Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-09 / 58. szám

8 amuban sült poaacsa Erdős István WARANT HARCOSAI Iwy ijedten kapta fel a fejét, amikor Gally talpra ugrott.- Vigyázz! - kiáltotta oda neki a fiú, és előkapta a szekercéjét. Iwy gondolkodás nélkül vetődött ar­rébb, és még pont időben, mert egy undorító, nyálkás tócsa csapódott a földre, épp oda, ahol egy pillanattal előbb még ő ült. A megkeményedett sár szinte azonnal sisteregve füstölni kezdett. A következő pillanatban már azt kereste, honnan jöhetett a táma­dás. Az agáma utolérte volna őket? Hogyhogy nem hallották, hogy kö­zeledik? És akkor meglátta. Egy fémesen csillogó, hatalmas fejű kígyó tekergőzött előttük az ös­vényen. Iwy a szeme sarkából látta, hogy már Lance is felkapta a botját.- Vigyázzatok, megint köpni fog!- kiáltotta Gally, és hátrébb szök­kent. Iwy meredten nézte a kígyót, ahogy megfeszíti a nyakát, és Lance felé köp egy újabb adagot a savas méregből, épphogy csak elhibázva.- Tereljétek el a figyelmét, én mögé kerülök - suttogta Lance. Iwy felkapott egy követ, és a kígyó felé hajította. Elhibázta ugyan, de ez elég volt ahhoz, hogy a hüllő megint őt vegye célba. De mielőtt megint köphetett volna, Gally is dobálni kezdte. A nagy, ovális fej zavartan kereste, hogy kit támadjon inkább, és Iwy ki is használta a pillanatnyi szünetet. Újabb köveket markolt fel, és hajigálni kezdte a kígyót. Aztán egy tompa puffanás hal­latszott, és a szörny feje aléltan a sziklára koppant. Lance bukkant fel mögötte, még mindig két marokra fogott botjával.- Megölted? - kérdezte Iwy re­ménykedve.- Azt hiszem, még lélegzik - bökte meg a bot végével Lance a pikkelyes testet.- Akkor öld meg gyorsan! - kiál­totta Iwy, de Lance megrázta a fejét.- Nem méltó a küldetésünkhöz, hogy védtelen ellenséget öljünk - mondta halkan.- Most komolyan lovagi becsület­ből hagyod életben ezt a szörnyet? - tette csípőre a kezét Iwy. Nem akar­ta elhinni, hogy azok után, hogy az életükre tört, Lance-nek még lehet­(IFJÚSÁGI FANTASY - RÉSZLET) nek fenntartásai. - Simán megölt volna minket, ha sikerül neki.- Szerintem a hasznunkra lehet - szólt közbe Gally. - Kötözzük meg, és ha ez is tud beszélni, mint az agá­ma, akkor kikérdezhetjük. Iwy dühösen szusszantott, de nem tudott vitatkozni Gally-vei. Aztán csak legyintett egyet.- És mégis hogy kötözöl meg egy kígyót? Válj, tudom! Én lefogom a lábait, amíg te hátracsavarod a kar­ját.- Van itt elég uszadékfa, az egyik­hez simán odaköthetjük - mondta Gally, és el is indult, hogy megfelelő rönköt keressen. Nem telt bele sok idő, és már visz­­sza is tért egy emberes letört ággal.- Iwy, te hozd a kötelet, Lance, te meg állj készen, ha támadni akar- mondta Gally, és odavonszolta a mozdulatlan kígyó mellé a fadara­bot. Iwy és Lance feszülten figyelték, ahogy Gally óvatosan kinyújtóztat­ja a kígyó testét az ág mellé, aztán fürge mozdulatokkal szorosan hoz­zákötözi.- És most? - kérdezte Iwy türel­metlenül.- Most várunk - válaszolta Gally, és leült egy távolabbi sziklára. - Én például már tudnék enni valamit. Lance felnevetett, és a zsákjához lépett. Kivett belőle három darab kenyeret, és az egyiket odadobta Gallynek.- Te, barátom, bármikor tudsz enni - mondta vidáman. - Az én gyomrom bezzeg akkora, mint egy mogyoró - azzal Iwyhoz fordult. - Kérsz? Iwy is elmosolyodott, és bólintott. Ügyesen elkapta a kenyeret, és már teli szájjal kérdezte:- Valami hús nincs hozzá?- Én nem eszem állatokat, ha csak tehetem - rázta meg a fejét Lance.- Kecskesajtot hoztam, de jó lenne eltenni későbbre.- Azért én megkóstolnám - vi­gyorgott rá Iwy, aki eddig észre se vette, hogy mennyire éhes. Mielőtt azonban Lance bármit mondhatott volna, a kígyó megmoz­dult. Mindhárman aggódva nézték, ahogy rángatja a köteleit, és próbál köpködni, de a csomók kitartottak, és az állat hamarósan feladta. Izzó szemekkel meredt rájuk, lencse ala­kú hüllőpupillája résnyire szűkült a tehetetlen dühtől.- Na, akkor talán kérdezzük ki - javasolta Gally, és lesöpörte a mor­zsákat az ingéről, miközben felállt. - Lance? Lance bólintott, és odalépett a kí­gyóhoz.