Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)
2019-06-12 / 134. szám
2019. JÚNIUS 12., SZERDA SPORT 15 A hajnali tűzriadó sem gátolta meg a Grand Slam-győzelmet Babos Tímea Párizsban járva is bizonyítani tudott ; CfjuH« MArHii-i *mAN»&VWj OÖl>V -J1»*'-* / >»■ Nem izgulták el a finálét. Babos Tímea és Kristina Mladenovic a párizsi trófeával Fotó: AFP hattam, és mindegyik speciális volt. Előfordult, hogy esélytelenként léptünk pályára, mint a Williams nővérek ellen, vagy a Sara Errani, Roberta Vinci olasz párossal szemben. Tavaly meccslabdáról ment el a US Open, az idén fájt az Australian Open elveszített döntője... Örülök, hogy azt a meccset nem tragédiaként fogtuk fel, hanem tanultunk belőle, és még közelebb hozott bennünket egymáshoz. Most úgy léptünk pályára, hogy mi voltunk az esélyesek, de nem izgultuk el.- Ez volt a nyolcadik Grand Slam-döntője a felnőttek között. A tapasztalatának hála nyugodtabban tudott aludni a meccs előtti éjjel?- Dehogy aludtam nyugodtan! Képzelje, éjjel fél egykor megszólalt a tűzjelző, mert valaki dohányzott a szállodában... Nem tudtuk, hogy tűz ütött-e ki, szóval gyorsan magamhoz vettem a péhztárcámat, útlevelemet, telefonomat, cipő fel, aztán le az ötödikről. Egyébként is izgatott voltam alvás előtt a döntő miatt, és még ez is... A fináléban csak egy pillanatig aggódtam, amikor a második szettben elvették Kiki adogatását. Ott volt egy gém, amikor éreztem, hogy remeg a lábam... De utána továbbra is jól tudtunk játszani, és visszaszereztük az előnyt. Egyre tapasztaltabbak vagyunk Kikivel, ezt ilyenkor ki tudjuk használni.- És csupán huszonhat évesek! Sok lehetőség van még ebben a párosban, ugye?- Igen, pláne így, hogy biztosan együtt maradunk, nem tervezünk külön játszani, mint a riói olimpia előtt. A legnagyobb versenyeken indulunk el, és igen, remélem, lesznek még ilyen sikereink. De Kiki jól mondta, sohasem lehet tudni, hogy lesz-e még rá alkalmunk, szóval minden ilyen nagy mérkőzéshez úgy kell hozzáállni, hogy talán ez az utolsó lehetőségünk, és mindent meg kell tennünk a győzelemért.- Ön az első magyar teniszező, aki a felnőttek és a juniorok között is minden Grand Slamtornán döntőzött. Mit jelent önnek az újabb rekord?- Elképesztő...! A családomból sokan itt lehettek, láthatták a Roland Garros-győzelmemet, ez fantasztikus érzés. Nem egy tenisznemzetből jöttem, büszke vagyok rá, hogy magyarként idáig jutottam. A kis családomnak volt egy álma, hátha sikerül, és ezért sok áldozatot hozott... El is érzékenyülök ezekben a pillanatokban, mert nagyon hálás vagyok a szeretteimnek, amiért itt lehetek és ilyen eredményeket érhetek el. Én dolgos, a kemény munkában hívő ember vagyok, de ez még nem garantálja a sikert - megható, hogy ilyen rekordokról beszélhetek.- Még a verseny első napjaiban beszélgettem az édesapjával, aki ugyancsak azt mondta, a családja nagyon sok áldozatot hozott azért, hogy ön teniszező lehessen, és talán ezért vágyik néha görcsösen a sikerre, mert bizonyítani akar a szeretteinek is. Egyetért?- Az ember mindig bizonyítani akar, de igen, én nem csak magamnak, hanem a családomnak, a körülöttem lévőknek, a magyar szurkolóknak is. Most Fucsovics Marci személyében van egy férfi játékosunk is az élme- Ön általában csak a nagy sikerek után jutalmazza meg magát, az első világbajnoki címet követően például egy cipőt vásárolt. Most mi a jutalom? Ha jól számolok, 290 ezer euró a női páros, 5 ezer a vegyes, 46 ezer az egyes pénzdíja.- Még nincs konkrét tervem, hiszen eddig csak a versennyel foglalkoztam - de majd gondolkodom rajta.- Hogyan tovább? Három hetet töltött Párizsban, belefér egy gyors hazaút?- Sajnos nem megyek haza, bár ez bizonyos értelemben nyilván pozitív is, hiszen az utolsó játéknapon is pályára léphettem. Szerdán már füvön játszom, az élet megy tovább. Fontos a gyakorlás, mert két hét múlva kezdődik a wimbledoni selejtező. Talán Wimbledon után lesz egy kis időm a pihenésre, de most az egyénimen kell dolgoznom.- Hétfőtől Mladenovic a világelső párosban, ön a második. „Kiki” barátnő, csapattárs, kolléga egyben?- Igen, minden együtt. Gyakran és sokat beszélgetünk egymással, telefonon már nem is köszönünk, csak írunk, ha eszünkbe jut valami vagy ha találtunk egy érdekes képet, cikket. Közeli a kapcsolatunk^ törődünk egymással. Az ő családja többet utazik, mint az enyém, odafigyelnek rám is, szurkolnak a meccseimen. Ez nemcsak a teniszre vonatkozik, a pályán kívül is nagyon jóban vagyunk. Tízéves korom óta ismerem, együtt nőttünk fel, már juniorként is kedveltük egymást. Az elmúlt hónapok aztán igazán összekovácsoltak bennünket. Én is tudok róla olyasmit, amit talán a családja sem, és ez fordítva is így van, próbálunk segíteni egymásnak, ami a teniszjátékunkra is jó hatással van. Hálás vagyok neki, amiért ilyen jó barátnőm ebben a kemény teniszvilágban. Babos Tímea második Grand Slam-trófeáját szerezte meg - Melbourne után Párizsban is a legjobb barátnőjével ünnepelhetett. Klein Ron/NS (Párizs) szerkesztoseg@mediaworks.hu- Pénteken azt mesélte, hatvanhárom napja tanul franciául - eszerint a hatvanötödiken mondott franciául győzelmi beszédet. Nem is rossz!- Ugye? Köszönöm! A legnagyobb problémám az volt, hogy az ilyen nagy stadionokban mindig késik egy kicsit a hang, és így nem volt egyszerű rendezni a gondolataimat, és beszélni is közben. Szóval küzdöttem. De örülök neki, hogy fejlődöm ebben is, mert én nem csak a teniszben vagyok motivált. A tanulás, különösen a nyelvtanulás fontos nekem, pláne ennyi utazás mellett - árulta el az immár kétszeres Grand Slambajnok Babos Tímea, miután a Roland Garros női páros versenyének fináléjában a francia Kristina Mladenoviccsal 6:2,6:3-ra győztek a Tuan Jingjing, Cseng Szaj-szaj kínai kettőssel szemben.- Magabiztosan nyerték meg a döntőt. Mi volt a kulcs?- Nagyon boldog vagyok a játékunk miatt. Az elején egy kicsit én teljesítettem jobban, a második játszma elején Kiki játszott jól, aztán a végére mindketten. Az elején kissé meglepett minket a kínai páros. Korábban említettem, hogy az elődöntő után nem tudtuk, mire számíthatunk az ellenfeleinktől, de megnéztük több meccsüket,'elemeztük a játékukat - aztán mégis egészen más taktikát választottak. Nem voltak megilletődve, nagyon jól teniszeztek, Szaj-szaj szinte repült a hálónál. Ahogyan haladt előre a meccs, egyre jobban megéreztük, mit kell játszanunk. A stabil szervagémek végig fontosak voltak - különösen akkor, amikor a bajnoki címért adogattam... Az ott kemény pillanat volt, mert szorosan alakult a játék, de örülök, hogy mi jöttünk ki jobban belőle.- Össze lehet hasonlítani ezt a sikert a tavalyi Australian Opengyőzelmükkel?- Szerencsére már jó néhány Grand Slam-döntőt játszzőnyben, de sokáig én voltam az egyetlen a Grand Slam-tornák második hetében. Néha valóban elfelejtem, mi mindent értem el eddig. Tényleg meg kellene állnom, és büszkének lenni az eredményeimre - ebben van egy kis tanulnivalóm. De most, itt ülve, a trófeával a kezemben nyilván büszke vagyok. Ez a siker a csúcs! - mondja Kristina Mladenovic, akinek gyermekkori barátja a magyar klasszis Babos Tímeához hasonlóan Kristina Mladenovic is három nyelven köszönte meg a szurkolást a mérkőzést követően: franciául, angolul és magyarul. „Igen, a »köszi« már nagyon jól megy! Néhány szót még tudok, de nem sokat. Manapság a német nyelvet tanulom. A magyar nagyon nehéz, kicsit olyan, mint az európaiaknak a kínai nyelv. Azért remélem, még megtanulok néhány új szót - felelte nevetve a 26 éves francia játékos, akinek ez a harmadik Grand Slam-győzelme, mert 2016-ban honfitársával, Caroline Garciával már nyert egyszer a Roland Garroson. - Mindegyik különleges és