Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-05 / 129. szám
2019. JÚNIUS 5., SZERDA SPORT 15 T Hit, fegyelem, szervezettség és gólok kellenek a győzelemhez A címeres mez szentsége Marco Rossi szövetségi kapitány az Eb-selejtezők előtt az első azerbajdzsáni útjáról, az alapot jelentő küzdésről, valamint a csapat és a szurkolótábor egymásra találásáról is beszélt. Pietsch Tibor/NS szerkesztoseg@mediaworks.hu- Három hete a Magyar Labdarúgó-szövetség közgyűlésén Csányi Sándor azzal fordult önhöz, ha egy mód van rá, csapatával nyerje meg az Azerbajdzsán és a Wales elleni Európa-bajnoki selejtezőt. Teljesíthető az elnök kérése?- Bármennyire is szeretném, nem garantálhatom, hogy begyűjtjük a hat pontot - felelte Marco Rossi, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. - A futballban sosem lehet tudni, mit hoz a holnap. Azt azonban megígérhetem, mindent megteszünk, hogy mindkét mérkőzésen győzzünk.- Reálisan nézve mekkora esély van erre?- Bármi megtörténhet. Főleg akkor, ha kellő önbizalommal lépünk pályára - mindeközben szerényen, az ellenfelet tisztelve. Bakiban nagyon nehéz meccs vár ránk. Az azeriek otthon játszanak, és mivel minket a negyedik kalapból húztak ki a sorsolás során, úgy gondolhatják, a négy vetélytársuk közül a leggyengébbet fogadják. Bizonyára úgy számolnak, ellenünk van a legnagyobb sanszuk a jó eredmény elérésére. Jóllehet mi is tisztában vagyunk azzal, hogy ha ki akarunk jutni az Eb-re, nem veszíthetünk pontot Azerbajdzsán ellen.- A magyar válogatott korábban kétszer is járt Bakuban. S ön?- Én még nem. Mit ne mondjak, szeretném emlékezetessé tenni az első utamat- győzelemmel. Helyzetünket azonban nehezítik az időjárási körülmények, nagy meleg és magas páratartalom vár ránk. Az azeriek hozzá vannak szokva ehhez, mi kevésbé. Ezért is örülök, hogy már két nappal a mérkőzés előtt útra kelünk, kicsivel több időnk lesz akklimatizálódni. Viszont a szombati mécsesét követő éjszakát is Bakuban töltjük, vasárnap térünk haza, így a Wales elleni találkozót megelőzően csak hétfőn tudunk edzeni. Ez azzal is jár, hogy ebben a másfél hétben, amit az elutazás előtt Telkiben töltünk, nem csupán az Azerbajdzsán, hanem a Wales elleni meccsre is fel kell készülnünk. A szemünk előtt most persze az lebeg, hogy a bakui összecsapás a legfontosabb. Merem állítani, ha ott nyerünk, ú walesiektől nem kapunk ki. Noha sajnos háromezerrel kevesebben lesznek a Groupama Arénában, így is biztosan fantasztikus hangulat lesz a mérkőzésen.- Ez az, amiről a kinevezésekor álmodott?- Igen! Csodálatos volt megtapasztalni azt az légkört, amely a horvátok elleni meccs alatt és után uralkodott. Szeptemberben vezethettem először szövetségi kapitányként a magyar válogatottat, egyebek mellett azt szerettem volna elérni, hogy a csapat nyerje vissza a szurkolók szeretetét. Afelől nem volt kétségem, hogy válogatottunk jobb teljesítményre képes annál, amit az azt megelőző hónapokban mutatott, de ahhoz, hogy rátaláljunk a helyes útra, elengedhetetlen volt a drukkerek támogatása. Úgy érzem, szeptember óta eljutottunk odáig, hogy a nemzeti együttes körüli atmoszféra teljesen megváltozott, az emberek újra hisznek a csapatban. Bízom benne, hogy az idén még hátralevő mérkőzéseken semmi olyan nem történik a lelátón, amiért újabb büntetést kaphatnánk az UEFA-tól. A kapcsolatokra viszszatérve: az enyém is igen pozitívan alakult a játékosokkal. A kölcsönös tisztelet megvolt az elején is, de fokozatosan kialakult a bizalom is. Ámbár beszélhetünk itt érzésekről, a futball már csak olyan, hogy jön egy váratlan vereség, és minden megváltozik.- Mi ez a pesszimizmus?- Hogy én pesszimista lennék? Ugyan már! Ha valakinek maximális a bizodalma a magyar válogatottban, az én vagyok.