Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-22 / 168. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP________________________________________________________________________________________________________________ 2019. JÚLIUS 22., HÉTFŐ Másodéves volt az 1956-os forradalom kitörésekor, meghatározó pillanat volt Bátyja beszélte rá arra, hogy jelentkezzen az egyetemre fitt f isii), «EAKMAt tTVÉKENYSÉOE OIOJtMCt HATVAN 6v|lN ATKIff-, • irOTTt'NK (Cl SZAMARA AMRt.TEi °Ä?rSTi MŰSZAKI If s" AZ.OASAQTt;r>OMAN-V, fcGTETfcM A "“S S'áIkasi nkkai.hmklcsitkít- HS. (IMI. »!*»►»« I«t1 MXi' t :* CERTIFICATE OF MeRJT nmm, ,«r.: rrM .« »mBWoiiHOM« IftttMfóMK' M.V*lf AltHUÍSU *' I KOMIM! íftUWW; AtlíhtWtSITY M & Szeleczki Sándor, kezében a gépészmérnöki gyémántdiploma díszoklevelével » w Beküldött kép Arany, gyémánt, vas, rubin és platina. Hogy milyen jel­zők ezek? Az egyetemeken 50, 60, 65, 70, 75 évvel ez­előtt végzett hallgatókat megtisztelő, elismerő jubile­umi díszoklevelek. L. Mészáros Irma DUNAFÖLDVÁR Nemrég a Bu­dapesti Műszaki Egyetem Gé­pészmérnöki Karán végzett hallgatók között a dunaföld­­vári Szeleczki Sándor is kéz­be vehette gyémántdiplomáját- ahogy a köznyelv ezt az okle­velet nevezi. Az intézmény egy könyvet is átnyújtott a jubilá­­lóknak a kerek évfordulós egy­kori hallgatóik szakmai élet­rajzával. Csaknem háromszá­zan kerültek be a kötetbe. A megható ünnepségen az 1959- ben végzett nyolcvan körüli létszámból negyvenen voltak jelen. A mezőgazdasági gépész szakról mindössze négyen. Nem akármilyen időszak­ban voltak ők egyetemisták: 1956 és 1959 között. Élmé­nyekről, életútról, döntések­ről és tanulságokról beszél­gettünk a nyolcvanhét éves Szeleczki Sándorral és felesé­gével, Marikával, aki most is- ahogy a hatvan évvel ezelőt­ti diplomaosztón - választott párja mellett volt. Hogy került az ötvenes évek elején egy földvári fiú a műegyetemre?- Családi történet ez. Az ok­levél átvétele után emlegettük is, hogy ezt a bátyámnak kö­szönhetem. Az általános is­kola befejezése után két évig itthon maradtam a földeken segíteni a szüleimnek, akik hat holdon gazdálkodtak. Jós­ka bátyám, aki frissen vég­zett agronómus volt, nógatott, hogy tanuljak. Mindig a gépé­szet érdekelt, így géplakatos­nak mentem két évre. De egy napot sem dolgoztam a szak­mában. Szerettem a matemati­kát, fizikát, kémiát. Akkor in­dult egy kétéves szakérettségi tanfolyam Fehérváron, s vég­zés után a tantárgyi eredmé­nyek alapján felvettek a mű­egyetemre. Nem hétköznapi korszak­ban volt egyetemista, gondol­hatnánk. Történelmi napokat éltek meg.- Életem fő élményeként emlékszem azokra a napokra. Másodévesként 1956. október 22-én részt vettem a nagygyű­lésen, majd másnap a felvonu­láson a Bem-szoborig. A har­madik napon láttam, amint a tömeg gyülekezett, s ahogy megjelent három szovjet harc­kocsi, s odafordult a parla­ment elé. A politikába nem ke­veredtem, fegyvert nem fog­tam. Majdnem a saját bőrö­mön tapasztaltam meg az élet­veszélyt. Amikor mentünk át a Margit hídon, kat­togtak a lövedékek, a társammal kúszva értünk át. Úgy dön­töttünk, hazame­gyünk a családhoz. Csak november vé­gén folytattuk a ta­nulmányainkat.- Hogy milyen képzés folyt az ötvenes évek második felében az egyete­men? Magas szintű, remek tu­dós tanárok, professzorok ta­nítottak minket. Sokat tanul­tunk tőlük, s nem csak tan­tárgyi ismereteket. Jó kapcso­latban voltak a diákokkal, se­gítettek, tanácsot adtak. Példát mu­tattak, hogyan kell az emberek­kel foglalkoz­ni. Sokféle em­bert megismer­tem, hogy milyen az emberi termé­szet. Ennek a ta­pasztalatnak hasznát vettem egész pályámon.