Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-06 / 55. szám

2019. MÁRCIUS 6., SZERDA SPORT 15 Fucsovics és Babos visszacsalogatásával kampányolnak Színre lépett a kihívó Babos és Fucsovics mögött sorakozott fel az ellentábor Fotó: MW Az ellentábor megtörte a csendet, a kedden publikált húszpontos programterve­zet látványos entré, az időzí­tés is tudatos. A Magyar Te­nisz-szövetség vezetésével elégedetlen reformszárny képviselői előtt a májusi közgyűlés lebeg: addig kell meggyőzniük a tagszerve­zeteket arról, hogy velük új korszak kezdődik a sportág­ban, minden bizonnyal Ha­mar Gábor vezetésével. Szilágyi László szerkesztoseg@mediaworks.hu TENISZ Egyre vaskosabb a te­niszbotrány krónikája. Ta­lán maga Fucsovics Márton sem sejtette, hogy a tavalyi US Open előtti kifakadása vé­get nem érő reakciódömpinget indít el. Az első számú magyar teniszező szeptemberben je­lezte, hogy semmilyen együtt­működést nem tud elképzel­ni a Magyar Tenisz-szövetség (MTSZ) vezetésével. A nagy vi­hart kavart Facebook-poszthoz azonnal csatlakozott a páros­ban Grand Slam-győztes és vi­lágbajnok Babos Tímea, és az elégedetlenek hullámait lova­golta meg Markovits László és Temesvári Andrea, ám ők akkor teljesen más aspektus­ból fogalmaztak meg kritikát a szövetség működésével kap­csolatban. Várható volt, hogy az elégedetlenkedők az „egy a tábor, egy a zászló” elv alapján előbb-utóbb egyszerre lépnek fel, legfeljebb az időzítés volt kérdéses. Miközben Fucsovics és Ba­bos lemondta a részvételt a Davis- és Fed-kupa-csapatban, zajlott az élet a színfalak mö­gött. A szövetség egyik tagszer­vezetének feljelentése nyomán a IX. kerületi ügyészség jelen­tős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt rendelt el nyomozást, a Nem­zeti Adó- és Vámhivatal régóta vizsgálódik, és a napokban az Emberi Erőforrások Miniszté­riuma is eljárást kezdeménye­zett a szövetséggel szemben a Közbeszerzési Hatóságnál. A laikus azt feltételezné, hogy fogy a levegő a Szűcs Lajos vezette elnökség körül. A Magyar Közlönyben megje­lent kormányhatározat a Vasas SC-t (elnök: Markovits Lász­ló) jelölte meg, hogy dolgozza ki az épülő új teniszközpont szakmai koncepcióját. Ugyan­itt látott napvilágot, hogy a Márky Jenő-féle WTA-torna hazahozataláról döntött a kor­mány, amit a teniszszövetség egyáltalán nem támogat. Az elnök úr nem kapkod, Szűcs Lajos sorsát - elvileg - nem érinti a szövetség május­ban esedékes tisztújító köz­gyűlése, az ő mandátuma 2020-ig szól. Az elnökség ösz­szetétele azonban változhat, s ez az erőviszonyok átrende­ződéséhez vezethet a szövet­ségben. Ezen praktikus oko­kat figyelembe véve a tegnapi Nemzeti Sportban ismertette programját Hamar Gábor, aki Gécsek Tibor Európa-bajnok kalapácsvetővel együtt alapí­totta a Budai Tenisz Centru­mot, ahol Fucsovics és Babos edz, amikor éppen Magyaror­szágon gyakorol az előttük ál­ló feladatokra. Hamar Gábor az üzleti élet bizonyos szereplőinek támoga­tását élvezi, és információink szerint vállalná az elnökjelölt­séget. Lapunk úgy tudja, a ki­hívó már egyeztetett Szűcs La­jossal a színfalak mögött, tehát az elnököt nem érhette várat­lanul az utódjelölt színre lépé­se. Nem valószínű, hogy a te­nisztársadalmat megrengeti Hamar húszpontos akcióterve; az előzmények és a személyi összefonódások ismeretében nem okoz meglepetést, hogy Fucsovics Mártont és Babos Tí­meát szeretné visszaédesgetni a Davis-, és Fed-kupa csapat­ba az elnöki ambíciókkal ren­delkező vállalkozó és a támoga­tói köre. Az új vezetőség konk­rét időintervallumokkal kötne profi szerződést a vüágranglis­­ta-helyezéssel rendelkező fel­nőtt éljátékosokkal. A sokat vi­tatott Nemzeti Edzésközpont szerepét is újradefiniálná, több pénzt szánna az utánpótlásra, főképp átlátható működést ígér a magyar teniszsport legendái­nak aktív szerepvállalásával. A Magyar Tenisz-szövetség vezetősége a jövő héten kíván részletesen reagálni lapunk­ban Hamar Gábor és támoga­tóinak húszpontos program­­tervezetére. Németh Krisztián a régi formájában futballozik a Kansas City támadójaként * A címeres mezért azonnal hazajön Mindig az a célja, hogy ott legyen a válogatott keretben Fotó: MW LABDARÚGÁS Németh Kriszti­án 2019-ben: három tétmér­kőzés, három gól a Sporting Kansas labdarúgócsapatában, amely magyar trióval harcolt Los Angelesben.