Tolnai Népújság, 2019. június (30. évfolyam, 126-149. szám)

2019-06-08 / 132. szám

ß MEGYEI KÖRKÉP 2019. JÚNIUS 8., SZOMBAT Aki ért hozzá, az pontosan tudja, milyen a jó bor, ez nem lehet szubjektív A borvidék dinamikus borásza, foglalkozása a szenvedélye is Rappay József beutazta a fél világot, hogy mindent megtanuljon a borokról Fotó: Gottvald Károly Szabadidejében hajózik a Dunán, saját szőlője is van SZEKSZÄRD Fiatal, dinami­kus és világlátott - cím­szavakban így lehetne le­írni a szekszárdi borvidék egyik legeredményesebb fi­atal borászát, Rappai Jó­zsefet. A fél világot bejárta, hogy alaposan megismerje a szakmája fortélyait. Mauthner Ilona ilona.mauthner@mediaworks.hu - Hogyan kezdődött, vagyis mi­­ért lett borász?- A Corvinusra jártam, ker­tészmérnöknek tanultam, a bu­dapesti kollégiumban borász hallgatókkal laktam együtt. Együtt lógtunk az órák után, így jártam velük borkóstolókra is. Az lepett meg, hogy az ilyen eseményeken a vendégek kö­zül mindenki mást mondott az adott borról. Mondhatnám azt is, össze-vissza beszéltek. Ak­kor arra gondoltam, ennek utá­najárok, mi lehet az oka?- Azóta megtalálta a választ erre a kérdésre?- Igen. Úgy gon­dolom, sokan nem értenek a borok­hoz valójában. Aki vett már részt kós­tolókon, könnyen hiszi azt magáról, hogy ért is a bo­rokhoz. Sőt, azt is gyakran hallottam, a bor ízle­lése, minősítése, mi tetszik, mi nem, az nagyon is szubjektív. Pedig nem így van. Erre mon­danék egy példát. Dél-Afriká­­ban dolgoztam, nagyon sokfé­le országból érkezett borásszal együtt, férfiakkal, nőkkel ve­gyesen. A feladat az volt, hogy háromszáz különböző char­­donnayból válasszuk ki az öt­ven legjobbat. Mindenki egye­dül döntött. Én másfél órát fog­lalkoztam ezzel a munkával. Végül a borászok mindnyájan, majdnem ugyanazt az ötven bort választották. Aki ért hoz­zá, az pontosan tudja, milyen a jó bor, vagyis ez nem szubjek­tív érzésektől függ.- Dél-Afrika volt az első külföl­di útja?- Nem, először Észak-Olasz­­országba költöztem ki, aján­lással kerültem egy 200 hek­táros nagyüzembe. Ezen a kör­nyéken a legdrágább a világon a szőlőültetvény, egy hektárért 650 millió forintot is kifizet­nek, de még így is nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Egy ki­ló borszőlőért itt 4,5 eurót (1500 forint) fizetnek a felvásárlók a termelőknek. Itt két évig dol­goztam, megtanultam a borké­szítés alapjait, a szakmai nyel­vet németül és olaszul is. Ezt követően a toszkán tengerpart közelébe, egy ezerhektáros bir­tokra mentem dolgozni, ebből 500 hektár volt a szőlő. Itt egy szezont csináltam végig.- Ezután került Ausztriába, a Loimer borászathoz...- Várományos birtokigaz­gatóként érkeztem ide. Itt fő­leg fehérborok készültek, még­is többet tanultam a vörösbo­rokról, mint bárhol. A francia­országi Burgundiá­ból érkezett ide egy tanácsadó, akivel jól összebarátkoz­tunk, tőle nagyon sok olyan fortélyt megtanultam, amit könyvekből nem le­het. Az osztrák bir­tok egyébként a ma­ga nemében különleges, egy biodinamikus ültetvény volt. Felszívódó szereket nem hasz­náltunk a szőlő permetezésé­nél sem, a borászatban pedig se élesztőt, se enzimeket, se se­gédanyagokat. A mustot maga­sabb hőfokon erjesztettük, így nyertük ki a színanyagot. Ott megtanultam, milyen sok mú­lik a szőlőn, annak érettségén, a tőkék terheltségén. A szüret idején még a szőlőmunkáso­­kat is betanították, mielőtt ott dolgozhattak. A tulajdonos iga­zi munkamániás maximalista volt, én is havi 350 órát dolgoz­tam, száz embernek voltam a főnöke. Egy perc magánéletem sem volt, csak a munka. A kö-Rappay József a szekszárdi Schieber Pincészetnél dolgo­zik birtokigazgatóként, cégve­zetőként. A szakma idén tavasz­­szal kapta fel a fejét arra a hír­re, hogy ez a pincészet sorra nyerte boraival a versenyeket. A Tabu kékfrankossal például a Szekszárdi Borvidéki Borver­senyen a legmagasabb pont­számot érték el, majd a Vinago­» ra Nemzetközi Borversenyen a legjobb kékfrankos díjat. Rap­pay József elmondta, az alap­anyagot egy öreg ültetvény­ről szedték, majd a kész bort hordóban érlelték. Hazánkban nem igazán „divat” az öreg ül­tetvényeket megőrizni, inkább kivágják, s újat ültetnek. Visszatérve a szekszárdi borver­senyre, a legeredményesebb fi­atal borász címet idén Rappai József kapta. A 35 éves szak­ember elmondta, van egy kö­zel egyhektáros, saját kadarka szőlő ültetvénye a Baktán, ahol örömmel dolgozgat. Szabad­idejét az édesapjától örökölt kis hajón, a Dunán a barátaival szokta eltölteni. Bográcsoznak, beszélgetnek és finom borokat kóstolgatnak hozzá. vetkező évben a tulajdonos sze­rette volna, ha még a kereske­dőkkel való kapcsolattartást is elvállalom. Ez már túl sok volt, éreztem váltanom kell. Egy ba­rátom szólt, Új-Zélandon, a vi­lág egyik leghíresebb cégcso­portjához (az egyik tulajdonos Louis Vuitton) tartozó pincé­szet borászt keres. Felpakoltam és elutaztam.