Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-07 / 131. szám
2019. JÚNIUS 7., PÉNTEK SPORT 15 Nagy László nem bánja, hogy feladta fiatalkori álmát Búcsú, elcsukló hangon A karrierjét befejező világklasszis kézilabdázó, Nagy László jól tudja, búcsúzni csak szépen szabad - és tartotta is magát ehhez a BL-döntőről hazatérve, amikor szólt a Veszprém Aréna előtt összegyűltekhez. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Higgadtan, mégis nagyon érzelmes búcsúbeszédet mondva köszönt el a kölni Bajnokok Ligája-döntő másnapján a Veszprém Arénánál összegyűlt hatalmas tömegtől. A hangja néha el is csuklott. Nehéz volt?- Búcsúbeszédet sosem könynyű mondani, főleg akkor nem, ha olyasvalamitől vagy valakitől köszönsz el, amit vagy akit nagyon szerettél - válaszolta mosolyogva a - furcsa még kimondani - korábbi világklaszszis Nagy László, a profi pályafutását a múlt hét végén befejező kétszeres BL-győztes jobbátlövő.- Bárhogy számoljuk, legalább huszonnégy-huszonöt éve a sport, főként a kézilabda töltötte ki az életét. Hogy lesz ezentúl? Mit talál az edzés, a napi szigorú, feszes programok helyett?- Ez nagyon egyszerű, a kézilabdát.- Tudjuk, nem szakad el a sportágtól, június harmadikától mégis más ritmusban, más feladatokkal kel és fekszik.- Azért lesz egy kis időm az átállásra, mert a Telekom Veszprémben júliustól veszem át a sportigazgatói teendőket, mégpedig úgy, hogy a jelenlegi igazgatóval, Gulyás István barátommal - a megbeszélésünk szerint - továbbra is szoros munkakapcsolatban maradok. A szövetség alelnökeként is bőven lesz dolgom, hiszen a jövő héten az Európabajnoki selejtezőben két meccs vár Csoknyai István és Vladan Matics, a két szövetségi kapitány együttesére.- Az orvosok szerint a gyors váltás, a hirtelen leállás járhat kedvezőtlen hatásokkal. Ezeket kivédi?- Nyilván nem lehet, sőt tilos egyik napról a másikra nullára vinni a mozgásmennyiséget. Ebben is fokozatosságot tervezek, a karbantartó trénin-' get pedig nem is szándékozom elhagyni.- Erre lesz is alkalma a nyári nemzetközi gyerektáborában. Már várja a fiatalokat?- Betelt a létszám, folynak az előkészületek, július elején pedig érkeznek a gyerekek külföldről és itthonról. Már a tizenegyedik tábort rendezzük, a kezdetek pedig a barcelonai éveimre nyúlnak vissza.- Ha már múltidézés... Egyetért, hogy az utóbbi napok Kölnben boldogságban és csalódásban teltek?- Aludtam már rá, hogy a Veszprém Kölnben a harmadik, összességében a negyedik BL-döntőjében maradt alul, de tudom, ez az esély sosem tér vissza. A csapat mindent megÉrzelmes búcsúbeszédet mondva köszönt el Nagy László a veszprémi közönségtől a BL-döntő másnapján tett, hogy a szintén visszavonuló Momir Iliccsel együtt BL- győztesként zárhassam a pályafutásomat, de sajnos nem jött össze. Jobb volt a döntőben a Vardar.- A szkopjeieket százezer ünneplő és utcabál fogadta otthon, de a Veszprém érkezésére és a második hely megünneplésére is nagyon sokan elmentek az arénához.- Mindenki, mi is arra készültünk a tréningeken és a lelkünk mélyén, hogy a trófeával térünk haza. Ebből megint csak ezüstérem lett, de a szurkolóink, akik eljöttek a Veszprém Arénához, pontosan tudták, mennyi munkánkba, igyekezetünkbe és fáradságunkba került ez az eredmény. Hiszen megint csupán kevéssel maradtunk le a hatalmas sikerről. Az idáig vezető úton pedig tavaly októbertől, vagyis David Davis edző érkezésétől határozottan, nagy akarattal és eredményesen haladtunk. Megérdemeltük volna a BL-trófeát, de az utolsó lépést nem tudtuk megtenni.