Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)

2019-08-21 / 193. szám

2019. AUGUSZTUS 21., SZERDA SPORT 15 A Ferencváros holnap masszív litván csapattal találkozik Izmos törpe a Baltikumból így ünnepelte a litván Suduva a Maccabi Tel-Aviv elleni továbbjutást az Európa-ligában Fotó: Fksuduva.lt Műveltségi vetélkedőkben még mindig fogós kérdés le­hetne, hogy a Suduva va­jon egy indonéziai vulkán-e, cseh sörfajta vagy litván fut­ballcsapat, ám amióta el­dőlt, hogy az FTC holnap vele meccsel idegenben az Európa-liga selejtezőjének rájátszásában, már sokan tudják a helyes választ. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Marijampolé alig 36 ezer fős lakosságú kisvá­ros Litvániában a lengyel ha­tár közelében, de igazság sze­rint az itteni FK Suduva a nemzetközi futballporondon nem ismeretlen alakulat. No persze az egyszeri szurkoló a kis csapatokat legfeljebb ak­kor raktározza el, ha valame­lyikük nagy dolgot vitt vég­hez. S ugyan az 1968-ban ala­pított litván klub a legutób­bi két alkalommal is eljutott az Európa-liga playoff köréig, a főtáblára egyik alkalommal sem tudta felverekedni magát. A 2017/18-as kiírásban a sváj­ci Sión magabiztos elbúcsúz­tatása (3-0, 1-1) után a bol­gár Ludogorec állta az útját (0-0, 0-2), tavaly pedig a skót Celtic (1-1,0-3). Idén a Bajno­kok Ligája selejtezőjében kez­dett, de a szerb Crvena Zvezda egyből átirányította a máso­dik számú nemzetközi kupá­ba (0-0, 1-2), ahol legázolta a San Marinó-i Tre Pennét (5- 0, 5-0), majd kettős győzelem­mel jutott túl a jóval erősebb Maccabi Tel-Avivon (2-1, 2-1). Ez önmagában véve is intő jel, mert az FTC-t tavaly az Euró­pa-liga első selejtezőkörében éppen az izraeliek ejtették ki, és a Suduva fent említett ered­ményei is azt mutatják, komo­lyan kell venni, nem egy óriás, de izmos törpe a Baltikumból. S ahogy a Ferencvárosnál örültek, amikor kiderült, hogy nem a Maccabival kell játsza­niuk, a Suduvánál éppen olyan jó hírnek tekintették, hogy a Dinamo Zagreb helyett „csak” az FTC-t kellene legyűrniük, hogy történetük során elő­ször főtáblásak lehessenek a nemzetközi porondon. Az el­ső mérkőzésen pedig (csütör­tök, 19.00, tv: M4 Sport) hazai pályán, ahol szembetűnően masszívak, borítékolhatóan nagyon motiváltak lesznek a litvánok. A marijampoléi pá­lyán nagy hangzavarra azon­ban nem kell számítanunk, a lelátókon 6250-en férnek el, és a Maccabi elleni visszavá­gón sem volt teljesen telt ház. A mértékadó Transfermarkt az első bajnoki címét csak 2017-ben ünneplő Suduva ke­retét 5,33 millió euróra tak­sálja, a Ferencvárosét 20,40 millióra, ha csak ezt vennék alapul, a zöld-fehéreknek si­mán tovább kellene jutniuk. Ám láthatjuk, hogyan járt a Fradi-szintű Maccabi a maga 21,20 milliós keretével. A lit­ván csapat legértékesebb já­tékosa egy 29 éves brazil tá­madó középpályás, Renan Oliveira (1,25 millió), aki júli­usban igazolt a Suduvába, és a Maccabi ellen párharc má­sodik mérkőzésén az utolsó bő tíz percre állt be. A keretben szerb, horvát, bosnyák, szlo­vák és osztrák légiós is akad a hazai játékosok mellett. A tavaszi-őszi lebonyolítá­­sú, már húsz fordulón túl levő litván bajnokságban a Suduva két meccsel kevesebbet ját­szott - a hét végén is rápihent a Fradira -, és négy pont hát­ránnyal a második a Zalgiris Vilnius mögött. (A fővárosia­kat az Európa-liga első selejte­zőkörében a Honvéd verte ki.) A 12 meccsen hét gólt szer­ző kanadai Tosaint Ricketts augusztus elején hazaiga­zolt Vancouverbe, az MLS-be. Az első számú gólfelelős így egyértelműen egy langaléta bosnyák csatár, a 193 centis Mihret Topcagic, aki a bajnok­ságban 11 