- Miért támadtál meg minket? - kérdezte szigorúan. Válasz helyett a kígyó csak szisze­gett, és újra szabadulni próbált.- Tudom, hogy tudsz beszélni - folytatta Lance, de Iwy érzett némi bizonytalanságot a hangjában. - Már találkoztunk egy hozzád ha­sonlóval, egy vadászagámával, az is tudott. De a kígyó továbbra is csak vergő­dött sziszegve a földön. Iwy megvon­ta a vállát.- Ha mégse beszél, akkor nem lehet hasznunkra. Most már megöl­hetjük? Erre a nagyfejű szörny olyan vo­­naglásba kezdett, hogy Iwy komo­lyan aggódott, hogy vagy a kötelek, vagy a fa nem fogja bírni. Aztán csend lett. A kígyó lassan behunyta a szemét.- Ha meghagyjátok az életem - sziszegte alig hallhatóan -, tudok nektek segíteni. De elősssször en­gedjetek el. Gally felnevetett.- Persze, mert eddig is olyan ba­rátságos voltál, miért is ne bíznánk meg benned? - aztán megrázta a fejét. - Nem, barátocskám. Először elmondasz mindent, aztán majd el­döntjük, hogy hasznos volt-e annyi­ra, hogy életben hagyjunk. A kígyó megadóan szisszented egyet.- Kérdesssszetek hát. Gally Lance-re nézett, ő pedig bó­lintott.- Az első kérdés: kik vagytok, és mit kerestek a mi vidékünkön?- Én egy kótvar vagyok, harci kí­gyó. Uralkodónk, a nagy Warant elfoglalta az orsssszágotokat. A kirá­lyotokat, Uther királyt börtönbe ve­tette, és most ő uralkodik a palotájá­ban. Mi mind az ő felderítői vagyunk. Inkvizítorok [rézkarc, 15 *16 cm) Lance döbbenten hallgatta. Iwy lépett előre.- Az apámat elhurcoltátok. Hol van most?- Ha erős, és el lehet adni rabsssz­­szolgának, biztosan a királyi várba visssszik.- Keresztül a síkvidéken és a siva­tagon? - kérdezte Iwy.- Minden rabssszolgát oda visssznek - sziszegte a kígyó. - De nem sokan élik túl az utat.- Elébük tudunk kerülni? - vágott közbe Lance. A kígyó elgondolkodott. Merev szemeit Lance-re függesztette.- Van másik út - sziszegte végül.- A Vasfoki-hágó felé. Lance egy szó nélkül a zsákjához lépett, és kivette a térképet. Leterí­tette a kígyó mellé a földre, hogy a többiek is láthassák.- Most itt vagyunk - bökött a sza­kadékra az ujjával -, valahol - tette hozzá bizonytalanul. Aztán ujjával végigkövette a hegyláncot, és meg­kopogtatott egy feliratot. - És itt a hágó.- Tényleg rövidebbnek tűnik - bólintott Gally. - De nem csapda?- A sssszakadék végénél táborozik a főcsapatunk - sziszegte a kígyó.- Ha erre mentek tovább, biztosan meghaltok. Lance félrevonta a barátait.- Én hiszek neki - suttogta -, de együtt kell döntenünk. A hágó felé a sziklafalon felfelé vezet az út, nem lesz egy leányálom.- Ha így elébük vághatunk, én benne vagyok - bólintott Iwy hatá­rozottan.- Az út rövidebb, de nagyon ne­héz - szólt közbe Gally. - És nem le­hetünk biztosak abban, hogy igazat mond.- Hát a szakadékban nem sok felé tudunk menekülni, ha mégis ott a seregük. Ennél nagyobb csapda ta­lán nincs is - ellenkezett Lance.- Ha ti hisztek neki, én is benne vagyok - adta be a derekát Gally..- Még egy dolog - mondta Lance. - Most, hogy kifaggattuk, mi legyen vele? Elengedjük?- Ezt ígérted neki, nem? Iwy rosszallóan nézte, ahogy Lance bólint, és odalép a fogolyhoz.- Honnan tudhatjuk, hogy nem támadsz ránk, amint elengedünk?- A sssssszavamat adom rá - haj­totta le a fejét a kígyó.- Hát legyen - guggolt le mögé Lance, de odabiccentett Gallynek, hogy álljon készenlétben a szeker­­cével. De ahogy elvágta a köteleket, a kí­gyó megrázta magát, és egy pillanat alatt eltűnt a kövek között. Iwy egy darabig csalódottan bámult utána, aztán a felettük magasodó meredek sziklafalra nézett.