Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-18 / 139. szám

2019. JÚNIUS 18., KEDD SPORT 15 Bolognában Sinisa Mihajlovic nem számít Nagy Ádámra Gyógyír volt a válogatott A magyar szurkolók szeretete sokat segített abban, hogy túllendüljön a nehézségeken Fotó: MTI Szinte biztosan elköszön a Bologna labdarúgócsapatá­tól Nagy Ádám, de egyelőre nem tudja, hol folytatódik a karrierje. A 33-szoros válo­gatott, 24 esztendős közép­pályás számára a legfonto­sabb az, hogy játéklehető­séghez jusson. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Vége az idénynek. Hogyan te­kint vissza rá?- Vegyes érzésekkel, hi­szen a válogatott két győz­tes csatával zárta a tavaszt, mindkét meccset végigjátszot­tam, és azt gondolom, ki tud­tam venni a részem a sikerből. Ez pozitív élmény, boldoggá tesz. A klubom miatt már ke­serűbb a hangulatom.- Ez sajnos nem is meglepő. Ho­gyan élte meg a mellőzést?- A bolognai idényt is két részre osztanám. Az edzőváltás előtt, amikor Filippo Inzaghi volt a szakmai vezető, érez­tem a bizalmat, sokat játszot­tam, és olyan szakmai vissza­jelzések jöttek, hogy jó úton já­rok, nyugodtan dolgozhatok to­vább. Ám a csapat nem volt si­keres, Sinisa Mihajlovic lett az edzőnk, és nincs mit szépíteni, a váltást megsínylettem, onnan­tól rossz fél év volt számomra.- Kívülről úgy tűnt, az edzővál­tás meghozta az eredményét.- Belülről is. Az új edző ja­nuárban a tizennyolcadik, vagyis kieső pozícióban vette át a csapatot, végül a tizedik helyen végeztünk, ostobaság lenne részemről amellett ér­velni, hogy nem jött be a ve­zetők döntése, ezt mondani csak azért, mert én kikerül­tem a csapatból. Viszonylag hamar kiderült, hogy nem ve­lem képzeli el a középpályát.- Ezt megbeszélték?- Nem. Sosem került szóba, mit kellene másképp tennem, mire van szükség, hogy változ­zon a helyzetem. Én nem va­gyok az a típus, aki odamegy, bejelentkezik, kérdéseket tesz fel. A pályán akarom magam­ra felhívni a figyelmet. Az volt furcsa, hogy voltak társaim, akikkel elbeszélgetett az edző, elmondta nekik, hogy a poszt­jukon másokban bízik, így ők tudták, hányadán állnak, de velem egyszer beszélt. Ponto­sabban a horvátok legyőzésé­hez gratulált.- Még szép, egy szerb szakve­zető...- Nem mondta, miért mellőz. Ettől még el kellett fogadnom a döntését. Az Atalanta ellen kezdtem, nem magyarázko­dás, hogy a nekem furcsa, ide­gen poszton, de az a meccs az egész csapatnak szörnyen si­került bajnoki volt, ráadásul a bergamóiak történetük legjobb tavaszát produkálva végül do­bogósok lettek, a nagyobb klu­bokat is meg-megverték, s az­nap minálunk is jobbak voltak. Mindegy, világossá vált, hogy ennél az edzőnél nem kerülök be a csapatba.- Azért ez nem lehet könnyű lelki helyzet. Elindulni, mond­juk, egy esős kedd reggel az edzésre, miközben tudható, hogy vasárnap legfeljebb a kispadon lesz hely, nem min­dig egyszerű.- Ez igaz. Nekem is voltak mélypontjaim. Gyorsan rá­döbbentem, ebben a szituáció­ban is lehet fejlődni, felnőt­tebbé válni, mentálisan meg­erősödni. Tudtam, hogy nem játszom, és mégis a maxi­mumot kellett nyújtanom az edzésen, legelöl futni, belead­ni mindent, ezzel tartoztam, tartozom magamnak. Mit te­hetek mást? Ha duzzogok,vla­zsálok, sértett arccal mászká­lok, még inkább lemondanak rólam: „Na, nem is edz rende­sen, még szép, hogy nem tesz­­szük be!” Ezt az esélyt nem adhattam meg, és ha mérges voltam is, időnként ideges a helyzet miatt, a munkát a leg­komolyabban vettem.- Motiválta, hogy a váloga­tottban így is számított önre Marco Rossi?- Úgy edzettem, ha pályára küldenek, akár Bolognában, akár a válogatottban, készen álljak, és ne leeresztve, durcás kisfiúként álljak oda. Gyógyír volt nekem az azeri és a walesi válogatott elleni két győzelem, a szurkolók szeretete, de tu­dom, ez az állapot így nem tart­ható fenn, hosszú távon nem maradhatok a nemzeti csapat­ban, ha nem játszom. A futás­sal nem volt gond, de éreztem, többre lennék képes, ha folya­matosan játékban lennék.