Tolnai Népújság, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)

2019-07-16 / 163. szám

2019. JÚLIUS 16., KEDD 12. MEGYEI KÖRKÉP Weisz Ágnes egy csésze kávéja napkeltekor a kicsiny, trópusi Roatan szigetén Kolibrik, delfinek, iguanák és ékszerek a karibi édenkertben Weisz Ágnes Roatan szigetének egyik tengeröblénél Beküldött fotó A karib-tengeri, forró égövi Roatan szigetén már pirkad. A smaragdzöld növényzet ölelte, tintakék öböl partján magányos ház áll. Teraszán egy fiatal lány gőzölgő ká­véval a kezében tekint az ég lassan világosodó aljára. A paksi Weisz Ágnes így tesz már évek óta, nap mint nap: nem tud betelni a trópusi napfelkeltével. Szeri Árpád arpad.szeri@rnediaworks.hu PAKS-ROATAN Még minden csendes, legfeljebb a közeli er­dő felől hoz alig hallható, rej­télyes neszezéseket a hajnali szellő. Most éledeznek az ed­dig pihenő kolibrik és papa­gájok. Édes illat tölti be a le­vegőt, rengeteg az ananász-, a banán- és a mangófa, akár­csak az avokádó. Weisz Ágnes első alkalommal úgy tizen­két éve találkozott ezzel a föl­di paradicsommal. Nem sok­kal előtte döntötte el, hogy bú­csút int nemcsak az ország­nak, de - s ez volt igazán a ne­héz - szeretteinek is. Pedig úgy tűnt, hogy a Balogh An­tal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium 2002-ben érett­ségizett diákja akár itthon is megtalálhatja a helyét. Olyan pedagógusai voltak, mint Stal­­lenbergerné Madarász Veroni­ka, Vida Ibolya, Sersli Rózsa. Akik - idézi fel alakjukat - nemcsak a tananyagot adták le, de neveltek is szívük min­den jóságával. No, és ott volt Záborszky Zoltán öt dános ka­rate mester. Neki is köszönhe­tő, hogy Weisz Ágnes ebben a sportágban kétszer megkapta a Tolna megye legjobb sporto­lója kitüntetést. Ám mégis, valami hiány­zott az életéből. Az otthon ma­radástól jobban tartott, mint attól, hogy nekivágjon a világ­nak. * A karib-tengeri, forró égö­vi Roatan szigetének bíbor ho­rizontján megjelennek az el­ső napsugarak. Weisz Ágnes kávéjába kortyolva eltűnődik a kezdeteken. Sok más fiatal­hoz hasonlóan elszegődött egy óceánjáró hajóra. Floridába re­pült egyedül, és Miamiban ta­xira vadászott, hogy a légiki­kötőből eljusson a hotelbe... Máig mély lélegzetet vesz, ha erre gondol. Szerencsére a paksi iskolában erős volt az angol nyelv oktatása. Azután indulás a Carnival Glory ne­vű, városnyi méretű hajóval a karibi térség felé. Ezeröt­száz alkalmazott, közte indi­ai szakács, filippinó takarító és olasz tiszt. Hirtelen rásza­kadt a magány. Nem titkolja: volt zokogás is az öltöző mére­tű kabinban. Ám idővel egyre több segítő­készséget tapasztalt. Sőt, na­gyon jó barátokra is szert tett. Felszolgálóként dolgozott a ha­jó egyik éttermében, és egyre jobban megtetszett a munka. Azután következett Roatan. Elállt a lélegzete... Valamit mintha megérzett volna a jö­vőből. Abból, hogy itt, ezen a csodaszép földdarabon a sors­nak még tervei lesznek vele. Telt-múlt az idő, a korábbi egyetlen szerződésből öt lett, és Weisz Ágnes behajózta a fél világot, majdnem négy évet töltött az óceánok hátán. A A karib-tengeri, forró égövi Roatan szigetén lassan felkel a nap. Weisz Ágnes az egyik hajóúton megismerkedett egy