Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-06 / 31. szám
2019. FEBRUÁR 6., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP g Dr. Dobos Gyula előadása a százhúsz éve elhunyt Perczel Mór tábornokról Bonyhád szülötte huszonnégy csatát vívott a gaz ellenséggel Perczel Mór (1811-1899) bemutatásával folytatódott a Wosinsky Mór Megyei Múzeum 1848-as arcképcsarnok című sorozata. Bonyhád szülöttének életével dr. Dobos Gyula ismertette meg az érdeklődőket. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu SZEKSZÁRD - Vörösmarty Mihály tanítványa az igencsak zűrösre sikeredett bölcsész és katonaiskolás évek után hasonlóan zajos pályafutást mondhatott magáénak a reformkori Tolna megyében - mondta el lapunknak a megyei levéltár nyugalmazott igazgatója. - Nem volt több húsz évesnél, amikor már országos hírnevet vívott ki tetteivel. Perczel Mór volt az, aki Miklós nevű testvérével együtt a később Kossuth Lajos által felkarolt, országossá tett védegyleti mozgalmat elindította a Dél-Dunántúlon. Az 1843/44-es országgyűlésen, mint Tolna megyei követ, Szemere Bertalannal együtt a legtöbbször szólalt fel a magyar nyelv ügyében. Ezek után nem is meglepő, hogy 1848 márciusában Vörösmarty Mihály és Fényes Elek mellett Perczel Mór is ott van Pilvaxban, mint a 12 pont egyik megfogalmazója. Kiapadhatatlan energia jellemezte szerepvállalásaiban: volt közcsendi bizottmányi tag, belügyminiszteri osztályigazgató, országos rendőrfőnök, majd a nemzetgyűlési képviselőválasztáson Bonyhád és a fővárosi Víziváros is képviselőnek választotta. A képviselőházban minden hazát érintő kérdésben véleményt nyilvánított. Nem félt az öszszeütközéstől: így Kossuth Lajossal, Mészáros Lázárral, de német nyelvű vezénylés témában az egész országgyűléssel összerúgta a port. Tehetetlennek nevezte a délvidéki főparancsnokot, Behtold Fülöp táDr. Dobos Gyula (jobbra) a Wosinsky Mór Megyei Múzeum könyvtártermében népes hallgatóságnak tartott nagy sikerű előadást Fotó: Retkes Tamás bornokot, akivel ezért kardpárbajra is kényszerült. Pesti katonákból, polgárokból és bécsi diákokból megszervezte a „Győzni vagy meghalni!” feliratos lobogó alatt hadba vonuló Zrínyi zászlóaljat. Egyik kierőszakolója volt pákozdi csata vállalásának. Az ozorai fényes sikerrel végződő, Karl Roth császári tábornok elleni hadi operáció vezére, majd a muraközi harcok sikeres irányítója. Mindezekért tábornoki kinevezést kapott. A többi tábornoktól eltérően a haza iránti elkötelezettsége soha nem volt megkérdőjelezhető, de a körültekintő hadvezetés nem mindig volt erénye. A szabadságharc legtöbb csatát vállaló vezéreként huszonnégy ütközetbe vezette a korántsem kellően felszerelt hadfiakat. A hat vesztes csata azonban számos tanulsággal szolgált. A magát első számú vezérnek tartó, a szabadságharc végére tábornagyi rendfokozatot és első osztályú érdemrendet kapó, számos alkalommal megsértődő, átmenetileg vissza is vonuló Perczel Mór nem kis energiáját emésztette fel Görgei Artúr ellenessége, Dr. Dobos Gyula nyugalmazott főlevéltáros, levéltár-igazgató, címzetes főiskolai docens 1944 április 4-én született a Somogy megyei - akkor Tolna megyéhez tartozó - Tengődön. Szegeden szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) népakit halogató taktikájáért hazaárulónak tartott. Bem sérülésekor nem vállalta a főhadvezérletet Temesváron, a szabadságharc utolsó nagy csatájában. A vereség után Törökországba emigrált. Távollétében halálra és vagyonelkobzásra ítélték, jelképesen felakasztották. Törökországot elhagyva az Angliához tartozó Csaművelői, utóbb levéltárosi végzettséget. Történelemből doktorált. A Babits Mihály Művelődési Ház igazgatója volt 1976-80- ig, ezután a megyei levéltárban dolgozott