Tolnai Népújság, 2019. április (30. évfolyam, 76-99. szám)

2019-04-10 / 84. szám

2019. ÁPRILIS 10., SZERDA 12. INTERJÚ A Gellért Hotelben kezdett, s egy északi-tengeri olajfúró toronyba készül Már a desszertkészítésben is profivá vált a túlélő szakács Pillanatkép egy túlélő tréningről Beküldött fotó Szívesen autózik hosszú utakon TOLNA-BERGEN Északi-tenge­ri olajfúró toronyba készül Dlusztus Dénes. Nem a kiter­melést, hanem a „beterme­­lést” segíti majd, mint sza­kács. A tolnai fiatalember egy ideig a Gellért Hotelben dolgozott. Később sok he­lyen, sokféle vendéglátós ta­pasztalatot szerzett. Egy ide­je már Norvégiában él, de Pesten is megtartotta a la­kását. A közelmúltban túlélő képzésen vett részt, ami a le­endő munkahelyén alapköve­telmény. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu-Hogy kerül egy tolnai szakács egy norvég olajfúró toronyba?- Ez egy hosszú történet - válaszolta Dlusztus Dénes. - A végzettséget 2001-ben sze­reztem meg. Bergenbe, ami Norvégia talán legszebb városa és Ibsen szülőhelye, 2015-ben kerültem ki. S most döntöttem úgy, hogy még északabbra me­gyek, a tengeri olajtornyokhoz, szakácsnak.- Sima karriertörténetről be­szélhetünk?- Egyáltalán nem. Sok volt a hullámzás, sikeres és kevésbé sikeres időszakok váltogatták egymást, a szakmai és a magá­néletemben is. Ifjú szakácsként a Gellért Hotelben kezdtem dol­gozni 2001-ben, s mellette el­jártam kisegíteni, plusz pénzt keresni az akkoriban kibonta­kozó magánszektorba. Sok új ismeretet szereztem.- Nem a Gellért volt a csúcs?- A maga idejében az volt. De lassacskán változott a helyzet. A szállodaiparban a hagyomá­nyos dolgokat erőltették, és én, e téren sokat tanultam az otta­ni idősebb kollégáktól, ám a ma­gánszektorban már az új hul­lám hódított. Érezhetővé vált a mediterrán konyhák hatása. Például a Vadrózsában, ami Bu­dapest első magánétterme volt, egy Ausztriából hazatért, nagy tudású séf dolgozott, friss var­gányával, friss halakkal. Öröm­mel jártam oda kisegíteni. A ho­telekben, adott keretösszegből gazdálkodhatott a konyha, a maszekok viszont több pénzt fordíthattak az alapanyag-be­szerzésre, jobban ki tudták elé­gíteni a vendégigényt. Illetve a vendég sokszor nem is tudta, hogy mi az ő igénye, csak rá­csodálkozott az újdonságokra, és attól fogva igényelte.- Ételkínálatban kifejezve ez ho­gyan nézett ki?- A Gellért Szálló a magya­ros gyökerekhez ragaszkodó, és abban tényleg jó szintű kí­nálattal rendelkezett, töltött ká­posztával, hortobágyi palacsin­tával, pörköltekkel, és a hideg­­konyhai kínálatára sem lehe­tett panasz. Csakhogy kezdtek olasz éttermek nyílni újdonsá­gokkal, addig soha nem látott tésztafélékkel, halakkal, gom­bákkal az étlapon. Ez változást követelt, úgyhogy az újonnan nyíló szállodák már sok helyen külföldi séfet alkalmaztak.- Egy szakácsnak mindenhez kell érteni, a levestől a desszer­tig?- Pályakezdőként még nem jutott energiám arra, hogy az édességekkel is foglalkozzak. Pedig a magyar gasztronómiá­ban az volt az íratlan szabály, hogy mindent csináljon a sza­kács. Újabban már alkalmaz­nak a nagyobb helyeken cuk­rászokat, csak nincsenek iga­zán megfizetve. Amikorra be­lerázódtam a dolgokba, meg­kaptam egy részlegvezetői po­zíciót a Gellértben, úgyhogy a süti projekt megint csúszott. Aztán jött egy kis kitérő, a Ho­tel Presidentbe hívtak helyet­tes konyhafőnöknek, majd visz­­szatértem a Gellértbe, séfhe­lyettesnek. Akkoriban, 2010 táján már kezdett nevem len­ni a szakmában. Kaptam egy visszautasíthatatlan ajánlatot: egyszerre voltam a Hotel As­toria és a Hotel Erzsébet kony­hafőnöke. Körülbelül húsz sza­kács tartozott hozzám, egy két­száz és egy száz vendég ellátá­sára alkalmas egységben.- Nagy feladatnak tűnik...- Nem lett volna az, ha a szakmai munkára koncentrál­hatok. De más volt az elvárás, én meg egy idő után meg­elégeltem a mérhe­tetlen mennyiségű adminisztrációt és értekezletre járást. Úgyhogy egy éles váltással átmentem az Átrium Kávé­zóba konyhafőnöknek. A kör­nyékbeli irodákból jártak oda ebédelni, három-négyszázán. Költséghatékony, ugyanakkor változatos kínálatot összeállí­tani nagy kihívást jelentett. Ott már vegetáriánus, gluténmen­­tes, laktózmentes ételeket is beillesztettem a sorba. A meny­asszonyom volt ott üzletveze­tő-helyettes, kimondottan jól éreztem magam. Aztán: derű­re, ború. Meghalt édesapám Tolnán, és körülbelül azzal egy időben a párkapcsolatomnak is vége szakadt.