Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-20 / 167. szám
5 helyőrség vers Lőrincz P. Gabriella Diagnózis Indulok és viszem magammal Nagyanyámat a törött csészében, > Anyámat egy hibás zománcú fazékban És téged repedt falú szívemben. Vigyázok, hogy ki ne ejtselek, Hogy ott maradj, meg ne fázz, A világtól rejtelek. Két és fél milliárd összehúzódásban a mellkasomban laksz, A két szívpitvarom közötti lyukban ott remegsz. Úton lenni nem nehéz, csak az indulás (Menni, maradni, menni, maradni, menni, menni, Szeret - nem szeret, nem merem, nem mered, Lehet, nem lehet, végtelen... Rossz ragrímek helyett a semmi) Csak téged viszlek, sem táskát, sem bőröndöt nem pakolok. Ne nőjenek fölém a kartondobozok. Halott nőket élőfára cserélek, már hirdetem is: Cselédet az új helyen felveszek, Emlékek és használt bútor eladó. Mindenkinek ára van, de senki nincs megfizetve. Szívműködés rendben, elmeállapot: zavaros. Akkor bocsáss meg, mikor a leginkább bűnös vagyok. Csikós Szilvia Plakátvers Nagy Betti Hazasétálok a Római úton csupa szín minden előttem szürke-kék az égbolt mert nemrég eső volt néha a zöld fák közül előbukkan a tó hátam mögött Szigligetet beterítette a naplemente elsétálnék még jó darabig de hazaértem és most itthon vagyok Úristen, hol voltam eddig?! Bámulom a csillagos eget és vesszek meg tényleg bársonyos az ég! bár ezeket a Göncölöket sosem ismertem fel, meg a többinek sem tudom a nevét de ez az összerendeződés... El kéne tűnni „Felejthetetlen pillanat” a plakáton a felirat, repcsiutat reklámoznak rajta, szép pár nézi bambán, amint Toszkánában akciósán bukik le a nap. A ritmus kiabál a mondatért, mint kabátért a gomb, cérna is kanyarog, felfűzhetném a hiányt: fess hasonlatok, jelzők, itt-ott, rím, vessző meg pont. Van egy fiók itthon - tele pillanattal, melyeket nem feledek. Kihúznám én, ha merném, választhatnék is közülük jólesőt, fájót vagy éppen vicceset - amilyennek a versemet szeretném. Fogynának a díszek, és egyre csak nőne a költemény. Aggatva a cuccot, épp akképp fogyna madzagja - cirka 1.20’, és kész, mit hárman írtunk legalább: a plakát, a pillanat meg én. Kurucz Bernadett Összefüggő Felismeréseink tapasztalathoz kötődnek - van független, semmihez sem tartozó bennünk? Minden, mi alkot, egy rész-egész viszony, de mennyiben tiszták az ítéleteink? Hiszen arcod bennem él, Isten, szabadság. Elvileg minden tudás mellém áll: számtan-halom, de én magam vagyok, mikor megihlet. A transzcendensben nincs érzés, de érzet sem. Önmagában is tisztán ered, mentes mindentől, mert felérni éles ésszel nehéz! Ám felsejlik, mi tényleg bennünk, a praktikában, itt hever. A transzcendens tiszta - elérni félek. mondhatom pompás! (sosem féltem még ennyire a téltől!) de csapom rájuk az erkélyajtót gorombán nem akarok összerendeződni! nem akarok még közéjük tartozni! a napokban kifutott a tej a napokban odaégett a hús a napokban elromlott a bojler a napokban későn feküdtünk talán, úgy éjfél után a napokba belevész a szó el kéne tűnnünk valahová Tűzfal - a Szerdahelyi utcában (vászon, filctoll, 80 » 80 cm, 2018) 2019. július IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
