Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-23 / 46. szám
2 szerkesztősem tereoaszta helyőrség KOMFORT, ZÓNA, BURRITO Leczo Bence A vasárnapot az ágyban töltöttem. Lehet, hogy azért, mert kerülget valami, vagy visszafertőz, vagy még a két napja megivott fröccsöket érzem. Jólesik teljesen ingerek nélkül csak pihenni egész nap, vagy hozzákezdeni valamihez, de úgy, hogy nem érintkezel senkivel. Tízkor behúztam a függönyöket, mikor kimegyek a konyhába kávét főzni este hatkor, rendesen bánt a kicsit világosabb. Ilyenkor kényszeresen döntök úgy, hogy végigolvasom valamelyik hírportált, és miután végeztem vele, azonnal görcsösen kezdem elölről. Szeretem tudni, hogy mi történik a világban. Megnyugtat, hogy nem egy eseménytelen időszakban élek, vagy legalábbis azt hiszem. Igen, de akkor elég lenne egyszer végigolvasni a portált. Igazság szerint először csak a hangsúlyos híreket olvasom el, aztán, mikor másodszor-harmadszor haladok végig a már ismerős címeken, akkor megakad a szemem az apróbb, kevésbé nagy horderejű cikkeken. Sőt, ezek még szórakoztatóbbak is vagy elgondolkodtatóbbak. A Mount Everestről lehozzák a holttesteket, amelyeket közel száz éve orientációs pontokként használnak a szerencsésebb hegymászók vagy serpák. Ha erre a hideg vidékre, no meg a fagyra gondolok, önkéntelenül is eszembe jut a szerencsétlen sorsú Scott-expedíció és a végül a sátorban megtalált festmény, amely egy ember örök mementója marad: egy halott fakúszt, egy verébszerű madarat ábrázol. A kép valószínűleg nem is a Déli-sarkon készült, hiszen fakúszók az északi féltekén élnek, de számomra úgy tűnik, egyenértékű lehet Scott megtalált naplójával és levelezésével. Emellett amik örömmel és csodálattal töltenek el (és egyáltalán nem rosszindulatból), azok az esetlenül vagy nem kellő gyakorlottsággal megírt cikkek vagy blogbejegyzések. Nem feltétlen a helyesírásra gondolok, hanem a túlzottan komolykodó, választékos vagy modoros írásokra. Egy ilyen blogon találtam rá az egyik mexikói étteremre valahol a budai oldalon. Soha előtte még nem jártam mexikói étteremben, épp ezért sokként ért az, hogy a burritót te rakod össze, és te döntőd el, mi kerüljön bele és mi ne. Nincs egy megszokott téma, teljesen új terep, főleg nekem, aki a szokásaim és a komfortzónám rabja vagyok. Épp ezért érintett elég érzékenyen, amikor bezárták az egyik kedvenc helyemet a Rákóczi téren. Három olyan hely volt Budapesten, ahol gyakran megfordultam, ez most kettőre csökkent. És még közel sincs vége. De legalább már tudok burritót kérni. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: srerkesztoseg o kmtg.hu, postacím: 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., Hl. emelet 21, 2019. február KhTfe KARPAT-MÉDENCtl lEHEISÉOOOtlOOZÓ «ONPROftT KFT. BBBBBBBBBM BBBBBBBBBW BBBBBBBBBBB Főszerkesztő: Szentmórtoni János (Kárpát-medence) • Lapigazgató: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva (felelős szerkesztő), Farkas Wellmann Endre (vers), Nagy Koppány Zsolt (novella, tárca), Szente Anita (szerkesztőségi titkár) • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra: Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma tette a kávéspoharat, és felugrott a székről.- Szabadság! Én...- Á, Horváth Izidor elvtárs, hajói sejtem! Már leszóltak az elvtársak a titkárságról, hogy nálunk szeretne kezdeni. Nagyon derék, nagyon derék! Hozott magával valamit? Izidor megnyalta cserepes ajkait, majd kikapcsolta kopott bőrtáskáján a csatot, és némi kotorászás után előhúzta a próbamunkát. Simon vetett rá egy pillantást, aztán a gépterem felé vette az irányt.- Hát, méretre körülbelül megfelel - de ez a legkevesebb! Lássuk azokat a fránya illesztéseket, átvezetéseket... a fene tudja, megint hová tettem a szemüvegemet... na, mutassa csak! - Simon hosszasan forgatta a kezében a munkadarabot, végül elégedetlenül hümmögött. - Hm-hm... Nézze, ahhoz, hogy rántottét ehessünk, elébb ugyebár tyúkot kell szerezni - ha érti, mire célzok. Ahhoz képest, hogy kezdő, nem is olyan rossz. Nekem spéciéi nem tetszik annyira, de igazándiból nem az a fontos, hogy én mit mondok. Van erre egy bevált módszer. Jöjjön, mutatok valami szépet odafönt! Simon és Izidor felmentek egy vaslépcsőn, majd a nyomdagépek fölötti Szentélybe léptek. Vakarni lehetett a falakról a történelem és az értekezletek súlyos dohányrétegét. Izidor megilletődötten nézte, amikor Simon elővette a jókora szerszámot.