Tolnai Népújság, 2019. augusztus (30. évfolyam, 177-202. szám)
2019-08-10 / 185. szám
6 vendegünk a Maavar Művészeti Akadémia Akár kamerával, akár kamera nélkül — Portréfilm Buglya Sándor filmrendezőről- Soha nem készítettem olyan filmet, amilyenhez nem volt kedvem- jelenti ki a rendező, és nincs ebben semmi provokáció vagy magyarázkodás, egyszerű ténymegállapítás csupán. Buglya Sándor több száz filmet rendezett, hazai és külföldi egyetemeken oktatott, évtizedek óta tagja, tisztségviselője különböző művészeti szervezeteknek, producere számos filmnek - nem életmű építése a célja, hanem minden élethelyzetre a pozitív, adekvát, aktív reagálás.- Belép a beteg az ajtón, és már a testtartásából látod, hol lehet a probléma - ezt tudja az orvos, ez is a vizsgálat része. De ez a koncentrált megfigyelés kell a filmhez is - mutat rá a rendező. A kamerán keresztül az emberekhez való viszonyomról van szó - mondja Buglya Sándor. Jövőnk gyökerei - írások a népművészetről: szikár és pontos cím ez egy igen átfogó kötetnek, mely sok-sok úton avat be mindabba a gondolatiságba, amely egy Széchenyi-díjas néprajzkutató vizsgálódásait meghatározza. Kíváncsiság, tisztelet, megértés, megőrzés, megélés - ezek az alappillérei annak a jövendőnek, amelyben Andrásfalvy Bertalan elhelyezi az embert. A népművészetet vizsgálja, és nem retten meg attól, hogy a tudományosságból kiebrudalt szeretetet mint szót, érzelmet, kohéziós erőt és kulturális jelenséget beemelje, visszahelyezze a kutatás színterére. AnJrdvulvv Bertalan írások Wprmh észetrífl *j| M & ■ " * * A * ii-fcwl Idősebb ember ritka magyart jár - olyan ez a képaláírás, mint egy borongós verssor, a kutató mégsem csak dokumentál az utolsó óra perceit lesve, hanem elmélkedni kezd a tánckedvről. Népköltészet és vallás, népművészet és nemzeti művelődés - így egységben vizsgálja ezeket, és az identitás anyagát teszi láthatóvá. Világos programot vázol: „Mit is kell ma tennünk? Megerősíteni, tanítani, tudatosítani az anya-gyermek szeretet megfogalmazásait, kinyilvánításait, éppen úgy, mint ahogy a gyermekjátékokat, az emberi kapcsolatok, a szeretet költészetét és a kézműves alkotások technikáját is tanítani kell a hagyományok alapján [...]. Tudatosítani kell - elsősorban a költészettel hogy a szeretetkapcsolatok körei egymásra épülnek fel szervesen, nem hagyható ki egyik vagy másik. Az »erkölcs« nem bénító törvény, hanem a boldog élet játékszabályainak gyűjteménye. Végül a magyar történelmet úgy kellene tanítanunk, amint a hősénekek tanították: lelkesítő hősi példákat kell bemutatnunk, és kíméletlenül rá kell mutatnunk bűneinkre, mulasztásainkra is, hogy tanulhassunk belőlük.” Határtalan - Portréfilm Szakolczay Lajos irodalomtörténészről Az egyetemes magyarság értékeit jó lenne együtt látni - gondolta évtizedekkel ezelőtt Szakolczay Lajos, és erre az ügyre tette fel az életét. Közel húsz könyv: irodalmi, színházi, képzőművészeti tanulmányok, kritikák, esszék - ezekből épül ez a sajátos életmű. „A kritikusi munkát, hiszen az értéktovábbítás a célja, szolgálatnak tartom” - vallja a Széchenyi-díjas irodalomtörténész. A kortárs hazai és határon túli magyar irodalmon kívül színház- és képzőművészettel is hasonló szenvedéllyel és elmélyültséggel foglalkozó írástudó portréja rajzolódik ki a Határtalan cimű filmből. „Még mindig tenyeremben érzem az áldott emlékezetű Kós Károly kézfogásának erejét és melegét, ki arra tanított bennünket, hogy az erkölcs is romolhatatlan kő, s ha valaki arra