Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-19 / 65. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2019. MÁRCIUS 19., KEDD Megviselte a nagypolitikában töltött húsz év, de reméli: maradt, aki volt Visszatérve az irodalomhoz, újra verset ír az exminiszter Dr. Jánosi György Jánosi Kata és Kristófy Dániel közös kiállítását nyitotta meg a Babits Mihály Kulturális Központban Szekszárdon A szerző fotója SZEKSZÄRD, BUDAPEST Az ötö­dik verseskötetének megje­lentetésére készül dr. Jáno­si György. Nem költőként is­merjük, hanem politikusként. Egy évig még miniszter is volt. De 2010-ben felhagyott a politizálással, és visszatért oda, ahonnan indult: az iro­dalomhoz. Már a hetvenes években jelentek meg versei a Népújságban. Most egy ki­állítást nyitott meg Szekszár­don; ott beszélgettünk. Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Verseket ír, egy másfajta köz­­életiségbe kezdett. Hol tart most?- Visszatértem a gimnazis­ta korszakomhoz - mondja dr. Jánosi György. - Már ak­kor írtam, és létrehoztam a Garayban egy alternatív szín­játszó csoportot. Verseim je­lentek meg a Népújságban a hetvenes évek elején, vers­mondó versenyeken indul­tam, vonzott a színpad, de nem színész, hanem rendező akartam lenni. Jelentkeztem is a színművészeti főiskolá­ra, csakhogy abban az évben nem indult rendezői szak, szí­nésznek meg nem voltam iga­zán jó. Úgyhogy egy évvel ké­sőbb a debreceni Kossuth La­jos Tudományegyetemen ta­láltam magam, ahol a népmű­velés-matematika szakot vé­geztem el. Olyan távolról nem működtethettem a szekszár­di színjátszó csoportot, ezért ez meg is szűnt. Elkezdtem tu­dománnyal foglalkozni, tanul­mányaim, monográfiáim je­lentek meg. A diploma meg­szerzése után hazajöttem, ta­nítani kezdtem, aztán elszip­pantott a politika. De 2010- ben visszatértem a toliforga­táshoz. A vers és kispróza ha­tárán mozgok. Most készül az ötödik kötetem.- Kicsit azért bontsuk ki ezt a közbenső, nem jelentéktelen időszakot! Mert ön volt főisko­lai főigazgató-helyettes, a szo­­ciálismunkás-képzés elindító­ja, megyei első titkár az MSZMP, az egypártrendszer utolsó évében, az MSZP orszá­gos választmányi elnöke és mi­niszter is. Hogy érzete magát ezekben a szerepekben?- Tanársegédként kezdtem a szekszárdi főiskolán 1979- ben. Aztán lettem adjunk­tus, docens, főigazgató-he­lyettes, és itt indítottuk az or­szág első, főiskolai szintű szo­ciális munkás szakát. A rend­szerváltás hajnalán, 1989 áp­rilisában választottak meg az MSZMP megyei első titkárá­nak. Ismereteim szerint Tolna volt az egyetlen megye, ahol a változások teljesen békés mó­don, az ellenzéki pártokkal fo­lyamatosan tárgyalva, egyez­tetve következtek be. Egy év­vel később kerültem az orszá­gos vezetésbe, a megújult párt, az MSZP alelnökeként, Horn Gyula mellett. Rengeteget vi­tatkoztunk, mert én komolyan gondoltam a demokráciát, a belső döntéshozatalban is, ő meg nem annyira. Ettől füg­getlenül korrekt munkakap­csolatban álltunk. Bejutottam a parlamentbe is, és húsz éven át dolgoztam, mint képviselő. Két lánya van dr. Jánosi György­nek. A kisebbik, Jánosi Kata, és a vőlegénye, Kristófy Dániel közös kiállításon mutatkozott be - az ifjú tehetségeket felka­roló Víz’P’Art Alapítvány szerve­zésében -, a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ­ban. (A tárlat április 4-ig tekint­hető meg.) Négy évig ingáztam, de 1994- ben, amikor megnyertük a vá­lasztást és a Horn-kormány államtitkára lettem, kaptam szolgálati lakást, és felvittem a családot. Egy ideig választ­mányi elnökként is tevékeny­kedtem, és 2002-ben, mikor is­mét a baloldal nyert, egy évig a Medgyessy-kormány gyer­mek-, ifjúsági- és sportmi-Arra a kérdésre, hogy milyen­nek látja a fiatal alkotók hely­zetét, Jánosi György azt fele­li: „Sajnálom őket, mert na­gyon tehetségesek.”