- Ferenczi János és Pávkovics Bence személyében két újonc, valamint a keretbe már korábban meghívott, de a nemzeti együttesben pályára még nem lépő Zsótér Donát is telki „lakos" lett. Ezt azt jelenti, hogy immár a legjobbak között van a helyük?- Mindhárman benne voltak abban a körben, amelynek tagjait folyamatosan figyeltük az! elmúlt időszakban, és úgy ítéltük meg, eljött az ideje annak, hogy velünk készüljenek. Már csak a jövőre való tekintettel is jó, hogy testközelből láthatjuk őket. Ferenczi Jánosnak például jó bal lába van, sokat segíti a támadásokat, de a védőmunkáján még lehet csiszolni.- Aligha véletlen, hogy éppen a Debrecen védőjét emelte ki. Még mindig a balhátvéd a kritikus poszt?- Kritikusnak még véletlenül sem mondanám. Többek között azért sem, mert több opcióval is számolhatok. Egyfelől Korhűt Mihállyal bármikor kalkulálhatok, másfelől szükség esetén Kádár Tamás is bevethető a védelem bal oldalán. Tudom, Tamás nem szeret ott játszani, becsülöm benne, hogy ezt el is mondta nekem. Elém állt, és közölte: „Mister, nem örülök, ha balhátvédet kell játszanom, de ha odaállít, akkor is megpróbálom a legtöbbet kihozni magamból”. Sugárzott a szeméből az elkötelezettség. Szeretem az egyenes embereket, márpedig Tamás az.- Bakuban ki lesz a balbekk?- Jó kérdés! Szombat este szívesen válaszolok rá...- Arra már most is tud felelni, hogy Azerbajdzsánban mi kell a győzelemhez?- Hit, fegyelem, szervezettség, no és egy-két gól. Mint említettem, a válogatott és a szurkolótábor egymásra talált, ami annak is köszönhető, hogy a drukkerek meggyőződtek arról, ez a csapat az első pillanattól fogva az utolsóig harcol. Szlovákiában is így volt, állítom, nem is futballoztunk rosszul, fájdalom, két hiba a vereségünket okozta. Ezeket még egyszer nem követhetjük el, ha életben akarjuk tartani az Európa-bajnoki részvételről szőtt álmainkat. Az persze a legkevesebb, hogy az elejétől a végéig küzdünk. Szenvedélyes ember vagyok, azt szeretem, ha mindnyájunkról lerí az elszántság. Olyan cél lebeg a szemünk előtt, amelyért érdemes jóformán mindent feláldozni. Egyetlen meccsen sem engedhetjük meg magunknak, hogy az ellenfél jobban akarja a sikert, mint mi! Rossz hozzáállást eddig egyszer érzékeltem, még az észtországi Nemzetek Ligájamérkőzésen, de az akkor történteket megbeszéltük, hiszem, hogy többé nem szembesülök hasonló problémával. A címeres mez szent, a játékos legyen büszke magára, hogy felhúzhatja, egyúttal tegyen meg mindent azért, hogy az érte szorítok isTmszkeséget érezzenek.- Ha már szóba került a válogatott dressz... Őriz odahaza néhányat?- A fiamnak van két meze, egyet én is kaptam a csapattól a születésnapomra. Az nem baj, hogy a nevem rajta van, az már igen, hogy az életkorom is...- Kívánjuk, hogy az előttünk álló két meccsen ne öregedjen éveket.- Bárcsak így lenne! Mindenesetre alaposan felkészülünk mind Azerbajdzsánból, mind Walesből. Utóbbiról egyelőre csak annyit, hogy hihetetlenül gyors csapat, akkor lesz sanszunk ellene, ha valahogy megfékezzük. Dolgoztunk és dolgozunk a megoldáson, de tudjuk hogy van ez, a szakmai stáb bármit kitalálhat, a végén úgyis a futballisták döntenek.- Bakuban, majd jövő kedden Budapesten hány pontot kellene szerezni ahhoz, hogy elkönyvelhessük: jó esélyünk van a kijutásra?- Legalább négyet. A horvátok legyőzését követően azt mondtam, az azerbajdzsáni mérkőzésünk lesz a legfontosabb, nos, a walesiek elleni találkozó után szívesen kijelenteném, hogy a soron következő, Szlovákia elleni összecsapás lesz a legfontosabb. Bárcsak az utolsó játéknap előtt is elmondhatnám ugyanezt... Nem titkolom, mindennél jobban vágyom arra, hogy jövő nyáron tétmeccseket játszhassunk a Puskás Arénában! 