Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)

2019-05-21 / 116. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. MÁJUS 21., KEDD Parolázás Saud bin Saqr AI Qasimi sejkkel a csillogó királyi palotában Vasárnap átadták a német tanösvényt BÁTASZÉK A Magyarorszá­gi Németek Országos Önkor­mányzata, a Bátaszéki Német Nemzetiségi Egyesület és a Bátaszéki Német Nemzetiségi Önkormányzat szervezésében mutatták be a német nemzeti­ségi tanösvényt vasárnap. Bátaszéken hét, úgynevezett interaktív tábla jelzi a város te­rületén - mindegyiknek más és más a témája - hogy valami­kor erre a településre is úgy te­lepítették be a németeket, akik aztán itt új hazára leltek. A bá­taszéki tanösvény projektfe­lelősei: Wittendorfer Ilodikó, Gombkötőné Kemény Krisztina és Kardos Gábor voltak. A ren­dezvényen részt vett többek kö­zött dr. Bozsolik Róbert polgár­­mester, dr. Józan-Jilling Mi­hály, a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tanácsnoka, dr. Gemer Éva, az Unser Bildschirm felelős szer­kesztője, a bátaszéki tanösvény szakértője. Bátaszéken kívül öt telepü­lés készítette el a maga tanös­vényét: Somberek, Pilisszent­­iván, Feked, Tarján és Mecsek­­nádasd. Mindegyik a Magyar­­országi Németek Országos Ön­­kormányzata kezdeményezé­sére, a Németországi Szövetsé­gi Belügyminisztérium támo­gatásával épült meg. M. l. Hogyan lesz valakiből ré­gész? Viszonylag egysze­rűnek tűnik a válasz: öt év egyetem, három év szakmai gyakorlat a diploma meg­szerzését követően, és már lehet is vezetni önállóan fel­tárást. De mindezt közel negyvenévesen elkezdeni? . Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu EMIRÁTUSOK Nem mindenna­pi, csavarokkal teli életút áll Kujáni Yvett mögött. Talán né­­hányan emlékeznek még arra az időszakra, amikor a ’80-as évek végén a Magyar Divatin­tézet által meghirdetett tanfo­lyamra egy tucat lelkes szek­szárdi fiatal jelentkezett. Má­sok mellet Kujáni Yvett is el­végezte a stúdiumot. Majd kol­légájával együtt tiszavirág éle­tű stúdiót hozott létre, ahol fel­lépéseket, divatbemutatókat szervezett különböző rendez­vényekre.- Be kell valljam, ez nem az én világom volt - tekintett vissza egykori önmagára. - Gyorsan váltottam és a kereskedelem körforgásában ta­láltam magam. Hosszú évekig üz­letvezetőként dol­goztam, de lá­nyom, Dorka meg­születését követő­en, a jobb kereset reményében a vendéglátás­ban helyezkedtem el. A mun­ka mellett ekkoriban kezdtem meg felsőfokú tanulmánya­imat, erre korábban anyagi okok miatt nem volt lehetősé­gem. Kaposváron levelező sza­kon végeztem a tanító-testne­velő szakot, azután elkapott a gépszíj: másodévben felvet­tem a pécsi egyetemen a tanár szakot. így párhuzamosan in­gáztam munkahely-főisko­­la-egyetem között. A mai na­pig fogalmam sincs róla, hogy éltem túl ezt az időszakot... Azt szokták mondani, hogy az élet felkínálja a lehetősé­geket, de sokan elsétálnak mellette. Kujáni Yvettre ez biztosan nem igaz. Még má­sodévesként megpályázott egy általános iskolai tanári állást, és nagy meglepetésére fel is vették. Mindent, amit a pályáról hitt és gondolt, bele­adott a munkába.- A helyi diákokból ver­buváltam egy atléta-kézilab­da csapatot, amely a második évet követően már a szekszár­di UKSE égisze alatt verseny­zett - folytatta Kujáni Yvett. - Csatlakoztak hozzánk szek­szárdi diákok, és elég ütőké­pes kis csapat jött össze. Első évben nem ritkán 28-2-re kap­tunk ki, de még keményebben edzettünk. Pár év múlva ez a kis gárda már országos bajnok lett! Velük éltem, ettem, alud­tam, mert csak így lehet egy nem előre válogatott gyerek­anyagból a legjobbat kihozni. Ma is vallom: ha megtanítjuk a gyerekeknek, hogy miként lépjék át a korlátiakat, miként vállalják kudarcaikat és gyen­geségeiket, akkor a csapások csak erősebbé teszik őket, és képesek lesznek minden helyzetből talpra állni. A tanulást az egyetemi diploma megszerzése után sem hagyta abba. Ekkor két-három hatalmas pofont kapott az élettől. Magánéleti és munka szem­pontjából egyaránt mélypont­ra került. A legjobbkor jött egy pályázati siker, melynek köszönhetően riporter lehe­tett a Szekszárdi Városi Tele­víziónál.