- A világ másik felébe!- Itt a legjobb egyeteme­ken végzett 14 borász került egy pincészetbe. Sok szak­mai titkot tanultam meg tő­lük is, nyolc hónapot töltöttünk együtt. Ezután jött Németor­szág legmelegebb csücske, egy kisebb, 25 hektáros borászat­tal. Itt találkoztam ismét az­zal a francia tanácsadóval, aki­vel pár éve Ausztriában. Nagy öröm volt újra együtt dolgozni. Ezt követően költöztem Dél-Af­­rikába, ahol a klíma egyedi volt, a meleget befolyásolta az óceán hűvösebb áramlata. Itt egy országban megtalálható szinte az egész világ, minden náció képviselve volt, akárcsak abban a borászatban, ahol dol­goztam. Itt pezsgőt és konyakot is készítettünk. Itt szerettem meg igazán a vörösbort, ekkor döntöttem el, hogy vörös faj­tákkal szeretnék dolgozni. Ez­után Szerbia legjobb borászatá­ban vállaltam munkát. Még el­utaztam egy rövid időre Chilé­be is, de akkor jöttem rá, hogy elég volt a keresgélésből, kö­zel hét év után végre hazaköl­töztem. Mindazt, amit megta­nultam külföldön, itthon sze­retném hasznosítani. De azt is megfogalmaztam magamban, hogy csak olyan borászatban szeretnék dolgozni, ahol min­denért én magam felelek. Min­den utamat egyébként én ma­gam finanszíroztam a kerese­temből, senki nem támogatta az utazásaimat. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Minden uta­­mat én ma­gam finanszí­roztam a ke­resetemből Kisbuszos kampányban kérhetnek tanácsot szakemberektől Kötetlenül a bűnmegelőzésről Fellépnek a parlagfű elterjedése ellen TOLNA MEGYE Dombóváron, egy helyi üzletközpont par­kolójában várták az érdeklő­dőket legutóbb a Police Coffee elnevezésű bűnmegelőzé­si program harmadik me­gyei állomásán a napokban egy-egy csésze kávéval a Tol­na Megyei Rendőr-főkapitány­ság bűnmegelőzési szakembe­rei. A rendőrök a mobil bűn­­megelőzési centrum kisbusza mellett kialakított standnál kezdeményeztek párbeszédet a járókelőkkel, elsősorban va­gyonvédelmi kérdésekről. A jó hangulatú rendezvény ezúttal is elérte célját, a kötet­len beszélgetés során az em­berek bátran kérdezték a ren­dőröket az őket leginkább érin­tő problémákról. Mint már be­számoltunk róla, pünkösd he­tében a kisbusz Tolna megyé- • ben járja a településeket. Az országos rendőr-főkapi­tányság és a baleset-megelő­zési tanács kezdeményezte kampány lényege, hogy az ér­deklődők egy finom kávé elfo­gyasztása közben kaphatnak tájékoztatást vagyonvédelmi vagy bármilyen más, a rend­őrség profiljába vágó témakö­rökről, tájékoztatta lapunkat Komlósiné Kiss Anett, a me­gyei rendőr-főkapitányság saj­tószóvivője. 1.1. A kisbuszban is beszélgethettek a rendőrökkel TAMÁSI Egyre több azoknak a belterületi ingatlanoknak a száma a városban, amelyeket nem megfelelően gondoznak, tájékoztatott közleményében Tamási önkormányzata. A nö­vényzet elburjánzása és ter­jedése a szomszédos ingatla­nokra a parlagfű megjelené­sét is jelzi. Az ingatlan tulaj­donosának kötelessége rend­be tennie a területét. Ha ennek nem tesz eleget, akkor elrendelhetik a közér­dekű védekezést. Ez azt jelen­ti, hogy a munkát elvégző vál­lalkozó vagy vállalkozók be­léphetnek a területre, és leka­szálhatják a parlagfüvet. Az erre való jogosultságu­kat kérésre ugyan kötelesek igazolni, az ingatlan tulajdo­nosa viszont köteles a közér­dekű védekezéssel megbízott személyek munkavégzését tűrni, illetve segíteni. Fontos információ, hogy az irtással járó költségeket az in­gatlan használójának, tulajdo­nosának kell viselnie. Emel­lett érdemes tudnia, hogy a növényvédelmi hatóság nö­vényvédelmi bírságot szabhat ki, amelynek a mértéke a ká­­rosítóval fertőzött terület mé­retétől függően tizenötezer fo­rinttól akár ötmillió forintig is terjedhet. B. M.

Next

/
Thumbnails
Contents