Tolnai Népújság, 2019. május (30. évfolyam, 100-125. szám)
2019-05-15 / 111. szám
2019. MÁJUS 15., SZERDA SPORT 15 A kvalifikációs versenyeken Szilágyi Áronnak megszűnik a külvilág Csak a feladat létezik Szilágyi Áronnak versenyhelyzetben nincs barát, nincs család, nincs jópofizás Fotó: Dömötör Csaba Egyéni ezüst, csapatban negyedik hely - kétszeres egyéni olimpiai bajnok kardvívónk, Szilágyi Áron úgy véli, a válogatott a múlt hét végi madridi világkupán lépett egyet a tokiói olimpiai kvóta felé. Kovács EriKa/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A múlt hét végén Madridban, két hete Szöulban szerzett ezüstérmet, ez pedig azt mutatja, hogy a kvalifikációs időszak kezdete óta még inkább képes koncentrált, magas színvonalú teljesítményt nyújtani. Hogyan csinálja?- Sajnos nekem sem megy mindig, nem vagyok gép. Igen, elkezdődött a kvalifikációs időszak, érezhetően tele vagyunk mindannyian motivációval, én pedig szeretek mindent kizárni, ha a páston vagyok, olyankor csak a feladat létezik, a külvilág megszűnik számomra.- Míg a társai néha-néha kipillantanak a barátaikra, váltanak egy-egy mondatot a családtagjaikkal, ön külön világban él. Erre mondják talán: lehúzza a rolót.- Kicsit ridegnek is tűnhetek ilyenkor, hiszen ezekben a helyzetekben nekem nincs barát, nincs család. Nincs jópofizás, és nincs semmi, ami kizökkenthetne.- Azért ilyenkor az edzői utasításokat, a csapattársak mondandóját befogadja?- Persze, ők beleférnek ebbe a zárt világba, és a gyúrónk is, aki érzi minden rezdülésemet. De ne úgy képzeljen el senki, hogy megközelíthetetlen vagyok ilyenkor! Ha bárki odajön egy aláírást kérni, vagy éppen a szervezők mondanak valamit a későbbi lebonyolítás kapcsán, végighallgatok mindenkit, de inkább csak rutinból csinálok mindent, valójában nem vagyok ott, vagy legalábbis a figyelmem és a fejem nem ott van.- Madridban zseniális vívással iskolázta le 0 Szang Ukot, akitől két hete Szöulban kikapott. Elmondta, hogy készült a dél-koreaira. Ez pontosan mit jelent?- Ha vívtam az adott vívó ellen korábban, akkor mindig személyes tapasztalatból indul az elemzés. Ilyenkor én elmondom, mit éreztem a páston, az edzőm, Decsi András pedig azt, mit látott kívülről. Ennek alapján elkezdjük beiskolázni azokat az előkészítéseket, akciókat, amelyeket hatásosnak gondolunk az ellenféllel szemben. 0 Szang Uk kapcsán is rájöttünk, milyen séma alapján vívja meg az aszszóit, és úgy tűnik, jól készültünk fel belőle.- A madridi vk-versenyen egyértelműen a dél-koreai elleni asszó volt a csúcspont?- A legerősebb ellenfelem ő volt, de örülök neki, hogy az olasz Luca Curatolit is legyőztem, ahogyan a döntőben is kiélezett csatát vívtam a német Max Hartung ellen. Szerettem volna azt az asszót is megnyerni.- Meg is nyerte...- Örülök, hogy ez az eset egy világkupaversenyen történt. Úgy érzem, én adtam az utolsó tust, és többen hasonlóan vélekedtek. De a szubjektivitás, a vitatható bírói döntések benne vannak a sportágunkban.- Hartung nem nagyon ünnepelt a győzelme után. .Ír Az edzője odajött hozzám a döntő után, és azt mondta, szerinte is én adtam az utolsó találatot. Maxszal egyébként nem beszéltem, annyira dühös voltam, hogy szinte füstölt a fülem, minél előbb el akartam hagyni a vívótermet.- Másnap viszont éppen a nyugalmára volt szükség a csapatversenyen, pláne, hogy kiderült: Szatmári András sérülése nem javult, így Iliász Nikolász került a csapatba. Ez okozott némi izgalmat?