszélünk, akik elsősor­ban a nagyjából huszonnégy yardszor kilenc yardos „me­zőben” villogtak, és nem a bírói pulpitus előtt. Nadalról, Federerről vagy Djokovicról mégis talán ke­vesebb szó esik mostanában, mint az ausztrálok üdvös­kéjéről (?), az egyre inkább dührohamairól elhíresülő Nick Kyrgiosról. Ő a cincin­nati tornán ismét kitett ma­gáért. Először a játékvezető­vel akadtak gondjai, aki idő­húzás címén meg is büntet­te. Később azonban „csen­desen” bevonult az öltözőbe, ahol dühében még a folyo­són összetört két ütőt. Ám ettől sem higgadt le telje­sen. Tovább pocskondiázta a bírót, ennek újabb büntetés lett a jutalma. Végül, amikor kikapott, még a játékvezető felé is köpött. A bíró és a kö­zönség viszont köpni, nyelni nem tudott...

Next

/
Thumbnails
Contents