Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-25 / 171. szám

2019. JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 A19 éves pillangózó Phelps világrekordját megjavítva nyert a vb-n Csodálatos Milák-csúcs! JEGYZET Milák Kristóf Kvangdzsuban 200 méter pillangón három testhosszt vert a második helyezettre Fotó: AFP tudom, hogy mit, hogyan kell csinálni. A vízben a többiek gratuláltak, és azt mondták, hogy egy beteg állat vagyok. (Újabb mosoly.) Nagyon büsz­ke vagyok rá, hogy Michael Phelps világcsúcsát döntöttem meg, ennél értékesebb világ­csúcs nem létezik.” A sportág legnagyobb tekin­télyű szakírója, a brit Craig Lord Milák gyerekkoráról ér­deklődött. „Tizennégy évesen tértem át a pillangóra, addig a hátúszással próbálkoztam, mert túl gyenge voltam. (Most elnézve a szálas fiatalem­bert, ez szinte hihetetlen - a szerk.) Az első televíziós úszó­élményem a londoni olimpia volt, természetesen Michael Phelps úszása, erről videó­kat is nézegettem, elsősorban a technikáját kutattam, de olyan gyenge minőségű fel­vételek voltak, hogy nem sok hasznát vettem. Meglepett-e a •világcsúcsom? Nos, azt mond­ják, hogy az igazán jó spor­tolók képesek önmagukat is meglepni. Ma sikerült min­dent kikapcsolnom, az úszás volt a legutolsó dolog, ami a fejemben járt.” Úszás, világbajnokok Kvangdzsuban 200 m férfi pillangó: Milák Kristóf 1:50.73 perc. világcsúcs 800 m férfi gyors: Gregorio Paltrinieri (olasz) 7:39.27 perc, Európa-csúcs 200 m női gyors: Federica Pellegrini (olasz) 1:54.22 perc 50 m férfi mell: Adam Peaty (brit) 26.06 mp 4x100 m mixed vegyes váltó: Ausztrália 3:39.08 perc A 16-10-es vereség után női válogatottunknak maradt a bronzmeccs Ledöntött bennünket a „spanyolnátha” A dobogó mellett Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Most sem sikerült a spanyolok ellen ki-ki meccset nyerni Fotó: MTI Az aranyéremre számí­tottunk, de a világcsúcs­ra nem. Csakhogy Milák Kristóf nem ismer lehetet­lent. A Honvéd 19 éves ext­raklasszisa 1:50.73 per­ces világcsúccsal nyerte Kvangdzsuban, a vizes világ­­bajnokságon a 200 méter pillangót, Michael Phelps emblematikus rekordját át­adta a múltnak, elsőként úszott 1:51 perc alatt, és egy csapásra a világmédia érdeklődésének középpont­jába került. Ch. Gáli András (Kvangdzsu) szerkesztoseg@mediaworks.hu ÚSZÁS Messziről úgy tűnik, Milák Kristóf idegei drótkö­télből vannak, de lehet, hogy ez csak a látszat. Minden­esetre a legjobb reakcióidő­vel vetette magát a vízbe a 200 méter pillangó döntőjé­ben, a középső, 4-es pályán. Mellette a dél-afrikai Chad LeClos szokásához híven be­kezdett, de éreztük, hogy va­lami van a levegőben, mert Kristóf 24.66-os első ötvené­­vel szorosan ott volt a nya­kán. Sőt, száznál már első­nek fordult (52.88), és onnan kezdve mintha más dimen­zióba került volna. Csapás­ról csapásra növelte előnyét, 150-nél (1:21.56) már két test­hossz volt a fór, végül három testhosszt vert az ezüstérmes japán Szeto Daijára. A célban megfordult, ahogy szokta, széttárta a karjait, majd ami­kor kilépett a vízből, meg is hajolt, mint egy sztár az elő­adás végén. Az is. Sztár. És még csak 19 éves! A vegyes zónában egy ame­rikai tévének és két tucat kül­földi újságírónak nyilatkozott. Egyelőre még magyarul, Csur-VÍZILABDA Készült már kel­lemesebb előjelekkel is ma­gyar női vízilabda-váloga­tott világbajnoki elődöntőre, mint tegnap, a spanyolok el­len Kvangdzsuban, a 18. vi­zes vb-n; tudniillik az ibé­riaiak ellen még soha, sem­milyen nagy versenyen nem sikerült ki-ki meccset nyer­nünk! Csoportban, tét nélkül