Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)
2019-04-27 / 97. szám
2019. ÁPRILIS 27., SZOMBAT SPORT 15 Dr. Fenyvesi Máté állatorvosként dolgozva lett a Fradi legendája A békességet szerette A jövő héten ünnepli születésnapját a Ferencváros, amelynek labdarúgócsapata gyakorlatilag már megnyerte a harmincadik bajnoki címét. Kézenfekvő volt, hogy a klub legidősebb élő futball-legendájával, a 85 éves dr. Fenyvesi Mátéval beszélgessünk. A 76-szoros válogatott szélső, egyben kiváló sportember roppant fontos, olykor sorsdöntő gólokat szerzett pályafutása során, csendes, visszahúzódó személyiségként mégsem tartozott a legnagyobb sztárok közé. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu- Amikor a lányával egyeztettük ezt a találkozót, azt mondta, az utca egyetlen zöld-fehér házát keressem. Mondhatni, nyilvánvaló...- Pedig nem az. Amikor huszonkét éve ide, a főváros peremére költöztünk, sok gond volt a házzal, és nem mi választottuk ki a festék színét, ez csupán a véletlen műve. Igaz, nem is változtattuk meg.- Egész életében ehhez a színkombinációhoz, konkrétan a Fradihoz vonzódott?- Sokáig csak annyi fűzött a klubhoz, hogy nagyon csodáltam Gyetvai Lászlót, a Ferencváros legendás balszélsőjét. Még kisgyerek voltam lánoshalmán, amikor ő már híres labdarúgóként beállt játszani búcsúk idején a helybeliek meccsébe. Az én szememben ő volt a nagybetűs futballista.- Jánoshalmán már szervezetten játszott is?- Persze! A szomszéd gyerek készített egy rongylabdát harisnyákból, azt rúgtuk minden szabad időnkben, egy másik barátom pedig még igazolásokat is készített kartonpapírból, tehát már nyolcévesen nagyon komolyan vettük magunkat... Később igazi igazolt játékos lettem Jánoshalmán, és tizennyolc évesen kerültem a másodosztályú Kecskeméthez.- A fáma szerint két évvel később Bozsik József háromszor is személyesen ment el Kecskemétre, hogy rábeszélje a Honvédra. Végül miért a hatalom által elnyomott, Budapesti Kinizsinek átkeresztelt Fradit választotta a világ legjobbjai közé tartozó Honvéd helyett?- A Honvéd ötvenháromban Pécsett kezdte az idényt, és Cucuék hívtak, menjek oda velük, szokjam a légkört, de az egyik barátom, Máté Feri lebeszélt, mert könnyen balhé lehet belőle. Közben hívott rengeteg vidéki klub is, majd megjelent a Ferencváros intézője, aki azzal érvelt, hogy a Kecskeméti Kinizsiből magától értetődően a Budapesti Kinizsibe vezet az út. Én pedig úgy véltem, biztosan igaza van.- Nem volt túl nagy váltás belecsöppenni a fővárosi életbe?- Nem, mert nagyon sok segítséget kaptam. Nehéz volt albérletet szerezni, ezért a klub idősebb játékosai átmenetileg befogadták magukhoz a fiaNleg sem próbálták elcsábítani a Ferencvárostól, még ma is kimegy a meccsekre Fotó: Tumbász Hédi talokat, én például eleinte az olimpiai bajnok vízipólós Kárpáti Györgyék cselédszobájában laktam, a Népszínház utcában. Gyuri mondta, hogy aranyéletem lesz, mert neki is a nővére írja meg a házi dolgozatait, nekem is szívesen megteszi. Sikerült beiratkoznom a Vas utcai közgazdasági technikumba, tehát tanulhattam is.- És a pályán?- Ott sem volt gond, hamar bekerültem a Fradi kezdőcsapatába, az első meccsemen pedig még Dorogi játékvezető is odajött hozzám egy szép cselem után gratulálni... Nem csalódtam Gyetvai Laci bácsiban sem, ő rengeteget foglalkozott velem. Külön edzettünk, indított kívül és belül, nekem el kellett futnom, majd beadnom neki a labdát, és ezt ismételtük több százszor egy nap. Megérte, hiszen később számtalan gólpasszt adtam így a belső csatároknak.- Az ötvennégyes elbukott világbajnoki döntőt követő első válogatott mérkőzésen, éppen a születésnapján mutatkozott be a válogatottban. Milyen volt a hangulat a kudarc után?