Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-13 / 187. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. AUGUSZTUS 13., KED[ Vámbéry Ármin nyomában járt az Üzbegisztán! expedíció Különleges úton vett részt nemrég egy négyfős, részben Tolna megyeiekből álló csapat. Üzbegisztánt járták be, mégpedig Vámbéry Árminnak emléket állítva, az ő nyomdokain haladva. A Selyemút állomásait érintő túráról Gruber László, a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium pedagógusa, az expedíció vezetője számolt be. Hargitai Éva eva.hargitai@mediaworks.hu ÜZBEGISZTÁN Két éve terveztük az utat, amelynek dr. Szilassi Péterrel, a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének docensével, a Magyar Földrajzi Társaság alelnökével, Novák Kovács Zsolt sárbogárdi földrajz-történelem szakos középiskolai tanárral, valamint Szekszárdról dr. Streicher Mátyás ortopéd szakorvossal, az expedíció egészségügyi feleló'sével vágtunk neki - mondta Gruber László. Hozzátette, egyrészt szerettek volna eljutni azokra a helyekre, amelyeknél annak idején a mindannyiuk által tisztelt Vámbéry járt, másrészt azokat a területeket felfedezni az országban, ahova turisták nem, vagy csak ritkán jutnak el. Pályázatot adtak be, sikerrel jártak, így a kormány, a Bethlen Alapkezelő Zrt., valamint a Fábián Tamás ÉRT-ÉK Alapítvány támogatásának köszönhetően júliusban útra is kelhettek. . „Vámbéry nyomdokain” indultunk el, viszont sajnálatos módon emlékét alig-alig találtuk. A helyiek többsége gyakorlatilag semmit sem tud róla, s a két kiállítóhelyen (Híva és Buhara), ahol koszorúztunk szinte semmilyen információt nem találtunk az emléktáblákon és néhány művén kívül, ló lenne, ha a jövőben a tevékenységéről szóló ismertetőszöveggel is kiegészítenék. Egyik legfontosabb célunk és feladatunk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarok körében megtartsuk Vámbéry és a többi kiváló magyar utazó emlékét. Mindezt Novák Kovács Zsolt, Gruber László, dr. Szilassi Péterrel és dr. Streicher Mátyás az expedíción. Galéria: TEOL.hu Beküldött fotók ismeretterjesztő előadások formájában fogjuk megtenni - értékelt az expedíció vezetője. A kéthetes expedíció során jártak a kiszáradóban levő Arai-tónál, amelyben még fürödtek is, igaz térdig érő iszapban gázoltak a vízbe. Döbbenetes, hogy fél évszázad alatt sikerült teljesen tönkretenni a tengermaradványt, s annak élővilágát. Megnézték az elsivatagosodó mederben „ragadt” hajókat, s a jól kivehető, hullámverés által formált egykori partot is tanulmányozták. Jártak a Kizil-kum sivatagban, amely nem a „klaszszikus” értelemben vett sivatag, hiszen nagyrészt növényzet által megkötött homokbuckákból áll. Átkeltek az Amu-darja folyón, amelynek vizét a helybeliek csatornákon vezetik el a mezőgazdasági területekre, ezzel csappantva meg jelentősen a vízhozamot. Nemcsak locsolásra használják a vizet, hanem speciális eljárással évente átmossák az elsósodott talajt is, hogy termékenyebbé tegyék. Az így sóssá vált vizet megint más csatornákon vezetik el - valójában a sivatagban található „végtavak”-hoz, lefolyástalan területekhez. A legnagyobb kihívást az utazás során a hőség jelentette. Az Arai-tónál és a sivatagban árnyékban 50-55 fok-volt, a forró szél jellegzetes elektromos, kicsit égett, „hajszárító szagot” hozott. Az éjszakák sem jelen-Szamarak és száguldó vonat A helybeliek még nagyon sok helyen szamaragolnak, lovagolnak, ugyanakkor Szamarkand és Taskent között óránkénti 230 kilométeres sebességgel száguldó vonat jár. Az úthálózatuk közepes minőségű, a közlekedés hozhat néhány meglepetést az utazók számára. Például az autópályákon vannak olyan részek, ahol vissza lehet fordulni a túlsó forgalmi sávokba. A felüljárókat még nem nagyon ismerik. Színesek a piacok, bazárok. Rengeteg fajta fűszert, aszalt és friss gyümölcsöt kínálnak, amelyért a helyi