- Ebben mennyi volt a szerepük a sérüléseknek?- Az elődöntőben, amelyben a győzelem óriási lelki többletet adott, Sterbik Árpádnak a lába súlyosan megsérült, én pedig a vállamra kaptam hatalmas ütést. A gyors, mégis alapos vizsgálatok kiderítették, hogy törés, szakadás egyikünknél sem volt. Ezután az egészségügyi stábunk huszonnégy órás szolgálata következett, és ennek köszönhetően mindketten pályára léphettünk.- Összeszorított foggal, a fájdalmat valahogy legyőzve. Megérte kockáztatni?- A BL-döntő az BL-döntő. Ha az orvosok nem tiltják meg, akkor játszani kell. A kezeléseknek és a gyógyszereknek köszönhetően nem volt elviselhetetlen a fájdalom, de a fogamat tényleg össze kellett szorítani.- Az aréna előtti hétfői búcsúbeszédét azzal kezdte, hogy önző lesz, és azt mondja, végre vége a kézilabdának a pályán. Ezt hogy gondolta?- Nagyon sokan próbáltak maradásra bírni, de én már tavaly októberben eldöntöttem, ez az utolsó idényem. Még biztosan folytathatnám a játékot, az erőm megvan hozzá, de úgy érzem, ennyi volt szép, ennyi volt jó, ennyi volt elég. Az utolsó hónapokban a lehető legjobb erőnléti és mentális állapotban játszottam, és csapatkapitányként sikerült a társaimat is összefogni, lelkesíteni, támogatni. A legfontosabbnak azt tartom ezekben a búcsúzkodós órákban és napokban, hogy ebben a csodálatos klubban fejezhettem be a karrieremet. Ebben döntő szerepe volt a klub vezetőinek, a szurkolóknak és a csapattársaimnak.- Tudjuk, fiatalabb korában nem ezt és nem így tervezte. Megérte a pályamódosítás?- Soha nem titkoltam, hogy fiatalon az volt az álmom, hogy a Barcelonában szerepelhessek, valamint ott is fejezzem be a játékot. Hogy nem így történt, az a klub egyik korábbi vezetőjén, Hajnal Csabán múlott. Neki nem tudok elég hálás lenni, mert kitartóan ostromolt, hogy jöjjek Veszprémbe. Még csak tizenhét-tizennyolc éves voltam, amikor eljött a szegedi panellakásunkba, hogy meggyőzzön, menjek a Fotexbe. Akkor viszont már megkaptam a Barcelona aján-Nagyon nehéz lesz pótolni a meghatározó játékost „A Veszprém már 2000 előtt is nagyon szerette volna, ha Nagy László a klubunkba jön, hiszen láttuk, hogy rendkívüli képességű játékos - nyilatkozta Hajnal Csaba, a Veszprém korábbi igazgatója. - Akkor nem lehetett összehasonlítani a veszprémi és a barcelonai lehetőségeket, abban az időben a Barcelona Európa egyik vezető csapata volt. Nagyon örültünk, amikor évek múlva már beszélhettünk arról, hogy Veszprémbe szerződjön. Nem is értettük, miként tud a spanyol klub lemondani egy ilyen játékosról. Ennek ellenére nagyon nehéz volt megállapodni a Barcelonával, de igen sok tárgyalás után sikerült. Nagyon boldogok voltunk, amikor végül Veszprémbe igazolt, hiszen olyan játékos, aki megszervezi a védekezést, gólokat lő, de a pályán kívül is vezéregyéniség. Az utóbbi majdnem két évtizedben a kézilabda meghatározó szereplője volt. Nagyon nehéz lesz pótolni" - hangoztatta Hajnal Csaba. Fotó: Dömötör Csaba latát, amelyre nem lehetett nemet mondani.- Hét év elmúltával, amikor lejáróban volt a Barca-megállapodás, újabb lehetőségek nyílhattak volna meg. Miért maradt?- Persze megint Hajnal Csaba volt az első, aki hívott, el is jött hozzám, hogy meggyőzzön. Csakhogy a katalán klub, amelyben kiválóan éreztem magam, ötéves szerződést ajánlott. Elfogadtam, mert a barcelonai munka, a sikerek, az ottani életérzés semmi máshoz nem hasonlítható, el sem magyarázható.