Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-15 / 137. szám
2019. JÚNIUS 15., SZOMBAT SPORT 15 Kosz Zoltán már gyerekként is olimpiai bajnok akart lenni Szerencsés együttállások Kosz Zoltán húsz évig védett az élvonalban, négy olimpia férhetett volna ebbe a két évtizedbe, hiszen már 1988-ban, 20 évesen ott volt a szöuli játékokon ötödik helyezett válogatottban, és 12 évvel később aranyérmet akasztottak a nyakába Sydney-ben. Minden idők egyik legnagyszerűbb magyar vízilabdakapusának azonban kimaradt Barcelona, cserébe 2005 óta azt csinálja, amihez kedve van: Leányfalun egy vízilabdasportiskola vezetője. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Szinte példátlanul fiatalon, húszévesen bekerült a szöuli csapatba, úgy tűnt tizenöt évre megoldódtak a válogatott kapusgondjai, aztán négy évre rá mégis lemaradt a barcelonai gépről. Rosszul élte meg?- Rosszul, de nem volt tragédia. Akkoriban Nemes Gáborral és Kuna Péterrel hárman hasonló képességű kapusok voltunk, hosszú éveken keresztül közülünk került ki az olimpiára utazó két szerencsés, és akkor még nem beszéltem szegény Ambrus Tamásról. Nem volt ebből semmiféle probléma, főleg, hogy Longa (Nemes) három évvel járt előttem, Kuna pedig kettővel. Ők már akkor stabil ob I-es kapusok voltak, amikor én még csak szélhámos voltam.- Micsoda?!- Szélhámosnak hívták régen azt a csikót, amelyiket csak úgy bekötöttek az anyja mellé a kocsi elé, de igazából nem húzott. Ez a szó eredeti jelentése.- És még mondja valaki, hogy a sportolók felszínes emberek, hogy semmit sem tanulhat tőlük az ember! Szóval a korai kezdés, a szöuli szereplés után valahogy nem jöttek a sikerek, főleg nem a magyar vízilabdasportnak. Megfordult-e a fejében, hogy egyszer még olimpiai bajnok lesz?- Gyerekként ezzel keltem, ezzel feküdtem. Aztán ahogy válogatott lettem, lassan tudatosult bennem, hogy ezt nem adják olyan könnyen. Rájöttem, annál jóval többet kell beletennem, mint amennyit addig beletettem. Hogy a vízilabda áldozatokkal jár. így teltekmúltak az évek, és amikor 1996 végén megérkezett Kemény Dénes, és elkezdtünk együtt dolgozni, szinte azonnal jöttek az eredmények. Athénban, a világkupán már harmadikok lettünk, aztán Sevillában megnyertük az Eb-t. Rögtön tudtam, hogy itt valami más történik, mint az addigi években. Korábban az volt a mantra, hogy nem szabad felesleges terhet rakni a játékosok vállára, nem szabad arról beszélni, hogy esélyesek vagyunk. így aztán nem is nyertünk, mintha csak be akartuk volna bizonyítani, hogy tényleg nem vagyunk esélyesek. Sevillában viszont Dénes leült velünk a szállodánk zöld gyepén, és azt mondta: „Srácok, jók vagyunk, ezt az Eb-t akár meg is nyerhetjük.” És megnyertük. Attól kezdve elhittük, hogy mindent meg tudunk nyerni, majdnem ismételtünk az 1998-as perthi vb-n, ahol másodikok lettünk. 1999-ben behúztuk a firenzei Eb-t, így futottunk neki a sydney-i olimpiának.- Szécsi Zoli már sokszor elmondta a jugoszlávok elleni 8-7-es elődöntő történetét. Most halljuk az ön előadásában is!- Mennek a szerbek az elődöntőben, mint az állat, mi sem játszottunk rosszul, de hátul valami hiányzott. Átlőttek bennünket. Én nem védtem rosszul, de igazán jól sem. És akkor Dénes a harmadik negyedben húzott egy meglepőt, becserélte a 23 éves Szecskát (Szécsit) helyettem, és ettől valahogy minden megfordult. Szecska „integetős”, beszólogatós védési stílusától megzavarodtak a szerbek, és attól kezdve nem tudtak gólt dobni, mi meg 8-7-re győztünk, és benn voltunk az olimpiai döntőben. Egy kapuscsere nagyon jól tud elsülni, és most Dénes nagyon ráérzett. Illetve nem csak most. Szinte mindig.- Ehhez azért szerencse is kell.