- Micsoda kezdés!- Sokkal jobb lett volna nyer­ni - mondta Németh Krisztián, a 30 éves, 35-szörös válogatott támadó, aki az amerikai lab­darúgó-bajnokság, az MLS el­ső fordulójában vezetést szer­zett a Sporting Kansas csapa­tának a Los Angeles FC elleni, idegenbeli mérkőzésen, ám vé­gül a házigazda a 94. percben elért góllal 2-1-re győzött. - Gólt lőni természetesen min­dig jó, egy csatárnak ez ad iga­zán önbizalmat, de a csapat si­kere az elsődleges, így nem le­hettünk boldogok a mérkőzést követően.- Januárban betöltötte a har­mincat - a játéka mellett a szavai is a tapasztalatról, érettségről tanúskodnak...- Kerek számhoz érkez­tem, de egyáltalán nem zavar. Olyan, mintha huszonöt éves lennék. Abban azonban igaza lehet, hogy talán türelmesebb lettem az idők során. Tudtam, hogy megkapom a lehetősé­get, és azon dolgoztam, hogy visszanyerjem a régi formám. Az előző időszak nem volt si­keres, de tudtam az okokat. Idény közben jöttem vissza, a csapat remekül teljesített, nem is nagyon lett volna oka a szak­mai stábnak sokat változtat­ni a csapaton, miközben nyil­ván mindent megtettem azért, hogy minél több időt tölthes­sek a pályán. Sérülés is aka­dályozott, éppen ezért decem­ber végén egy kisebb sérvmű­téten estem át Münchenben. A beavatkozást is úgy időzítet­tük, hogy a januári felkészü­lést már egészségesen kezd­hessem el, és így is történt. Amikor visszatértünk az Egye­sült Államokba, úgy voltam ve­le, hogy le kell zárnom az el­múlt időszakot, nincs is értel­me azon gondolkodni, mi mi­ért sikerült úgy, ahogy.- Nos, valóban: 2015-ben szer­ződött először az MLS bajnok­ságába, akkor huszonkilenc bajnokin tizenegy gólt szer­zett, ráadásul négy kupamecs­­csen további ötöt - tizenhat gólt, felteszem, az idén is elfo­gadna.- Tudtam, hogy sokkal több­re vagyok képes, ezért a felké­szülés idején tényleg csak ar­ra figyeltem, hogy minél jobb erőben legyek. Ráadásul a ko­rábbi, kansasi időszakhoz ké­pest az is változás, hogy míg korábban a szélen szerepel­tem, most a klasszikus kilen­ces pozícióban léptem pályá­ra, és azt gondolom, a moz­gásomnak, a stílusomnak in­kább megfelel ez a poszt. Ta­lán azt is mondhatom: a szí­vemnek sokkal kedvesebb.- A jelek szerint hatékony elöl. Milyen volt az első idei bajno­ki gólja?- Labdát szereztünk, de ahogy megkaptam, éreztem, hogy nem tudok egyből ka­pura fordulni, a szélen érke­ző skót Johnny Russell tiszta helyzetben van, ezért kipasz­­szoltam neki a labdát. Az edző­meccseken többször volt ha­sonló helyzet, nem egy alka­lommal megtaláltuk egymást, ezért számítottam rá, hogy ke­resi majd a visszapassz lehe­tőségét. Amikor pedig a védők között jött felém a labda, csak egyvalamire figyeltem: egy­ből, határozott mozdulattal el­rúgni a hosszú sarok felé. Bol­dog vagyok, hogy sikerült.- Ez a csatár dolga.- Ez is. Sokat gyakoroltuk a csapatszintű védekezést, és ebben a legelöl lévőnek is van felelőssége, érezni kell, mikor szabad elindítani a letáma­dást, mikor érdemes inkább visszarendeződni. Ha úgy ér­zem, megtámadható a védő vagy a kapus, akkor sprin­­telni kell, és tudom, hogy ak­kor jön utánam az egész csa­pat, vagyis kockázatos dön­tés ez, mert ha nem szerzünk labdát, kontrázhat az ellen­fél. Sokat gyakoroltuk ezeket a mozgásokat, de a felkészülé­si meccseken és a CONCACAF Bajnokok Ligájában lejátszott két mérkőzésen is úgy érez­tem, egységesek vagyunk, jók leszünk ebben az idény­ben, függetlenül attól, hogy néhány másodperccel a vé­ge előtt gólt kaptunk, és így a döntetlen is elúszott. De nagy szó, hogy a meccs végén há­rom magyar volt a csapatban, különleges élmény volt Sallói Dániellel és Baráth Botonddal együtt játszani.