- Elképzelheti... Többnyire arról volt szó, hogy a játékvezető döntő hibákat követett el, emellett viszont érezhető volt a határtalan bizonyítási vágy is. Végül ennek meg is lett az eredménye, mert jó játékkal 5-1-re legyőztük Romániát. Én nem voltam elégedett, mert nem sikerült helyzetbe kerülnöm.- Milyen volt Puskás Ferenc mellett szélsőt játszani a bal oldalon?- Remek, hiszen keveseknek adatik meg ilyen élmény, bár nekem Kocsis Sanyi volt a legnagyobb kedvencem, ő mindig azt mondta, az ellenfél középhátvédjének a feje búbját célozzam meg a labdával, és majd ő túlugorja őt. Tudom, ő is kedvelt engem. Egyszer a margitszigeti Nagyszállóban volt a találkozó, és én a portást vártam, amikor Sanyi megjelent. Kérdezte, melyik szobában lakom. Nem tudtam még, erre bement a recepcióspult mögé, és átírta a beosztást úgy, hogy mi együtt lehessünk. Attól fogva, amíg nem távozott külföldre, mindig szobatársak voltunk.- Közben elkezdte, majd hatvanban el is végezte az állatorvosi egyetemet. Ez miért volt fontos a futball mellett?- Jánoshalmán sok állatot tartottunk, természetesnek tartottam a velük való foglalkozást, mint ahogyan a tanulást is. Mehettem volna a közvolt, nem kaptam ajándékba egyetlen jó jegyet sem, de ez így is volt rendjén: Ha ebben a szakmában valamit nem tanulok meg, annak súlyos, életbe vágó következményei lehetnek. A diploma megszerzése után pedig el is helyezkedtem, és tényleg dolgoztam a futball mellett a Budapesti Sertésvágóhíd higiénikus állatorvosaként. Reggel nyolcra bementem, kettőig tettem a dolgomat, majd mentem edzeni, és sötétedésig futballoztam. Amikor edzőtábor, Európa- vagy világbajnokság volt, akkor a sporthivatal kikért a munkahelyemről. Dr. Fenyvesi (jobbra) 76-szor szerepelt a válogatottban Fotó: MW gázra is, de engem ez vonzott.- Hogyan tudta az egyetemet összeegyeztetni az edzésekkel, az edzőtáborokkal, a külföldi meccsekkel?- A rektor azt mondta, hogy nem akar velem kekeckedni, keressek egy nagyon jól tanuló barátot, aki megosztja velem a jegyzeteit, és így tudom pótolni a hiányzó órákat. Több kivételezés nem- A munka mellett „mellékesen” hatvanöt júniusában világbajnoki részvételt jelentő gólt szerzett az osztrákok ellen a válogatottban, majd a VVK megismételt elődöntőjében eredményes volt a Manchester United ellen is, a döntőben pedig az ön góljával nyerte meg a Fradi a kupát Torinóban. Ráadásul mindhármat fejelte, finoman fogalmazva sem jegenye termetével...- Akkoriban tudatosan törekedtem arra, hogy ne csak kiszolgáljak, de érjek oda a befejezésekhez is, és az a hónap tényleg varázslatosra sikeredett. Es bár, lehet, alacsony vagyok, kamaszként Jánoshalmán indultam atlétikai versenyeken, és százméteres futásban, magas- és távolugrásban senki sem tudott legyőzni.- Az egyik legkihagyhatatlanabb játékosa volt a Ferencvárosnak és a válogatottnak is, mégis, mintha Albertnél, Vargánál, Mátrainál vagy akár Szőkénél kevesebb reflektorfényt kapott volna. Nem hiányzott a sztárság?- Nem. Csendes, visszahúzódó ember vagyok, nem szeretem a balhékat, a felhajtást. •Sohasem reklamáltam, ha a játékvezető tévedett vagy a védőm belém rúgott, az úgysem változtatott volna semmin sem. Egyszer sem állítottak ki egész pályafutásom során, én a békességet szerettem.- A Fradiból miért nem sikerült elcsábítani?- Mert meg sem próbálták, mindenki tudta rólam, hogy hiábavaló kísérlet lenne. Remek közösség, mondhatni család volt a klub, olyan nagyszerű emberekkel, mint például Mészáros József, Kispéter Mihály, Rudas Ferenc, Mátrai Sándor, Rákosi Gyula, és olyan klasszisokkal, mint Albert Flórián vagy Varga Zoltán.- Visszatérve a békességre: ha ez a világa, miért csapott fel a rendszerváltás idején politikusnak?