- Persze, de Szecska fantasztikus kapus volt. Első kapusnak is, ahogy azt utána hosszú éveken keresztül bizonyította, cserekapusnak pedig egyenesen zseniális. Ahhoz nagyon különleges képességek kellenek, hogy valaki két-három negyed után beugorjon, a kispadról felállva, ráadásul a testhőmérsékleténél tíz fokkal hidegebb közegbe. Továbbá azt várják tőled, hogy sokkal jobban folytasd, mint az a kapus, aki előtted védett. Ez volt az elődöntő sztorija, majd utána Dénes rám bízta a döntést, hogy akarok-e védeni a döntőben az oroszok ellen, vagy sem. Persze volt bennem annyi spiritusz, hogy azt mondjam, védeni akarok. És védtem, méghozzá jól védtem, és 13-6- ra győztünk, olimpiai bajnokok voltunk.- Hogy érzi, mikor volt a csúcson? Mármint kapusként.- Ezekben az években, 1997- től 2000-ig. Mármint a válogatottban. A klubban - húsz évig a Vasas, aztán Mladost, a Fradi - hosszabb ideig, mondjuk, 1990-től 2002-ig, 2003- ig. 2003-ban még KEK-et nyertünk a Vasassal, és akkor még mindig nagyon jól védtem.- Melyik volt a „szíve csapata”?- Erre nincs jó válasz. 1989- ben a Vasassal lettem bajnok, 2000-ben pedig a Fradival. Egyegy. Ha viszont azt kérdezi, hol húztam le a legtöbb évet, a Vasasban. Érdekes, inkább a Magyar Kupákat és a KEK-trófeákat gyűjtögettem, előbbiből ötöt, utóbbiból hármat. Bajnokságot meg csak kettőt nyertem, viszont van tíz ezüstérmem. Illetve tizenegy, mert a Mladosttal is második voltam Horvátországban. A szolnoki hat évet is meg kell említenem, igaz, immár edzőként, Cseh Sanyi segítőjeként Bajnokok Ligája-győzelemben és három bajnoki címben volt részem.- Nem volt nehéz átállni a civil életre? Sok élsportoló alól ilyenkor kicsúszik a talaj.- Nem, mert én készültem, volt egy tervem. Petőváry Zsolttal 2005-ben megalapítottuk a Kópét Leányfalun, ezt a pólósulit, utánpótlás-nevelő műhelyt. Fél év alatt összeállt egy nagyon harmonikus egészszé. Annyira átütő volt, annyira a magunkénak éreztük, hogy keresztül tudtuk vinni az önkormányzaton, és a mai napig működik. Olyan helyszínen - a leányfalui strandon -, ahol eddig nem is volt versenysport! Valahogyan ez is olyan szerencsés együttállás volt, mint a mi sydney-i aranyérmünk. A Raptors az első kanadai győztese a legerősebb kosárlabdaligának Toronto KOSÁRLABDA Ilyen még nem volt! Ezt íjtuk az észak-amerikai profi kosárlabda bajnokság, az NBA döntő párharca előtt, ugyanis a liga 73 éves fennállása óta még sohasem fordult elő, hogy nem Egyesült Államokbeli csapat bejutott volna a fináléba. Most a Toronto Raptors végrehajtotta ezt a bravúrt, de abban a legtöbb szakember megegyezett, hogy a kanadai klub szurkolói már ennek is nagyon örülhetnek, többre nem számíthatnak a kedvenceiktől, mert az utóbbi öt év folyamatos döntőse és háromszoros bajnoka, a Golden State Warriors jóval esélyesebb a végső sikerre. És most megint leírhatjuk: ilyen még nem volt! A párharc hatodik meccse 3-2-es torontói vezetéssel indult, tehát a GSW hazai pályán a mindent eldöntő hetedik mérkőzésért játszott, ami végül kevesen múlott: a Raptors 114-110-re megnyerte a végig szoros, ki> ■ bajnokot ünnepelhet Kawhi Leonard, a Toronto sztárja lett a nagydöntő IVlVP-je Fotó: AFP élezett találkozót, és értelemszerűen első kanadai csapatként az NBA bajnoka lett! A címvédő esélyeit taglaló vélemények nem vették figyelembe a Warriors balszerencse-sorozatát. A kiemelkedően lepattanózó centert, DeMarcus Cousinst éppenhogy összedrótozták a döntőre, amelynek az első négy meccsén a tavalyi finálé legértékesebb játékosa (MVP), Kevin Durant pályára sem léphetett, de sérüléssel bajlódott Andre Iguodala is. Durant az ötödik összecsapásra visszatért, jól is játszott, ám a 12. percben elszakadt az Achillese, legkorábban jövő tavasszal léphet újra pályára. S ha mindez még nem lett