- A Los Angeles FC játékosa, Diego Rossi egyenlített, olcsó átkötés, hogy egy másik Ros­si, Marco Rossi, a magyar szö­vetségi kapitány is biztosan ér­tesült hétfő reggel arról, hogy góllal kezdte a bajnokságot. Néhány héttel a Szlovákia és Horvátország elleni Eb-selejte­zők előtt határozottan jó ütem­ben lendült formába.- A nemzeti csapatról azt mondhatom, amit mindig: ha hívnak, ha számítanak rám, megyek azonnal, nem érdekel a távolság, az átállás, semmifé­le nehézség. Az embernek min­dig célja, hogy ott legyen a ke­retben, de most a Kansasre fi­gyeltem, az volt fókuszban, hogy a Sportingban ismét meg­határozó teljesítményre legyek képes. Ha ez elegendő ahhoz, hogy meghívót kapjak, akkor nagy örömmel megyek, de ez még odébb van, hétfőn hét óra repülés vár ránk Panamába, a BL-ben szerdán ott játszunk. Somogyi Zsoit/NS JEGYZET Megtalálta K. Mayer András jegyzet@mediaworks.hu Néztük a női kosárlabda Ma­gyar Kupa döntőjét. Sopron- Szekszárd, ahogy tavaly is. Sehol egy pécsi csapat. Ne­künk, pécsieknek azért ez szúrja a szemünket, a ko­rábbi sikerek miatt ugyanis megszoktuk, hogy ott a he­lyünk a fináléban, hogy ara­nyért csatázunk. Az erőviszonyok átalakul­tak. A sors átírta őket. Ültünk égymással szem­ben egy kávézó előtt, sütött a tavaszi nap, szép idő volt, az emberek jókedvűen sétáltak a pécsi belvárosban. Zeljko Djokic nem volt jókedvű. Bántotta, hogy el kell men­nie, amit meg is értettem. Ezer szállal kötődik Pécshez, szép sikereket ért el, Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhe­tett, az Adria-ligában is bizo­nyított, ott volt a a PEAC-Pécs születésénél, voltak tervei, céljai. Nem csodálkoztam rajta, hogy keserű a szája íze, amiért mennie kell. Azt még nem tudta, hogy merre tart. Beszéltünk külföldről, szóba kerültek magyar ajánlatok, lehetőségek, és persze, hogy pedzegettük: egyszer úgyis visszatér. Mert pécsi. Abban most is biztos va­gyok, hogy egyszer lesz még Djokic a pécsi női kosárlab­dacsapat vezetőedzője. De amíg nem itt van, hanem Szekszárdon, az új otthoná­ban, addig mi is szorítunk neki innen, hogy minél sike­resebbek legyenek. És per­sze hányszor, de hányszor felidézzük, hogy milyen volt ez a Szekszárd néhány évvel ezelőtt: ha Pécsre jött, akkor a Lauberben kapott ki, ha a Pécs ment oda, akkor a saját otthonában szenvedett vere­séget. Nagy különbség volt a két együttes között. Most is van, csak másik előjellel. Köszönhetően annak az építkezésnek, amit az utóbbi időben a klubnál véghezvit­­tek. Ami egyrészt Djokichoz fűződik, másrészt azokhoz a vezetőkhöz, akik hittek az új vezetőedző víziójában, hogy lehet itt nagy csapatot építe­ni, s ennek érdekében min­dent megtettek. Néhány éve lehetetlennek tűnt, hogy a Szekszárd ott legyen az el­ső kettőben a bajnokságban és a kupában, most pedig ott van. Nem kell, nem is lehet túlragozni. Emlékszem, azon a tava­szi beszélgetésen próbál­tam lelket önteni Zeljkóba. Mondtam neki, hogy ne szo­­morkodj, nézz előre, és ma­radj ugyanolyan ambiciózus, amilyen eddig voltál, akarj ugyanannyira győzni (a fe­szültség okozta meccs előtti szolid rosszulléteket, mond­juk, nem kívántam neki), mert a tehetséged, a szakmai felkészültséged senki sem vitatja. Meg fog találni egy olyan munka, amelyik pasz­­szol hozzád, s ahol kiélheted magad, kiteljesedhetsz. Szekszárdon megtalálta az a munka. Most már csak azt kívánom neki és csapa­tának, hogy egyrészt tartsák ezt a színvonalat, másrészt egyszer a bajnoki döntő is a javukra dőljön el. Mert meg­érdemlik.

Next

/
Thumbnails
Contents