Tolnai Népújság, 2019. március (30. évfolyam, 51-75. szám)

2019-03-01 / 51. szám

2019. MÁRCIUS 1„ PÉNTEK SPORT 15 Arányok Novák Miklós jegyzet@mediaworks.hu Bizonyára sokan emlékez­nek Windecker József eseté­re. Ő az a magyar labdarú­gó, aki egy éve nem fogad­ta el az Újpest havi kétmillió forintos ajánlatát. (Ami per­sze csak alapfizetés, prémi­um, kocsi- és lakáshaszná­lat is járt volna mellé.) A já­tékos nevét akkor megbot­­ránkozva vette a szájára a fél ország, levonva az álta­lánosító következtetést: a lé­ha futballisták értékelhető teljesítmény híján is vagyo­nokat keresnek. Windecker akkoriban rosszul érez­hette magát - annál is in­kább, mert az adatokat per­sze nem ő hozta nyilvános­ságra, nem túl etikusan, va­lamelyest mégis érthetően a klubja szivárogtatta ki de hosszú önmarcangoiás­­ra nem volt oka, mert jött újabb sztori, ő pedig a nyá­ron különben is Görögor­szágba igazolt. A télen az­tán már-már inkognitóban tért haza Paksra. Az ő eseténél is megdöb­bentőbb történetet olvas­hattunk a Haladásról a Ma­gyar Nemzetben közölt ri­portban. A klub a nyáron egy ifjú magyar játékosnak tett ajánlatot, de nem köt­tetett meg az üzlet, mert a klub „csupán” ötezer eurót kínált, a futballista viszont nyolcezret kért. A remény­teli ifjú az előző idényben összesen tizenhárom per­cet töltött a pályán az első osztályban... A hangulatkeltő felveze­tés dacára mégsem az a cé­lom, hogy elverjem a port a magyar labdarúgáson. Mert bár érthetően bántja az igazságérzetünket, hogy a futballban aránytalanul fényesek a jövedelmi viszo­nyok, ám a labdarúgók fi­zetését, státusát nemcsak a „menni vagy maradni” kín­zó kérdésen tépelődő rezi­densekével kell összevetni, hanem külföldi kollégáiké­val is. Az „normális”, hogy az úgynevezett topligákban a középszerű futballisták is heti (!) ötven-százezer eurót keresnek, a legjobbak pe­dig több mint háromszázez­ret (amit egy évre felszoroz­va forintban szinte kimond­hatatlan összeget kapunk)? A teljes NB I - a tizenkét klub valamennyi játékosát ideértve - értéke friss ki­mutatás szerint összesen 103 millió euró. Alig több, mint a Chelsea elmúlt na­pokban sokat emlegetett kapusáé, a jó nevű Kepáé. Közhely, hogy a labdarú­gás globális üzlet. Méghoz­zá pompás üzlet! Mi persze a magunk hasznát keressük benne. A felpuhított légiós- és fiatalszabály következté­ben az NB I-ben a légiósok aránya erre az idényre 6,5 százalékkal emelkedve 37 százalékra ugrott. S bizto­sak lehetünk benne, hogy' a hozzánk igazoló külföldiek nem havi kétmillióról (plusz prémium, kocsi, lakás) köt­nek szerződést. Innen nézve ne irigyked­jünk Windeckerre, s ő leg­alább itt költi el a pénzét. Minden az arányokon múlik. Ivkovics Sztojan 2021-ben, Budapesten szeretne búcsúzni Bobory Balázs/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu éppen vácsolta a csapatot, amely erőn felül teljesített, de ennek nem szakmai okai voltak.- Egyértelműen a közös fel­készülés hiánya volt a teljesít­ményromlás oka?