volna elég, a tegnap hajnali mécsesén parádézó, a harmadik negyed végéig 12 kísérletből 30 pontig jutott Klay Thompson egy zsákolásnál rosszul esett, nem térhetett vissza, és a hírek szerint hosszú kihagyás vár rá. Azaz mindent egybevetve a GSW-től szinte csoda, hogy hat mérkőzésig el tudta húzni a döntőt. Természetesen mindez semmit sem von le a a legjobbjait végig bevető Toronto érdemeiből. Kyle Lowry, Pascal Siakam, Fred VanVleet és Serge Ibaka végig kiegyensúlyozottan jól kosárlabdázott, a párharc M VP- jét, Kawhi Leonardot pedig külön ki kell emelni. A hat mécsesén 28,5 pontot, 9,8 lepattanót, 4,2 gólpasszt, 2 labdaszerzést és 1,2 blokkot átlagolt, egyértelműen ő volt csapata vezére. A tavaly nyáron San Antonióból Torontóba költözött játékos a liga történetének harmadik olyan kosarasa lett, aki két csapat színeiben is kiérdemelte a legjobbnak járó elismerést a döntőben. Ezt megelőzően 2014-ben választották a legjobbnak, miután a San Antonio Spurs legyőzte a Miami Heat gárdáját. Pajor-Gyulai László JEGYZET Erőlködés Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Nincs ebben semmi meglepő: az MLSZ a héten újabb fiatalokat érintő szabállyal rukkolt elő. A pontos részletek még nem ismertek, de a szándék nagyon is ismerős: valahogyan el kellene érni, hogy a magyar fiatal labdarúgók minél többet játsszanak a profi klubokban, minél nagyobb szerepet kapjanak. Es ez bizony dicséretes szándék, kár is lenne tagadni. Ugyanakkor a szövetség erőfeszítései, vagy inkább erőlködései ebben a témában egyre izzadságszagúbbak. Egy éve múlt ki az első úgynevezett „fiatalszabály” amely anyagilag ösztönözte a klubokat arra, hogy a lehető legtöbb magyar nevelésű pályakezdőt vessék be a mérkőzéseken, azaz pluszpénzt adott azoknak a kluboknak, amelyek betartották az ajánlásokat. Komoly összeg akkor járt, ha egy csapat sok magyart, azon belül is fiatalt szerepeltetett. Ez a kevésbé tehetős kluboknál megkötötte a vezetőedzők kezét a csapatuk összeállításakor, hiszen nagyon kellett ez a pénz, a gazdagabbak viszont figyelmen kívül hagyhatták az ajánlásokat, így sérült a versenysemlegesség, ráadásul fel nem készült fiatalok jutottak első osztályú csapattagsághoz, valamint kerültek kiváló tárgyalási pozícióba, felverve ezzel az árakat és a fizetéseket. Jelenleg is érvényben van egy pontszámítási rendszer, amelyben most ne mélyedjünk el, a lényeg az, hogy a játékosok pályán töltött játékperceik alapján pontokat gyűjtenek, amelyeket életkoruknak, illetve a mérkőzés súlyának megfelelően különböző szorzók módosíthatnak, és ez az alapja a pénzosztásnak. A legújabb ötlet pedig az, hogy azok a fiatalok, akik az NB I-es csapatukban nem vagy csak keveset játszanak egy hétvégén, szerepelhessenek az NB Il-ben. Ez azt jelenti, hogy az élvonalbeli klubok ezzel a céllal szerződést kötnek egy másodosztályúval, utóbbi vezetőedzője pedig nyilván roppant boldog lesz az új rendszerben, hiszen csak szombaton este tudja meg, kire számíthat az NB I-es partnertől olyan futballisták közül, akiket hétközi edzéseken legfeljebb elvétve lát. Persze ettől még az eredményeket és a színvonalas szakmai munkát nyilván számon kérik rajta... Amúgy létezik más, ráadásul nagyszerűen működő megoldás is. Külföldön a legtöbb helyen nem azért vetik be boldogan a fiatalokat, mert nekik ez a mániájuk, hanem azért, mert tökéletesen felkészült, megfelelően képzett labdarúgók, akik ezzel ki is érdemlik a bizalmat. Persze ehhez átgondolt, korszerű és minőségi utánpótlás-nevelésre van szükség, ami kétségkívül a nehezebb út. E nélkül viszont nem marad más, mint az adminisztratív erőlködés. Készült, volt terve a civil életre. Leányfalun pólósulit vezet, egy utánpótlás-nevelő műhelyt Fotó: MW