már igen, de kiesésre menőt még soha. Bizakodtunk, hogy talán majd most... Ehhez képest egy ötméte­resből, majd egy távoli lövés­ből szerzett góllal 2-0-ra el­ment az ellenfél, de ekkor még Keszthelyi és a balke­zes Leimeter Dóra góljaival egyenlítettünk. Aztán kez­dett kinyílni az olló, 5-2-nél kényelmetlenül fsszkelőd­­tünk a nézőtéren, még sze­rencse, hogy egy szépen ki­játszott fór végén ismét el­sült Leimeter balja, 5-3-mal ért véget az első negyed. Per­sze tudtuk, hogy nagyon erő­sek a spanyolok, elegendő két adat: 2013-ban, amikor Bar­celonában világbajnokok let­ka Gergely sajtófőnök segítsé­gével. „Jó kedvvel álltam rajt­hoz, nem görcsöltem rá sem­mire, az időeredményre, csak úsztam, és meg akartam nyer­ni, legyen egy aranyérmem is - mondta a Honvéd büszkesé­ge. - Tökéletes úszás volt-e? Ezt nem merem mondani, a fal nem jött ki jól az első fordu­lómnál, az ilyen hajlított kezes volt, azt elrontottam, a többi­re meg nem emlékszem. A se­bességgel, a tempószámmal, a ritmussal nem volt gond. Nem éreztem, hogy világcsúcs lesz, százötvennél azt sem tudtam, hol vagyok, azt hittem, hogy a többiek ott vannak a közelem­ben. A közönség moraját azért hallottam a végén, 1:51.3 kö­rüli időre saccoltam. Hogy éle­tem eddigi legklasszabb napja volt? Nem. Ugye, most irigyel­tek? (Mosoly.) A tokiói olimpi­án még magabiztosabban fo­gok odaállni, mert most már tek, a negyeddöntőben meg­verték az Egyesült Államo­kat - ez volt a minden létező címet (értelemszerűen az Eu­­rópa-bajnoki kivételével) bir­tokló jenkik eddigi utolsó ve­resége tétmeccsen. A másik pedig: tavaly a szintén barce­lonai Eb bronzmeccsén is ki­kaptunk tőlük. A folytatásban is potyog­tak a gólok, a két kapusnak nem sok köze volt a meccs­hez, Leimeternek viszont an­nál több: a balkezes bombázó 7-5-re hozta fel csapatunkat. Keszthelyi Rita pedig a saját századik vb-gólját lőtte! Az­tán dupla emberelőnyből talált be Espar, s még a bírók is rá­szálltak a mieinkre. Gurisatti Gréta nem hagyta annyiban, 8-ó, de csak pillanatokig, mert megint befújt egy bünte­tőt az orosz bíró. Ekkor már a 19 éves Magyari Aida védett. Gyöngyössy Anikó csavargól­ja esztétikai élményt nyújtott, Gurisatti Gréta ejtése úgyszin­tén, és amikor 10-8-nál lefúj­ták a félidőt, nem is álltunk olyan reménytelenül. Csakhogy nem ment a fó­rok kihasználása, miközben kabaréba illő gólt is kaptunk, amikor a kapufánkról lecsor­­gó labdára a támadó csapat já­tékosa reagált először, és már­is 12-8 volt oda, sejthettük, hogy elment a meccs. Gangl Edina visszaállt a kapuba, de ő sem segített, potyogtak a spanyol gólok, Ortízé például nagyjából az incshoni repülő­térről... A vége 16-10 lett, le­döntött bennünket a „spanyol­­nátha”, egyelőre nincs tokiói kvóta. Pénteken Ausztráliá­val játszunk a bronzéremért. Tegyük a szívünkre a kezün­ket: ettől a csapattól ez a csú­csok csúcsa. Slusszpoénként Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke adta át Miláknak az aranyérmet. Milák földöntúli úszása ár­nyékában minden eltörpült. De azért nagyon örültünk annak, hogy Németh Nán­dor 48.29 másodperces idő­vel a hetedik helyen beju­tott a 100 méter gyors döntő­jébe, ahogy Kapás Boglárka (3.) és Szilágyi Liliána (4.) is 200 méter pillangón, 2:07.33- mal, illetve 2:07.83-mal. Vé­gül a hideg zuhany: amilyen jól úszott Cseh László reggel a 200 méter vegyes előfutamá­ban - onnan a legjobb idővel, 1:57.79 perccel kvalifikált -, olyan fáradtan a középdöntő­ben, és l:58.17-es eredmény­nyel csak tizedik lett, kiesett. „A tokiói olimpia? Ugyan, most még a száz