Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-30 / 99. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. ÁPRILIS 30., KEDD Bezárás helyett a fenntartói jog átadását javasolták TOLNA Új helyzet állt elő a tol­nai Szent Mór katolikus iskola bezárása miatt ősztől esedé­kes általános iskolai átszerve­zésekkel kapcsolatban. Mint azt korábban már megírtuk, az egyházi iskola fenntartója, a Pécsi Egyház­megye februárban tájékoztat­ta az érintetteket arról, hogy a mostani tanév végével bezár­ják az iskolát, az intézményt megszüntetik, ezért az oda­járó diákoknak és a pedagó­gusoknak is új iskolát, illetve munkahelyet kell keresniük. A Szent Mórba járó nyolc­vanöt diák jelentős része tol­nai, és lehetőség szerint he­lyi iskolában szeretné foly­tatni a tanulmányait. Az álla­mi fenntartású Wosinsky Mór Általános Iskolában (WMÁI) viszont már most is vannak nagy létszámú osztályok, az újonnan érkező diákokat a je­lenlegi szerkezet „nem bír­ja el”. Lehet, hogy nem kell új iskolát keresniük A Szekszárdi Tankerületi Központ ezért márciusban azt javasolta, hogy a Wosinsky Mór Általános Iskola mözsi ta­gintézményében a jelenlegi 1-4. évfolyamok mellett ötödik és hatodik évfolyam is indul­hatna a következő tanévtől. Időközben azonban a Pécsi Püspökség módosította koráb­bi döntését, és az iskola meg­szüntetése helyett a fenntar­tói jog átadását kezdeményez­te a tankerületi központnál. Ez új helyzetet teremtett, hi­szen - ha az állami fenntartó jóváhagyja -, lehetővé válna, hogy a szeptemberben kezdő­dő új tanévben a volt katoli­kus iskola Kossuth utcai eme­letes épületében is folyhasson tanítás - immár állami iskolá­ba járó diákoké. A tervek szerint a Széche­nyi tagiskola (Szent Imre ut­ca 7.) költözne át a Kossuth ut­cai emeletes épületbe. A tol­nai képviselő-testület is tár­gyalta a témát legutóbbi ülé­sén, és egyetértett ezzel a ja­vaslattal. S. K. Az iparos, kézműves múlt emlékeit sokan őrzik. Egye­sek saját kiállítóhelyet létesí­tenek, mások egy nagy gyűj­teménynek adnának eszkö­zöket, dokumentumokat. A főmuzeológus, dr. Balázs Kovács Sándor szerint mind­két megoldás üdvözlendő. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu Sokan őrzik a fel­menőiktől származó tárgyi em­lékeket, az iparosok szerszáma­it, a kismesterek alkotásait, ko­rabeli bizonyítványokat, fény­képeket. Gottvald Károly - aki amellett, hogy ismert fotóripor­ter, családja történetét is kutat­ja - nagy becsben tartja ükapja vándorló könyvét. Gottvald An­tal 19 évesen indult útnak, és 1830-tól 1839-ig vándorolt, fel­keresve a legnevesebb mestere­ket Ausztriában és Magyaror­szágon. A bejegyzések szerint mézesbáb-sütő legény volt, aki a viaszgyertya-készítő szakmát is kitanulta, egy-egy évet időz­ve egy helyen. Fatáblás, bőrrel bevont dokumentum a vándor­ló könyv. A mesterek bejegyzé­seit, aláírásait, pecsétjeit tartal­mazza. A pecsétek némelyike még viaszba nyomott, mások már tintásak. A helységnevek nehezen olvashatók, de Gratz és Buda tisztán kibetűzhető. Másoknak is vannak ilyen kincsei. A szekszárdi Petrits család múzeumot nyitott a mé­­zeskalácsos és gyertyaöntő múlt emlékeiből. Tolnán a Hor­váth család működtet látogat­ható kékfestő műhelyt, s pár utcával odébb a Schaller család szikvízüzemében is vannak ér­dekességek. A megye kisipartörténeté­vel sokat foglalkozott dr. Balázs Kovács Sándor néprajzkutató, főmuzeológus. Arra a kérdés­re, hogy érdemes-e a mester­ségek tárgyi emlékeit egy kö­zös kiállítóhelyre összehozni, vagy célszerűbb a sok kis tár­lat, esetenként családi gyűjte­mény bemutatása, azt feleli: is-Gottvald Károly mutatja ükapja, Gottvald Antal bábsütő legény vándorló könyvét A szerző fotói Schaller József szódás- és