- Kiút?- Kerestem a helyemet egy darabig, míg meg nem ismerked­tem Kinter Oszkár­ral, aki 2013 végén megnyitotta az Or­szágház közelében, a Nádor utcában a Grey Goose Ét­termet. Ott lettem konyhafőnök. Ösz­­szerázni a csapatot, kialakítani az arculatot egy új helyen nem egyszerű, főleg, ha a tulajdo­nossal se mindenben egyezik a véleményünk. Volt ott min­den. Előfordult, hogy délben még lebbencslevest főztem a 990 forintos menühöz, délután meg élő homárt készítettem elő A most 38 éves Dlusztus Dé­nes Tolnán nőtt fel. A szekszár­di I. Béla gimnáziumban érett­ségizett 1999-ben, majd sza­kács szakmát szerzett Buda­pesten, a Dobos C. József Ven­déglátóipari Szakképző Isko­lában, 2001-ben. Már gimna­zista korában dolgozott a nyá­ri szünetekben a Gellért Hotel­ben, ebből adódóan ott volt az­tán a gyakorlati képzőhelye is. Belelátott még a vendéglá­a vacsorához. Később konszo­lidálódott a helyzet, de engem már kezdtek érdekelni a kül­földi munkalehetőségek. Édes­anyám betegsége miatt egy da­rabig nem mozdulhattam. Utó­lag már nagyon bánt, hogy nem tudtam eleget foglalkozni vele. Akkoriban több mint havi há­romszáz órát dolgoztam.- Aztán jött Norvégia?- Igen, egy. esküvőn talál­koztam az egyik volt tanulótár­sammal, aki már nyolc éve Ber­­genben dolgozott. Hívott, hogy menjek. Egy török étteremben kezdtem 2015-ben. A tulajdo­nosoknak mindennel és min­denkivel, még egymással is meggyűlt a bajuk. Továbblép­tem, a lacob Aall Étterembe, ahol egy év múlva séfhelyette­si pozíciót kaptam. Pörgős egy hely volt. A karácsony előtti na­pok úgy néztek ki, hogy ebéd­re két-háromszáz, vacsorára négy-ötszáz személyre főzött a konyhán öt-hat fő. Egy síba­leset miatt több hónapot ki kel­lett hagynom. Hazajöttem, fel­újíttattam a pesti lakásomat, s mikor visszatértem, egy új he­lyen kezdtem, a Bien Centro olasz étteremben séfhelyettes­ként. Elküldték Nápolyba egy­hetes tanfolyamra, hogy meg­tanuljam az igazi pizzakészí­tést. Minden rendben lett volna, csakhogy a séf combcsonttörést szenvedett, úgyhogy a nyakam­ba szakadt minden. Küzdöt­tem egy fél évig, mint Bem apó Nagyszebennél, aztán, Kinter Oszkárral - aki közben elad­ta a Nádor utcai éttermét - sa­ját vállalkozásba kezdtünk Ber­­genben. Megnyitottuk az Ibsen Éttermet, melynek üzletvezető­tás klasszikus korszakába, ta­nulhatott a régi nagyoktól: sé­fektől, tálalóktól, felszolgálók­tól. Pályakezdő ifjú szakács­ként ott helyezkedett el 2001- ben. Később a magánszektor­ban mozgott, majd, 2015-ben külföldre, Norvégiába ment dolgozni. Szabadidejében olvas, zenét hallgat, és szívesen autózik, amire van lehetősége bőven a nagy távolságok miatt. je és konyhafőnöke lettem. Ám családi okok miatt Oszkár úgy döntött, hogy mégsem mozdul Norvégia felé, úgyhogy hét hó­nap elteltével bezártunk. Ak­kor egy Duggfrisk nevű kis öböl menti étterembe kerültem. Szakmailag megint csak zűrös helyre. A tulajdonosi gárda egy ingatlanokkal foglalkozó befek­tető csoport volt. A vendéglátás­hoz nem értettek, viszont ontot­ták a bárgyú ötleteket. Minden felszolgálót, még az éttermi me­nedzsert is úgy vették fel, hogy valakinek a valakije volt. Sem­mi hozzáértés, amit januárig bírtam, aztán hazajöttem.- Hogyan tovább?- Még tavaly nyáron részt vettem egy basic safety trai­­ningen, amit magyarul túlélő képzésnek nevezhetünk. Ez ahhoz kell, hogy valaki elme­hessen olajfúró toronyba dol­gozni. Akár takarítónak, akár mérnöknek, akár szakácsnak jelentkezik. Embert próbáló feladatokat kaptunk: fejjel lefe­lé, víz alá süllyesztett helikop­terből menekülni, összeszed­ni egymást a nyílt vízen és be­mászni a mentőcsónakba, első­segélynyújtás, tűzvédelem stb. Amit kínálnak: két hét munka után egy hónap szabad, és igen jó fizetés. Párom pillanatnyi­lag nincs, úgyhogy belevágok. Idővel majd szeretnék hazaköl­tözni, s itthon éldegélni. Nagy szerencsém, hogy a munkám a hobbim, és most már a desz­­szertkészítésben is jó vagyok. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Megnyitottuk Kinter Osz­kárral az Ib­sen Éttermet Bergen ben 4 9

Next

/
Thumbnails
Contents