- Tizenkét barcelonai év után, hét esztendővel ezelőtt mégis meghajlott. Mivel győzték meg a magyar bajnok vezetői?- Még volt egy évem, de aztán csak nagyon rövid időre szóló szerződést kínált a Barcelona, Hajnal Csaba pedig azt mondta, végre jöjjek a magyar bajnokhoz. Kiváló megállapodást tett elém, aláírtam.- Jó döntés volt?- Életem egyik legjobbja. Lemondtam az álmomról, hogy a katalán egyesületben hagyjam abba, de így lett jobb, kerekebb és szebb a karrierem. Kiváló vezetőkkel, edzőkkel és csapattársak sokaságával dolgozhattam együtt. A családommal együtt, amelynek nem tudok elég hálás lenni, én is nagyon megszerettem a várost, a klubot és a szurkolókat, akikhez hasonló nincs is a világon. Nem akarok túl pátoszos lenni, de büszke lehet az az ország, amelyben ennyi sporthoz értő, sportszerető ember él. JEGYZET A hatodik a ’19-es Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Annak, hogy egy eredeti, azaz nem kínai Liverpoolsapkával gazdagodjon „vörös” relikviagyűjteményem a Bajnokok Ligája döntőjére, csak egy dolgot kellett tennem. A Pool győzelme esetén kötelező volt abban a fejfedőben beállítani a munkahelyemre. Ez nem tűnt túl nagy áldozatnak, eredetileg is úgy terveztem, hogy a vörösök hatodik BEK-/BL-győzelme esetén a You’ll Never Walk Aloneos sálamban fogok parádézni. Hétfő reggelre 27 Celsius-fokig kúszott fel a higanyszál a hőmérő kapilláris csövében, így az LFC-vel hímzett baseballsapka alapból is jóval kényelmesebb és kellemesebb viselet volt. Főleg, hogy valóban a Liverpool győzött. A meccsről „csak” annyit, hogy a tévé elé ülve azért a teljes Pool-kollekciót magamra aggattam. Fejemen az újdonsült kalap, testemen vörös mez feszült Liver Bird-ös címerrel (Livermadár, a Pool szimbóluma), a nyakamban pedig az Anfield Roadon vásárolt sál. Elégedetten méregettem magam, hogy ez így tökéletes, amikor a párom benyitott a szobába. Rám nézett, de nem szólt semmit. Kívülről magára húzta az ajtót, njajd a kisszobában bekapcsolta a másik készüléket. Gyakorlatilag negyvenkét esztendeje, a Merseypartiak első kupagyőzelme óta nyomon követem a patinás angol klub futballistáinak ténykedését, fellépéseit és a szurkolóik „műsorát”. Azt hiszem, tizennégy éve tűnt fel először a kopnál - a jól ismert, a stadion délnyugati „osztatlan” lelátóján székelő szurkolói csoportnál - az a transzparens, amelyre hat trófeát rajzoltak. Az elsőben az állt, hogy 77, ez volt a vörösök első BEK-sikere, aztán sorban 78, ’81, ’84 és ’05. Az utolsó, a 2005-ös BL-diadalt jelképezte. És a hatodikon mi állt? Egy kérdőjel... Sokan fanyalogtak a madridi fináléban látottaktól. Pool-fanként erre azt mondom, volt ennél már sokkal rosszabb döntő is. Ami inkább bántott, hogy a Manchester City mellett a másik két legszebben futballozó angol csapat produkálta ezt a játékot. De az végképp túlzás, hogy a meccs legüdébb színfoltja a sok férfitársam fantáziáját beindító hiányos öltözetű, rendkívül dekoratív Wolanski kisasszony fellépése volt. Persze lehet, hogy csak azért állítom, mert őt csupán egy pillanatra láthattuk, míg Mohamed Salah és Divock Origi találatát számtalanszor ismételték. Liverpool-drukkerként számomra azért az a legfontosabb, hogy a kérdőjeles trófeába már beírható a ’19-es. Mert 2019-ben ismét a Pool ült fel az európai foci trónjára.