- Torgyán József hívott a kisgazdapártba, mások is unszoltak, végül beadtam a derekamat. Amikor Jánoshalmán jelöltek képviselőnek kilencvennyolcban, azért vállaltam, mert biztos voltam benne, úgysem engem választanak meg. Tévedtem, és két ciklust végigdolgoztam szép csendben, a háttérben maradva. Próbáltam segíteni, akinek csak tudtam, de el kell ismernem, a politika nem az én világom.- A mai Ferencváros eredményeit követi?- Annyira, hogy kijárok a hazai meccsekre. Az öcsém vagy a fiam visz ki, egyedül már nem tudnék elmenni a stadionba, itthon pedig elszundítanék a képernyő előtt. Kedvelem Bődé Dánielt, mert amikor beáll, mindig rúg gólt, a kedvencem Lovrencsics Gergő, mert nagyon jól játssza be a jobb oldalt, hatalmas a szíve, és a kapura is veszélyes, és meg kell említeni az olasz Lanzafamét is, aki remek futballista.- Akkor nyilván boldog a Fradi harmincadik bajnoki címe miatt.- Majd akkor ünnepelek, ha már papíron is meglesz a cím. Hatvanháromban mi már bajnoknak hittük magunkat, aztán az utolsó két fordulóban kikaptunk, és a Győr végzett az élen. Ám az ünnep biztos, hiszen kaptam meghívót a jövő hétre a klub születésnapjára, és természetesen ott is leszek. JEGYZET Valóság, show Ch. Gáli András jegyzet@mediaworks.hu Heteken keresztül valóságos háborút vívtam családom három nőtagjával (a 15 éves fiú, hála istennek, intenzíven öttusázik, nincs ideje tévét nézni), hogy esténként kezembe kaparinthassam a távkapcsolót, és belepillanthassak az éppen aktuális Premier League vagy - vessenek a mókusok elé - Magyar Kupa-futballmeccs közvetítésébe, de egy idő után feladtam, mert nem volt apelláta, az Exatlont kellett nézni. Mármint nekik. Én ilyenkor duzzogva bevonultam a hálószobába, és tüntetőleg olvastam. Mindegy, hogy mit, csak lássák rajtam, hogy a talmi valóságshow fogyasztása helyett művelődöm. Mígnem március környékén véletlenül éppen akkor vágtam át a nappalin, amikor a képernyőn Fodor Rajmund próbálta meg labdával eltalálni a tőle pár méterre felállított fakockát. Kicsoda? Fodor Rajmund, egy kétszeres olimpiai bajnok pólós?! Akkor ez talán mégis valós sportteljesítmény lehet, gondoltam magamban, Rajmit nem úgy ismertem, mint aki valamiféle gagyihoz a nevét adná. Ottragadtam a tévé előtt, nem érdekelt már a könyv, pláne, hogy Ungvári Mikit, Dombi Rudit, Esztergályos Patrikot is felfedeztem a versenyzők között a piros csapatban. Meg persze a számomra addig ismeretlen bűbájt, Gelencsér Timit, a remek fitneszversenyzőt. Akiről gyorsan kiderült, hogy nem „habos-babos szépségkirálynőcske” - ezek Fodor Rajmi szavai -, hanem, ha kell, fejjel előre beleugrik a sártengerbe, nem kímélve frizurát, sminket, arcbőrt, s mindezt teszi zokszó nélkül. Attól kezdve - ha nem voltam éppen ügyeletes vagy nem kellett meccsre mennem - esténként vigyázó szememet Dominikára vetettem. Gyorsan választottam magamnak kedvencet - hogy kit, az maradjon az én titkom, egyik remek sportembert sem szeretném megsérteni, hogy nem ő került be a pikszisbe -, kis híján megsirattam, amikor kiesett. Miután befejeződött a sorozat, felhívtam az olimpikonokat, jót beszélgettem velük, s kiderült, mákszemnyi „kamu” sem volt az egészben, nem voltak előre leosztott szerepek, mindenki önmagát adta, s még azt is megtudtam, hogy az eredetileg egy hónaposra tervezett széria azért nyúlt tengerikígyó-hosszúságúra, mert az adott idősávban, a nézettséget tekintve, mindent és mindenkit vert. Mit mondjak, megértem... Szóval, megbocsátottam a családnak, hosszas torokköszörülés után igazat adtam a csajoknak a távkapcsoló elbitorlásáért. Töredelmesen beismertem, hogy nekik volt igazuk, ha.jól emlékszem, több mint két évtizedes közös életünk során első ízben. Végtére is első a családi béke.