pillangó ver­senyéig sem tudok előre te­kinteni. Elfogyott az erőm a végére...” - mondta. Keszthelyi Rita csapatkapi­tány nyilatkozata könnyekbe fulladt: „A meccs eleje nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, jó lett volna, ha végre a spanyolok szaladnak az ered­mény után, és nem mi. Ösz­­sze kell szednünk magunkat, mert nem mindegy, hogy mi­vel megyünk haza, csak egy kabalafigurával vagy egy éremmel. Nekem már van egy, azt nagyon szeretem, nagyon sokat jelent, és ez a csapat, az én csapatom megérdemli a bronzérmet is...” „Megpróbáltunk mindent, de ez egy ilyen nap volt... - kezdte az értékelését Bíró Atti­la szövetségi kapitány. - Amit mi tízből kilencszer belövünk, az most nem ment be, és a ka­pusaink sem remekeltek. Az ellenfélnek van öt-hat olyan já­tékosa, amilyen nekünk nincs, sem a zónánk, sem a szoros vé­dekezésünk nem működött. Az ausztrálok elleni meccsig össze kell szednünk magun­kat, mert a bronz megszerzése is nagyon fontos lenne." Ch. Gáli András (Kvangdzsu) „Már elértél valamit, ha a gyerek nem varrással kife­lé veszi fel a sportszárat, és megtanul köszönni.” Ami­kor az ódivatú lábszárvédő rendeltetésszerű használa­ta és az illemszabályok kö­zül az egyik legalapvetőbb betartása ily módon lényegi elemnek számított, szó sem volt habkönnyű futballcipő­­ről, műfüves pályáról, öltö­zői szelfizésről. A belsővel passzolás során alkalmazan­dó helyes lábtartás, az emelt fejjel végrehajtott labdave­zetés is csak később került a fejlesztendő mozdulatok közé, mert igazán szakava­tott edző híján inkább az él­vezett előnyt, hogy az addig ösztönszerűen játszó ifjakat sikerült egy „ernyő alá terel­ni” és csapathoz hasonlító formában pályára küldeni. Nem képezte a felkészí­tés szerves részét a gólöröm ünneplésének gyakorlása, az viszont annál inkább, hogy a szertáros néninek, az elnök bácsinak és a fel­nőtteknél labdát rúgó sport­­társaknak nemcsak illik, de kell is előre köszönni. Igaz, harminc, sőt negyven éve is joggal merült fel, kinek a kötelessége és felelőssége az etikett oktatása. A szülő a tanárra és az edzőre muto­gatott, azok meg visszafelé. Ezen a téren sokat nem vál­toztak az állapotok, legfel­jebb hangosabbak lettek a szereplők. A klasszikus ér­telemben vett tiszteletadás más jelentést nyert, mert ol­dódtak a szabályok, és affé­le könnyű belemagyarázás­­ként a lazaság vált trendivé. Nem könnyű a vereség után elismerni, hogy jobb volt a másik, de a sport­­szerűség minimálisan ezt kívánja. Nehéz kezet ráz­ni olyasvalakivel, akit egy­szer már eltiltottak három hónapra - azzal gyanúsít­va, hogy megsemmisítette a doppingmintáját. A három­szoros olimpiai és tizenegy­szeres világbajnok Szung Jang két nap alatt kétszer élte át, hogy dicsfényben ragyogva is kaphat pofont az ember. Hogy ez mennyi­re hatotta meg a vizes vb-n is közutálat övezte kínai úszót? Vagy vetélytársként inkább Mack Horton, illet­ve Duncan Scott számít fa­ragatlannak, mert az auszt­rál nem volt hajlandó fel­állni a dobogóra a világbaj­nok mellé, a brit pedig nem nyújtott kezet a győztesnek, és a közös fotóhoz sem állt oda? A közel sem lényegtelen kérdésekre kínálkozó fe­leletminták megadása he­lyett inkább arra bátorkod­nék felhívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül a him­nuszokhoz közeli meghitt pillanatok a legalkalmasab­bak a véleménykülönbsé­gek kinyilvánítására. Még egy botrányhőssel szemben sem. Ezt fenntartom azzal együtt is, hogy persze en­nél nagyobb nyilvánosságot aligha kaphatna az egyet nem értés kimutatása.

Next

/
Thumbnails
Contents