Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-27 / 147. szám
SPORT 15 2019. JÚNIUS 27., CSÜTÖRTÖK Turner Yvonne magyarul mer nagyot álmodni Szerbiában az Eb-n Meglepetést okoznának Turner Yvonne eddigi pályafutása csúcsának tartja, hogy világversenyen vehet részt Fotó: MW A szerbiai Nisben ma 16 órakor (tv.: M4 Sport) Szlovénia ellen megkezdi Európa-bajnoki szereplését a magyar női kosárlabda-válogatott. A felkészülési mérkőzések nem engednek túlzott derűlátást, ám Székely Norbert szövetségi kapitány szerint a fiatal csapat okozhat meglepetést. Pajor-Gyulai László (Nis) szerkesztoseg@mediaworks.hu KOSÁRLABDA Turner Yvonne már a hét végén megjött Magyarországra, itt van Nisben is, de azt nem kötötték az orrára, hogy némi túlzással a megváltó szerepét is várják tőle. A honosított amerikai irányító kétségkívül a sportág klaszszisa, nélküle a Sopron Basket talán nem, vagy csak nehezebben jutott volna el az Euroliga utóbbi két négyes döntőjébe. Májusban az orosz Orenburghoz szerződött, amúgy alapember a WNBA egyik legjobb csapatában, a Phoenix Mercuryben, de egymaga aligha tesz majd csodát ezen az Európabajnokságon, amelynek a kedvéért megszakította szezonját az Egyesült Államokban. Csupán néhány napja maradt öszszecsiszolódni a csapattal, de Székely Norbert szövetségi kapitány emiatt nem aggódik. A megváltásra azért szorul válogatottunk, mert a felkészülés meccsei nem sikerültek fényesen, a hét találkozóból csak egyet tudott megnyerni, azt is a csoportellenfeleknél jóval gyengébb Bosznia-Hercegovina ellen, ráadásul a teljesítmény is finoman szólva hullámzó volt, többnyire nem adott okot a túlzott bizakodásra. Persze ne legyünk igazságtalanok: a mi csapatunk talán a legfiatalabb az egész mezőnyben. „Az erőviszonyok alapján az is nagy szó, hogy egyáltalán kijutottunk az Eb-re, de nem lehetünk elégedettek ennyivel- szögezte le Székely Norbert szövetségi kapitány a tegnap délutáni edzés után. - Próbálunk meglepetést okozni, Európa számára ugyanis meglepetés lenne, ha továbbjutnánk a csoportból, de ez a keret az eredményesség és a következő évek építése jegyében állt öszsze. A felkészülés során pedig szinte kizárólag erősebb ellenfelekkel találkoztunk, mi jelenleg a világranglista ötvenedik helyén állunk, a pénteken és szombaton bennünket legyőző fehéroroszok pedig például a tizenharmadikok.” Ha ez a ranglista kiindulási alap, akkor máris több az okunk a derűlátásra, ugyanis ma Szlovénia ellen kezdünk, amely csak a 63., és mert a csoportból három válogatott jut tovább, egyetlen győzelem is elég lehet hozzá. Ám akkor már menjünk végig ezen az úton: a másik két ellenfelünk közül az olaszok a 31., a törökök pedig a 6. helyen állnak. A gyakorlatban persze ez csupán kiindulási alap az esélyek latolgatásához, a szlovén együttes olyan remek kosarasokból áll, mint például a Szekszárdon megismert, jelenleg az Euroligabronzérmes USK Prahát erősítő Teja Obiak, és egyáltalán nem mehetünk biztosra ellene. Ugyanakkor a jó rajt egy ennyire fiatal csapatnál, mint a magyar, döntő jelentőségű lehet, és így, bár túlzó lenne azt állítani, hogy a mai mérkőzés sorsdöntő, azért túlságosan messze sincs ez az állítás az igazságtól.Visszatérve Turner Yvonnera, tényleg tőle várható a leginkább, hogy fazont és sebességet adjon a válogatottnak. November óta tudja, hogy itt lesz Nisben, ezért megtanulta a magyar himnuszt, és az edzést követően azt is elárulta, hogy eddigi pályafutásának a csúcsa ez a lehetőség, hogy magyar válogatott lehet. „Nem minden játékosnak adatik meg, hogy világversenyen, egy