kanadai fiúval. Neki ugyan­csak megtetszett Roatan, any­­nyira, hogy oda is költözött. Weisz Ágnes tíz nap szabad­ságot vett ki, és meglátogatta barátját. A hetedik napon írt egy e-mailt a hajóstársaság il­letékesének: mindent köszön, nem megy vissza, marad a szigeten. Ekkor volt huszon­hét éves. A pár egyike sem rendel­kezett állással. Megtakarí­tott pénzüket rum cake, azaz rum torta importba fektették. Ezt a Roatanon akkor még is­meretlen süteményt a köze­li Belize-ből hozták be. Alapí­tottak egy céget, a kikötőben két kis boltot nyitottak, az üz­let virágzott. Weisz Ágnes közben, kellő tanfolyamok el­végzése után, elhelyezkedett egy amerikai világhálózat he­lyi ékszerüzletében. Onnan is jött viszonylag jó havi bevétel. Ám mire egyenesbe jöttek anyagilag, addigra ellobbant a szerelem lángja. Weisz Ágnes hazajött. Budapesten egy elő­kelő hotelben dolgozott. Az el­ső napokban ült a buszon, fi­gyelte az Andrássy úti épüle­teket és mosolygott. Általában mindenki más egykedvűen, lehangoltan nézett maga elé. Hat-hét hónap elteltével azon kapta magát, hogy rátelepe­dett ez a rossz közérzet. Ismét komoly döntést hozott. Leg­jobb barátjával együtt vissza­repült Roatan szigetére, ahol már várta egykori főnöke. Pár nappal később ismét el­adóként dolgozott a kikötői ékszerüzletben. Főszezonban, októbertől májusig napi négy­öt hajó vet itt horgonyt. A ki­kötői rész vámmentes terület, a bolt háromszáz négyzetméteres, te­le ékszerekkel. Weisz Ágnes jól dolgozott. Éhnek kö­szönhetően immár három éve nem el­adói, hanem mana­gen tisztet mond­hat magáénak. Ma már csak jelentősebb eladáso­kat köt, egyeztet az árakról és a fizetési lehetőségekről. Kö­zel száz munkatársának se­gít, felügyeli az árukészletet. Párjával együtt kényelmes kö­rülmények között él. Csodála­tos helyen, ahonnan kajakkal csak tíz perc a korallzátony. Arrafelé rengeteg delfin, rája és teknős él, no meg cápa is... * A karib-tengeri, forró égö­vi Roatan szigetén egyre ma­gasabbra emelkedik a nap. Weisz Ágnes kocsijába ül, és munkába indul. Néha megáll, mert az úttesten átbaktat egy iguána. Itt mindenki vigyáz ezekre a hüllőkre. Mire beér a sziget 18. századi, gyarma­ti építészet jegyeit viselő szék­helyre, az elegáns, hatalmas üvegtáblás üzletbe, ahol szik­rázó ékszerek kínálják magu­kat, már közel harminc fokos a kinti hőmérséklet. A bolton belül természetesen hűvös a levegő. Weisz Ágnes, jól azonosítha­tó európaiként, soha nem ka­pott semmilyen kellemetlen megjegyzést. Aki itt kedves a másik iránt, az kedvességben részesül. Két éve meglátogatta őt édesanyja, aki jóféle töltött ká­posztát készített. A magyaros különlegességet megkóstolták a roatani barátok és kollégák is. Weisz Ágnes azóta is rend­szeresen szembesül a sürgető kérdéssel: mikor kerül ismét ez az étel az asztalra? Ugyan jómaga is remekül helytáll a konyhában, palacsintájá­val elkápráztatja a helybeli­eket, de azért anyukája főzt­­je az igazi. Az internet révén minden nap beszélgetnek, de legalábbis üzene­tet küldenek egy­másnak. Weisz Ágnes ebből kö­vetkezően min­den nap érzi a ko­moly aggódást. De azt is tudja, hogy a helyszí­ni „szemrevéte­lezés” meggyőzte édesanyját: gyermeke