Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-16 / 112. szám
SPORT 15 Nemcsak az emberi izomerő, hanem villanymotor is hajtja a kerékpárokat - a csalás, az e-dopping leleplezéséhez nem feltétlenül fűződik érdek Fotó: AFP A villanymotoros kerékpárok veszélyt és lehetőséget is rejtenek Ember feletti teljesitmeny Az országúti kerékpározás, amellett, hogy százmilliók érdeklődését lekötő versenyforma, egyben természetesen hatalmas üzlet. A siker hajhászása egyrészt a technológiai fejlődés szó szerint is értendő motorja, másrészt a csalás melegágya. Novák Miklós szerkesztoseg@mediaworks.hu KERÉKPÁR Felettünk helikopter keveri éktelen zajjal a levegőt, a műsorközlő szédítő tempóban pörgetve a szavakat próbálja túlharsogni, a tömeg visong, 1-es rajtszámmal a két évvel ezelőtti összetett győztes, Tom Dumoulin nyeregbe pattan, beáll a rajthelyre, az óra másodpercenként hangosat pittyegve visszaszámlál, majd a nullához érkezve elnyújtva, fülsiketítőén szirénázik, a világbajnok holland bringás a nyeregből kiállva beletapos a pedálba. Ez a „nagy rajt” Bolognában, a Piazza Maggiorén: megkezdődik a 2019. évi, a sorban 102. Giro d’Italia. A kerékpárosok a körverseny háromhetes útja során bejárják Olaszország nagy részét, egész pontosan 3587,8 kilométert tekernek; talán egyetlen kilométert sem tesznek meg anélkül, hogy valaki ne buzdítaná őket az út mentén, összesen több mint egymillió szurkoló vérődik össze, hogy láthassa őket, a tévéképernyők előtt pedig világszerte nyolcszázmillió nézőt prognosztizálnak. A Giro és a Tour de France - valamint immár a harmadik háromhetes, a Vuelta a Espana - a földkerekség legnagyobb sportrendezvényei közé tartozik, s ha beleszámítjuk az egyhetes, valamint a klasszikus egynapos viadalokat, akkor a kerékpársport nézettsége vetekszik a Formula- 1-ével. A versenyzők emberfeletti teljesítményt nyújtanak. Egy-egy öt-hat órás futam alatt hatezer kalóriát égetnek el - a nehéz fizikai munkát végző emberek négyezret! -, arról nem is beszélve, hogy a második napnak zuhogó esőben vágtak neki, de tűző napon és viharos szélben sincs lazítás, s olykor az életüket kockáztatják: rögtön az első országúti napon, vasárnap két bukás fokozta az izgalmakat. Döbbenetes teljesítmény, látványos verseny, hatalmas show, amely - mindebbe a helyszínen belekóstolva - még jobban magával ragadja az embert. Mégis, nem tehetek róla, a fülemben csengenek a Giro rajtjának napján, szombat délelőtt hallottak: színház, illúzió az egész. Hogy miért? Jól sejti a tisztelt olvasó: a dopping miatt. S még csak nem is a pirulaként beszedhető, inhalálva belélegezhető, injekciós tűvel befecskendezhető tiltott szerek miatt. Hanem az úgynevezett e-dopping miatt. Ami új fogalom a coubertini eszméktől fényévnyire eltávolodott modern sportban. Leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nemcsak emberi izomerő, hanem villanymotor is hajtja a kerékpárokat. Nevezzük nevén: a csalásnak ez a formája a sportág berkein belül már tíz, sőt talán húsz éve ismert, s a gyanú öt éve a laikusok tudatába is befészkelte magát. A Giro 2012-es győztese, Ryder Hesjedal a 2014-es Vueltán az egyik hegyi szaka-A felelősöket ne a versenyzők között keressük szón a kanyarban kicsúszva bukott, ami után a bringája abnormálisán viselkedett: körbekörbe forgott az aszfalton, mint egy felhúzott búgócsiga vagy mint egy megbokrosodott motorbicikli. Legalább ennyire árulkodó volt, hogy a kanadai bringás nem a sebeit nyalogatta, hanem igyekezett minél gyorsabban ismét nyeregbe pattanni, valószínűleg nem is elsősorban azért, hogy utolérje a társait, hanem hogy palástolja a bizonyítékot. - A kínos esetet elemezték, bizonygatták pró és kontra, de a szellem kiszabadult a palackból. A hajdanán, 1986-ban, 1989-ben és 1990-ben, tehát még mindenképpen a „motoros” korszak