fellépésén nyolc­szor talált be, a nemzetközi porondon pedig még hatéko­nyabb: hat meccsen öt gól az Idei mérlege, a Crvena Zvezda és a Maccabi kapuját is bevet­te. Ám ahogyan a jegenyefák nem nőnek az égig, reméljük, hogy úgy a litvánok sem. A debütáló Gróf Dávidnak egy percre sem ingott meg a magába vetett hite Folyamatosan koncentrálni kell Gróf Dávid nem bánta meg, hogy a harmincszoros bajnok Ferencvároshoz igazolt Fotó: Fradi.hu LABDARÚGÁS Szombaton az NB I-ben Gróf Dávid bemutatko­zott a Ferencváros csapatában, mégpedig a Kaposvár ellen győztes meccsen (1-0). A Hon­védtől érkezett kapus biztos benne, hogy posztriválisával, Dibusz Dénessel kihozzák egymásból a maximumot.- Miként élte meg, hogy Dibusz Dénes a Ludogorec elleni mécs­esén tizenegyest védett?- Örültem nagyon.- Komolyan mondja?- Hogyne! A csapat sikere a legfontosabb, és abban a pil­lanatban nagyot léptünk a to­vábbjutás felé a Bajnokok Li­gájában - én pedig olyan csa­pat tagja lettem, amelyik a nemzetközi kupában szeretne sikeres lenni. Nekem is a to­vábbjutás volt a célom aznap este, ezért úgy örültem Dénes kivédett tizenegyesének, mint amikor gólt rúgtunk. Nyilván értem, miért ez a kérdés: sze­rettem volna pályára lépni már, és amikor Dénes kivédte a büntetőt, igen, eszembe ju­tott, tovább kell várnom az el­ső mérkőzésemre.- Szombatig kellett türelmes­nek lennie. Otthon érezte ma­gát a Groupama Arénában?- Még a mérkőzés előtt taps­sal köszöntött a tábor, ez azért nagyon jólesett. Fél éve még ellenfélként álltam ugyanott a kapuban, akkor nem ilyen volt a fogadtatás, de azzal sem volt bajom. Most, mielőtt lab­dába értem volna, tapsot kap­tam, amit egyfajta megelőle­gezett bizalomnak tekintet­tem, ez azt jelentette, hogy a szurkolók az első tétmeccsem előtt befogadtak.- Milyen volt maga a mérkőzés?- Miután nem sikerült meg­szerezni a második gólt, végig figyelni kellett, nehogy egy­szer eljusson a Kaposvár a ka­punkig, egy lepattanó labdá­ból, szögletből bármikor hely­zet lehet, ezért folyamatosan kommunikálni kellett a vé­dőkkel. Igaz, talán csak egy­szer vetődtem, Ádám Martin lövésére, de ez nem az a mér­kőzés volt, amelyen nyolc bra­vúrra volt szükség, inkább lábbal kellett játékba avatkoz­nom. Ez pedig a futballunk ré­sze, hogy a kapusnak is szere­pe van az összjátékban, ezt a részét is élvezem a feladatom­nak, így aktív szereplője vol­tam a mérkőzésnek.- Azért a szurkolókat nyilván az érdekelte, amikor aláírt a Ferencvároshoz: ki véd majd? A hat BL-selejtezőn Dibusz Dé­nes állt a kapuban, hogy élte ezt meg?- A válogatott selejtezői mi­att mindössze két hetet edzet­tem együtt az új társakkal az első selejtező előtt, reáli­san nézve érthető volt, hogy az évek óta első számú ka­pus, vagyis Dénes kapta meg a lehetőséget, és jól is védett. Ugyanúgy dolgoztam tovább, hogy ha esélyt kapok, készen álljak a feladatra.- Miközben a kispadon ült, nem bánta meg, hogy átigazolt?- Nem. Tényleg nem. Inkább a családtagjaimnak volt nehe­zebb, sokan ismernek ben­nünket, persze néhány isme­rős mondta: védhettem volna a Craiova ellen, rossz döntést hoztam, mert itt csak a kispa­don ülök. Nekem a magamba vetett hitem egy percre sem in­gott meg, de a szeretteimnek ezt nem lehetett jó hallgatni. A harmincszoros bajnok hí­vott, ez pedig azt jelentette, eddig valamit jól csináltam, a munkámat elismerik. A tőlem telhető legjobb teljesítmény­re törekedtem a Honvédban is, de azért magam is kíván­csi voltam, mire leszek képes ebben a közegben, egy ilyen rivális mellett. Tudtam, hogy Dénes évek óta itt véd, azt is, hogy milyen szinten, de elfo­gadtam a kihívást. Szerintem