- Mi a megoldás?- A klubvezetők is látták a hozzáállásomat, és azt mond­ták, nekik sem érdekük fenn­tartani ezt az állapotot, lát­ják, hogy dolgozom, akkor ke­ressünk mindenkinek meg­felelő megoldást. A szerződé­sem a Bolognához köt, de a nyáron minden bizonnyal el­hagyom a klubot.- Mik a lehetőségei?- Abban maradtam az en­gem képviselő CMG-irodával, hogy a válogatott meccsek alatt ne beszéljünk erről, nem akartam, hogy bármi elvon­ja a figyelmemet. Hová me­hetek? Azt nem gondolhatom, hogy a Manchester City vagy a Barcelona bennem gondol­kodik egy ilyen év után, de persze azt szeretném, ha a top öt bajnokság valamelyikében folytathatnám. Játéklehetősé­get ezen a szinten senki sem garantálhat, ezt tudom, de az a legfontosabb szempont, hogy ennél többet, sokkal töb­bet játszhassak. Nyilván a szó­ba jöhető klub erőssége, ha­gyománya, az ország, a város, és nem kell mellébeszélni, az anyagi szempont is fontos, de leginkább futballozni szeret­nék, ezt tartom szem előtt. Hosszú Katinka még mindig megingathatatlanul uralja a vegyesúszószámokat Harminc fölött is lehet szép az élet Hosszú Katinka Barcelonában három aranyat nyert Fotó: Facebook ÚSZÁS Mare Nostrum, azaz „a mi tengerünk” - a rómaiak hívták így a Földközi-tengert, amikor a birodalmuk belten­gere volt a történelem leghíre­sebb vízfelülete. Manapság a komoly hagyományokra visz­­szatekintő, három állomást (Monaco, Canet-en-Roussillon, Barcelona) felölelő versenyso­rozat neve úszásban. A katalán fővárosban a hét végén csaptak össze jó sokan a földkerekség legjobbjai közül. A magyar úszósport krémjét Hosszú Katinka, Milák Kris­tóf, Kapás Boglárka képviselte. A Club Natació Sant Andreu uszodáját még véletlenül sem hasonlíthatjuk a Duna Aré­nához, de még a Komjádihoz sem, nagyjából a Kőér utcai létesítmény színvonala, azzal a különbséggel, hogy nyitott - ami a barcelonai nyárban nem utolsó szempont. A bejáratot alig lehet megtalálni a Rambla de Fabra y Púig sétálóutcán, a város északkeleti fertályán, a Sant Andreu városnegyedben, két kilométerre a Sagrada Famíliától, de ha megtaláltuk, minden további nélkül besé­tálhatunk, a kutya sem kéri a belépőt, mert - nincs. Igen, in­gyen és bérmentve futhat be­le az ember az úszóklub büfé­jének kerthelyiségében Hosz­­szú Katinkába, Milák Kristóf­ba, Kapás Boglárkába, Adam Peatybe, Julija Jefimovába, Mireia Belmontéba vagy ép­pen Marco Kochba. Büszkén újságolhatom, hogy a magyar sztárok boldogan szelfiznek a rajongókkal, nyakra-főre osz­togatják az autogramokat, mi­közben Belmonte - pedig ő ott­hon van! - vagy Peaty úgy szá­guld át a klub kertjén, hogy közben levegőnek nézi a hat­tíz éves úszópalántákat, akik­nek életre szóló élmény lenne, ha csak egy szót válthatnának bálványukkal. De szakmázzunk is egy ki­csit! Hosszú Katinka a 200 és a 400 méter vegyes mellett - utóbbi távon a világ idei leg­jobbját úszta - a 100 méter pillangót is behúzta, mégpe­dig hatalmas egyéni csúccsal. Milák Kristóf a 100 méter pil­langót nyerte meg, Kapás Bog­lárka pedig a 200 méter pil­langót, emellett Kapás Boglár­kának és Gyúrta Gergelynek 1500 méter gyorson volt egy­­egy bronzérme.- 400 vegyesen a 4:32.52 az év legjobb eredménye, bár újabban elkezdtek idényt szá­molni naptári év helyett, és így a japán Ohasi tavaly ősz­szel úszott 4:32.00-ja valami­vel jobb - mondta lapunknak Hosszú. - Megmondom őszin­tén, az időeredménnyel nem vagyok elégedett, nem aka­rom másokra fogni, de nem volt valami gyors a mezőny. Ha valaki megszorít, talán bemegyek 4:32 alá. A 100 pil­langón úszott 57.80-as egyéni csúcsomnak viszont nagyon örülök, egy másodpercet ja­vítottam, ami kiváló idő a ve­gyes kezdése szempontjából.