- Kemény időszak követke­zett, nem ritkán napi négy-öt forgatási helyszín... Mellette természetesen folytattam az edzősködést és a tanítást is. Hosszú távon ez egyre meg­­terhelőbbé vált. De ismét sze­rencsém lett. Találkoztam je­lenlegi - régész hivatású - fér­jemmel, akivel Szegedre köl­töztem. Csak annyit tudtam, A vállalt ku­darcok ké­pessé tehet­nek a nehéz­ségek leküz­désére hogy mit nem akarok: taníta­ni és tévézni. Kínálkozott egy lehetőség, ásatási technikust kerestek, szintén minden ta­pasztalat nélkül jelentkeztem és felvettek. Ehhez az is kel­lett, amit soha nem gondoltam volna: valahonnan a mélyből előkapartam középiskolai mű­­szakirajz-tudásomat, vegyít­ve történelmi és anatómiai is­mereteimmel, tetézve ekkori­ban még elég jó fizikai kondí­ciómmal. Azután öt év terepi és múzeumi gyakorlattal a há­tam mögött ismét hoztam egy meghatározó döntést: beültem az egyetemi padba, és immár negyvenévesen, régészhallga­tóként, elkezdtem egy másik életet... Munka és család mel­lett, már lassan kopó memóri­ával kellett felvennem a jó ér­telemben vett versenyt húsz évvel fiatalabb csoporttársa­immal. Ám helyt álltam. Jöt­tek az ösztöndíjak, két alka­lommal köztársasági, több ki­­sebb-nagyobb kutatói. A leg­kiemelkedőbb, a Sófi-ösztön­­díj elnyerése után követően már éreztem, hogy a helye­men vagyok. Negyedévesként megpályáztam egy tanulmá­nyi ösztöndíjat, amellyel eljut­hattam Közép-Kínába, egy fel­tárásra. Az egyetem befejezé­sét követően a múzeumi kom­fortzónából kilépve, egy ma­gáncégnél helyezkedtünk el. Napi tíz-tizenkét óra feszített terepi munka várt ránk. Fér­jem időközben több évre Afga­nisztánba, Katarba és az Emi­rátusokba utazott különbö­ző feltárásokra. Az utolsó év­ben már éreztük, hogy mind­ez a család és a gyerekek ro­vására megy, ezért úgy döntöt­tünk: együtt vállalunk külföl­di projektben munkát. így ke­rültünk családostól az Emirá­tusok egyik emírségébe, Ras al Khaimah-ba, ahol jelenleg is dolgozunk. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Hetvenéves a szálkai ifjúsági alkotótábor létrehozója A kulturális élet ismert alakja Kujáni Yvett és emírségi munkatársai az ásatáson. Egy lagúnában tárja fel az óvárost Kézfogás Saud bin Saqr Al Qasimi sejkkel a palotában, egy fogadáson Beküldött fotók- Munkánk lényege egy, a mi értelmezésünkben a késő kö­zépkortól az újkor időszaká­ig fennálló település teljes fel­tárása és rekonstrukciója. Ez egy lagúnában épült „óváros”, a Perzsa-öböl partján, ahol a gyöngyhalászat volt a fő tevé­kenység. Szenvedtem, hiszen mindent meg kellett tanulnom újra, mert hiába ás az ember an­golszász módszer szerint, terv­ásatás jelleggel is néha, a do­kumentációt soha nem lát­ja. Minden szó, minden leírás, minden utasítás angolul... No, de ezt túléltem, szóról szó­ra, lépésről lépésre. S ha valaki megkérdezi, hogy mire vagyok a legbüszkébb? Természetesen gyermekeim­re. Nemcsak azért, mert szé­pek, egészségesek és okosak, hanem azért, mert talán át tudtam nekik adni a legfonto­sabb tapasztalataimat az éle­temből: azt, hogy a legkilátás­­talanabb helyzetből is talpra tudjanak állni, és minden ál­dott nap valami jó cselekedet birtokában térjenek este nyu­govóra. SIMONTORNYA-DECS A hetven­éves Decsi-Kiss Jánosnak nyílt kiállítása szombaton a simontornyai várban, Köte­les kötelesség címmel. A tár­latot Kovács Pál államtitkár nyitotta meg. Közreműködött a textilképeket alkotó művész gyermekei, Decsi-Kiss Dorka és Decsi-Kiss András. A má­sik helyszín a szülőfalu, Decs volt. Az ottani faluházban mintegy ötvenen gyűltek ösz­­sze vasárnap, többnyire kul­túraközeli emberek: alkotók és előadók. Sokan köszöntöt­ték baráti szavakkal, jó néhá­­nyan képzőművészeti mun­kákkal kedveskedtek neki, mások zenei produkciókat ad­tak elő. Decsi-Kiss János a Tol­na megyei kulturális élet köz­ismert személyisége. Toliforgatói munkássága is számottevő; a hetvenes-nyolc­vanas években a Népújság szerkesztőségében dolgozott. A megyei Príma-díj és más elismerések mellett Szálka díszpolgára. Abban a község­ben hozta létre 1992-ben azt az ifjúsági alkotótábort, mely­ben eddig több mint ötezer diák fordult meg, főként ha­zai művészeti iskolák növen­dékei. De volt olyan program is, melyre kilenc országból ér­keztek fiatalok. Wessely G. Kiss Jánost sokan köszöntötték a hét végén A szerző fotója A Perzsa-öböl partján tár fel egy arab várost Kujáni Yvett

Next

/
Thumbnails
Contents