Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-21 / 142. szám
2019. JÚNIUS 21., PÉNTEK SPORT 15 Sallai Roland legközelebb részt venne a válogatott sikereiben „Sokszor voltam szomorú” Szeptemberre várja a válogatott meghívóját Fotó: Dömötör Csaba Sallai Roland sérülése miatt kimaradt a horvátok, az azeriek és a walesiek elleni Eb-selejtezős sikerekből, de mindent belead, hogy szeptemberben ismét meghívót kapjon Marco Rossi kapitánytól. Borbola Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Hogyan telik a vakáció?- Köszönöm, kellemesen - felelte a Puskás Akadémián nevelkedő Sallai Roland, aki májusban töltötte be 22. életévét.- Most éppen idehaza vagyok Magyarországon, de jártam külföldön is. Előbb a párommal töltöttem öt napot Szantorini szigetén, majd az egész családdal Mallorcára utaztunk.- Feltöltődött?- Igen. De most már mozgásban vagyok, a teljes leállásnak vége. Freiburgban kaptunk edzéstervet, aszerint alakítom a napirendemet. Leginkább „száraz” futások, erősítések szerepelnek benne, de csak saját testsúllyal dolgozhatunk. Hétfőtől péntekig csinálom az egyéni edzéseket, napi két-három órát vesz igénybe, a hétvége azonban szabad, június elseje óta folyamatosan edzésben vagyok, igazából nem is nagyon hagytam abba a mozgást. Az idény végén volt egy fogműtétem, amelyen muszáj volt átesnem, akkor két hétre le kellett állnom, ám azóta futok, erősítek.- Csak azt ne mondja, hogy Szantorinin ahelyett, hogy az egyik part menti étteremben dzadzíkit evett volna, inkább futócipőt húzott...- Pedig de! Sőt Mallorcán is elmentem futni. Napközben nagy volt a hőség, megvártam, míg lemegy a nap. Általában este kilenc után indultam, akkor már elviselhető volt a hőmérséklet.- A lába most már tökéletes?- Kijelenthetem, hogy igen. Hol kopogjam le gyorsan...?- Végül is mi volt a pontos diagnózis? Sokáig az orvosok is sötétben tapogatóztak...- Nekem mondja?! A legszebb az egészben, hogy igazából most sem tudom, mi volt a bajom. A mai napig sokan kérdezik, de inkább nem bonyolódom bele, butaságot nem akarok mondani, a pontos diagnózist pedig azóta sem ismerem. A hasam aljától indult ki a fájdalom, a belső combomat éreztem a leginkább. Ebben a vonalban lehetett a probléma, de hogy mi - passzolom a kérdést... Mondjuk, a lényeg úgyis az, hogy nem fáj. Az egyik berlini specialistának tartozom nagy köszönettel, ő jött rá, mi lehet a megoldás. Nehéz időszakot hagytam magam mögött, eddigi pályafutásom során akkor estem át először műtéten. Sokszor vol-Sallai Roland SZÜLETETT: 1997. május 22., Budapest POSZTJA: támadó VÁLOGATOTTSÁG/GÓL' 12/1 KLUBJAI JÁTÉKOSKÉNT: Puskás Akadémia (2014-2017), Palermo (olasz, kölcsönben, 2016-2017), APOEL (ciprusi, 2017-2018), Freiburg (német, 2018-) JELENTŐSEBB SIKERE: ciprusi bajnok (2018) tam szomorú, szerencsémre a hozzám közel álló emberek mindig a segítségemre siettek.- Ha azt mondom: Horvátország, Azerbajdzsán, Wales...?- Akkor rávágom: 9 pont!- Nem szomorú, hogy kimaradt mindhárom győzelemből?- Persze szívesen ott lettem volna a pályán, de így alakult... Nem tudok mit tenni. Nagyon örültem, hogy a csapat így teljesített, teljes átéléssel néztem a mérkőzéseket, mintha magam is ott lennék a pályán. Azért is dolgozom még többet, még keményebben, azért megyek ma este is futni, hogy legközelebb én is ott lehessek az együttesben, hogy szeptemberben jöjjön a meghívó. Az, hogy Marco Rossi most nem hívott be, még inkább motiválttá tett.- A hazai mérkőzéseket a helyszínen látta?- Nem. Odahaza, a televízióban néztem mindegyiket. A góloknál úgy ugráltam, mint egy kisgyerek.- Marco Rossi azzal indokolta mellőzését, a hat hónapos kihagyás túlzottan sok volt ahhoz, hogy segítségére legyen a válogatottnak. Beszélt erről a kapitánnyal?- Végig tartottuk a kapcsolatot, szinte kétnaponta hívott, hogy érdeklődjön az állapotom felől. Megbeszéltük, elfogadtam az érveit és a döntését. Nincs bennem keserűség vagy düh, hogy kimaradtam a sikerekből. Teszem tovább a dolgomat, hogy legközelebb én is átélhessek ilyen győzelmeket.- Mi tetszett leginkább a válogatottjátékában?- A szervezettség. Az új szövetségi kapitány érkezésével tisztán lehet látni, mit szeretne játszani a csapat. Konkrét dolgokat látni a játékfelépítésen keresztül a védekezésen át egészen a szögletek és szabadrúgások elvégzéséig. Jó úton jár a válogatott, és ki merem jelenteni, még ennél is több van bennünk. Jó volt nézni a társakat: ahogy Szalai Ádám odatette magát, ahogy Dzsudzsák Balázs összefogta a társaságot, ahogy Willi Orbán megoldotta a rábízott feladatot. Az említett három mérkőzésen kijött a lépés, nincs más dolgunk, mint tartani a szintet.- Ha már Dzsudzsák Balázst említette: sokan önt emlegetik a csapatkapitány utódjaként. Mit szól ehhez?- Magam is sokszor hallottam, hogy hozzá hasonlítanak. Örülök, sőt megtisztelő. Dzsudzsák Balázs remek futballista, már kisgyerekként figyeltem a játékát, amikor még a PSV-ben futballozott. Amióta a válogatotthoz kerültem, mindig is adtam a szavára, sok jó tanáccsal látott el. Ha mondhatom, baráti kapcsolatban vagyunk, időközönként szoktunk beszélni telefonon. Sokat jelent ez nekem. Három héttel a nemzetközi megméretés előtt még alakulnak a játékoskeretek Pillanatkép a kupacsapatainkról LABDARÚGÁS Hivatalosan június 15-én kezdődött a nyári átigazolási időszak a labdarúgó NB I-ben, a nemzetközi kupaporondon érintett csapataink már dolgoznak a keretük megerősítésén. Kevesebb mint három héttel a Bajnokok Ligája, és az Európa-liga selejtezőinek rajtja előtt pillanatfelvételt készítettünk a Ferencváros, a Mól Fehérvár, a Debrecen és a Honvéd játékosállományában lezajlott változásokról. Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke a múlt hétvégén dicsérte meg Hajnal Tamást, a klub korábbi középpályását, jelenlegi sportigazgatót. Hajnal ötlete volt, hogy az FTC már a télen igazoljon új játékosokat, miáltal a nyáron csak apró változtatásokat kell majd végrehajtani. A bajnokcsapat ennek jegyében bevásárolt a téli szünetben, ennek ellenére igen aktív a nyári átigazolási piacon: megszerezte a Honvéd válogatott kapusát, Gróf Dávidot, az ukrán Sahtyar Donyeck szélsőjét, Olekszandr Zubkovot, és a héten bejelentette, hogy a szlovákiai MSK Zilina középpályása, Michal Skvarka is zöld-fehérbe öltözik. A Nemzeti Sport osztályzatai alapján az elmúlt szezon legjobb játékosa, az uruguayi Fernando Gorriarán a mexikói Santos Laguna csapatához távozott, Böde Dániel is elhagyta a Fradit, de ő Szerhij Rebrov munkába állása óta nem volt kulcsember a Ferencvárosban. Az előző szezonban az Európa-liga csoportköréig jutó Mól Fehérvár nem kapkod. Még az előző szezon hajrájában megvásárolta az FTC-ben - kölcsönben - futballozó ukrán szélső, Ivan Petrjak játékjogát. Nyáron a Soroksár fiatal kapusa, Kovács Dániel is elkötelezte magát a fehérváriakhoz. A klubvezetők nem gördítenek akadályt a négyszeres válogatott védő, Hangya Szilveszter távozása elé, aki egy másik kupacsapatban, a Honvédban folytathatja a pályafutását. Kispesten egyelőre nem változott jelentősen