- Láttál már ilyet?- Mekkora! - álmélkodott Izidor.- Nyugodtan megfoghatod, ne félj! Csak úgy hívom: „Vas Félix”. Éppolyan kíméletlen az osztályharcban, mint névadója, a nagy Dzserzsinszkij! Ez kérem, a legnagyobb klisé, amit a Magyar Népköztársaságban valaha legyártottak. Add csak ide a szöveged, mindjárt rápróbálom! Az osztályvezető hosszasan küszködött az írással, de a tartalom csak nem akart passzolni a formához. Izidor szégyenkezve nézte a szövegtesten fityegő kispolgári csökevényeket, reakciós sorjákat, klerikális elhajlásokat.- Kész, ez nem fog menni! Erről beszéltem: ,Meghalt a Népek Atyja, a Nagy Sztálin”. Nem jó! Helyette legyen például: Mtávozott a Népek Atyja, a Felejthetetlen, Nagy Sztálin Elvtárs”. Ugye? Kicsit elkalandozik a figyelem, és mindjárt lemarad a lényeg! Mert nem egy burzsoá halt meg, könyörgöm, hanem az Első Proletár! Hát, őszintén? így még tanácsi határozatnak se lenne jó!- Tudna azért mondani valami biztatót? - nyelt nagyot Izidor. Erdei G. Zoltán- Hajrá, Horváth elvtárs, hajrá! Izidor hazament, és a kapott útmutatásoknak megfelelően átkonstruálta írását. Pusztultak a pártidegen jelzők, hullottak az idióta idiómák, opportunista hasonlatok. Reggelre készen állt a javított konstrukció, melyet a gyakornok aggodalmas arccal nyújtott át a főnöknek: „Eltávozott a Népek Atyja, a Felejthetetlen, Nagy Sztálin Elvtárs! Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs neve, műve és tanítása eltéphetetlenill öszszeforrt hazánk történelmével. A magyar nemzet függetlensége, a magyar nép szabadsága, a magyar dolgozók felemelkedése eltéphetetlenül összeforrt azzal, amit Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs a szovjet nép, az egész haladó emberiség számára alkotott. A Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emléke iránti tisztelet és kegyelet, nagy tanításaihoz való rendíthetetlen hűség kifejezéséül az Országgyűlés a következő rendeletet alkotja: 1. §Az Országgyűlés Joszif Visszarionovics Sztálin elvtárs emlékét a magyar nép felszabadítása, a magyar nemzet függetlenségének kivívása és biztosítása, a magyar dolgozók politikai, gazdasági, kulturális felemelkedése érdekében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, a magyar nép el nem múló hálájának tanúbizonyságául törvénybe iktatja.” Simon elvtárs, a belügyminisztériumi osztályvezető örömkönnyektől csillogó szemmel nézett Izidorra. Elintézett néhány telefont, és összehívta egy röpgyűlésre a pártaktívát.- Mit mondhatnék, elvtársak?! Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve! Mint vizes jegenyére a szappanos villám, úgy cuppant rá Horváth elvtárs új alkotása a klisére! Persze csak sorjázás, ferblizés, korrektúra, no meg az önkritika után! Éberség! Elküldtem a fontieknek, és jó híreim vannak! Bizalmas dolog, de úgy tájékoztattak, olyan pártszerűre sikeredett, hogy a Minisztertanács változatlanul, törvényiformájában kívánja rögzíteni! Győzelem! Még egyszer elmondanám mindenkinek: nem feltalálni kell a meleg vizet - hanem tudni kell használni! Tapsoljuk meg még egyszer Horváth Izidor joggyakornok elvtársat... valakinek kávét? KLISÉ Horváth Izidor kissé feszengett a kemény támlás széken, amit meg lehetett érteni, hiszen ez volt az első munkanapja. Mancika, a titkárnő bátorítóan nézett a fiatal férfira, és feltett a rezsóra még egy adag kávét. A kotyogósból áradó Rio illata hamarosan betöltötte az irodát, Izidor pedig kezdte nem is annyira gyászosnak látni a helyzetet.- És amúgy milyen ember a főnök? Nagyon szigorú?- Szigorú, de igazságos. Hát mit mondjak magának, egy kicsit talán vonalas! De ha jól dolgozik, és hozza a normát, akkor nem lesz félnivalója. - Mancika bizalmasan közelebb hajolt az új munkaerőhöz. - Viszont van valami, amit jó, ha észben tart! Soha ne kérdezzen a kisfiáról... még az ostrom alatt veszett nyoma szegénynek. Tüdja... ez a Simon azelőtt... Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó, és belépett Simon elvtárs. Izidor gyorsan letarca
