Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-28 / 50. szám
SPORT 15 2019. FEBRUÁR 28., CSÜTÖRTÖK Vignjevic hatodik éve dirigálja egyre sikeresebben az Újpestet Almában már bajnokok Nebojsa Vignjevic szombaton a Diósgyőr ellen a 180. bajnoki mérkőzését dirigálta az Újpest kispadján. Az 50 éves belgrádi mester rendelkezik immár a legtöbb bajnokival a valaha a magyar NB l-ben dolgozó külföldi edzők közül, megelőzte a legendás Jimmy Hogant is, az újpesti trénerek örökranglistáján pedig - a nem kevésbé legendás Várhidi Pál (226 meccs) mögött - a második helyen áll. Egyvalami azonban még hiányzik neki, ami a két említett edzőóriásnak megvolt: a magyar bajnoki cím. De bízik benne, hogy az is meglesz, még mielőtt továbbálln? a Szusza Ferenc Stadionból. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS A Szusza Ferenc Stadion edzői szobájában beszélgetünk, a Diósgyőr elleni 5-0 nyomán még rózsás a hangulat, ráadásul ez lesz a második olyan tréning, amelyen Lacina Traoré, a minap igazolt, valaha 16 millió euróra taksált, még most is 2,5 milliót érő center gyakorol. „Már az első edzésen látszott, igazi profival van dolgunk, nem akar többet mutatni, mint amennyire jelen állapotában képes, de az sem kevés. Aki egykor tizenhatmilliót ért, az 28 éves korára nem felejtett el futballozni. Érkezésével új taktikai dimenziók nyílnak, 203 centijével bárkit lefejelhet. Nem valószínű, hogy szombaton az MTK ellen már bevetem, legfeljebb csereként” - mondja Vignjevic, akit nem lehet megfogni ravasznak tűnő kérdésekkel. Érdeklődésemre, miért nevezetes dátum 2013. október 23., amikor a csapathoz szerződött, azonnal rávágja: „Hogyne tudnám, az ’56-os magyar forradalom évfordulója.” A jelenlegi NB I legrégebben hivatalában lévő edzőjének a közelgő MTK-meccsről is beugrik egy emlék: „Amikor Roderick Duchatelet leszerződtetett, pocsékul álltunk, ha két nappal később az első tétmeccsemen kikaptunk volna az MTK-tól, akár ki is esünk. Szerencsére 1-0-ra győztünk idegenben Juanan góljával - rá emlékszik még valaki? -, és végül bent maradtunk. Sőt, a szezon végén megnyertük a Magyar Kupát!” Azt azóta még egyszer, tavaly nyáron sikerült elhódítaniuk. Vignjevic regnálása alatt így következtek az Újpest bajnoki helyezései: 13., 6., 6., 6., 3. Monoton növekedési sor, visszaesés nélkül. „Lehetett volna ez szebb is, 2015. december 12-én a Groupama Arénában 1-0-ra megvertük a Fradit, ez volt az FTC első veresége az új stadionjában, és feljöttünk másodiknak. Ha utána februárban nem adjuk el Mbaye Diagnét, talán ezüstérmesek va- & gyünk. A szenegáli centerünk 12 fordulóban 11 gólt rúgott, vele bárkit le tudtunk volna győzni” - mereng a múlton. Vignjevic azonban nem háborog: amikor Újpestre szerződött, megbeszélte a belga tulajdonossal, hogy a játékoseladások fontos pillérét képezik a klub költségvetésének. „Ezt annál is könnyebb volt megértenem, mert odahaza Szerbiában a klubok konkrétan ebből élnek, elemi érdekük, hogy piacképes labdarú- Az élvonal legrégebben hivatalban lévő edzője Fotó: Mirkó István gókat neveljenek, akiket aztán áruba bocsátanak. Roderick Duchatelet-vel ideális a kapcsolatom, minden edzőnek ilyen főnököt kívánok, annak ellenére, hogy egyszer, évekkel ezelőtt, felvetődött a menesztésem. Fantasztikus, mennyire megértő. Amikor Enis Bardhit meg akarták venni 2017 júliusában, sokkal jobb ajánlatai is voltak Kínából és Oroszországból, mint az a másfél millió euró, amennyit a Levante kínált érte. De ő azt mondta nekem: „Mester, én inkább kevesebb pénzért játszom a spanyol ligában, ahol a Barcelona és