Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-22 / 168. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP________________________________________________________________________________________________________________ 2019. JÚLIUS 22., HÉTFŐ Másodéves volt az 1956-os forradalom kitörésekor, meghatározó pillanat volt Bátyja beszélte rá arra, hogy jelentkezzen az egyetemre fitt f isii), «EAKMAt tTVÉKENYSÉOE OIOJtMCt HATVAN 6v|lN ATKIff-, • irOTTt'NK (Cl SZAMARA AMRt.TEi °Ä?rSTi MŰSZAKI If s" AZ.OASAQTt;r>OMAN-V, fcGTETfcM A "“S S'áIkasi nkkai.hmklcsitkít- HS. (IMI. »!*»►»« I«t1 MXi' t :* CERTIFICATE OF MeRJT nmm, ,«r.: rrM .« »mBWoiiHOM« IftttMfóMK' M.V*lf AltHUÍSU *' I KOMIM! íftUWW; AtlíhtWtSITY M & Szeleczki Sándor, kezében a gépészmérnöki gyémántdiploma díszoklevelével » w Beküldött kép Arany, gyémánt, vas, rubin és platina. Hogy milyen jelzők ezek? Az egyetemeken 50, 60, 65, 70, 75 évvel ezelőtt végzett hallgatókat megtisztelő, elismerő jubileumi díszoklevelek. L. Mészáros Irma DUNAFÖLDVÁR Nemrég a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végzett hallgatók között a dunaföldvári Szeleczki Sándor is kézbe vehette gyémántdiplomáját- ahogy a köznyelv ezt az oklevelet nevezi. Az intézmény egy könyvet is átnyújtott a jubilálóknak a kerek évfordulós egykori hallgatóik szakmai életrajzával. Csaknem háromszázan kerültek be a kötetbe. A megható ünnepségen az 1959- ben végzett nyolcvan körüli létszámból negyvenen voltak jelen. A mezőgazdasági gépész szakról mindössze négyen. Nem akármilyen időszakban voltak ők egyetemisták: 1956 és 1959 között. Élményekről, életútról, döntésekről és tanulságokról beszélgettünk a nyolcvanhét éves Szeleczki Sándorral és feleségével, Marikával, aki most is- ahogy a hatvan évvel ezelőtti diplomaosztón - választott párja mellett volt. Hogy került az ötvenes évek elején egy földvári fiú a műegyetemre?- Családi történet ez. Az oklevél átvétele után emlegettük is, hogy ezt a bátyámnak köszönhetem. Az általános iskola befejezése után két évig itthon maradtam a földeken segíteni a szüleimnek, akik hat holdon gazdálkodtak. Jóska bátyám, aki frissen végzett agronómus volt, nógatott, hogy tanuljak. Mindig a gépészet érdekelt, így géplakatosnak mentem két évre. De egy napot sem dolgoztam a szakmában. Szerettem a matematikát, fizikát, kémiát. Akkor indult egy kétéves szakérettségi tanfolyam Fehérváron, s végzés után a tantárgyi eredmények alapján felvettek a műegyetemre. Nem hétköznapi korszakban volt egyetemista, gondolhatnánk. Történelmi napokat éltek meg.- Életem fő élményeként emlékszem azokra a napokra. Másodévesként 1956. október 22-én részt vettem a nagygyűlésen, majd másnap a felvonuláson a Bem-szoborig. A harmadik napon láttam, amint a tömeg gyülekezett, s ahogy megjelent három szovjet harckocsi, s odafordult a parlament elé. A politikába nem keveredtem, fegyvert nem fogtam. Majdnem a saját bőrömön tapasztaltam meg az életveszélyt. Amikor mentünk át a Margit hídon, kattogtak a lövedékek, a társammal kúszva értünk át. Úgy döntöttünk, hazamegyünk a családhoz. Csak november végén folytattuk a tanulmányainkat.- Hogy milyen képzés folyt az ötvenes évek második felében az egyetemen? Magas szintű, remek tudós tanárok, professzorok tanítottak minket. Sokat tanultunk tőlük, s nem csak tantárgyi ismereteket. Jó kapcsolatban voltak a diákokkal, segítettek, tanácsot adtak. Példát mutattak, hogyan kell az emberekkel foglalkozni. Sokféle embert megismertem, hogy milyen az emberi természet. Ennek a tapasztalatnak hasznát vettem egész pályámon.