- Andris hiányát nyilvánvalóan megéreztük, a jól vívó Szatmári Andrásra szükségünk van, egyéni világbajnok, és azt hiszem, nem sértem meg egyik csapattársamat sem, ha ezt mondom. Ugyanakkor szenzációs volt megélni, hogy ezek után a legfontosabb asszóban, a németek elleni negyeddöntőben hogy kapta össze magát Gémesi Csanád, és amikor az addig jól vívó Decsi Tominak nem ment, milyen jól szállt be a csatába Iliász Nikolász, aki egy éve nem volt csapattag.- Árulja el, milyen volt ennek a madridi versenynek a hangulata: érezni a feszültséget, érződik, hogy Tokió a tét?- Össze sem lehet hasonlítani a korábbi versenyek hangulatával. Madridban hatalmas feszültség uralkodott a teremben, a grúzok és az irániak szó szerint egymás torkának ugrottak a csapatversenyen, és az olaszok asszói is paprikás hangulatban zajlottak.- És mi nem kezdtünk rosszul.- Nem, de nem dőlhetünk hátra. Azért egy kicsit megnyugodtam, tartottam ugyanis attól, hogy ha nem jól kezdjük a kvalifikációs időszakot, szorongani kezdünk, és folyton azon agyalunk majd, hogyan tudunk kapaszkodni a vetélytársak után. Sokkal közelebb persze nem kerültünk még az olimpiai kvótához, de mégiscsak tettünk egy lépést felé. Ném foghatják vissza az idényt öt kettős győzelemmel nyitó csapatot Elnézést kell-e kérnie a Mercedesnek? Hamilton és Bottas ötször örülhetett kettős győzelemnek Fotó: AFP FORMULA-1 Nem bizarr, hogy a Mercedes által szponzorált Német Nagydíj jegyeladásai épp a Mercedes egyeduralma miatt akadoznak? De ráhúzhatjuk ugyanezt a globális televíziós nézettségre és összességében az FI megítélésére is. Mert hiába halmoz egy gyártó sikert sikerre az autósportok csúcsán, ha az emberek épp emiatt fordulnak el tőle, akkor a helyzet korántsem optimális. Ám mégis mit tehetne másként a Mercedes? Adjon használati utasítást a Ferrarinak arról, miként kell gyors autót építeni, a Hondának és a Renault-nak pedig arról, hogyan alkossanak versenyképes hajtóegységet?. Az Ezüstnyilak az első öt versenyen egyaránt kettős győzelmet arattak, ez azonban legalább annyira az ellenfelek kritikája, mint az ő dicséretük. S arról tényleg nem ők tehetnek, ha mérnökbrigádjuk minden egyes szabályváltozást a lehető legtökéletesebben aknáz ki. A 2014- es turbó hibrid éra bevezetése óta az F 1-ben eltörölték a motorfejlesztési korlátozást, kiszélesítették az autókat, bevezették a glória fejvédő keretet, idén megnyirbálták az aerodinamikát, de akárhogy is változott a helyzet, újra meg újra a Mercedes ünnepelhetett világbajnoki címet. Idén a téli tesztek során úgy tűnt, az Ezüstnyilak nagyon küszködnek új autójukkal, de alig egy hónap alatt megfordították a helyzetet, és százszázalékos mérleggel állnak öt verseny után. Amikor a Spanyol Nagydíj után a Mercedest irányító Toto Wolffot arról kérdezték, nem üt-e vissza az ilyen mértékű dominancia, vegyes érzelmekről számolt be. „Nem először kapom meg a kérdést - válaszolta. - Kényelmetlen helyzetben vagyok... Nem is kényelmetlen, inkább világos helyzetben. Megpróbálunk a lehető legjobban teljesíteni, folyamatosan feszegetni a határainkat, és minden egyes nap még jobbnak lenni. A téli küszködéseink után óriási elégtétel, hogy eddig minden összejött, de ha elvonatkoztatok attól, hogy a Mercedes érdekeit kell néznem, rajongóként én is változatosságot, kiszámíthatatlanságot szeretnék. Mindnyájan nagy élvezettel figyeltük, ahogy a Liverpool és a Spurs a semmiből feltámadt a Bajnokok Ligájában; megértem, hogy a szurkolók az Fl-ben is hasonló fordulatokra vágynak. De a Mercedes vezetőjeként ezt nem tűzhetem ki célként.” A Mercedes ráadásul azért is üti a vasat olyan serényen, mert az ott dolgozók még világosan emlékeznek a 2010 