építkezik, megingathatatlan lesz az alap” - meséli. lógatta össze Cs. Szabó képzőművészeti esszéit. A kötet az antik műveltségtől kalauzol el a XX. század közepének magyar valóságába úgy, hogy csakis a művészetről hajlandó beszélni, a művész alakjának felvázolásakor a portrék vonalaival együtt mégis kirajzolódik egy egész korszak a maga különös társadalmi kontextusával együtt. Európa múltjának és jelenének számba vételekor megismerünk egy embert is, egy látót, aki mintha képes volna a teljességet egészben látni, és talán csak a mi kedvünkért időz el a részleteknél. Például Gáláns ünnep, nyaktilóval - így ír a XVIII. századi Franciaországról, Emberszabású titánok címmel Raffaellóról, A barlangkutató címmel Leonardo da Vinciről, de szó esik Rubensről, a titkos ügynökről és a katalán Minótauroszról egy londoni Picasso-tárlat kapcsán. Irodalmunk legzavarbaejtőbb tárlatvezetése A kép-mutogató című önvallomás, melyben Cs. Szabó az otthonának falait díszítő metszetek apropóján engedi látni, mit is jelent az otthon, nem a falak közé zárt, nem a tárgyakban megragadható, hanem az útra is magunkkal cipelt léleknyi tér. Tananyag lehetne, hogyan ér össze az esszében a személyesség a társadalmi és a művészettörténeti kapcsolódási pontokkal: „Ez Udvarhely, ahol édesanyám született s nagyapám volt tanár, ez meg a ferences Csíksomlyó, ahonnan a barátok egyszer kiruccantak Ábelhez a rengetegbe... Álljunk csak meg egy percre! Nemrégiben egy lengyel menekült kifestette a lakásunkat, s amikor először látta a metszetet, szíven ütve megállt. »Ez nálunk is lehetne, Lengyelországban«, mondta kipirulva. Persze, hogy lehetne! gondoltam magamban. Sok évvel ezelőtt megfordultam Czestochowában, a fő zarándokhelyükön: az járhatott az eszében. Két fehéringes paraszt legelteti a mokány lovacskáját egy zsindelytetős feszület alatt, távol, a hegyek lábánál hosszú kolostor fehérük; némi jóakarattal még búcsújáró ének is kihallatszik kéttornyú templomából. Ráismert a lengyel. Persze, hogy majdnem ráismert Lengyelországra, utóvégre a czestochowai s a csíksomlyói Szűz Mária első unokatestvérek...” Szőtteseket, hímzéseket, viseleteket vesz számba úgy, hogy közben egy-egy régió lakosságának a leikébe enged belelátni. A tánchagyomány úgy jelenik meg ezekben a szövegekben, mint valamilyen sokszálú eredetmítosz, melynek nagy harcai, nagy indulatai és nagy érzelmei épp ezekből olvashatók ki. • Csé - így hívták a barátai Cs. Szabó Lászlót, aki olyan lehetett, mintha Borges egyik novellájából lépett volna ki. Legalábbis egy ilyen könyvtárlakó, különös bölcs alakja rajzolódik ki az Útrahívó című kötetből, melybe Szakolczay Lajos vá-A létezés-szakmában dolgozom - Portréfilm Kodolányi Gyula költőről A költészetről és a költő-létről az egyik legszebb filmet Jim Jarmusch rendezte Paterson címmel. Ebben sajátos emléket állít William Carlos Williams költészetének is. Mi, magyarok pedig Kodolányi Gyulának is köszönhetően egy ismerős világnak örülhettünk, amikor a főszereplő buszsofőr kedvenc költőjét említette. A végzet sokszor furcsa találkozásokban ölt alakot. Például egy fiatal költő a kádári Magyarországról találkozott egy amerikai verssel - ez a különös végzet munkál Kodolányi Gyula műfordítói életművében, aki kortárs amerikai verseket teremtett újra magyar nyelven, és beépült a költészetébe is, a lét értelmét kajtató lelkesedések és megtorpanások közé. A Magyar Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetettje, a Prima Primissima és József Attila-díjas