előtti időkben háromszoros Tour-nyertes Greg LeMond, a Eurosport állandó szakértője nem véletlenül jelentette ki, hogy az e-dopping nagyobb veszély a sportágra nézve, mint a klasszikus tiltott szerek használata. Cáfolhatatlan bizonyítékok persze nincsenek. Legalábbis a motor használatára, mert maga a technológia közismert. S hogyan is kell elképzelni a motoros kerékpárt? A motor a bringa vázába van beépítve, úgy, hogy rácsatlakozik a hajtásra. Egy országúti kerékpáros áüagosan 250 wattos teljesítményre képes - az egyéni időfutamokon, illetve a hegyi szakaszon elérheti akár a 400 wattot is -, tehát akár 10-20 wattos rásegítés is hatalmas előnyt jelent. Mivel elektromos alkatrészről van szó, ezért az eszköz könnyen kiszűrhető. Csakhogy a csúcskategóriás versenykerékpárok ma már elektromos váltóval vannak felszerelve, tehát akkumulátor eleve van a csőben, ezek után már nem is annyira a fantázia birodalma, ha az aksira még egy motor is rá van kötve. Az akkumulátor persze lemerül, de ma már - állítólag - ez sem akadály: a kísérőkocsiból feltölthető vezeték nélküli technikával... Ám. van néhány bökkenő. Először is, az akkumulátor és a motor megnöveli a kerékpár tömegét. Méghozzá több kilóval, ami a 6,8 kg-os csúcsmodellek esetében könnyen kiszűrhető. „Még csak szétszerelni sem kell a bringákat, egy ezerötszáz forintos konyhai mérleggel is leleplezhető a csalás. Ha ránézek egy kerékpárra, a felszerelés alapján megmondom, mennyit kell nyomnia. Ha ettől csupán húsz-harminc dekával eltér, akkor tuti, hogy motor van benne” - mondta az érdeklődésemre az egyik bennfentes. A másik: a motornak hangja van, amit a vájt fülűek könnyen kiszűrnek a megszokott surrogásból. Csak csúcstechnológiával érdemes próbálkozniuk a csalóknak. De hogy próbálkoznak, abban - sajnos - egészen biztosak lehetünk. A felelősöket - csakúgy, mint a doppingszerek esetében - elsősorban ne a versenyzők között keressük. Ők csupán azt teszik, amire szerződtek: tekernek, ahogy csak bírnak. Emberfeletti, s olykor valószínűleg ember feletti teljesítménnyel. S afelől se legyenek kétségeink, hogy a Girón, a Touron és a Vueltán a legjobbak állnak rajthoz, hoszszú éveken át kell szenvedni, az eütbe bekerülni, hogy egyáltalán valakinek hírét vigyék. Ne felejtsük, a kerékpársport is elsősorban üzlet. A csalás leleplezéséhez nem feltétlenül fűződik érdek. S hát a nézőnek is kell az illúzió, a még csak nem is mesterkélt Izgalom. Különösen találó a közmondás: a kutya ugat, a karaván halad. Avagy a show-nak folytatódnia kell. Magyar agy - Varjas István a kerékpárokba szerelhető motoros hajtás első számú szakértője A sok kétely közepette van egy jó hírünk: a kerékpárokba szerelhető motoros hajtásnak a magyar Varjas István az első számú szakértője. Egykoron ő maga is kerékpározott, olaszországi szerződése volt, akár profinak állhatott volna, de amikor belátott a színfalak mögé, elment a kedve a versenyzéstől. Elektroműszerészként hasznosította a kerékpársportágban szerzett tapasztalatait. Mára híres, sőt talán hírhedt szaktekintély. Bajban van az ember, ha róla ír, nehéz eldönteni, mi az, ami közölhető, és mi az, ami bizalmas információ. Varjas István ugyanis rendre rejtélyesen beszél - miként a múlt szombaton Bolognában, az EPowers- Bike Hungarynél tett látogatás alkalmával, amely cégnek ő a fejlesztője, tanácsadója. (Az EPowers is indított csapatot az úgynevezett Giro E-n, amelyen motoros hajtású kerékpárok mennek végig ugyanazon az útvonalon, mint a „nagy" Giro résztvevői, azzal a megkötéssel, hogy a rásegítő hajtás 25 km/óra sebesség fölött lekapcsol, tehát csak emelkedőn felfelé segít rá.) Varjast állítólag a francia rendőrség is zaklatta már: ugyan árulja el, kinek, melyik csapatnak adott el motorral szerelt kerékpárt, s az idei Giro előtt is kapott-e ajánlatot. Mint