Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-25 / 120. szám
2019. MÁJUS 25., SZOMBAT SPORT 15 Lucsánszky Tamás tudja, nem sikerült megoldania a feladatat Nem volt meg a kémia Kilenc forduló alatt nyolc vereség - elsősorban magában keresi a hibát Fotó: Dömötör Csaba Távozott a labdarúgás élvonalából kiesett MTK-tól a vezetőedző, Lucsánszky Tamás, aki pontosan tudja, hogy erre a szereplésre nincsen magyarázat. Somogyi Zsolt/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Sablonos kérdés, mégis érdekel: hogy van?- Hogy lehetnék? Rosszul - mondta Lucsánszky Tamás, az MTK Budapest korábbi edzője, aki az utolsó kilenc fordulóban irányította a kék-fehéreket, ez idő alatt a csapat egyszer győzött, nyolcszor vereséget szenvedett, és el kellett búcsúznia az élvonaltól. A klub csütörtökön bejelentette, hogy nem hosszabbítja meg a szerződését.- Meglepte, hogy nem marasztalták?- Kilenc meccsen voltam a klub edzője, nyolcszor kikaptunk, kiestünk, így nem.- Ha azt mondják, bízunk önben, folytassa, hozza vissza az NB ll-ből a csapatot, vállalja?- Ez nem került szóba, ezért nincs értelme ezen töprengenem.- Miért nem sikerült? Preisinger érkezhet? Már keresik Lucsánszky Tamás utódját, és felvetődött többek között az U17-es válogatottal a brazíliai világbajnokságra kijutó Preisinger Sándor neve is. Kérdés, hogy a szövetség elengedi-e a sikeresen dolgozó szakembert. Az ötszörös válogatott labdarúgó 1996 és 2000 között futballozott az MTK-ban.- Az biztos, hogy edzői karrierem legnehezebb időszaka volt. Rengeteg körülmény befolyásolta a helyzetünket, ami nem könnyítette meg a játékosoknak az együttműködést. Páratlan sérüléshullám, kulcspillanatokban hibázó játékosok, kihagyott ziccerek, betegséghullám a sorsdöntő meccs előtt, játékvezetői tévedések - egyenként lehetett volna egyiket-másikat kezelni, mert részei a labdarúgásnak, de így, együtt olyan nagy teher volt ez a tavaszi MTK-nak, hogy nem bírtuk el. Krízishelyzetben pedig a negatív hatások felerősödnek, a pozitívumok egyre kevésbé hatásosak.- Miben hibázott?- Nem szeretnék magyarázkodni, az említett okok nyilván hozzájárultak a kudarchoz, de pontosan tudom: kilenc forduló alatt nyolc vereség után az edző maradjon csendben. Magától értetődik, hogy elsősorban saját magamban kerestem a vereségek okait. Őszintén hittem, hogy a játékosokkal közösen meg tudjuk állítani a rossz szériát, ezt rosszul mértem fel. Nyilvánvalóan a kiesés elkerülése volt a cél, amikor kineveztek, és egyértelmű, nem sikerült megoldani a feladatot. Rendkívüli lejtmenetbe került a társaság. Nem volt meg az összhang, amelyben bíztam, nem volt meg a kémia, ami a közös munka alapfeltétele.- Mivel próbálkozott?- A pozitív kommunikációval, a pozitív pillanatokat próbáltam kiemelni, de jól tudom- hatszáz meccs van már a hátam mögött -, az öltözői hangulatot az eredmény befolyásolja. Ha van siker, jó a légkör, de ha folyamatosan jönnek a vereségek, akkor más a helyzet. Próbáltunk szakmailag változtatni, módosítani a taktikán, de már semmi sem akart sikerülni.- Első NB l-es meccséből három perc sem telt el, amikor kapusa, Artem Kicsak letarolta védőtársát, Katona Mátét, majd a menteni igyekvő Vass Ádám lába elől az üres kapu előtt helyezkedő ellenfél elé ütötte a labdát - ritkán látható ostoba góllal kezdődött az MTK-s időszaka. Nagyon rossz előjelnek tűnt... ,- Azért ha futballedző az ember, készüljön fel arra, hogy potya gólt kap a csapata, nem tudom, hogy ez valamiféle szerencsétlen jel lett volna.- A légiós kapus nem kapott több szerepet.