krachedlisüveggel Még a krachedlitöltő gép is megvan Közel száz éve, 1922-ben kezdte a Schaller család a szikvízgyártást Tolnán. Készítettek krachedlit is, na­rancs és málna ízben, amit közösségi eseményeken, például a vízipóló meccse­ken árusítottak. Ezt az üdítői­talt, a bambi elődjét speciális üvegekbe töltötték, amelye­ket belülről zárt le egy, a szó­da nyomásának hatására fel­­emelkedő dugó. Az üvegből is akad még mutatóban Schal­­leréknél, valamint a gép is megvan a padláson. Mindket­tőt felajánlaná a család kiál­lításra. Nagy becsben tartja mézesbáb-sütő ükapja vándorló könyvét A régi népi mesterségek bemutatása fontos dolog A Petrits testvérek a mézeskalácsos múzeumban is. Ha az utódok vállalják kiál­lítóhely létesítését, működteté­sét, az nagyon jó dolog. Ha in­kább felajánlják az eszközöket, alkotásokat, hogy egy nagyobb gyűjtemény részét képezzék, az is járható út. A céhrendszer, a sokszor tipikusan magyar, il­letve kárpát-medencei mester­ségek bemutatása fontos ügy. A népi mesterségek művelői sajnos korosodnak, a fiatalokat pedig nem vonzza a bíbelődős kézimunka, ami nem sok jöve­delemmel kecsegtet. Ezért is di­cséretes mindazok törekvése, akik folytatják elődeik munká­ját, kiállításokon mutatkoznak be, oktatják a mesterségeket. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Volt olyan kép, mely egy év fotósmunka árán született meg Természetféltő exkatona tárlata Német hallgatókkal közösen kutatnak TOLNA Sokszor a természetkö­zeli emberek sem természet­féltők. Barangolásai során ezt tapasztalja Hanoi Gábor. Trak­torgumi az erdő közepén, amit már benőtt a moha, horgászok szanaszét hagyott csalisdobo­­zai a vízpartokon. Lehangoló látvány. A fácánkerti természetfotós első önálló kiállításának meg­nyitóján beszélt erről, pén­teken, a tolnai Mag házban. S arra is kitért, hogy az erdé­szetek nem várják tárt karok­kal a hozzá hasonló fotós tu­ristákat. Ettől függetlenül ki­váló képei születtek, sok mun­ka és sok idő ráfordításával. Fácánkert közelében és a Ge­­mencben is van itató leshelye. Előfordult, hogy az első pró­bálkozás után egy évvel si­került csak az igazán jó fotót elkészíteni, ugyanazon a he­lyen, ugyanarról a madárról. A harminchetedik évében jár, de a természetfotózást csak nyolc éve kezdte. Szer­ződéses katonaként szolgált 2015-ig, akkoriban, honvédsé­gi kiadványokban is jelentek meg - más típusú - fényké­pei. Jelenleg egy benzinkúton dolgozik. A Taplóstól-Keselyűsig című tárlat május 17-ig tekint­hető meg. W. G. Hanoi Gábor a megnyitón. Képgaléria: Teol.hu Fotó: Makovics K. SZEKSZAlíD Nemzetközi kultu­rális terepgyakorlat kezdődött el hétfőn a szekszárdi egyete­mi karon. A Pécsi Tudomány­­egyetem Kultúratudományi, Pedagógiai és Vidékfejlesztési Kara és a német görlitzi egye­tem kétévente rendezi meg a már hagyományos - évtize­dekre visszatekintő - terep­­gyakorlatát. Karácsonyi Dóra, a szek­szárdi kar sajtóreferense kér­désünkre elmondta, a német és magyar hallgatókból álló csoportok egy héten keresz­tül egy-egy kiválasztott téma mentén végeznek kutatáso­kat, melyek eredményét a hét végén, egy záróeseményen is­mertetik majd. Az idei program több helyszí­nen zajlik, a szekszárdi meg­nyitót követően Pécsre men­nek a hallgatók, valamint a hét során meglátogatják a bony­hádi, az ófalui és a mecsekná­­dasdi tájházat, helyi kulturális helyszíneket, illetve Szekszár­­don a Német Színházat is. A te­repgyakorlaton részt vesz Zá­­dori István, a szekszárdi egye­temi kar dékánhelyettese is. A görlitzi és a szekszárdi egyetemi kar között nagyon régi a kapcsolat, volt idő, ami­kor egy adott szakon közös diplomát is adtak ki. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents