Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-22 / 117. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. MÁJUS 22., SZERDA A Szinkron zenekar dobosa volt Schell Ferenc, a KÉSZ Kft. senior tanácsadója A gépészmérnök 55 fokban is dolgozott a Vörös-tengeren Schell Ferenc (jobbra) a bogyiszlói falunapon Tóbi Józseffel A szerző felvétele Falunap. Egy tolnai a bogyiszlóiak között. Pontosabban: a tolnai származású, de 1982 óta Szegeden élő Schell Ferenc rokonlátogatásra érkezett Bogyiszlóra a feleségével. Kikapcsolódni. Egyébként még most, 68 évesen is dolgozik. A számítógépek magyarországi megjelenése óta programozással, szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Tolna megyében úgy is ismert, mint az egykori Szinkron zenekar dobosa. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Dobolás vagy gépgyártás?- Is-is - mondja Schell Ferenc. - Műszaki érdeklődésű ember vagyok, de a zene is közel áll hozzám. Már az egyetemi éveim alatt doboltam, s lejártam Pestről minden pénteken próbálni a szekszárdi Szinkron zenekarral. Sűrű volt az életem. Szombatonként fellépés valamelyik faluban, vasárnap játszottunk a Szinkron klubban este tízig, aztán haza Tolnára, és hétfőn hajnali négykor vissza Pestre. Népszerűek voltunk, az aktuális slágereket játszottuk. Szegedre költözésemig, 1982-ig maradtam az együttes tagja. A Szekszárd Big Band dobosa is én voltam, amíg Tolnán éltem.- Munka mellett?- Igen. Gépgyártás-technológus diplomát szereztem a műegyetemen, és a BHG-nál kezdtem dolgozni 1975-ben. Később a TÁÉV-hez kerültem, időközben megnősültem, de még jóval előtte elmentem egy évet hajóra dolgozni, világot látni, mint sok más tolnai fiatal.- Merre járt? Csak a Dunán vagy tengeren is?- A MAHART Tata nevű tengeri teherszállítóján szolgáltam. Rijekában hajóztunk be. Olaszországba, Görögországba, Egyiptomba, Szíriába, Etiópiába szállítottunk árut. Gépápolónak vettek fel. Brutális volt, amikor augusztusban a Szuezi-csatornán a Vörös-tenger felé haladtunk a 33 fokos tengervízben hajózva, s a gépházban 55 fokban dolgoztunk. Feladatom az olajszeparátorok tisztítása volt.- Hamarosan az informatika, a programozás felé fordult. Hogyan történt ez?- Ötven lépésig programozható, amerikai Texas zsebszámológépekkel már a BHG-s korszakomban is találkoztam. A TÁÉV aztán, a javaslatomra, a nagyobb és bonyolultabb kalkulációs számítási feladatok elvégzéséhez vásárolt ezer lépésig programozható Texas-gépeket. Ezek már képesek voltak hőpapírra nyomtatni és adatokat mágneskártyára kiírni, illetve onnan beolvasni is. Akkoriban ilyesmit csak egy-két nagyobb fővárosi Bizományi Áruházban lehetett venni. A matrózok és más külföldet járók hozták be, mert hivatalos kereskedelmi csatornákon nem érkezhetett az országba.-Olyan dolgokkal foglalkozhatott, ami érdekelte. Miért kellett elköltözni Szegedre?- A lakásproblémánk ott oldódott meg. Egy évet még dolgoztam a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, mint gyártástechnológus. Szegeden a DÉLÉP tervezőirodájába kerültem, a feleségem is ott kapott műszaki rajzolói állást. A zenei pályafutásom már nem folytatódott. A házgyárban készített épületelemek gyártásához, összeszereléséhez terveztünk sablonokat és emelőeszközöket. De a cég még a rendszerváltás előtt tönkrement, így 1986-ban a Domaszéki Szőlőfürt Szakszövetkezethez kerültem programozónak. Akkor már a Com-Névjegy Schell Ferenc 1951-ben született Tolnán. Az általános iskola után a pécsi Gépipari Technikumban folytatta tanulmányait, ahol 1969-ben végzett. Diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett, gépgyártás-technológia szakon, 1975-ben. A szekszárdi BHG-ban helyezkedett el, s emellett dobolt a Szinkron zenekarban. Később a Szekszárd Big Band dobosa is ő lett, 1982-ig, amikor a feleségével Szegedre költözött. Legtöbbet a KÉSZ Kft.-nél dolgozott, számítógépes programokat készített, a szoftverfejlesztés úttörői közé tartozott. Informatikai és fejlesztési igazgatóként ment nyugdíjba 2011-ben, de máig a cég senior tanácsadója. Az utóbbi időben vizuális programozással foglalkozik, és érdeklik a magyar nyelv eredetével kapcsolatos írások, előadások, elméletek, kutatások. Sokakkal levelezik e témával kapcsolatosan. Szívesen és viszonylag gyakran jár vissza gyermekkora színhelyére, illetve felesége rokonaihoz, valamint a temetőkbe: Tolnára, Szekszárdra, Bogyiszlóra. Egy fia van, aki Németországban dolgozik. modore-gépeknél tartottunk, sőt megjelentek az első 286-os PC-k is. Az értékesítési, felvásárlási folyamatok adatait abban az időben manuálisan, számítástechnikai támogatás nélkül végezték, ezért a modern eszközök használata adatnyilvántartásra, számlázásra úttörő munkának számított.- S utána következett a KÉSZ Kft.-s korszak?- Igen, akkor, amikor még egy kis cég volt a KÉSZ, kiskunhalasi gyökerekkel, apa és fia indította el. Amíg kevesen voltunk, mindenki sok mindent csinált. Én is végeztem tervezést, szervezést, kivitelezés-irányítást, de egyre inkább a fejlesztések felé fordultam. Nagy lépésnek számított, hogy megírtam az első számlázó programot PC-re. Fokozatosan az informatika és a szoftverfejlesztés felé bővült a vállalkozás egésze. Már profi programozókkal készítettük el 2000 körül a kecskeméti acélszerkezetgyárunk gyártás-előkészítő rendszerét. Az acélszerkezetek 3D-ben felépített modellje alapján határozta meg a rendszer a napi anyagszükségletet és a CNC-gépek programjait. A gépek újszerűén kommunikáltak egymással és a raktárral. Régen heteket vett igénybe a gyártás előkészítése, a technikai fejlesztés megvalósítása után pedig, ha elkészült a 3D- s modell, néhány óra múlva indulhatott az új alkatrész gyártása. Ma már az ország egyik legismertebb cége a KÉSZ Zrt., melyhez mintegy száz kisebb-nagyobb vállalkozás tartozik. Három magyarországi telephelye Budapesten, Kecskeméten és Szegeden van, de Romániában, Szerbiában, Ukrajnában, Oroszországban és Németországban is találhatók bejegyzett irodái.- Nyugdíjasként is dolgozik?- Informatikai és fejlesztési igazgatóként mentem nyugdíjba 2011-ben, de továbbra is dolgozom, mint tanácsadó. Jelenleg a magyarul vizuális programozásnak nevezett parametrikus tervezési módszerrel foglalkozom. Ez a módszer az építőipari vállalkozási-tervezési-kivitelezési folyamat hatékonyságát nagyban növeli, és világszerte egyre szélesebb körben terjed. Emellett, szabadidőmben, mint érdeklődő, mint internetes böngésző, a magyar nyelv eredetével is foglalkozom. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Hosszú pályafutása során ötven elismerésben részesült Nívódíjat kapott Varga Lajos BUDAPEST A dombóvári kötődésű - jelenleg Oroszlányban élő - Varga Lajos is a kitüntetettek között volt. Átadták a budapesti Fáklya klubban a Kláris irodalmi-kulturális folyóirat elismeréseit. Tartós, kiemelkedő munkájukért tizenöten kapták meg a Nívódíj L, illetve II. fokozatát - köztük a Tolna megyei kötődésű szerző - míg életmű díjban ketten részesültek: Kanizsa József és Király Lajos. A díjakat a folyóirat főszerkesztője dr. Györgypál Katalin, a két rovatvezető, Földesdy Gabriella és Tárkányi Imre közreműködésével adta át. A hetvenhárom éves Varga Lajos 1960 óta publikál verseket és prózákat. Sok újságban, folyóiratban és antológiában jelentek meg a művei. Tagja több irodalmi társaságnak, így a „Kézjegy” Tolnai Toliforgatók Klubjának is. Nem csak íróként, versmondóként is ismert, elsősorban Dombóváron. Amíg ott élt, a helyi nyugdíjas klub aktív tagja volt, irodalmi programok szervezésében, lebonyolításában jeleskedve. Varga Lajos munkásságáért eddig már mintegy ötven elismerő oklevélben, díjban részesült. W. G. Dombóvári versmondók. Varga Lajos a kép bal szélén Beküldött kép Meséket adtak elő az óvodások kOLESDA Kölesdi Mesevár Óvoda május 9-én a Mesehét zárására és anyák napi megemlékezésre hívta az érdeklődőket. Mint arról a közéleti.hu beszámol, az eseményre a szülők, rokonok, ismerősök is eljöttek. A rendezvénynek hagyománya van, a szorgalmas felkészülés mindig színvonalas bemutatkozást eredményez. így történt ez az idei évben is. A kiscsoport a Rosszcsont kisgyerek, a vegyes csoport A szomorú királykisasszony, a nagycsoport A kacagó királylányok című mesét dramatizálta. Külön érdeme volt az előadásnak, hogy a gyermekek nemcsak a szöveget tanulták meg, de az érthető és hangos beszéd, a szerep közbeni mozgás, és nem utolsósorban az igényes jelmezek mind emelték az előadás színvonalát. Az esemény második részében a csoportok egyszerre álltak fel a színpadra a maguk által készített anyák napi ajándékkal a nyakukban, és csoportonként külön-külön adták elő verseiket. A harmadik részben minden gyermek édesanyját külön szólították, amikor gyermeke egy szál virággal és az anyák napjára készített ajándékkal ölelte át anyukáját. TN