a játékosállomány, pedig a klub egyik új tulajdonosa, Mendelényi Dániel Petrjak (legfelül) a Fradi mezét a Fehérváréra cserélte Fotó: MTI kijelentette: „Mindent megteszünk, hogy álljuk a versenyt a két, anyagi erőben magasan a mezőny felett álló riválissal, a Ferencvárossal és a Mól Fehérvárral.” A komolyabb célok elérése érdekében nem árt pótolni a minőségi távozókat, a Fradihoz igazolt válogatott kapust, Gróf Dávidot és az előző szezon gólkirályát, a svájci Luganóba szerződött Holender Filipet. Debrecenben fontolva haladnak: a július 11-i Európaiiga rajt előtt a Fehérvártól megvásárolt Bévárdi Zsombor az egyetlen új arc a keretben. Szécsi Márk az előző szezonban a Puskás Akadémia kölcsönjátékosaként szerepelt a Nagyerdőben, a következő szezontól immár a Löki játékosaként szerepelhet Debrecenben. Szűk három hét van hátra a nemzetközi kuparajtig, addig edzőtábor, edzőmeccsek sorozata, esetleg néhány új labdarúgó szerződtetése vár a magyar csapatokra. Szilágyi László JEGYZET Múltidézős múltidézés, Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Sok nagy, izgalmas futballmeccsnek beharangozott találkozót láttam már, amelynek a végén lehorgasztott fővel vagy bosszankodva hagyták el a szurkolók a stadiont. Néhányan még az ülepük alá hajtogatott, „pantallóvédő” újságot is ott felejtették. Hazafelé menet pedig ezredszer is megfogadták, hogy nem, soha többet ki nem mennek csapatuk, illetve válogatottunk mérkőzésére. A pocsék foci látványa után a legrosszabb olykor az volt - hogyha az ember közel lakott a sportpályához, és kilépett, mint jómagam is -, hogy otthon, a tévéből még hallhatta a szakkommentátor véleményét. Aki pontosan elmagyarázta, azt a szörnyűséget, ami a szemünk előtt játszódott le, célfutballnak nevezik, és általában győzedelmeskedik a játék, a játékosság felett. Mérgelődésemet csak úgy' tudtam mérsékelni, hogy egyszerűen kikapcsoltam a tévét. De olykor így is majd felrobbantam, mert a fülemben még ott csengett az említett „szakértés”. Aztán úgy kilenc-tíz évvel ezelőtt végképp megfogadtam, nem megyek ki többet magyar labdarúgómeccsre. Igaz, hogy meddig nem, mint kérdést, azért nyitva hagytam. De mi tagadás, bántott, hogy nálunk rúgják a labdát, amire a hároméves ovisok is képesek, ellenben máshol futballoznak. Persze, ha csak a nomenklatúra okozna gondot e sportágban, azt még meg is emészteném... Sőt, válogatottunk mintha valamit felfogott volna a játék lényegéből, és ha „céllabdarúgássál” is, de elmozdult a mélypontról. Néhány napja magam maradtam otthon. Tudtam, hogy „egykori” csapatom, a szebb napokat látott Bányász osztályozót játszik a megye egyből a harmadik vonalba jutásért. Az a Bányász, amelyik legyőzte a Real Madridot, döntetlent játszott a Piatinivel, Lariosszal és Rocheteauval felálló Saint-Étienne ellen, és kis híján búcsúztatta az UEFA Kupától a VfB Stuttgartot. Aztán hamar rá kellett jönnöm, ez a Bányász, nem az a Bányász. Mert a mostani kék-fehérek még a „labdát rúgó” Bicskével sem bírtak el a „rájátszásban”. A meccs előtt mégis elfogott valami bizsergető érzés a múltból, különösen, midőn már öt perce köröztem a Grosics-stadion parkolójában, hogy találjak egy talpalatnyi, de inkább autónyi helyet. És ez a filing csak fokozódott, amikor megláttam, hogy vagy háromezer ember gyűlt össze a lelátón. Sajnos, a vége is múltidézősre sikeredett. Rossz értelemben. A szurkolók ugyanis bosszankodva, lehajtott fejjel, az ülepük alá terített újságot a pádon felejtve indultak hazafelé. Vesztett a Tatabánya. 1