. Vélemé­nye szerint, képzőművészet­ből megélni rendkívül nehéz a mai világban. Magyarországon sajnos ez mindig is így volt. Néha egy-egy képet sikerül el­nisztere voltam. Aztán érke­zett Gyurcsány Ferenc, s ve­le az ismert események. Úgy­hogy 2010-ben, bár kértek, hogy induljak újra Érden, aho­vá költöztünk, már nem vállal­tam a jelöltséget. Kezdtek meg­jelenni a könyveim, várt visz­­sza az irodalom, a művészet. Ráadásul a kisebb lányom és a jövendőbelije is alkotó alkat. nem lehet adni, de kell az alkotónak vala­mi más, kenyérkereső munka is. Jánosi Kata egy kis magán­­színháznál díszletet, jelmezt tervez és könyveket illusztrál. Kristófy Dániel pedig számító­­gépes reklámgrafikával, repro­dukciós fotográfiával, kiadvá­nyok nyomdai előkészítésével foglalkozik. Felkértek a szekszárdi kiállí­tásuk megnyitására, azért va­gyok most itt.- Visszatekintve, hogy látja: mennyire darálta meg a húsz, nagypolitikában töltött év?- Megviselt, az tény. Nem is az, ami a kirakatban látszik, hanem ami a háttérben zaj­lik. Azt nehéz gyomorral bírni. Én, remélem, maradtam olyan, amilyen voltam. Csakhogy emiatt rengeteget ütköztem, mert sosem érdekelt, hogy ki­vel beszélek, a véleményemet mindig, mindenkinek meg­mondtam. Ami az idomulást igénylő politikai életben szo­katlan és zavaró dolog. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Művészetből megélni Magyarországon Egy villányi és egy szekszárdi borakadémikus nedűit kóstolhatták meg a résztvevők Kiváló borok két női borász szemszögéből SZEKSZÄRD Kicsit megkésve, március 13-án, de nőnaphoz kapcsolódóan két hölgy bo­rász volt a vendége a Borkul­túra Szabadegyetem soron kö­vetkező rendezvényének, a Ga­ray Élménypincében. Villány­ból érkezett Debreczeni Móni­ka, (Vylyan Pincészet) Szek­­szárdról Sebestyén Csilla (Se­bestyén Pincészet). A két nem­zetközi borakadémikus hat­hat bort mutatott be a saját pin­cészetükből. A szabadegyetem egyik résztvevője volt Módos Ernő, szekszárdi borász, az Alica Bor­rend nagymestere kérdésünk­re elmondta, nagyon izgalmas volt az este, hiszen a hölgyek szemszögéből tapasztalhatták meg a borok ízvilágát, külle­mét, magát a borkészítést. Stí­lusában elegáns, a megjelenés­re nagyobb hangsúlyt fektető, az illatvilágában kiemelkedők voltak a bemutatott borok. Debreczeni Mónika, aki ere­detileg közgazdász szakon vég­zett, férje 2004-ben történt tra­gikus autóbalesetét követően lett a Vylyan birtok vezetője. Be­mutatkozása során elmondta, a borakadémikusi diploma meg­szerzése során olyan jellegű is­meretet szerzett, melynek kö­szönhetően el tudja helyezni a boraikat a világ bortérképén. Sebestyén Csilla (balról) és Debreczeni Mónika volt a boregyetem vendége Fotó: Mártonfai Dénes Sebestyén Csilla, aki szin­tén közgazdasági végzettség­gel rendelkezik, és ugyancsak borakadémikus, három évig dolgozott Skóciában egy fine dining étteremben, ahol kivá­ló borok kóstolására nyílt lehe­tősége. Pincészetük jelenleg 13 hektárt művel, ehhez éven­ként további 7-8 hektárról vá­sárolnak szőlőt, évi mintegy 95 ezer palack bort készítenek. Vitéz Attila szervező arról tájékoztatta a vendégeket, a rendezvénysorozat megkapta az engedélyt az önkormány­zattól, így azt hivatalosan is Szekszárdi Bor Egyetemnek hívják. M. I.

Next

/
Thumbnails
Contents