Eb-n játsszon. Számomra vonzó az a lehetőség is, hogy a magyar válogatottal eljuthatok akár az olimpiára. Életem legjobb formájában vagyok, a lányok többségét jól ismerem a magyar bajnokságból, és ha sikerül minden mécsesén az első perctől az utolsóig csapatként játszanunk, akkor nagy meglepetést okozhatunk.” Úgy tűnik, ő aztán tényleg mer nagyot álmodni, és rajta tényleg nem múlik majd a jó szereplés. Mindenhonnan tódulnak Bajára a fiatal magyar kosarasok tanulni Nemzetegyesítés a Rátgéber-táborban Még Nigériából is érkeznek a táborba Fotó: A szerző felvétele KOSÁRLABDA Baja, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjának tornaterme. A hőség eszméletlen, de a hangulat is: a tizedik Rátgéber László Nemzetközi Kosárlabdatábor első idei turnusának záróünnepségén vagyunk. Kétszáz gyermek ül, áll és tombol a bordásfal előtt; akit kiszólít a névadó, és megjutalmazza, azt megtapsolják, éljenzik. Aztán az edzők és a nevelőtanárok is megkapják a magukét, végül egy hatalmas, római tízessel ékesített grillázstortát varázsolnak ki a terem közepére, és elszabadul a pokol. „2010-ben szerveztem meg az első tábort itt, Baján, a Petőfi-szigeten, akkor jöttem haza Moszkvából, a Szpartaktól, és még előttem állt az isztambuli szerződésem a Fenerbahcénál - mondja Rátgéber László mesteredző, aki a MiZo-Pécs csapatával kilenc, a Fenerrel egy bajnoki címet ünnepelt, a Magyar Kupákról és a Szpartakkal begyűjtött 2009- es Euroliga-győzelemről, továbbá a Péccsel megszerzett két Euroliga-bronzról nem is beszélve: - Szakmailag mindig is erősek voltunk, de most már Európa-hírű edzők dolgoznak a táborban. Ám nem ez a legfontosabb: ez olyan tábor, ahol a gyerekek egy hét alatt feltöltődnek. Élményekkel és a kosárlabdasport finomságaival. Minden szülő szeret bennünket, mert amikor hazamennek a srácok, két napig egyfolytában alszanak. De amikor felébrednek, egy álló napig mesélnek a kalandjaikról.” Minden kezdet nehéz, magam is jártam a Petőfi-szigeten évekkel ezelőtt, a 2019-es Rátgébert-tábort semmilyen szinten nem lehet hasonlítani, mondjuk, a 2012-eshez. „A 2010-es tábor színvonala a skálán ötös volt, de azért ötös, mert ötfokozatú skálát állítottunk föl - nevet Rátgéber. - Pár év után felállítottuk a tízes skálát, araszoltunk felfelé, hetes, nyolcas, és talán idén elértük a tízest is. Eleinte kizárólag kültéri pályákon mentek a foglalkozások, kilencven gyerek volt, most kétszázan vagyunk. Mondhatnám, micsoda edzőink vannak, de akik még inkább megérdemlik, hogy beszéljünk róluk, azok a profi, okleveles nevelőink. Olyanok, mint például Anitics Lívia többszörös magyar bajnok, válogatott kosaras, Laci fiam testnevelő tanára. Igazi család vagyunk, vannak edzők, akik a tíz táborból kilencen itt voltak, a nevelőink között pedig vannak olyanok is, akik mind a tízen! Tíz bajnoki cím után elértem a tíz tábort, erre legalább olyan büszke vagyok.” A tábor úgy nemzetközi, hogy egyszerre magyar. „Hogy honnan jönnek ide? Mindenhonnan. A nagy többség természetesen Magyarországról, és rengeteg honfitársunk érkezik a Székelyföldről, a Délvidékről, a Felvidékről, Nagy-Britanniából, Franciaországból - az egyik edzőnk is francia -, Törökországból, Olaszországból, de volt a Fülöp-szigetekről jött kislányunk is. A szülei magyarok... Szájhagyomány útján terjed a hírünk, nincs szükségünk fizetett hirdetésekre.” A tábor növendékei olyan edzőktől tanulhatnak, akiket addig csak a televízióban láthattak, és itt nem elsősorban Rátgéberre gondolunk, hiszen ő a főnök, aki csak olykor-olykor száll be a szakmai