elmondta, ő maga húsz éve szerelt először motort kerékpárba. Nincsenek kétségei afelől, hogy a profik élnek ezzel a technológiai vívmánnyal. Amikor a csalás és kiszűrésének problematikája kerül szóba, a sarokból elővesz egy olyan bringát, amelynek a tömege alig tér el a megszokottól, szinte hangja sincs: ötven wattal járul hozzá a versenyző teljesítményéhez, ami behozhatatlan előny. A nehéz és költséges ellenőrzések helyett ő más irányt javasol a tisztulás irányába: a kerékpárok egyetlen műszaki paraméterét limitálná: a tömegüket. Mondjuk tíz kilóban vagy akár nyolcban, s ki-ki rakjon bele, ami tudása szerint ebbe belefér. Részben persze önös érdekből mondja ezt: e tekintetben jelenleg a versenytársak előtt jár. Egy-egy ilyen „megbütykölt” csúcstermék ára akár tízmillió forintra is rúghat, ám az elektromos kerékpár, az e-bike már bekerült a hétköznapi forgalomba, s nálunk is kapható egy típus - elérhető áron - a sportfelszerelést és ruházatot forgalmazó ismert áruházláncban: Németországban pedig ma már több e-bike-ot adnak el, mint hagyományost. S az igazán nagy robbanás még ezután várható. Jövőre az EPowers kijön a hibrid kerékpárral, amelyet már tölteni sem kell, a lejtmenetben eltárolt energiát hasznosíthatjuk felfelé - kényelmesen... - tekerve. Ez kis túlzással maga a perpetuum mobile. Az öröm vagy te! Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Egy újoncnak minden új. Elmondhatják neki tízszer, hússzor, ötvenszer, hogy mi vár rá, nem fogja fel a pici agyacskájával, mert csupán ötéves, ebből adódóan pedig nem készíthető fel úgy, mint idősebb társai. A formaruha és az egyenmelegítő próbája persze azért sokat sejtet előre. Készülőben valami, ami eddig nem volt. Mintha az edző bácsi - nevezzük Attilának - és az edző néni - legyen mondjuk Zsófi - is feszültebb lenne, mint úgy egyébként. Igen, tudják a csöppségek, hogy következik egy versenynek hívott rendezvény, amelyen sokan lesznek. Sokkal többen, mint amihez szoktak az elmúlt alig több mint nyolc hónap alatt, amióta ismerkednek a tornasporttal. Ezen a vasárnapon mind azt akarja a többi lány, mint ők. Győzni. De mi is a győzelem? Mi a siker az óvodáskorú leánykáknak? Hiszen ők „csak” azt csinálják, amit a hétfői, szerdai és csütörtöki edzésen. Mitől lenne ez más? Meg különben is, mire ez a nagy felhajtás? Utazni messzire és keresni a társakat egy teljesen idegen helyen nem túl bonyolult feladat. Ha legalább egyszer már próbált hasonlót a csöppség, akkor, mondhatni, gyerekjáték. Szerencsére a szülői gondoskodás ebben a korban még kézenfekvő, így nagyon nem szükséges túlgondolni az eseményeket. A teljességgel ismeretlen csarnokban a fogadtatás nem túl baráti, mint inkább megszokott. Nyilván nem az újoncoknak. Gyakorlat egy, két, há’ és... Pörögnek a percek, összpontosul a figyelem, a bírák szigorú tekintete akár sokatmondó is lehetne, de nem az. Egyikükről sem rí le a végeredmény. És ez így van jól. „Hiú ábrándokat fölösleges kergetni” - szajkózza az edző. Hasonlókat mormolhat nagypapaként a hajdani válogatott futballista Burcsa Győző, és édesanyaként a korábbi olimpiai ezüstérmes kézilabdázó, Pálinger Katalin is. „Hiába voltál nagyon jó, soha ne bízd el magad” - érkezik a másik intelem, de már közvetlenül az eredményhirdetés előtt. A feszültség így is kézzel tapintható. Jár a vastaps az elsőnek és nagy az örömujjongás a második helyezett dobogóra szólításakor. „Jó nekik” - így a szülők. A meglepetés ezután következik. Micsoda? Harmadikok a mieink! A kislánykákat úgy kell felterelni az emelvényre, mert hasonlóban még nem volt részük, aligha tudják, mi történik velük. A boldogság földöntúli. Érem a nyakban, plüssfigura és oklevél a kézben. Mosoly, taps, könnyek, no meg némi líra Pierre de Coubertintől: „Az öröm vagy te, Sport! Szavadra testünk örömtől remeg...”