- Természetesen. Aki ismeri a szerkezetet, a taktikát, amely­ben játszunk, tudja, hogy közös edzések nélkül nehezen műkö­dik. Erre rakódott még rá, hogy szinte minden kétmeccses cik­lus előtt variálni kellett a kere­ten, kulcspozíciókban, például a magas posztokon nagy volt a játékosmozgás. Sok új embert kellett menet közben beépí­teni, például Govens Darrint, Golomán Györgyöt vagy Jones Jarrodot, aztán volt olyan, hogy Allen Rosco nem tudott jön­ni - tehát nemcsak az ellenfe­lek küzdöttek hasonló jellegű problémákkal, hanem mi is. Nem volt meg az állandóság, ezért egyetértek azzal, hogy a játékunk minősége nem min­dig volt jó, de abban meg ve­lünk kell egyetérteni, hogy en­nek a csapatnak példátlan a hozzáállása. A magyar szur­kolók díjazzák - és erről fo­lyamatosan visszaigazolást kaptunk -, ha gladiátorokat látnak, akik mindig a legjobb­ra törekszenek, és ha nem is mindig a legszebben vagy tö­kéletesen játszanak, a szívü­­ket-lelküket kiteszik a pályára.- Azért a negatív hangokat is hallja...- Létezik egy kisebbség, amely személy szerint velem harcol a kilencvenes évek óta, de nekem ez szórakoztató mű­sor: ha nem lennének, már rég feladtam volna, mert unalmas lenne az életem.- Okozott az nehézséget, hogy a selejtező alatt a korábbiaknál sokkal több játékost vetett be, hol kényszerűségből, hol a fia­talítás miatt?- Beigazolódott, hogy a 2017-es Európa-bajnokságon még a rutinosabb játékosok kaptak szerepet, és a fiatalab­baknak, Benke Szilárdnak vagy Váradi Benedeknek nem akartunk ajándékot adni. Ko­rábban kétévente rendeztek Eb-t, most négyévente kerül sor rá, de egy világbajnoki se­lejtezősorozat kontinensvia­dallal ér fel. Már nyugodtan mondhatjuk, hogy a Perl-, Vá­radi-, Benke-féle generáció is­mét Európa legjobb tizenhat csapata közé juttatta a ma­gyar válogatottat. Ők adták a pályán a pluszenergiát, ame­lyet két évvel ezelőtt mondjuk Vojvoda Dávid, Hanga Ádám és Keller Ákos nyújtott a még idősebbeknek. Nagyon fontos feladatunk, hogy a fiatalabb játékosoknak megerősítsük a lelkét is, mert többször előfor-Ivkovics Sztojan szövetségi kapitány szerint a világbajnokság már nem a mi szintünk Fotók: Koncz György Legjobbjaink PONT Vojvoda Dávid 16,8 GÓLPASSZ Perl Zoltán 3,4 LEPATTANÓ Allen Rosco 6,4 LABDASZERZÉS Govens Darrin 1,4 BLOKK Keller Ákos 0,7 dúl, hogy a válogatottnál na­gyobb feladatot kapnak, mint a klubjukban. Csoda kellene az előbbre jutáshoz- Lehetett volna szerencsésebb a sorsolásunk? A csoport két legerősebb csapata, a litván és az olasz is akkor jött hozzánk - nyár, illetve ősz elején -, ami­kor a legnagyobb sztárjai is ren­delkezésre álltak, így nem volt esélyünk elkapni őket.- Nem hiszem. Nézzük reá­lisan az erőviszonyokat! Ami­kor kialakult a hatos csopor­tunk, minket a hollandokkal helyeztek egy polcra, az ötö­dik-hatodik helyre. Örültem, hogy tétmérkőzésre Magyaror­szágra jöttek NBA- és Euroliga­­sztárok. Ha szigorúan vesszük a tényeket, az sem biztos, hogy nekünk Európa legjobb 16 csa­pata között van a helyünk, de jó példa lehetünk arra, hogy ösz­­szefogással, alázatos munká­val szép eredményeket lehet el­érni. Azoknak, akiknek ez nem elég, van lehetőségük megmon­dani, hogy léphetünk tovább, hogyan fejlődhetünk... Vannak, akik azt mondják, nem jó tak­tikával játszunk, nem jól cseré­lünk, nem jó a kiválasztásunk, én pedig azt mondom, oké, csak mondja már meg valaki, hogy melyik az eredményesebb út. Ha valaki azt mondja, tovább­vinné a csapatot a legjobb ti­zenhatból, akkor félreállok, és én leszek az első, aki minden segítséget mega'd hozzá.- A 2017-es szintet sikerült tar­tani. Lehet innen továbblépni?