a Real Madrid ellen mutathatom meg, mit tudok, mint milliókért az isten háta mögött.” És ezt Duchatelet is megértette, pedig akkor anyagilag jobban járt volna, ha Kínába adja el Bardhit. Csakhogy idővel kiderült, mégis ez volt a jó megoldás. Bardhi remekel a Levantéban, az Újpestnek tartós kapcsolata alakult ki a spanyolokkal, s jelen pillanatban jó esélyünk van arra, hogy másokat is értékesítsünk a spanyol piacon.” A legszebb az egészben, hogy olyan klasszisok eladása után is, mint Diagne, Bardhi, Asmir Suljic, bronzérmes helyen áll a csapat. „Álmaimban sokszor előfordul, hogy bajnokok vagyunk. Olyankor, amikor felébredek, mindig libabőrös vagyok. Azért dolgozom, hogy ezt az érzést átélhessem. Egyszer már átéltem, 2010-ben, amikor a Rudar Pljevljával montenegrói bajnokságot nyertünk. Valami azt súgja, Újpesten is lehet még hasonló élményben részem.” Ha ez megvalósulna, az legalább akkora szenzáció lenne, mint a Honvéd két évvel ezelőtti bajnoki címe. Keller Ákos büszke, hogy nagy csarnokokat is meg tudnak tölteni Mindig folyamatosan pörögni kell KOSÁRLABDA A magyar férfikosárlabda-válogatott nem jutott ki a szeptemberi kínai világbajnokságra, de a csoport negyedik helye miatt nincs oka a szégyenkezésre. A selejtezők utolsó dupla fordulójáig élt a reménye, de aztán következett egy súlyos, 34 pontos vereség Olaszországban, jól sikerült viszont a zárás a horvátok magabiztos legyőzésével.- Miért lehetett ekkora kilengés az olaszok és a horvátok elleni meccs között?- Biztosan közrejátszott benne, hogy az olaszok ellen nyomás volt rajtunk, próbáltunk belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba - felelte Keller Ákos, a világbajnokságról lemaradó magyar válogatott csapatkapitánya. - Tüdtuk, nemcsak rajtunk múlik a kijutás, de ezt a terhet nem viseltük jól. Általában ha van egy nagyon rossz meccsünk, utána jön egy jobb, de ez már fordítva is előfordult.- Tizenkét selejtezőjéből hatot nyert meg a csapat. Melyiknek örült a legjobban? Keller még fejlődne Fotó: MW- Nem tudnék egyet választani, de talán a második kör első fordulójában a hollandok ellen aratott idegenbeli győzelem a többi fölé emelkedik, mert akkor nagy lépést tettünk afelé, hogy maradjon esélyünk a későbbiekben is.- A legfájóbb vereség az eszéki volt?- Minden egy-két pontos vereséget sajnálunk. Ilyen volt a litvánok és a horvátok otthonában játszott meccs, valamint a debreceni, amikor Olaszországot fogadtuk. Ráadásul a lengyelekkel szemben nem tudtuk a magunk javára fordítani a pontkülönbséget - ezek a tényezők épp úgy alakultak, hogy ne jussunk ki.- Számított, hogy a két legnehezebb ellenfelünkkel akkor mérkőztünk hazai pályán, amikor elhozták a sztárjaikat?- A lebonyolítás a mi szempontunkból kedvező volt, hiszen csak egy euroligás játékosunk van, aki nem tudott jönni, a riválisoknak több. Hátrányt jelentett viszont, hogy idény közben játszottuk a találkozók nagy részét, emiatt nem voltunk összeszokottak, ami az erősségünk volt az Európa-bajnokságon és a korábbi selejtezőkön. Három éve együtt készültünk egy hónapot, az első edzőmeccseken rosszul teljesítettünk, aztán a végén annyira jók lettünk, hogy veretlenül jutottunk ki az Eb-re. Ez az összeszokottság hiányzott most: három napot edzettünk együtt, és már következett is a tétmeccs.- Minden hazai összecsapást sok néző tekintett meg a helyszínen. Ez akár visszaigazolása is lehet, hogy jó úton járnak?- Boldogsággal tölt el bennünket, hogy kíváncsiak ránk és sokan szurkolnak nekünk, ló látni, hogy már nagy csarnokokat is meg tudunk tölteni.