Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-30 / 124. szám

2019. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Dzsudzsák Balázs nagymamája is segíthet a válogatottnak Eksztázisban kell játszani- A Wales elleni meccs után már százkétszeres válogatott lesz?- Jelenleg a válogatottsága­im száma foglalkoztat a leg­kevésbé. Talán ha lejátsszuk a két Eb-selejtezőt, és hat pont­tal a zsebben kérdeznek er­ről a témáról, felszabadultab­ban válaszolok, de egyelőre tényleg csak a következő két meccs végeredménye érdekel. Dzsudzsák: Úgy fel kell szívnunk magunkat, hogy ha kell, a betonfalnak is nekifussunk Fotó: MW Az al-lttihad Kaiba szélső­je, Dzsudzsák Balázs külö­nös évadzáró vacsorán van túl, és jól tudja, a jövő hé­ten Azerbajdzsánban, az Eu­­rópa-bajnoki selejtezőn nem csak a magas páratartalom miatt vár izzasztó kilencven perc a nemzeti csapatra. Babják Bence, Borbola Bence- Áthaladt a labda a gólvona­lon?- Persze - felelte Dzsudzsák Balázs, a magyar válogatott és az al-lttihad Kaiba 32 .eszten­dős szélsője, aki a vasárnapi, al-Vaszl elleni, 1-1-re végződő idényzáró bajnokin szabadrú­gásból talált a kapuba. - Azért állítom ennyire biztosan, mert az Emírségekben már beve­zették a VAR-t, így visszanéz­hették a lövésemet. Az elrúgás után is lehetett látni, hogy a kapus a gólvonal mögül üti ki a labdát, igaz, néhány kame­raállásból ez nem látszott tisz­tán. Mindenesetre megszerez­tem pályafutásom első olyan gólját, amelyet a videobírónak is jóvá kellett hagynia.- Nem akarunk gonoszkodni, de ideje volt már az újabb sza­badrúgásgólnak, nem?!- Magam is hiányoltam. Az elmúlt időszakban sok le­hetőségem volt, ám hol a ka­pus védett, hol a kapufán csattant a labda. Most végre összejött a gól.- A meccs utáni idényzáró ban­kett milyen hangulatban telt?- A mostani búcsú eltért a korábbiaktól, mert a ramadán miatt az utóbbi hetekben ki­csit felborult a bioritmusunk. Mivel ilyenkor az arabok csak este hét és hajnali négy óra között ehetnek és ihatnak, az edzések este tízkor kezdőd­tek, s a mérkőzéseket is akkor játszottuk. Az európai labda­rúgóknak természetesen nem kell böjtölniük, tarthattam a megszokott napirendet, ám az itteni kultúra tiszteletben tar­tása miatt a nyílt utcán én sem ehettem és ihattam a böjt ide­je alatt, kizárólag zárt helyen. Vagyis az idényzáró fogadás csak abból állt, hogy a vezető­edző elköszönt a csapattól, a játékosok meg pillanatok alatt szétszéledtek.- Milyen érzésekkel ült fel a Magyarországra tartó repülőre?- Nem bántam meg, hogy tavaly nyáron az al-Ittihadhoz szerződtem, mert így véget ért a bizonytalanság, a klubban elvégzett munkának köszön­hetően utolértem magam, és a magyar válogatottba is vissza­kerültem. Amikor aláírtam, a játéklehetőség volt a legfonto­sabb. Megkaptam, így minden adva van ahhoz, hogy megfe­lelő formában érkezzek a nem­zeti csapathoz, és ne lógjak ki a sorból.- Mennyire viselte meg, hogy ebben az esztendőben egyet­len bajnokit sem nyert a végül tizenegyedik helyen végzett csapata?- Szerencsére ősszel elegen­dő pontot gyűjtöttünk ahhoz, hogy ne kelljen aggódnunk a kiesés veszélye miatt. Éppen az ilyen nehéz időkben tanul­ja meg a játékos, hogy olykor az egy pont is nagyon sokat ér­het. Amúgy nekem egész ta­vaszra örömforrást jelentett, hogy a magyar válogatottal le­győztük Horvátországot. Most is alig vártam, hogy ott lehes­sek Telkiben, hétfő este értem haza, így a többiekkel ellentét­ben én csupán kedden csatla­koztam a kerethez. Legutóbb jó hangulatban váltunk el egy­mástól, nincs más dolgunk, mint folytatni a munkát.