- Katinka 400-on olyan gyorsan kezdett, mint idén még egyszer sem - mondta Petrov Árpád, Katinka edző­je. - Idény közben nem szo­kott ilyen időket szállítani fu­tószalagon, legfeljebb három­négy éve, a fénykorában tet­te. Most az a cél, hogy a vi­lágcsúcsokat érő időeredmé­nyeit megközelítse, ha nem is a kvangdzsui vb-n, de a toki­ói olimpián. Szerintem 400 ve­gyesen, ha megúszná a 4:26-os rekordját, azzal két testhossz előnnyel győzne. De így sem félek... Azt mondják, harminc fölött elmegy a sportolók gyor­sasága. Egy frászt! Ha így len­ne, hogy tudott volna Katinka egy másodpercet javulni 100 pillangón?! A 200 pillangót er­re az évre elengedte, esze ágá­ban sincs kitúrni Szilágyit és Kapást a vb-csapatból. Milák, a 200 méter pillangó világranglista-vezetője most kihagyta fő számát, százon győzött 52.04-gyel. Csakhogy pénteken a 17 éves (!) ameri­kai Gianluca Urlando 1:53.84 perccel feljött Milák (1:53.19) és Kenderesi Tamás (1:53.42) mögé a rangsor harmadik he­lyére (1.53.84). Hiába, nem lehet nyu­godtan ülni a babérokon. Ch. Gáli András (Barcelona) Nyeregben Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Nem mostanában volt, 1998-ban, amikor egy mad­ridi látogatást úgy időzí­tettem, hogy ott lehessek a Vuelta a Espana befutó­jánál. A belvárosi körözést testközelből látni a több tíz­ezres tömegben úgy is ha­talmas élmény volt, hogy csak egy időnként elsuhanó masszát észleltem. No per­sze aki arcokat is akar lát­ni, az hegyi szakaszt válasz­­szón, ott nem ekkora a tem­pó! A Tour de France iko­­nikus helyszínén, az Alpe d’Huezen 2004-ben hegyi időfutamot rendeztek, amit egyes hírek szerint közel egymillión követtek figye­lemmel a helyszínen. A nagy háromhetes kör­versenyek televíziós nézett­sége milliárdokra tehető, és természetesen sokat dob a számokon, ha az adott or­szágnak van versenyzője. Bodrogi László a 2003-as Tour ötödik szakaszán 160 küométeren keresztül te­kert egy szökevénybolyban, egy ideig virtuálisan ő vi­selte a sárga trikót, ami ne­künk úgy is hatalmas dolog­nak számított, hogy a szö­kevényeket végül utolérték. Bodrogi indult a Vueltán is, visszavonulása után azon­ban esély sem mutatkozott arra, hogy magyar kerék­párost lássunk ilyen szintű versenyeken. Egészen mostanáig ez volt a helyzet, ám a jövő évi Giro d’ Iíalián - amely Bu­dapestről indul! - akár két honfitársunk is ott lehet. Egy ideje már halljuk, hogy a 21 esztendős Valter Atti­la és a két évvel idősebb Di­na Márton nagy tehetség, s ezt a vasárnap véget ért Tour de Hongrie-n is iga­zolták. Dina második, Val­ter harmadik lett a magyar körversenyen, amelyre már nem ágrólszakadt csapatok jönnek a környékbeli orszá­gokból. A prokontinentális Androni és az Israel Cycling Academy részt vett az idei Girón is, a Neri Sottoli ugyanilyen besorolású, és elhozta azt a Giovanni Vis­­contit, akinek két szakasz­győzelme van a Giróról. A mezőnyből a legjobban mégis a profi kerékpársport egyik legismertebb klubja, a Cofidis neve csengett. Valter Attila a CCC Development alkalmazott­ja, amely csak harmadik vonalbeli, kontinentális be­sorolású, viszont a CCC a legmagasabb szintű World Tour-csapat, és van átjárás közöttük. Dina Márton csa­pata, a Kometa Cycling is kontinentális szinten ver­senyez, hamarosan azon­ban kategóriát válthat. A tu­lajdonos a sportág legendá­ja, Alberto Contador, aki jö­vőre már a Girón is indítaná a csapatát. Dina csak június óta van a Kometánál, de már az első versenyén meg­szolgálta a bizalmat, és el­játszhatunk a gondolattal, hogy jövőre akár két hon­fitársunk is ott lehet a Giro d’ Italia budapesti rajtján. S akkor bizony nagyon sokan leszünk ott.

Next

/
Thumbnails
Contents