Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)
2019-03-30 / 75. szám
2019. MÁRCIUS 30., SZOMBAT KULTÚRA 11 Párkányi Raab Péter: Kényszerből lettem köztéri szobrász, de nem bánom „Azért sem változtattam” HIRDETÉS Azt sulykolták nekünk, hogy ma már nem lehet olyan művészetet létrehozni, mint a görögöké. De hát láttam ilyet, mi az, hogy nem lehet?! - mondta Párkányi Raab Péter szobrász, aki húsz évet várt a Munkácsy-díjára, amit a szakma kicsinyessége eddig rendre megvétózott. Pataki Tamás szerkesztoseg@mediaworks.hu MŰVÉSZET Mintha egy párhuzamos steampunk világból lépett volna elő a géphez illesztett női gipsztorzó: két, szívet formázó kéz érintkezik a nyitott mellkasában. A szobor zenél is, a tűhengeres zeneszerkezetre egy népzenei dallam van rögzítve. Minden mechanikus, nem táplálja kívülről áram. Ha megforgatjuk a gépkart, akkor felcsendül a zene, megmozdul a szív. Párkányi Raab Péter (1967), noha gyors szobrásznak tartja magát, mégis évekig dolgozott ezeken a munkáin, hiszen maga tervezte a szerkezet működési elvét és gyártatta le a szoborhoz tartozó fogaskerekeket, amelyek mozgatják. A steampunk stílusra - amely a viktoriánus kori találmányok formáit gondolja újra - csak ráérzett, nem tudatosan kereste. Bár újabb munkái páratlanok a kortárs magyar szobrászművészetben, Párkányit mégsem ezekről a szobrairól ismerjük, hiszen „kényszerből”, egyfajta szakmai kirekesztés miatt lett köztéri szobrász. Legutóbbi alkotását, az 1956 emlékére készült figurális nőszobrot a Genfhez közeli Le Grand-Saconnex városában avatták fel tavaly ősszel. Két évvel ezelőtt pedig a monumentális, kettévágott vagonokból komponált készítette el aMalenkij robot-emlékművet a Ferencvárosi pályaudvarnál, és a Nemzeti Színház előtti egész alakos szobrok is az ő munkái. Nagy vita mégis a német megszállás áldozatainak 2014-es emlékműve körül kerekedett, amely ellen maroknyi elszánt ellenzéki mindmáig „tüntet” a Szabadság téren. Párkányi az utóbbi években sokszor felszólalt a liberális művészeti körök kirekesztő magatartása ellen, ezért többször a fejéhez vágták, hogy panaszkodik az „elnyomásról”, mégis sok köztéri megrendelése van.- Amiatt soha nem panaszkodtam, hogy ne lenne sok munkám, megbízásom. A disznóságaik miatt panaszkodom, amiatt, amit ez a kör művel. Engem köztéri szobrászként tartanak számon, de nem annak készültem, hanem kiállító művésznek. Ettől a lehetőségtől fosztottak meg pályám művészetet létrehozni, mint a görögöké. De hát láttam ilyet, mi az, hogy nem lehet?! Ezért szellemi értelemben Melocco Miklóst tartom az igazi mesteremnek - mondta a szobrász. Ez már csak azért is érdekes, mert a közismerten konzervatív művész egyetemi mestere Kiss István, a kommunista időszak kurzusszobrásza volt, ám egyszerűen azért, mert az ő osztályába került, és ő ideológiai szempontból sem erőltette rá hallgatóira a véleményét.- Ő volt a csúcs a támogatottság mértékében. Balassagyarmaton jártam gimnáziumba, mellette délutánonként Szederkényi Attila műtermébe jártam ki, ott tanultam meg a szobrászat alapjait, ami elég volt ahhoz, hogy a későbbiekben önképzőként és az idősebbektől a technikai fogásokat ellesve megalkossam a szobraimat. Emberileg el tudtam őt fogadni. Elsős koromban, amikor egy Krisztus-töredéket csináltam, a környezetem kétségbeesve kérdezte: „Kiss István a tanárod, te meg egy Krisztust csinálsz?” Végül megnézte, és egészen jó tanácsokat adott vele kapcsolatban - mondta el a művész. Párkányi 51 évesen kapta meg az első állami művészeti díját, interjúk közben mindig meglepődve kérdezték tőle, hogyhogy még nincs állami díja.- Kezdetben elvicceltem a dolgot, és azt mondtam, hogy még túl fiatal vagyok hozzá. A Malenkij robot-emlékművemmel ismét felterjesztettek Munkácsy-díjra, ám a szakma kicsinyessége ezt akkor megvétózta. Később Kerényi Imrével beszéltem telefonon, azzal biztatott, hogy aki fent van a listán, az előbb-utóbb csak megkapja, ne aggódjak. Ekkor visszakérdeztem: „Tudod mióta vagyok fenn azon a listán? 1998 óta, vagyis húsz éve idézte fel Párkányi. A szobrászművésznek egyébként sincs ínyére az ideológiai harc, szerinte egy konzervatív művész feladata az, hogy minőségi műalkotást hozzon létre. A körön kívüli alkotóknak pedig új felületeket nyitnának.- A liberális művészeti élet úgy fest, mint a hetvenes évek bécsi akcionizmusa. Nekik a tárgy létrehozása egyáltalán nem fontos, viszont a művészviláguk egyfajta félkatonai szervezetté alakult, pillanatok alatt mozgósítható, megvannak az alkotók és az esztéták, akik folyamatosan azt keresik, hol és mikor lehet tüntetni vagy petíciózni. Ezzel szemben mi csak tenni szeretnénk a dolgunkat. A körön belülieknek pedig azt kívánom, hogy csináljanak jó alkotásokat és ne bántsák a magyart - mondta a művész. A konzervatív művész feladata a minőségi műalkotás Fotó: BM legelején. A második tanárom egyszer odajött hozzám, és azt mondta: „Épp most jövök a főépületből, volt egy ülés, és úgy döntöttek, hogy innentől kezdve a magyar művészeti főiskolán nincs helye a figurális szobrászatnak. Sajnálom...” Tudta, hogy akkor egyetlen ösztöndíjra sem pályázhatok. Az irányt, amit én képviselek, totálisan száműzték, de azért sem változtattam a művészeti felfogásomon - mondta el Párkányi, akire a figurális szobrászság egyfajta stigmaként került a konceptuális művészetet támogató művészvilágban.- Azt sulykolták nekünk, hogy ma már nem lehet olyan