- Milyen formában érzi magát?- Ezen a téren nincs problé­ma. Tavasszal nehezebb hely­zetben voltam, mert a szlová­kok elleni Eb-selejtezőt meg­előző három hétben szünetelt a bajnokság. Most nem estem ki a ritmusból, vasárnap jelez­tem, hogy szeretnék kilenc­ven percet játszani, így azért könnyebb bekapcsolódni a munkába. Egyébként a két ta­vaszi válogatott meccset meg­előző bajnokin gólt szereztem, vasárnap szintén betaláltam, és most megint Eb-selejtezők következnek.- Azerbajdzsán vagy Wales el­len számít nehezebb mérkő­zésre?- Egy fokkal talán az azeriek elleni meccs tűnik izzasztóbb­nak. Sőt, továbbmegyek, talán a horvátok elleni ütközetnél is nehezebbnek ígérkezik. Min­dig azok a mérkőzések a leg­nehezebbek, amelyek előtt a közvélemény és a szurkolók is biztosra veszik a három pont megszerzését. Biztos vagyok benne, pokolian nehéz kilenc­ven perc vár ránk. Védeke­zésre berendezkedő ellenfél­re számítok, amely a hibáink­ra vár.- Marco Rossi úgy fogalma­zott, ha legyőzzük Azerbaj­dzsánt, biztos benne, hogy Walestől sem kapunk ki.- Egyetértek a kapitány­nyal. Az azeri győzelem óriá­si lökést adhatna. Ha úgy fut­nánk neki a walesiek elle­ni ütközetnek, hogy hat pon­tunk van, idehaza aligha ma­radnánk pont nélkül. Baki­ban a játékosok hozzáállásá­nak hatalmas szerep jut, az a kilencven perc fejben dől el. Az idény két utolsó tétmérkő­zésére úgy fel kell szívnunk magunkat, hogy ha kell, a betonfalnak is nekifussunk. Mindent, sőt még annál is töb­bet ki kell adnunk magunk­ból, egyenesen eksztázisban kell pályára lépnünk. Ne szé­pítsük, a horvátok elleni győ­zelem csak akkor ér valamit, ha Azerbajdzsánban is három pontot szerzünk.- Bakiban meglehetősen ma­gas lesz a páratartalom. Fel le­het erre készülni?- Nekem ezzel biztosan nem lesz gondom. Az elmúlt évek­ben volt időm hozzászokni a hőséghez, a vasárnapi mér­kőzésünk idején - nem vic­celek - negyven Celsius-fok volt. Azt mondom, az azeriek­­nek is ugyanolyan melegük lesz a pályán, mint nekünk, így erre nem foghatunk sem­mit. Muszáj győznünk. Mond­juk ki bátran, aki ki szeretne jutni az Európa-bajnokságra, annak a csoport leggyengébb­nek vélt együttesét oda-vissza meg kell vernie.- Álmodozik az Európa-bajnok­­ságról? Eljátszik a gondolattal, milyen hangulat lenne ismét a Deák téren, a Hősök terén vagy éppen az Andrássy úton?- Hazudnék, ha azt monda­nám, hogy nem. Még akkor is, ha tisztában vagyok vele, a földön kell maradni. Minden vágyam, hogy ott legyünk az Európa-bajnokságon. So­sem felejtem el, milyen han­gulat volt a mérkőzéseinken a legutóbbi Eb alatt, s ideha­za hány ezren ünnepeltek, tomboltak az utcákon. Újra át akarom élni ezt.- A legutóbbi, Horvátország el­leni 2-1-es győzelemből két gólpasszal vette ki a részét. Érzett akkor bármiféle elégté­telt? Csak mert korábban töb­ben arról beszéltek, hogy meg sem kellene hívni önt a váloga­tottba.- A futball éppen attól szép, hogy az egyik pillanatban még a keretben sem akarnak lát­ni, nem sokkal később pedig a meccs legjobbjának válasz­tanak. Rövid idő alatt lehet na­gyon mélyről nagyon magas­ra jutni. De sosem az motivált, hogy a kétkedőknek bizonyít­sak, mert pontosan tudom, mi­re vagyok képes. Azért sikerült úgy a horvátok elleni találko­zó, ahogy, mert, akárcsak ko­rábban, a világbajnoki ezüst­érmes ellen is kitettem a szíve­­met-lelkemet a pályára. Nem érdekelt, ki az ellenfél, csak arra összpontosítottam, hogy megmutassam, nem véletle­nül kaptam meghívót. Úgy ér­zem, sikerült, mert az arab bajnokságból érkezve a világ egyik legerősebb együttese el­len két gólpasszal vettem ki a részem a győzelemből. Ráadá­sul, ha valaki tizenkét évvel ez­előtt azt mondja, hogy a száza­dik válogatott meccsemen csa­patkapitányként vezetem ki a nemzeti csapatot az aktuális világbajnoki ezüstérmes ellen, talán kinevettem volna.