Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-17 / 191. szám
2019. augusztus 17. III. évfolyam 33. szám Szőcs Géza I Németh István történész és Márkus András ÍJ a határnyitásról versei 8 Kosztolányi Dezső versei IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET FF felállók utoljára nem magamért, csak érted FF Forrós: Fortepan/Adomónyozó: Szigetváry Zsolt Vasfüggöny -1989 vezervers Csoóri Sándor A földből ilyenkor Ha friss szél jön és szíven legyint, megélénkülök, mint a kő, amelyet épp magasba dobtak. A földből ilyenkor himnikus vizek törnek elő, és cseppjeiket a magasból is megszámolom. Fennkölt és gőgös akadémiák megkoszorúzhatnának ezért. De jaj nekünk, minket csak régi, krónikás képeken és lepattogzott freskókon szeretnek látni glóriával, ahogy épp lépünk a fénykazlak felé, s mielőtt odaérnénk, eltűnünk a beomló fallal együtt. Vagyunk és nem vagyunk, akár az Isten. Ezt szoktuk meg minden időben s a bokánk körül ólálkodó, sunyi ködöt. De sebaj, kődobáló, márciusi barátaim, ibolyák és sziklák fordulnak ki a földből, s ez az idő újra a mi időnk lesz! évforduló A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szerepe a keletnémet menekültek 1989-es ellátásában A befogadás napja Gál Vilmos Kozma Imre atya azokban a napokban egy középkori kolostor bejáratának latin nyelvű üzenetét írta a zugligeti plébániatemplom kertjébe vezető kovácsoltvas kapu Jóié: „Ianua patet, c or magis!” 2009-ben, a befogadás napjának 20. évfordulóján beszélt ej elmondat szimbolikus tartalmáról. Az a szándék vezérelte, hogy minél többen kérdezzenek rá a mondat jelentésére, hogy aztán elmondhassa a máltaiak üzenetének lényegét: „Kapunk tárva, a szívünk még inkább!” Sok minden történt 1989-ben. Sok nagyszerű és feledhetetlen. Szinte minden hétre jutott egy, akár két olyan történelmi pillanat, amelyre ma is méltán emlékezhetünk. Mi, magyarok a csodálatos, máig ható, drámai újratemetésre emlékszünk legélesebben, míg Európa és a világ más részein minden bizonnyal a keletnémet menekültek Ausztriába engedésére, a határnyitásra és a német újraegyesítésben játszott magyar szerepvállalásra. A német menekültkérdés humanitárius kezelésében pedig egy éppen 1989-ben alapított magyar karitatív szervezet, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszott meghatározó szerepet. De hogyan is alakulhatott meg ez a máig igen fontos magyar karitatív szervezet a kommunista Magyarországon? A Magyar Máltai Szeretetszolgálat létrehozása Csilla von Boeselager magyar származású német bárónő érdeme. A Fényes Csillaként anyakönyvezett, ősrégi magyar nemesi családba született (nem mellesleg kémikus) bárónő 1982-ben lépett be a német Malteser Hilfsdienst (Máltai Segítőszolgálat) arnsbergi szervezetébe. 1987-ben a család barátja, Ugrón Imre hívta fel a figyelmét arra, hogy Magyarországon a máltaiak segítségével érdemes és •fontos volna segélyakciókat indítani. Ugrón ötlete nyitott fülekre talált, és a lendületes, lelkes, kitűnő szervező bárónő rövidesen útnak indította az első segélyszállítmányokat, amelyek 1988-ban érkeztek meg, ezeket Kozma Imre atya, a zugligeti Szent Család-templom plébánosa fogadta. A kamionok rakterét kezdetben elsősorban kórházi és orvosi eszközök töltötték meg. Ebben az évben találkozott egymással először Csilla von Boeselager és Kozma Imre, majd rövidesen elhatározták a Máltai Szeretetszolgálat magyarországi szervezetének létrehozását. 1988. december 14-én Csilla von Boeselager Németországban alapította meg az Ungarischer Malteser Caritas-Dienst e. V. nevű szervezetet, majd 1989. február 4-én jött létre ennek magyarországi testvéregyesülete, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat. A Szovjetunióban, valamint az érdekszférájába tartozó kelet-európai szocialista országokban évek óta recsegett-ropogott a diktatórikus rendszer. A szocialista országok között mind gazdasági, mind kulturális vonatkozásban, illetve a szabadságjogok kérdésében is jelentős eltérések mutatkoztak, ebben szerepet játszott az adott országok társadalmának szervezettségi foka, a pártvezetők személyisége, a gazdasági szerkezet és fejlettség minősége stb. Mindez azért lényeges, mert amíg a rendszerváltozás évében a magyar politika és a társadalom közel jutott az egypártrendszer lebontásához, addig az NDK- ban mintha megállt volna az idő: a lakosság nyomasztó, kilátástalan helyzetben volt, az ország a gazdasági összeomlás szélén tántorgott, miközben a hírhedt Stasi, a keletnémet állambiztonsági szolgálat erős besúgóhálózata megmételyezte és rombolta a társadalmi bizalmat. A Szovjetunió élén álló Mihail Gorbacsov, a peresztrojka és a glasznoszty reformtörekvései ugyan felrázták az NDK fásult közvéleményét, de az NDK pártvezetése szkeptikusan fogadta Gorbacsov elképzeléseit. Ennek következtében 1985 és 1989 között jelentősen megromlott a viszony Moszkva reformerei és Berlin konzervatív kommunista vezetése között. 1988-ban Eric Honecker, a keletnémet pártvezető nyilvánosan kijelentette és vüágossá tette, hogy ellenzi és ezért nem hajlandó követni a Szovjetunió reformpolitikáját. A keletnémet állampolgárok csapdában érezték magukat. Megcsapta őket a változás szele, amely - milyen ironikus - Moszkva felől érkezett, ám saját retrográd szocialista vezetésük utolsó erejével is próbálta megakadályozni a kommunisták számára végzetes változásokat. A kutyaszorítóból egyetlen kiút kínálkozott 1989 nyarán: Magyarország, ahol évtizedek óta keletnémet turisták tíz- és százezrei töltötték nyári szabadságukat, egyben ez volt az a hely, ahol találkozhattak nyugatnémet rokonaikkal, régi barátaikkal. folytatás a 3. oldalon | V