mind a kettőnkre jó hatást tett a jelenlétem, több szakember elemzi minden lépésünket, minden labdaérintésünket, mindennap nagyon kell kon­centrálni, egy pillanatig nem lehet kihagyni, lazítani, hátra­dőlni. S mindketten tudjuk, a csapat sikere a legfontosabb. Ő is védeni akar, én is, ezért teljes erőbedobással edzünk, de a kapcsolatunk kitűnő. Amikor kiderült, hogy én kez­dek szombaton, a meccs előtt egy-két jó szóval biztatott, se­gített oldani a bennem lévő stresszt, kérdezte, szükségem van-e valamire, magától érte­tődik, hogy fordított helyzet­ben én is így támogatom őt.- Mit szól, hogy a Honvédnak nincs még pontja?- Sok barátom játszik ott, miattuk sajnálom a történte­ket, de átéltünk több hullám­völgyet együtt, és kemény munkával kimásztunk belőle. Tudom, hogy előbb-utóbb elin­dulnak felfelé.- Ki véd csütörtökön, a Suduva elleni Európa-liga-selejtezőn?- Még nem tudjuk. Somogyi Zsolt/NS JEGYZET Ékszermizéria K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Emberhátrányban kezdte debreceni mérkőzését a ZTE a labdarúgó NB I 3. fordu­lójában, s mire a vendégek rendezték a sorokat, vagyis pályára küldték a tizenegye­dik játékost, addigra már kaptak egy gólt. A szokatlan kezdés oka példátlan volt: a játékvezető, Kassai Viktor nem engedte pályára lép­ni a vendégek futballistáját, Barczi Dávidot, mert ugyan leragasztotta a fülét, de alat­ta ott volt egy beültetett fül­bevaló. Sokan természetesen azonnal Kassait vették elő. Elsősorban valószínűleg azért, mert Kassait divat „elővenni”: ergo akkor is po­font kap a drukkerektől, ha van rajta sapka, és akkor is, ha nincs. A többség azt kifo­gásolta, hogy ha le volt ra­gasztva a játékos füle, akkor miért nem engedte pályára lépni (egyébként helyesen járt el, mert a szabály sze­rint leragasztva sem lehet ékszert viselni - a kollégái hibáztak korábban, amikor szemet hunytak felette), má­sok amondóak voltak, hogy ha így is döntött, miért nem csúsztatta el egy picit a kez­dést a fair play szellemében, megvárva, hogy a vendégek nagy hirtelenjében előkerít­senek egy tizenegyedik em­bert. Én szívem szerint első­sorban Barczit venném elő. Mert profi, ebből él. Mármint nem a fülbevaló-viselésből, ugyanis nem a szépségipar­ban utazik, hanem a futball­­ból. Ráadásul nem is mai gyerek, ebből kiindulva tisz­tában kellene lennie azzal, hogy mit szabad és mit nem. Ha nem szabad ékszert vi­selnie egy sportolónak a pá­lyán, akkor nem is kell beül­tetett fülbevalón gondolkod­ni - vagy ez, vagy az, dönte­ni kell. Kétségtelenül jól néz ki, hogy a meccs után mea­­kulpázott, becsületére vál­jék, de még jobban értékel­ném, ha előbb gondolkodna, s utána cselekedne. Persze a klubját sem iga­zán érti az ember. A ZTE-nél el kellene várni a futballis­táktól, hogy egyrészt legye­nek tisztában a szabályok­kal, a követelményekkel, az­zal, hogy mit lehet és mit nem egy profi futballistának, másrészt tartsák is be eze­ket. És mindezt be is kelle­ne tartatnia az egyesület il­letékeseinek. Elvégre a klub fizeti a spílert, nem is kevés pénzzel, vagyis joggal várja el mindenki, hogy akár ilyen, akár olyan bakival ne hozza hátrányba csapatát. Egyébiránt nagy kár, hogy Barczi és az ékszer ilyen kontextusban került elő. Sokkal jobb lenne, ha Zala­egerszegen arról beszélné­nek, hogy ez a srác egy igazi ékszer a klub számára, nagy öröm, hogy leigazolták. Ha a ZTE, többek között az ő jó játékának, góljainak is kö­szönhetően bentmarad, biz­tosan nagyra fogják értékel­ni a 30 éves spílert - s talán senki sem fogja felemlegetni ezt az augusztusi kellemet­len intermezzót.

Next

/
Thumbnails
Contents