igazgatóhelyettesként, majd 21 éven át - 2011- es nyugdíjba vonulásáig - igazgatóként vezette az intézményt. Kutatta és publikálta a Perczel torna-szigetek egyikén, Jersey földdarabkáján telepedett le és ott élt nagy nyomorban. A piemonti-francia együttműködéssel folyó osztrákok elleni háborúban egyik szervezője volt a magyar légiónak. A kiegyezést követően tért haza, az első országgyűlésen a zalaegerszegi kerület képviselőjeként a Deák-pártiak szácsalád történetét, részt vett Tolna város monográfiájának elkészítésében, közreadott több tanulmányt és mintegy kétszáz cikket. Szerkesztői munkásságát több mint harminc kötet jelzi. A Perczelek című könyve 2001-ben, a Tengőd évszázadai című monográfiája 2012-ben jelent meg. mát gyarapította. A látványos ünneplések, kitüntetések elbizakodottá, önhitté tették. Kossuth Lajos elleni politikai kirohanásaival elsősorban önmagának ártott. Az Országos Honvédegyletben folyó belső áskálódások ellen számos beszédet mondott. Idővel felismerte elszigetelődését, valamint az ehhez járuló családi tragédiák miatt a visszavonulás mellett döntött. Ezt követően családi iratok rendezgetésével, önéletrajzának, önigazoló munkáinak elkészítésével foglalkozott. Halálakor életének hosszabb-rövidebb értékelése száztíz (!) újságban volt olvasható. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Könyvet is írt a történelmet formáló nemesi családról Szereti régóta végzett munkáját, mely nincs helyhez kötve és megadja számára a függetlenséget Hajnali sportnak számít az újság kézbesítése BONYHÁD A Tolnai Népújság negyedszázada létező, saját terjesztői hálózatának százharminc kézbesítője száztizenötmillió Népújságot kézbesített, a szállító járművek tizenhárom millió kilométert tettek meg. Hajnali sport! Ezzel a tréfás megnevezéssel illeti munkáját a nemrég céges elismerésben részesülő Loósz János, aki tizenkét éve kézbesíti a Tolnai Népújságot Bonyhádon.- A munka része inkább az, amikor be kell szedni az előfizetőktől az újságpénzt - folytatta. - Az előfizetőimet majdhogynem kivétel nélkül ismerem, például tudom, ki fog behívni a lakásba, avagy az udvarba. Ugyanígy azt is tudom, hogy melyik előfizetőnél illik mindig a kapu előtt várakoznom... A közös hangot egyébként mindenkivel sikerült megtalálnom, ennek is köszönhető, hogy határidőre mindig megvan az összes előfizetés. Azt büszkén kijelenthetem, hogy miattam még soha, senki sem mondta le az újságot. Egyébként jómagam „főállásban” már nyugdíjas vagyok, így mondhatom azt, hogy az újságkihordás számomra egyfajta másodállás. Az ötös számú körzetben, az Loósz János már tizenhat éves korától táviratot kézbesített Fotó: M. K. úgynevezett Szecskában dolgozom. A lapot szállító autó hajnali három órakor érkezik. Loósz János kerékpárra ül és máris viszi az újságot a körzetébe. Ha az idő is kegyes, ha nincs ónos eső, akkor általában fél hatkor már meg is van a kézbesítéssel. Telente a csúszós utakat cipőre erősített, szeges talprésszel járja. - Mindent meg lehet oldani - tette hozzá magától értetődő természetességgel. Van-e szépség ebben a munkában, mely hajnali felkeléssel, a kerékpár ellenére is időnként hosszas talpalással, az előfizetőkkel való ügyes-bajos dolgok elrendezésével jár? Loósz János azonnal és határozottan válaszolt: van!- Először is a függetlenség - kezdte a felsorolást. - Azután pedig nekem éppen az tetszik, hogy munka közben nem vagyok helyhez kötve, a szabad ég alatt lehetek. Én már tizenhat évesen távirat-kézbesítő voltam, azaz van postás múltam. Tehát ebbe a kézbesítői tevékenységbe gyakorlatilag beleszülettem. Sokan kérdezik, de tényleg nem jelent gondot hajnali háromkor felkelni. Szeretem a munkámat, ha nem így lenne, nem csinálnám. Sz. Á.