- Sajnos a sok sérülés miatt sohasem tudtunk úgy felállni, ahogy szerettünk volna, de ez utólag kit érdekel! Kiestünk, rosszul végeztük a munkánkat, mi, együtt. Nyolc vereséget kilenc meccsből nem lehet és nem is szabad magyarázni.- Az első tizenegy fordulóban tizennyolc, a második tizenegyben tizenkét, a harmadikban négy pontot szerzett az MTK, amely a bajnokság első harmadában az összpontszáma felénél is többet ért el - ez egyre gyengülő produkció a számok alapján. Önnel kilenc meccsből egyet nyert meg a csapat, de az edzőváltás előtti kilenc fordulóban is csak kettőt, hat vereség mellett.- Az volt a cél, hogy jobban szerepeljünk, mint előtte, de ez sem jött össze. Magam úgy éreztem, a kezdeti eredmények egyfajta kényelmességet váltottak ki, ebből nem tudott kilépni a közösség, csak túlságosan későn, akkor pedig mindig volt egy momentum, amely az adott meccsen a vesztünket okozta.- Van, amire mégis jó szívvel gondol vissza?- A magyar futball meghatározó klubjánál dolgozhattam, ez megtisztelő. Nagyszerű embereket, kiváló játékosokat ismertem meg, de a látványosan rossz eredmények miatt ez persze nem tesz boldoggá.- Hogyan tovább?- Nem tudom. Régóta dolgozom a futballban, hallottam a mondást: a siker és a kudarc egyformán olyan, mint egy szajha, előbb-utóbb elhagyja az embert. Meg kell újulnom, de nagyon erős a moüvációm, hogy valahol bizonyítsam magamnak, ennél sokkal kedvezőbb hatással tudok lenni egy öltözőre. További három győztes meccsel a Veszprém megkoronázná a szezonját Hátrányban sem zuhantak össze Nagy László elbúcsúzott a veszprémi közönségtől Fotó: Török Attila KÉZILABDA Pszichológiai tanulmány volt, ahogy Carlos Pastor üveges tekintettel bámult maga elé, a segédje, Marko Krivokapic a földet szemlélte, mintha éppen nyújtó mozdulatokat végezne. A Mol-Pick Szeged szakmai stábja tehetetlenül vergődött a veszprémi aréna öltözőfolyosóján a férfikézilabda-bajnokság döntőjének az odavágóján. Szorult annyi érzelmi intelligencia a hazai játékosokba, hogy nem kezdtek el látványosan ünnepelni. A veszprémi közönség nem volt tekintettel a szegediek kudarcélményére, hosszú percekkel a kiütéses, 35-24-es győzelem után is önfeledten, hatalmas hangrobajjal köszöntötte a kedvenceit. A Barcelonából való hazatérése óta először, s a Veszprém Arénában utoljára hallatszott a szezon végén viszszavonuló Nagy Lászlót éltető kórus. Fiesztává alakult a döntő első felvonása, még a mindig készséges, és a legnagyobb megrázkódtatások után is higgadtan nyilatkozó szegedi beállós, Bánhidi Bence is elismerte, hogy elúszott a szegediek aranyérme. „Fogalmam sincs, mi történt velünk a második félidőben. A szünetben az hangzott el, aminek egygólos idegenbeli vezetés után el kell hangoznia. Ehhez képest kimentünk a pályára, és ugyanúgy összeomlottunk a folytatásban, mint a Vardar Szkopje ellen idegenben, majd itthon. Megpróbáljuk megnyerni a vasárnapi visszavágót, de az igazat megvallva nincs sok esélyünk a fordításra” - mondta el egy szuszra a mackóalkatú beálló, aki már épp távozott volna a veszprémi arénából, amikor az M4 Sport kérésére még a sokadik interjú - és a kijózanító vereség - után is visszafordult, becammogott a küzdőtérre, és ugyanúgy elmondta a véleményét, ahogy korábban tette többször is. Ilyen megpróbáltatásokat nem kellett elszenvednie Lékai Máténak. A veszprémi irányító fülig érő szájjal nyilatkozott, alig pár méterre Carlos Pastortól: „Végtelenül boldog vagyok, jobban nem is alakulhatott volna a döntő első mérkőzése. A szünetben sem pánikoltunk, az edzőnk nyugtatgatott minket, végig tudtuk, hogy mit kell csinálnunk. A Szeged kicsit el is fáradt a második félidőre.” Lékai hozzátette, igazat ad Nagy László csapatkapitánynak: még három