emlékezetes, sok érzelemmel, de talán ezt a mostanit mondanám a csúcsnak. Ez a második sikerem a Roland Garroson, ám ezt már Tímeával oszthatom meg, aki rengeteget jelent nekem. Láthatják, milyen közel állunk egymáshoz, gyerekkori barátom. Ő az én igazi barátom. Mindketten ambiciózusak vagyunk, rengeteget dolgozunk, mindennap fejlődni akarunk. Talán meglepően hangzik, de mi sohasem edzőnk külön a párosra. Jól kiegészítjük egymást, szinte mindenben egyetértünk. Elértünk nagy sikereket, voltak fájó vereségeink, és együtt tanultuk meg kezelni ezeket az élményeket. A pályán kívül viszont, ízlésben, vásárlási szokásban, ilyesmikben teljesen különbözőek vagyunk.” A hétfőtő! világelső Mladenovic új ranglistahelyezéséről elmondta, Babossal nem kergetik a ranglistapontokat és a párosbeli pozíciókat, csak a legnagyobb tornákon indulnak, ezért őt is meglepte a helyezése, de nagyon büszke rá. Francia újságírók párjáról, a Rafael Nadal elleni döntőt elveszítő Dominic Thiemről is kérdezték: „Kiki” szerint volt, aki őrültnek tartotta, amiért a párosbeli finálé előtti napon, szombaton órákon keresztül szurkolt az osztráknak Novak Djokovic ellen, de ő nem akarta kihagyni ezeket a különleges pillanatokat, ráadásul Thiem elődöntőbeli győzelme őt is motiválta. Savanyú a szóló K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Amikor feltesszük magunknak a kérdést, hogy milyen is egy jó edző, válaszunkban tucatnyi jelzőt sorolhatunk fel. Hiszen egy kiváló szakember legyen felkészült, kisujjában kell lennie a sportág csínjának-bínjának, nem árt, ha jó megérzései vannak, pedagógusként is meg kell állnia a helyét, emellett legyen rafinált, gyors gondolkodású, s bizony legyen diplomatikus is. Igen, utóbbi is roppant fontos. Egy meccs utáni edzői nyilatkozat ugyanis sokszor nem a pillanatnak szól, s nem is a pillanat hevében születik, hanem annak célja van - azért hangzanak el azok a mondatok, amelyek, hogy azt máshol meghallják, s a következő mécsesén majd ebből kamatoztathasson valamit az érintett tréner csapata. Persze, látva a Körmend vezetőedzőjének, Matthias Zollnernek az arcát, nem valószínű, hogy ilyen szándékból nyilatkozta a PVSK-Veolia elleni elődöntő negyedik mérkőzése után azt, hogy ha az ilyen faultokat nem fújják be a bírók, akkor az nem kosárlabda, hanem inkább rögbi. Egyszerűen ideges volt, frusztrált, ami érthető: csapata már 2-0-ra vezetett a párharcban, most 2-2, s jöhet egy kiszámíthatatlan, mindent eldöntő ötödik összecsapás. Egyébiránt, függetlenítve magunkat Zöllner szavaitól, nem elegáns, amikor az egyik edző a másik csapattal, annak játékával, taktikájával foglalkozik. Régi igazság ugyanis, hogy mindenki azzal főz, amije van. A trénereknek annak megfelelően kell fazont szabniuk csapatuk játékának, hogy milyen játékoskeret áll a rendelkezésükre. Ha sok a favágó és kevés a művész, senki sem várhat klasszikus muzsikát a gárdától - akkor a baltazajjal, a fűrészhanggal, az erővel, a kitartással, a melóval kell megpróbálni sikert elérni. Ne felejtsük, egyvalami mindkét felet kötelezi: a szabályok által meghatározott lehetőségeken belül kell mozogni. Egy-egy csapat saját fegyvere csak akkor ér valamit, csak akkor hatásos, ha azt be is lehet vetni, lehet használni. Ha a játékvezetők pillanatok alatt kiosztanak féltucatnyi faultot, a focipályán előrántanak két-három sárgát, vagy a kézüabdában pörgetik a kétperces büntetéseket, akkor nincs mese, váltani kell - különben elúszik a meccs. Amikor viszont a játékvezetők, ergo a szabályok szerint igenis belefér az, amivel az egyik csapat eléri a győzelmet (ha nem szép játékkal, hát nem széppel: Mourinho futballja sem szemet gyönyörködtető, ámde roppant eredményes), akkor az ellenfélnek nem lehet más hátra, mint gratulálni. Máskülönben még az a mondás jut az ember eszébe, hogy savanyú a szőlő.