- Mire lenne szükség ahhoz, hogy még egy lépéssel közelebb kerüljünk a világelithez?- Egy kis szerencsére mindenképpen. És állandósítani kellene azt a hozzáállást, amely hétfőn a horvátok ellen jellemzett bennünket. Nem vagyunk azok a fajták, akik minden meccsre felpörögnek, de ha képesek vagyunk rá, bárkit megverhetünk.- Örülne neki, ha nem kellene selejtezőt játszani a 2021-es Európa-bajnokságra, mert hazánk lenne az egyik rendező?- Persze, a hazai rendezésű Eb hatalmas élmény lenne, saját közönségünk előtt rendre telt házas mérkőzéseket játszanánk. Csodás emlék, hogy Kolozsváron óriási hangulatban legyőztük a románokat, miközben a nézők fele magyar volt. Most hogyan tovább?- Szerda reggel Toulouse-ba utazom, edzőmeccset játszunk csapatommal, a Pauval.- Korábban említette, hogy nem kap túl sok játéklehetőséget, de azért nem bánta meg, hogy oda igazolt, ugye?- Egyáltalán nem, annak ellenére sem, hogy nem játszom sokat. Fejlődnöm kell, javítanom a befejezéseken. Jól megcsinálom a dolgokat, aztán az üres ziccert kihagyom... A horvátok ellen is történt Uyen. Próbálom kideríteni, mi lehet ennek az oka. Győri Ferenc/NS JEGYZET A szurkoló Petri k József jegyzet@mediaworks.hu Világi jó cimborámnak, Károlynak, akivel a legnagyobb nézetkülönbségünk mind ez idáig és mindöszsze annyi volt, hogy másmás futballcsapatnak szurkoltunk, megszületett a harmadik kisunokája. Ezt egy elektronikus levélben, fénykép kíséretében a tudtomra is adta. Néztem, néztem a pöttömnyi gyermeket. Mivel ilyen korban még minden csöppség egyforma, a szemem a fotón jól látható zöld-fehér babakelengyén akadt meg. Ahogy ránagyítottam a felvételre, már a felirat is láthatóvá vált: „Ferencváros”... Mi tagadás, hallottam már olyat, hogy Angliában a még csak pocaklakó utód vérmes Manchester-drukker édesapja már a megszületése előtt megvette az éves meccsbérletet a babának, ám kis hazánkban ilyen ifjú „fanatikusra” aligha volt/van példa. Igaz, amikor az unokám, Boróka először ült le mellém érdeklődve focimeccset nézni, én is gyorsan „megfertőztem”. Kérdezgette tőlem, hogy mi - mármint együtt - kiknek drukkolunk. Persze nem egészen így, mert akkoriban még az r hanggal igencsak hadilábon állt. így a vörösök neki „völösökként” tódult az ajkára, a Liverpool meg csak egyszerűen Jivejpuj volt. De én kitartóan meséltem neki, hogy mi már a lányommal, az ő édesanyjával, annak kiskora óta a Liverpoolnak szurkolunk. Ezen kissé elcsodálkozott. Én annál is jobban, mert ezután megengedte, hogy a meséről átkapcsoljam a tévét a sportcsatornára. Közben elérkezett az esti fürdetés ideje. Nekem valahogy úgy tűnt, mintha a szokásosnál most ez rövidebb lett volna. Gyors léptekkel tipegett ki Borókám a fürdőből, illatosán, pirospozsgásan mellém telepedett a kanapéra, majd nekem szegezte a kérdést: „Papa, azóta történt valami?” Elhihetik, levegő után kapkodtam. Most, hogy már iskolába jár, és az r hanggal is kellően megbarátkozott, együtt kurjongatjuk a képernyő előtt, hogy „Liverpool, Liverpool!” Sőt, azóta a Mersey-parti csapat címerét is ki kellett nyomtatnom neki, hogy kitűzhesse a szobája falára. Aztán, amikor felvittem hozzá az Anfield Roadon vásárolt sálamat, egy egész délelőtt abba „öltözötten” sertepertélt a lakásban. Azóta nem múlik el úgy találkozásunk, hogy ne kérdezzen a vörösökről, vagy én, csak úgy magamtól, ne számoljak be neki, hogyan is játszott a Liverpool. De az erőben mostanság egy kis zavar támadt. Azt már pontosan érti, mi a győzelem és mi a vereség. Viszont a döntetlen elmagyarázása, ha a Liverpool így folytatja tovább, egyre sürgetőbb feladatom lesz...