meccset kell megnyerniük a szezonban: a szegedi visszavágót és június első hétvégéjén Kölnben a Final Four mindkét mérkőzését. Mikler Roland nem szaladt ennyire előre az időben, miután elmorzsolt egy-két könnycseppet az arénában. A következő szezontól Szegeden védő kapus csütörtökön védett - egy ideig - utoljára veszprémi mezben az arénában. De még dolgozott benne az adrenalin, nem a búcsúval volt elfoglalva. - Igen, hallottam, amint azt kiabálják, hogy „gyere vissza!” - mondta. - Meg is hatódtam, de az élet megy tovább... Meglátjuk, hogyan alakul a szegedi visszavágó, aztán irány Köln és a Final Four, jó lenne, ha ott tudnánk megkoronázni az idei teljesítményünket! Igen, az ideit. David Davis tavaly októberben állt munkába, de a csapat az idén kezdte learatni a babérokat. A Vranjes-érában (korábban jeleztük, Mikler éppen a svéd-bosnyák edző miatt szerződött Szegedre) ez elképzelhetetlennek tűnt. A bajnoki döntő visszavágóját vasárnap 18 órakor játsszák, az M4 Sport élőben közvetíti a találkozót. Szilágyi László JEGYZET Szédületes Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Ezt még felfogni is nehéz. Egy átlagos magyar futballvezér tud számolni százmilliókkal, a tehetősebbje esetleg milliárdos léptékekben is otthonosan mozog, de amikor azt olvassa, hogy az angol Premier League közvetítési jogainak díja nyolc százalékkal emelkedett, így a következő három idényre 9,2 milliárd fontért értékesítette a liga, okkal akad el a lélegzete. Ez 3400 milliárd forint - talán elég anynyi, hogy Magyarország legutóbbi GDP-je, azaz a bruttó nemzeti össztermékének az összege 40 600 milliárd forintra rúgott, és a PL csak a jogok eladásából ennek a tizenkettedét előteremti. Tényleg szédületes, és még inkább az, ha hozzátesszük, a magyar meccseket a köztévé évi négymilliárdért közvetíti - sok közgazdász szerint ráadásul túlárazottan -, a kettőt összehasonlítani sem érdemes. Mondhatni, a két ország futballját sem, elvégre az angol éppen csúcsra jár, amit ékesen bizonyít az a tény, hogy a jövő héten Arsenal-Chelsea Európa-liga-, illetve Tottenham-Liverpool Bajnokok Ligája-döntőt nézhetünk majd végig. Az összehasonlítás feleslegessége egyébként tökéletesen igaz is, ám a kérdés öszszetettebb annál, mint hogy azt nézzük, milyen szintű futballt láthatunk az angol, és milyet a magyar pályákon. Ez természetesen az alap, de nem véletlen, hogy éppen a Premier League képes ekkora érdeklődést gerjeszteni: ez a liga sokkal hatékonyabban értékesíti az áruját szerte a nagyvilágban, mint a spanyol, az olasz vagy a német - a magyar itt már ki is kerül a látókörünkből. A PL az 1992-es megalakulása óta kiemelt figyelmet szentel arculatának megteremtésére - már az új forma és az új név is a távolságtartást hivatott sugallni a nyolcvanas évek botrányoktól hangos angol futballvilágától -, és nagy hangsúlyt kap a marketing is. A 2002-es dél-koreai-japán közös rendezésű világbajnokság sikere után szinte mindegyik csapat szerződtetett ázsiai labdarúgót, módosították a kezdési időpontokat, és ezzel érdekessé, illetve elérhetővé tették azon a kontinensen is a mérkőzéseiket. Sokatmondó tény, hogy míg Nagy-Britanniában 5,4 milliárd fontról 5 milliárdra csökkent a Premier League közvetítési jogainak a díja, addig a világ többi országában átlagosan 30 százalékkal többet fizettek érte, mint az előző hároméves ciklusban (2016-2019) - ez magyarázza az emelkedést Didaktikus fordulat lenne Magyarországra visszakanyarodva arra gondolni, hogy a költségvetések zömét az állami források töltik fel, a klubok alig-alig szorulnak nézőkre a lelátókon vagy a képernyők előtt. Ettől persze még igaz.