költő, esszéista, műfordító, irodalomtörténész életébe enged betekintést A létezés-szakmában dolgozom című portréfilm. ,AXX. század című estjével nemcsak a maga sorsát fordította a kivételesek közé, hanem pódiumi jelentkezése általános döbbenetét jelentett a közéletben is. Templomba mentem, amikor őt hallgatni igyekeztem az Egyetemi Színpadra. Velemkorú fiatalok, egy generáció, s a később jöttek is ma öregedő emlékezettel idézik: micsoda hatással szólt bele életükbe, emberi-szellemi érlelődésükbe Mensáros László pódiumvallomása!” - írja Ablonczy László a Mensáros László XX. százada - Közelítések életéhez és estjéhez című írásában, mely a színészlegendáról most megjelent könyvben is olvasható. \ r \ w. s/ w \n Bátor és reménytelen kísérlet könyvben megidézni valakit, aki nemcsak szóval, hanem egész lényével állt az emberek elé. Mensáros László emlékezete csak töredékesen rakható össze egy-egy múltidéző vallomásból, fotókból, szövegkönyvek lapjain soijázó remekművekből, de akár a CD-n mellékelt felvétel által is. Mégis fontos vállalás ez a könyv, nemcsak azért, mert igazán közeli és igazán emberi portrét rajhelyőrség zol egy kivételes színművészről, hanem mert a kulisszatitkok mellett látni engedi egy est hatását is. Hogy hányféle alakban, milyen lelkekben és további életutakban, életművekben hat tovább egy ember, aki a hatvanas években megállt a közönsége előtt egy jóformán üres színpadon, és azóta is hallhatjuk a hangját: „Itt állsz. Minden leegyszerűsödik. / A cethal zsúfolt gyomra kiürül, / a kiöklendett ládák és babák / a homályos tükörben messze úsznak. / Elveszti súlyát minden, mi nehéz volt, / s elbocsátod törvényeit a húsnak. // Mert távolodsz. Nőnek a páratornyok. / A túlsó parton üres fűzfakosár. / Egy pár gyerekcipő. Tengerkavics. / Fehér ruhák a szélben. / S mindaz, mit nem kapsz vissza soha már.” (Görgey Gábor: Fürdő) Álombozót — In memóriám Lázár Ervin „A nagyapám cigányvajda, rontás ellen karikát hord a bal fülében.” „A Négyszögletű Kerek Erdő egy olyan világ jelképe, ami nincs, de nagyon jó volna, ha lenne.” „A mi gyerekeink azt gondolták, hogy a társadalom legalsó szintjén az írók vannak.” Ugyanolyan különleges érzés beleborzongni ezekbe a mondatokba, mint egykor Szegény Dzsoni és Árnika kitartását csodálni, a Hétfejű tündért, a zöld lificet és egyéb csudálatos lényeket kutatni a világban és ismerkedni a Négyszögletű Kerek Erdő lakóival. Kitörő életöröm és szorongás - annyi minden lakik e két állapot között, az írás nyűge mellett ezekről is szó esik a Lázár Ervint megidéző családtagok és barátok visszaemlékezéseiben, az Álombozót című filmben. Manapság egyértelműen apadt az érdeklődés a művelődéstörténetileg valóban releváns életmomentumok iránt. Helyükbe a bulvárkíváncsiság lépett, amely az intim szféra megsértésére, a kultúra alakjainak magánéletére, s azon belül is lehetőleg szerelmi életük szennyesének kiteregetésére vár. Nos, Görömbei András élete egyik értelemben sem kínál »izgalmakat«. Nem mondható hősnek, sem áldozatnak: ezek egydimenziós figurák. Ő több volt ennél. Konzervatív, visszafogott megjelenése, udvarias viselkedése, személyiségének közvetlensége és kedvessége, elegáns humora, ugyanakkor tartózkodó szemérmessége, szerénysége a legkifinomultabb etikettek próbáját is kiállta volna” - írja Papp Endre a Görömbei András Kossuth-díjas irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár pályáját és életét összegző monográfiájában. IRODALMI-KUUURALIS MELLÉKLET 2019. augusztus