- Akkor talán neki is vághatnánk, nem? un a lap alatt (JÁTÉK)FILM Népszerű videojátékból nagy költ­ségvetésű mozifilmet készíteni nem új keletű dolog. Hollywood a kilencvenes évek elején próbálko­zott vele először, választásuk pedig a máig népszerű Super Mario Bros című játékra esett. Mivel a plat­­formos ügyességi játék eleve nem kifejezetten bírt történettel, így a filmesek kénytelenek voltak kitalálni egyet. Ennek a szerencsétlen kom­binációnak köszönhetően a kísérlet finoman szólva sem vált be, a film méretes anyagi, illetve kritikai bu­kás lett. Persze az első bukdácsoló lépések nem vették el a filmesek kedvét, akik meg voltak győződve arról, hogy egy már létező rajongó­bázis megszólításával automatiku­san garantálhatják a film közönsé­gét is. Az azóta eltelt, lassan három évtized azonban nem sokat javított a mérlegen: bár tucatjával készültek játékokból filmadaptációk, mind­össze töredékük talált utat a közön­ség szívéhez. Ezen a felálláson csavarnak egyet azok az új próbálkozások, melyek az ellenkező oldalról közelítve, ma­gukat a játékokat filmszerűsítik. A narratív videojátékokban gyakran alkalmazott, összekötő funkciót el­látó jelenetek ma már annyira film­szerűek, hogy ha nem vonnának be bennünket lépten-nyomon a cse­lekménybe, akár az egész történetet kényelmesen végig is nézhetnénk ebben a formában. Ennek a gondo­latiságnak a mentén már csak egy lépés volt kivonni a képletből az in­terakciót, hogy egyetlen folyamatos filmélménnyé tegyék a játék történe­tét. Az így létrejött animációs filmek persze nem jutnak el a moziforgal­mazásig, leggyakoribb platformjuk a digitális terjesztés - nem egy eset­ben teljesen ingyenesen. A Red Dead Redemption című western játékból a mozifilmes ren­dező, John Hillcoat (Az ajánlat) készített egy húszperces animációs filmet, kizárólag csak a játék grafi­kus felületének a felhasználásával. A Terminator - Megváltás című mozifilmhez készült videojáték for­rásaiból pedig a Machinima stúdió állított össze egy hat epizódból álló mini sorozatot, mely a film cselek­ményének kibővítése lett, tovább gombolyítva bizonyos szereplők tör­ténetét. Az idén negyvenedik évfor­dulóját ünneplő A nyolcadik utas: a Halál pedig ebből az alkalomból ka­pott egy hétrészes sorozatot, mely­nek alapját a 2014-ben megjelent Alien: Isolation című játék képezi. Bár a gyanútlan űrutazók éle­tét megkeserítő tojásrakó idegen a nyolcvanas évek óta visszatérő sze­replője volt a videojátékoknak, ám a köré épített játékok közül mégis viszonylag kevés maradt meg a köz­tudatban. James Cameron 1984-es filmje, A bolygó neve: Halál hatá­sára a játékkészítők is legtöbbször a lőporszagú játékmenetben, illetve a hullámokban támadó rovarhadként ábrázolt idegenekben vélték felfe­dezni a megvalósíthatóságot. Ebbe a megfáradt formulába hozott vál­tozást öt évvel ezelőtt az Alien: Iso­lation. A játék alaposan megnyúz­ta a horrorra fogékony közönség idegeit, ugyanis Cameron harsány akciófilmje helyett az 1979-es Rid­ley Scott-film visszafogott hatásme­chanizmusait követte: főhősnőnket egyedül és fegyvertelenül állította szembe egyetlen, legyőzhetetlennek tűnő vérszomjas idegennel. A tizenöt évvel ezelőtt, nyomtala­nul eltűnt Nostromo teherűrhajón szolgálatot teljesítő Ellen Ripley hadnagy utáni kutatást már csak leánya, Amanda nem adta fel. A fiatal nő mindössze tízéves volt, amikor édesanyja egy rutinútra in­dult, melyről senki nem tért vissza. Amikor a Nostromot üzemeltető cég hírét veszi, hogy megtalálták a hajó. fekete dobozát, a társaság úgy dönt, értesítik Amandát is. Egy maroknyi csoport oldalán indul útnak a távoli gázóriás mellett lebegő Sevastopol Kántor Mihály állomásra, hogy megvizsgálja a feke­te doboz tartalmát, mely talán édes­anyja nyomára vezetheti. A küldetés azonban nagyon hamar kudarcba fullad, Amanda pedig nemsokára egy halálos macska-egér játékba kényszerül a kihalt és lassan széthul­ló űrállomás folyosóin. A filmeket is gyártó 20th Century Fox megbízásából készült hétrészes mini sorozat, az Alien: Isolation Digital Series tulajdonképpen a já­ték összekötő filmjeiből építkezve meséli el a játék teljes történetét, anélkül, hogy akár egyetlen pillana­tot is játszanunk kellene vele. A kö­zel hetvenperces végeredmény egy mindenképp érdekes, még ha nem is egyértelműen sikerre ítélt kezdemé­nyezés. A stúdió afféle ajándéknak szánta az Alien-mitológia rajongói számára, egy ilyen gesztusnak pedig nem illik nézni a fogát. A sorozat ingyenesen megtekint­hető a YouTube-on. (Alien: Isolation. Digital Series) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2019. március

Next

/
Thumbnails
Contents