- Talán különös, de a szak­mámban egyetlen percet sem dolgoztam. Mezőgazdasági gé­pész szakon végeztem, szak­­dolgozatomban a krumplisze­dő gép egy akkor újnak számí­tó típusát terveztem meg, ami nemcsak kiszántotta a krump­lit, hanem ki is rázta. De nem a mezőgazdaságban töltöttem az aktív évtizedeimet. Diplo­mával a kezemben 1959-ben sokfelé mehettem volna, de haza akartam kerülni Duna­­földvárra. Hazahúzott a szí­vem. A Rostkikészítő Válla­lat földvári üzemébe műszaki szakembert kerestek. így az akkor háromszáz embert fog­lalkoztató kendergyárba ke­rültem, amelyben akkor épült a bútorlapüzem. Tizenhét évig dolgoztam ott. A gyakorló mérnöki időszak után főmű­vezető, majd műszaki vezető lettem. 1976-ban váltottam, s az Oxigén- és Dissousgáz gyárban a cseppfolyós oxigént gyártó új üzem építését és in­dulását vezényeltem. 1983-ig a gyár vezetője voltam. Majd a Dunaföldvár és Vidéke Áfész­­nél ipari osztályvezető beosz­tásban folytattam a munkát egészen 1991-ig, nyugdíjazá­somig. Ebben az időszakban a szövetkezet betonüzemet, szikvízüzemet és exportra is gyártó lakatosüzemet működ­tetett. A három, földvári mun­kahelyen végig embereket irá­nyítottam. Ezért volt fontos a műegyetemen megszerzett ta­pasztalat, bár nem az ott ta­nult szaktudást hasznosítot­tam. A saját szőlőmben és kertemben persze gazdálkod­tam, s 1999-től csaknem más­fél évtizeden át a Dunaföldvári Kertbarátok közössége elnöke­ként tevékenykedtem. A mai napig tiszteletbeli elnöke va­gyok. Egy több mint száztagú közösségben hasonló emberi, kapcsolati, szervezési felada­tokat kellett megoldani, mint a munkahelyeken. S hogy mennyire sikeresen? Azt már a tudósító teszi hoz­zá, hogy 2015-ben a város kép­­viselő-testülete a Dunaföldvár Díszpolgára címet Szeleczki Sándornak ítélte a kertbará­tok elnökeként végzett kima­gasló közösségi tevékenységé­ért. Munkája mellett mindig fontos volt számára a szeretet­teljes család is. Marikával öt­venkilenc éve házasok. Két lá­nyuk, négy unokájuk és két dédunokájuk van. De ahogy korábban lapunknak nyilat­kozta - a közösség a lét alap­ja. Aki magába zárkózva él, aki nincs közösségben, annak nincs élete. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Sokfelé me­hetett volna a diplomával, de a szíve hazahúzta A hétvégi rendezvényen fél Európa kezet fogott egymással Ének, zene, tánc, finom falatok Két külterületi utat javítanak a faluban ALSÓNYÉK Három rendezvény kapcsolódott össze és erősítet­te egymást az elmúlt hét vé­gén Alsónyéken. A település péntektől vasárnapig falunap­nak, Nyék Falvak Találkozó­jának és Európai Pikniknek adott otthont. Ebből követke­zően tarka forgatag jellemezte a helységet, ahol cseh, horvát, magyar, német, román, szerb, szlovák és szlovén színek al­kottak látványos egységet. A színpadon művészeti együtte­sek váltották egymást, a kö­zelben pedig bográcsokban főtt a finom étel. A vendégeket Dózsa-Pál Tibor polgármester köszöntötte. Sz. Á. Tarka forgatag jellemezte az alsónyéki programokat Fotó: Mártonfai Dénes REGÖLY Jelenleg két külterü­leti út stabilizációját készíti elő az önkormányzat, tájékoz­tatta lapunkat Kelemen Csa­ba, Regöly polgármestere. Az egyik külterületi út hétszáz­tíz méter, és kerékpárúttal rendelkezik, amelyre az au­tók rendszeresen ráhajtanak. Ezzel rongálják az állagát, így szükséges az út felújítása, sta­bilizációja. A másik külterü­leti utuk ezerhetven méter, amelyhez vízelvezetési rend­szert szükséges építeni, hogy a csapadékvíz okozta károkat csökkenteni tudják.- Az utakat nyertes pályá­zatunknak köszönhetően, kö­zel száznegyven millió forin­tos költségvetéssel száztizen­nyolcmillió forintos támoga­tásból javítjuk. Az előleget már meg is kaptuk. A projekt jelenleg a közbeszerzési eljá­rás folyamatában van - mond­ta el a polgármester. Az önkormányzat emellett, ugyanannak a nyertes pályá­zatnak köszönhetően tudott vásárolni egy traktort, egy ág­­aprítót, emellett egy gréder, az­az földgyalu megvásárlása is folyamatban van. A pályázatot Keszőhidegkúttal konzorcium­ban adták be, ott is beszereztek egy traktort, és beszerzés alatt áll egy földgyalu. B. NI.

Next

/
Thumbnails
Contents