ezen a kicsiny szi­geten érzi magát igazán jól. Weisz Ágnes nem keresi a visszautat. Családjának tag­jai, barátai szeretik és mellet­te állnak. Örül annak, hogy nincs tömeg, és megmondhat­ja, amit gondol. Számára az az otthon, ahol várnak rá és ahol biztonságban érezheti magát, érzelmileg is. Roatan szigetén biztonságban érzi magát, elfo­gadták, tud segíteni, és szép jövőt lát maga előtt. Gyöngyszem a nyugat-karib szegletben Roatan szigete Közép-Ameri­­kától keletre, Honduras part­jaitól 65 kilométerre találha­tó. A spanyol ajkú Honduras része, ám az 1859-ig tartó angol gyarmati múlt miatt az angolt ma is beszélik. Terü­lete 83 négyzetkilométer, la­kosságának száma mintegy 50 ezer fő. Turisztikai vonze­reje jelentős, számos óceán­járó társaság megállóhelye. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Csodálatos helyen él, ahonnan ka­jakkal csak tíz perc a korallzátony Harmincadik alkalommal rendezik meg a „Bukovinai Találkozások” Nemzetközi Folklórfesztivált Új helyszínen kelnek életre a régi értékek BONYHÁD Aki színes progra­mon szeretne részt venni a Völgység fővárosában, annak érdemes már most bekarikáz­nia a naptárban augusztus első hétvégéjét, hiszen Bonyhád is­mét felbolydul a “Bukovinai Ta­lálkozások” Nemzetközi Folk­lórfesztiválnak köszönhetően. Harmincadik alkalommal rendezik meg idén a „Bukovi­nai Találkozások” Nemzetkö­zi Folklórfesztivált, amelynek hazai fő helyszíne Bonyhád. Il­lés Tibor, a főszervező Bukovi­nai Székelyek Országos Szövet­ségének elnöke elmondta, szá­mításaik szerint idén is mint­egy 700-800 embert fog meg­mozgatni az augusztus 2-4. kö­zött hazai, külhoni és külföldi csoportok részvételével lezaj­ló fesztivál. A hazai fellépők mellett Lengyelországból, Uk­rajnából, Romániából, Maros­ludasról, Csernakeresztúrról, Déváról és Pancsováról vár­nak együtteseket. A helyszín új lesz, hiszen a városban nem­régen átadott rendezvénytéren, a Kaszinókertben tarthatják majd meg a fesztivált. Pénteken kiállításmegnyi­tóval kezdődnek a programok Látványosnak ígérkezik az idei felvonulás is Archív fotó (17 óra). A tárlat a bukovinai székely hagyományőrzőkről, tevékenységükről, élő kultú­rájukról fog átfogó képet adni. A fesztiválmegnyitón várható­an Potápi Árpád János, a Mi­niszterelnökség nemzetpoliti­káért felelős államtitkára, Zbi­­egniew Kowalski néprajzkuta­tó, a fesztivál szorgalmazója és szervezője, Filóné Ferencz Ibo­lya polgármester, továbbá Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnö­ke köszönti majd a megjelen­teket. Ezt követően a Hőgyészi Székely Kör Bokréta Néptánc­­csoportja és a Gyimesvölgye Férfikórus előadása, majd va­csora és egy kis mulatság kö­vetkezik. Szombaton rendkívül lát­ványosnak és hangulatosnak ígérkező felvonulással indít­ják a programsort, 16 órakor a bírósági épülettől indul a szí­nes forgatag. A résztvevő cso­portok bemutatkoznak a ren­dezvénytéren, majd a többórás műsorral megalapozott hangu­latra táncházzal teszik fel a ko­ronát. Vasárnap a korábbi években kialakult gyakorlatnak megfe­lelően Kitekintés címmel a kül­földi, illetve külhoni csoportok több környező településen is bemutatkoznak majd. H. É.

Next

/
Thumbnails
Contents