és 2012 közötti borzalmas időszakra, amikor esetenként még a pontszerzés sem jött össze az alakulatnak. Az akkori hibákból tanulva szép lassan tökéletes gépezet állt össze Brackley-ben, és ha már így alakult, nyilván nem fogják veszni hagyni a kínálkozó lehetőségeket. Annak okai persze nagyon összetettek, hogy jelenlegi állapotában az FI miért képtelen nagy gyártókat magához vonzani, amelyek felvehetnék a versenyt a Mercedesszel, mindenesetre a Ferrarinak így is minden lehetősége meglenne a trónfosztásra, mégis újra meg újra kudarcot vall. És ezért aligha az Ezüstnyilak vezetőségének kell elnézést kérniük. Zsoldos Barna/NS A siker mindenekfeiett Christian Horner, a Red Bull csapatfőnöke: „Csapatvezetőként nem a sportág izgalmainak megteremtése a feladatod, csak az autó tempójáért vagy felelős. Természetesen én is azokra a világbajnoki címeinkre emlékszem vissza a legszívesebben, melyeket nagy csatában nyertünk meg 2010- ben és 2012-ben. De még egyszer mondom: csapatfőnökként kizárólag az istállód sikeréért felelsz.” JEGYZET Megragadott szerencse K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Pusmogott, sustorgott a nép egy része. Nem odavaló, mondták, csak szerencséje volt, majd meglátjátok, mi lesz, megég, bukik, aztán nemsokára jön haza. Egyben abszolút igazuk volt a duruzsolóknak: Danyi Gábornak valóban óriási szerencséje volt, amikor annak idején a nagy pécsi nihilből Győrbe hívták edzősködni. Hívhattak volna mást is, hiszen sok magyar edzőnek volt több tapasztalata, mint neki, nagyobb, veretesebb sikereket értek el, mint ő. Mégis rá esett a választás, ami azért jelent valamit. El kellett (volna) fogadni, tiszteletben kellfett volna) tartani a döntést. Mert hiszen a győri klub vezetői csak nem annyira hülyék (már elnézést), hogy egy alkalmatlan edzőt visznek a világ egyik legjobb csapatához! (Mellékszál: Pécsett azóta is csak posvány van a kézilabda terén. Danyi elment, az itt maradó okosok, hozzáértők pedig az elmúlt években bizonyítottak...) S ha már fentebb szóba került a szerencse: ő, a Győri Audi ETO KC-t vezetőedzőként a Bajnokok Ligája-győzelemig vezető Danyi Gábor is azt nyilatkozta, nagy szerencséje volt, hogy magyarként megkapta az esélyt, mert bizony vannak itthon nála sokkal jobban dolgozó edzők. A mondat utolsó részével már lehetne vitatkozni, de nem fogunk: ha így gondolja, biztosan igaza van. A lényeg ugyanis az, hogy régóta olyannak ismerjük, amilyen: mindig tudta, hol a helye, mindig kellően szerény volt, sosem spilázta túl a szerepét. Nem mellesleg egy vidám, bohém, őszinte manusz, akit nagyon sokan szeretnek Pécsett, Baranyában, és nyilván szerte az országban is. A BL-győzelem óta sokan tettek megjegyzést arra, hogy nem tartják ezt igazán magyar sikernek, hiszen a győriek keretében alig akad honfitársunk, tele van külföldiekkel. Tény: Görbicz és a többi magyar mellett brazil, norvég, dán, holland, francia, román játékosok repítik az ETO-t. De: egy magyar vezetőedző irányításával, egy magyarokból álló szakmai stábbal (itt Zdravko Zovko az egyetlen kakukktojás). Kapaszkodjunk hát ebbe, fókuszáljunk erre, s becsüljük meg az ő munkájukat, legyünk nagyon büszkék arra, hogy (ismét) a világ tetejére kormányozták a Győrt. Emlékszem, a pusmogóknak, sustorgóknak annak idején sosem szólt vissza Danyi. Jól tette. Az élet, az azóta eltelt időszak, a munkája, a sikerek mindennél beszédesebben bizonyították, hogy kinek volt igaza, s kinek hol a helye. Neki a Győri Audi ETO KC-nál, a világ legjobb női kézilabdacsapatánál van - reméljük, hogy még jó néhány évig.