- Talán különös, de a szakmámban egyetlen percet sem dolgoztam. Mezőgazdasági gépész szakon végeztem, szakdolgozatomban a krumpliszedő gép egy akkor újnak számító típusát terveztem meg, ami nemcsak kiszántotta a krumplit, hanem ki is rázta. De nem a mezőgazdaságban töltöttem az aktív évtizedeimet. Diplomával a kezemben 1959-ben sokfelé mehettem volna, de haza akartam kerülni Dunaföldvárra. Hazahúzott a szívem. A Rostkikészítő Vállalat földvári üzemébe műszaki szakembert kerestek. így az akkor háromszáz embert foglalkoztató kendergyárba kerültem, amelyben akkor épült a bútorlapüzem. Tizenhét évig dolgoztam ott. A gyakorló mérnöki időszak után főművezető, majd műszaki vezető lettem. 1976-ban váltottam, s az Oxigén- és Dissousgáz gyárban a cseppfolyós oxigént gyártó új üzem építését és indulását vezényeltem. 1983-ig a gyár vezetője voltam. Majd a Dunaföldvár és Vidéke Áfésznél ipari osztályvezető beosztásban folytattam a munkát egészen 1991-ig, nyugdíjazásomig. Ebben az időszakban a szövetkezet betonüzemet, szikvízüzemet és exportra is gyártó lakatosüzemet működtetett. A három, földvári munkahelyen végig embereket irányítottam. Ezért volt fontos a műegyetemen megszerzett tapasztalat, bár nem az ott tanult szaktudást hasznosítottam. A saját szőlőmben és kertemben persze gazdálkodtam, s 1999-től csaknem másfél évtizeden át a Dunaföldvári Kertbarátok közössége elnökeként tevékenykedtem. A mai napig tiszteletbeli elnöke vagyok. Egy több mint száztagú közösségben hasonló emberi, kapcsolati, szervezési feladatokat kellett megoldani, mint a munkahelyeken. S hogy mennyire sikeresen? Azt már a tudósító teszi hozzá, hogy 2015-ben a város képviselő-testülete a Dunaföldvár Díszpolgára címet Szeleczki Sándornak ítélte a kertbarátok elnökeként végzett kimagasló közösségi tevékenységéért. Munkája mellett mindig fontos volt számára a szeretetteljes család is. Marikával ötvenkilenc éve házasok. Két lányuk, négy unokájuk és két dédunokájuk van. De ahogy korábban lapunknak nyilatkozta - a közösség a lét alapja. Aki magába zárkózva él, aki nincs közösségben, annak nincs élete. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Sokfelé mehetett volna a diplomával, de a szíve hazahúzta A hétvégi rendezvényen fél Európa kezet fogott egymással Ének, zene, tánc, finom falatok Két külterületi utat javítanak a faluban ALSÓNYÉK Három rendezvény kapcsolódott össze és erősítette egymást az elmúlt hét végén Alsónyéken. A település péntektől vasárnapig falunapnak, Nyék Falvak Találkozójának és Európai Pikniknek adott otthont. Ebből következően tarka forgatag jellemezte a helységet, ahol cseh, horvát, magyar, német, román, szerb, szlovák és szlovén színek alkottak látványos egységet. A színpadon művészeti együttesek váltották egymást, a közelben pedig bográcsokban főtt a finom étel. A vendégeket Dózsa-Pál Tibor polgármester köszöntötte. Sz. Á. Tarka forgatag jellemezte az alsónyéki programokat Fotó: Mártonfai Dénes REGÖLY Jelenleg két külterületi út stabilizációját készíti elő az önkormányzat, tájékoztatta lapunkat Kelemen Csaba, Regöly polgármestere. Az egyik külterületi út hétszáztíz méter, és kerékpárúttal rendelkezik, amelyre az autók rendszeresen ráhajtanak. Ezzel rongálják az állagát, így szükséges az út felújítása, stabilizációja. A másik külterületi utuk ezerhetven méter, amelyhez vízelvezetési rendszert szükséges építeni, hogy a csapadékvíz okozta károkat csökkenteni tudják.- Az utakat nyertes pályázatunknak köszönhetően, közel száznegyven millió forintos költségvetéssel száztizennyolcmillió forintos támogatásból javítjuk. Az előleget már meg is kaptuk. A projekt jelenleg a közbeszerzési eljárás folyamatában van - mondta el a polgármester. Az önkormányzat emellett, ugyanannak a nyertes pályázatnak köszönhetően tudott vásárolni egy traktort, egy ágaprítót, emellett egy gréder, azaz földgyalu megvásárlása is folyamatban van. A pályázatot Keszőhidegkúttal konzorciumban adták be, ott is beszereztek egy traktort, és beszerzés alatt áll egy földgyalu. B. NI.