- Végezetül hadd kérdezzük meg: a nagyanyja főztje mek-Fotó: MW kora lökést adhat a váloga­tottnak?- A legendás szabolcsi töl­tött káposzta ezúttal sem ma­radhat el. Nagyjából száz-két­száz darabot csomagol a nagy­mamám, kedden meg is kér­deztem, hogy mikor lesz teljes a keret, hogy senki se marad­jon le a lakomáról. Ki tudja, ta­lán a vidéki ízek is kellenek a sikerhez. „Sosem felejtem el, milyen hangulat volt a mérkőzéseinken a legutóbbi Eb alatt” JEGYZET Aranyeső Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Dobjuk fel a mestert, hejj, hejj! Dobjuk fel a mestert, hejj, hejj! A tréner gyorsan repül a korábban talán sosem meg­élt magasságba. A fiúk ere­je és figyelme azonban már jócskán fogytán a meccs után. Ezt jól jelzi, hogy az edző sporttárs nem ügybuz­gó játékosai kezében vagy ölében landol, hanem az anyaföld jelenti leszállópá­lyája végét... Nem éppen fennkölt, de minden túlzás nélkül ünT népi pillanatok azok, ami­kor egy csapat - legyen szó bármilyen sportágról - baj­noki címnek és/vagy kupa­sikernek örülhet. A május e tekintetben nemcsak a ter­mészet számára ér aranyat, hanem valamennyi győztes gárdának, amelyik az év ötödik hónapjában küzde­lemsorozata végéhez ér. A termékeny időszak megélése persze eltérő. Az egyenpóló készítése be­vett szokás, igaz, csak ak­kor, ha már biztosan lehet ünnepelni az adott mérkő­zés lefújásakor. Akad, ahol sapka kerül fejre (lásd: veszprémi kézilabdázók), máshol sör landol a ko­bakon, ahogy abban Niko Kovac, a Bayern München szakvezetőjeként része­sült Arjen Robben meglepő gesztusaként. Gusztusok és pofonok között persze nagy a különbség, a maláta locso­lása után pedig következett az új ing, amit magára vett a horvát származású tréner, merthogy csak ő tartozott a kiváltságos hajmosók kö­zé. A.váratlan sörfürdő mi­att aligha lehetett bosszús, mert bajnok, kupagyőz­tes vagy mindkettő mindig szeret(ne) lenni a sportoló, az edző, az elnök. A sikerhez eljutni sosem könnyű, de a csúcsra ér­ni és ott fújni egyet - no ez az, amiért érdemes csinál­ni. Az arany csillogása rö­vid időre sok nyűgöt feled­tet, az érem feletti boldog­ság mámoros pillanatai ma­gasba repítik a halandót. Az öröm és a söröm párat­lan párost alkotó kombója némi pezsgővel kiegészülve egészen ellágyítja a medál­­birtokost, így csak napok múltán térnek vissza a so­ha véget nem érő éjjel em­lékezetes pillanatai. Amikor viszont kezd hat­ni a józanság szava, arra gondol a „kupán vágott”, milyen jó, hogy azt művel­heti, amivel sokak hétköz­napjai nyernek más értel­met. Mert kellenek a ka­paszkodók, kell egy csapat, amelynek lehet szurkolni, amely közösséget formál, amely átlendít, amelyik jobb kedvre derít. Ha pedig ez a társaság az adott soro­zat győzteseként jut a felle­gekig, az tényleg a menny­ország. Igaz, a földre hup­panó, el nem kapott mes­ter lehet, hogy abban a pil­lanatban ezt másképp látja. Ettől függetlenül osz­tom a tételt, amely szerint minden elsőség annyit ér, amennyire megünnepelik.

Next

/
Thumbnails
Contents