2016 nyarán, a Honvéd edzőjeként megtapasztaltam, mekkora boldogságot jelent Magyarországnak, hogy a válogatottja Eb-n szerepel, elképesztő volt, ahogy egy nemzet „megőrült”. Akkor még nem sejthettem, hogy ebben a se. lejtezősorozatban már szövetségi kapitányként tehetek azért, hogy a történelem négy éven belül ismételje önmagát. Lassan egy esztendeje, hogy kineveztek a válogatott élére, azóta minden áldott nap eszembe jut, mekkora lehetőséget adott nekünk a sors. És esküszöm, mindent elkövetünk annak érdekében, hogy éljünk vele. Ellenfélnéző A magyar válogatottat szombaton Eb-selejtezőn fogadó azeriek novemberben nyertek legutóbb mérkőzést (2-0 Feröer ellen a Nemzetek Ligájában), azóta kikaptak Koszovótól (0-4 a Nemzetek Ligájában) és Horvátországtól (1-2 az Eb-selejtezőben), legutóbb pedig döntetlent játszottak Litvániával (0-0 felkészülési meccsen). Talán a sikerélményjátékosokba „plántálása” is vezérelte az illetékeseket, amikor eldöntötték: a mieink elleni összecsapást megelőző napokban amolyan felkészülési találkozót írnak ki az azeri felnőtt-, illetve U21-es válogatottnak. A meccset a papírformának megfelelően a nagyok nyerték meg: Dmitri Nazarov és Agabala Ramazanov büntetőből, Áraz Abdullayev pedig akcióból talált be, 3-0 lett a vége. JEGYZET Pumpa és sisak Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Nehéz a szurkoló élete. Ha kedvencei félreértenek valamit, akár verés is lehet a vége a nagy drukkolásnak. Odáig fajultak a dolgok, hogy egyes sportolók személyes sértésnek veszik, ha bántalmazzák őket a szurkolók. Vége az aranykornak, amikor például minden további nélkül fel lehetett lökni egy kerékpárost anélkül, hogy az elégételt vett volna jóindulat fűtötte merénylőjén. Napjainkban már azzal kell szembenéznie korunk sportembereket bántalmazó hőseinek, hogy tetteik méltó jutalmául leeshet nekik egy két pofon, de egy kiadós letolás mindenképpen. A néhány nappal ezelőtt véget ért Giro d’Italia kerékpárverseny szép példája volt annak, hogy az út mentén szurkoló százezrek között számos idióta található. A jelentős médianyilvánossággal járó sportesemények az elmúlt évtizedekben kitermelték azt az embertípust, amelynek egyedei néhány másodperc hírnévért képesek kockáztatni a versenyzők testi épségét. így fordulhat elő, hogy a hegyen felfelé pedálozó bringások mellett rendszeresen feltűnnek olyan szurkolók, akik a kerékpár mellett futnak csak azért, hogy a kicsit előrébb haladó kamera közvetítette kép segítségével a tévében láthatók legyenek. Gyakran látni egymás lábában elbotló futkározókat, akiket a kerekeseknek kerülgetniük kell. A Giro utolsó előtti napján Miguel Angel Lopezt sikerült fellöknie egy szurkolónak. A spanyol nem rejtette véka alá lesújtó véleményét, és felkelve a földről néhányat le is kevert a baleset okozójának. Nem helyes, ha az önbíráskodás hívéül szegődünk, de jó érzés volt látni, hogy a sportolóból előbújt a rögtön ítélő bírót és az ítélet-végrehajtót is magában rejtő énje. Nem valószínű, hogy a magamutogató szurkolók ezreire kellő visszatartó erővel hat majd Lopez pofonosztogatása, de ha csak egyetlen idióta is magába/száll és visszafogja magát, már akkor is hasznos volt a drukkert ütlegelni. Tavaly egy versenyen Vincenzo Nibalit öklelte fel egy néző. Az olasz egyik csigolyája el is repedt, máig fájlalja a hátát. A nézők egy része valamilyen eltévelyedés nyomán egyszerűen csak szórakozása kellékeként tekint a versenyzőkre. Idén előfordult az is, hogy az egyik kerékpáros szájából tépte ki a kulacsot egy lelkes ereklyegyűjtő. Ha rosszul beragasztott protkóval indult volna aznap a bringás, akkor alighanem a fogsorát is megszerezte volna az élelmes néző. Ebben az esetben is heves versenyzői reakciónak lehettünk tanúi. Éppen itt volt az ideje, hogy sarkukra álljanak a bringások. Azonban óvatosságra intenénk a mezőny tagjait: amennyiben pumpával esnek neki a publikumnak, biztonsági okokból tartsák fenn a sisakot. Marco Rossi: „Hogy én pesszimista lennék? Ugyan már!”