- Nem tudom. Én mint szö­vetségi kapitány nem látom, hogyan tudnánk előrelépni. Ezért mondtam, ha a sok al­kalmi tanácsadó, aki általában osztja az észt, jobban csinál­ná, és azt mondja, jobb is lesz, szívesen viszem a táblát ne­ki. Csoda kellene, hogy ennél többre jussunk, azt hiszem, je­lenleg ez a maximum. Persze lehet óriási szerencsénk is, de reálisan az érhető el, hogy Eu­rópa legjobb tizenhat csapata közé jussunk.- A következő ciklus benne van még ebben a keretben vagy to­vábbi frissítésre van szükség?- Ez a keret adva van - ter­mészetesen Hanga Ádámmal mindig számolunk. Legkésőbb 2021-ben biztosan leköszön- A horvátok elleni meccs előtt azt mondta, azért is fontos a negyedik hely megszerzése a csoportban, mert a következő selejtezősorozat sorsolása előt­ti kiemeléskor ez kedvezőbb po­zíciót szavatolhat. Előfordulhat azonban, hogy nem is kell se­lejteznünk, mert 2021-ben Eb-t rendezhetünk.- Réges-régi vágyam, hogy Budapesten játszhassunk ek­kora tornán. Nagyon remélem, hogy sikerül, és azon búcsúz­hatok el mint szövetségi kapi­tány. 2021-ben mindenképpen távozom a posztomról, ezzel tisztában vannak a szövetség­ben is. Ha azonban nem ren­dez Budapest, akkor a máso­dik kalapból húznak minket, ami eléggé kedvező. Nem sikerült kijutnia a vi­lágbajnokságra a magyar férfikosárlabda-válogatott­­nak, de a szövetségi kapi­tány, Ivkovics Sztojan úgy érzi, csapata elérte teljesí­tőképességének a határát.- Reális a csoportban megszer­zett negyedik hely?- Kezdjük ott, hogy ez a má­sodik selejtezőcsoportos helye­zésünk - válaszolta Ivkovics Sztojan, a magyar férfikosár­­labda-válogatott szövetségi ka­pitánya. - Megint vissza kell utalnom a hat évvel ezelőtti helyzetünkre: akkor egy ilyen világbajnoki kvalifikációs so­rozat előtt előselejtezőt kellett volna játszanunk. Most csak a második körben kellett csat­lakoznunk, aztán a harmadik­ban az utolsó előtti fordulót megelőzően még volt esélyünk kijutni a vébére. A lényeg azon­ban, hogy nem utazhatunk Kí­nába, amiért nagyon szomorú vagyok, de annak örülök, hogy, mint a 2017-es Európa-bajnok­ságon, ismét a kontinens leg­jobb tizenhat csapata között zártunk. Azt is be kell látni, ha kijutottunk volna a világbaj­nokságra, valószínűleg sok vi­zet nem zavartunk volna, mert az már tényleg nem a mi szin­tünk. Sokan azért szerették meg ezt a magyar válogatot­tat, mert a saját képességeihez mérten mindig igyekszik a leg­jobbját nyújtani. Díjazott gladiátorok- Van hiányérzete a selejtezővel kapcsolatban? Volt olyan pilla­nat, mozzanat, amely elsülhe­tett volna kedvezőbben, és ak­kor esetleg kijuthattunk volna a vébére?- Jó lett volna, ha legalább egy-egy hetet együtt tudtunk volna készülni a mérkőzé­sek előtt. A srácok akaratával, küzdőszellemével sosem volt baj, ám a sorozat alatt a játé­kunk folyamatosan romlott. Az olaszok elleni súlyos vereség után, a horvátok elleni meccs előtt több negatív véleménnyel találkoztunk, ez pedig összeko­A pontgyáros Vojvoda Dávid A magyar válogatott korábbi pozíciójához képest egyet lépett elő­re a FIBA frissen kiadott világranglistáján, amelyen immár a 36. helyen áll - az első az Egyesült Államok, a második Spanyolor­szág, a harmadik Franciaország. A mieink az európai rangsor­ban a 21. pozíciót foglalják el. Érdekesség, hogy az európai vb­­selejtező-sorozat legeredményesebb játékosa Vojvoda Dávid lett (képünkön), aki 12 mérkőzésen 202 pontot dobott, ezzel meg­előzte a spanyol Quino Colomét és a cseh Jaromir Bohacíkot. Ebben JEGYZET ennyi volt

Next

/
Thumbnails
Contents