munkába. Kezdjük Srecko Sekulovictyal, a szombathelyi legendával, akivel először nyert bajnoki címet, még 2008-ban, a Falco. Aztán Fabio Fossati FIBA- instruktor, Can Alpay Törökországból élvonalbeli edző, Ivica Mavrenski Nagybecskerekről, aki játékoskorában, jó harmincöt éve az U16-os Európa-bajnokság MVP-je volt. Kátéi Boglárka hírneve talán nem vetekszik Sekulovicéval, de rá másért figyeltünk fel. „Kézdivásárhelyről érkeztem - mondja a fiatal, 22 éves edző. - Odahaza vannak ismerőseim, akik Pécsen játszanak, például Demeter Nóra, tőlük hallottam a táborról. Én is kosarazom, fél évet magam is játszottam Pécsen, meg természetesen a Kézdivásárhelyi Sportegyesületben. Remekül érzem itt magam, a szúnyogok ugyan egy kicsit szétcsipkedtek, de nem számít. Edzőként rengeteget fejlődtem ez alatt az egy hét alatt, de most már rohannom kell, mert indul a buszom Vásárhelyre.” Azzal fogja a kerekes bőröndjét, és elsiet. A Székelyföldre, elvinni a most már messze földön híres Rátgéber-tábor hírét. Ch. Gáli András JEGYZET Ráfogni a bíróra Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Azérta San Jorgede Tucumán csapatának játékosainál fellelhető némi elegancia. Igaz, az argentin harmadosztályból feljebb kívánkozó egylet labdarúgóinak segítségére szolgált, hogy aligha látták a Copa Américán az Uruguay-Chile csoportmeccset. A rossz példa így mégsem bizonyult ragadósnak az első félidőben kettős emberhátrányt szenvedő alakulatnál a Club Atlético Alvarado otthonában. Nem tudni, milyen megoldást választottak volna a feljutásért 1400 küométert utazó látogatók, ha ott lebeg előttük Gonzalo Jara cselekedete. A chileiek védője azzal hívta fel magára a figyelmet a kontinensviadalon, hogy a pályára berohanó szurkolót nemes egyszerűséggel felrúgta. Dél-Amerika különlegességeit az egyedi megoldások tárháza gyarapítja, amelyek közé méltán pályázik a gauchók és az Andok fiainak jellegzetes cselekedete. Nem szükséges különösebb képzelőerő ahhoz, hogy lássuk, ha a tucumáni labdarúgók kicsit is vehemensebbek, az általuk csalónak bélyegzett játékvezető sorozatosan őket sújtó ítéleteit nem úgy kezelik, ahogy azt tették. A második félidő elejére szervezett közös leülés után a San Jorge focistái ugyanis már nem álltak fel, furcsa módját választva a ültakozásnak. így az Alvarado összesítésben 1-0- ra megnyerte a kétmeccses párharcot, és 91 éves fennállása során először jutott fel a másodosztályba. Kétségtelen, hogy ez a húzás sokkal emberbarátibb, mint ha a bíró sporttárs jutott volna a gyepre futó drukker sorsára. Igaz, az is váratlan fordulatot hozott volna, ha a nézői megmozdulást követően valamennyi futballista a játéktérre helyezte volna a hátsó felét. Az argenünok közel sem sportszerű nóvummal szolgáltak, de a chilei focista úgy segített a biztonságiaknak, ahogy azt senki sem látta előre. Eközben a román U21-es válogatott játékosának, Cristian Maneának azért nem lehetett felhőtlen az öröme a franciák elleni továbbjutást követően, mert az ünneplés közben barátnőjét szájon rúgták... Kíváncsi vagyok, az ülésben felszínre törő „tucumánia” mikor pattant ki az elkövetők fejében, az 1400 kilométer megtétele során, vagy a röpke szünetben? Akárhogy is, de ők meg a futballt csalták el. Jara még csak figyelmeztetést sem kapott, míg a hölgyet rugdosó férfit kivezették a stadionból. A labdarúgás vüága újabb bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy igenis van új a nap alatt. Csak az nem változik, ha kikap a csapat, akkor a játékvezetőre mindig rá lehet fogni, hogy minden miatta történt.