pénzzel, szómmal lehet fizetni (közel tízezer szom egy euró). Az országba jutás hatósági szempontból viszonylag egyszerű, január óta nincs szükség vízumra. Az utakon, a tartományi határokon viszont fokozott rendőri jelenlétre, sűrű ellenőrzésekre lehet számítani. Az emberek barátságosak, szívesen fényképezkedtek az utazókkal. A helyi gasztronómiával is megismerkedtek tettek enyhülést, mindössze 4C fokra „hűlt” a levegő, ami a sát ras táborozáshoz nem épper ideális körülmény. Nemcsak az ország természeti csodáit, hanem épített örökségét is feltérképez ték a csapat tagjai. - Híva vá rosa egy ékszerdoboz, meg is egyeztünk, hogy a legszebb város, amelyet utunk során láttunk. Szamarkand és a Buhara is szép, de mindkettőt földrengések, valamint katonai támadások sújtották, amelyek hatalmas károkat okoztak. Mára újjáépítették a települések nevezetességeit - mondta Gruber László. Az ország történelme rendkívül színes, aminek köszönhetően kultúrák olvasztótégelyévé vált. Érdekesség, hogy bár Üzbegisztán évtizedekig a Szovjetunió része volt, ez nem nyomta el a lakosok hitét, komolyan veszik és gyakorolják ma is a muszlim vallást. Az utazók megismerkedtek a gasztronómia jellegzetességeivel is, bár előzetesen arra intették őket, hogy óvatosan bánjanak az ételekkel. Nagy a kísértés, ha már valaki eljut Üzbegisztánba, ott elég olcsó az élet, kevés pénzből is nagyon jókat lehet enni. A helybeliek leggyakrabban bárányt fogyasztanak, amelyet nagyon sok. formában, készítenek. A legismertebb nemzeti specia,i- litásuk a plov nevű ótel. Az elnevezés egy gazdagon fűszerezett rizses húst takar. Mint kiderült, lóhús is kerülhet az asztalra, például fürjtojással „megbolondítva”. De mindenképpen meg kell kóstolni a helyi zöldségeket és gyümölcsöket is, különösképpen a dinnyét. Az élményekről hamarosan bővebben több helyen is hallhatnak előadásokon az érdeklődők Tolna megyében, hiszen cél az is, hogy Vámbérynak és bejárt útjának emléket állítva, saját tapasztalataikat minél több érdeklődőhöz eljuttassák. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Indul az ÉrtékSték című rendezvénysorozat Életünk igazi értékei KÖLESO Tudod mi az érték az életben? Az egészség, a család, a törődés, a gondviselés, a türelem, a hűség, a szerelem, a tisztelet. Ezek azok a dolgok, amelyek életben tartják és boldoggá teszik az emberi lelket. Többek között ez is olvasható azon a szórólapon, amely egy tíz előadásból álló sorozat beharangozója. A szervező a Kölesdi Közéleti Egyesület, az ötletgazda Kellényi Barbara. Azt hangsúlyozza, hogy bár lelki oldalról közelítik meg a témát - a családi, az emberi kapcsolatok devalválódását a mai rohanó világban -, ez nem egyházi program lesz. Bárki látogathatja az ÉrtékSték című rendezvénysorozat előadásait a helyi művelődési házban. Arra akarják felhívni a figyelmet, hogy meg kellene erősíteni a baráti-, a családi-, a párkapcsolatokat, mert rossz irányba mennek a dolgok. Első alkalommal, augusztus 16-án, a Facebook veszélyeiről lesz szó. Aztán, havonta egyszer várják az érdeklődőket. Szeptember 13-án a változó családokról, október 11-én a vidéki közösségfejlesztésről tartanak előadást és vitát. W. G. Kellényi Barbara A szerző fotója A „Kackiás Kintornás” tekerte a szerkezet karját Zenélt az öreg verkli BONYHÁD Ring István művészi hozzáértéssel, nagy sikert aratva' szólaltatta meg Bonyhádon a Völgységi Múzeum háromszáz éves kintornáját. Ennek az eszköznek számos különlegessége van, például papírból vannak a fújtatói és ugyanezen anyag alkotja a szélládát is. A Paksról érkezett „Kackiás Verklis” - amiképpen nevezi magát - összesen hat zeneszámmal szórakoztatta a közönséget a Szabadság téren. A polkák, mazurkák mellett felcsendült az ütemes tapsot kiváltó Rákóczi-induló, valamint a Radetzky mars is. Sz. Á. Ring István szólaltatta meg a zenedobozt Fotó: Makovics Kornél
