Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-21 / 44. szám

2019. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK SPORT 15 Jürgen Klopp igyekszik a pozitívumot is látni a O-O-ban Veszélyes és biztató is Mindent bevetett a két csapat a Liverpool-Bayern meccsen, de Mané ollózásából sem lett gól Fotó: AFP Hiába volt ott a pályán Lionel Messi, Luis Suárez, Mohamed Szalah, Robert Lewandowski, a két pá­lyán hiába vették célba ötvennégyszer a kapu­kat, csupán tízszer talál­ták el, ezt nézve pedig már nem is olyan meglepő, hogy a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjében a Liver­pool-Bayern München és a Lyon-Barcelona mérkőzés is O-O-ra végződött. A dön­tés mindkét párharcban a visszavágóra maradt. Fábik Tibor szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Szerdán még a „legkisebb”, a Lyon volt a leg­közelebb a gólhoz, all. perc­ben Martin Terrier 23 mé­terről lőtt, Marc-André tér Stegen óriási bravúrral, a fel­ső léc segítségével hárított. A franciák a legutóbbi kilenc BL-meccsükön nyolcszor ta­lálták el a kapufát, nem a sze­rencse fiai... A folytatásban aztán már a Barcelona domi­nált, de képtelen volt beven­ni a hazaiak kapuját. A mécs­esén Messiék huszonnégy­szer próbálkoztak, mindhiá­ba, Suárez pedig a 22. perc­ben eljutott ahhoz a kínos sta­tisztikához, hogy már huszon­négy órát (1440 perc) töltött el a pályán a Bajnokok Ligájában anélkül, hogy idegenben beta­lált volna. „Úgy gondolom, hogy a já­tékosaim jól futballoztak, vé­gig hajtottak, és győzelmet ér­demeltünk volna, de ez nem a mi esténk volt. Az idegenbeli 0-0 nagyon veszélyes ered­mény, otthon azonban erő­sek vagyunk” - szögezte le Ernesto Valverde, a katalánok vezetőedzője. S a 0-0-ba a franciák is belekapaszkodhat­nak, három hét múlva a Camp Nouban 1-1-es döntetlennel kiejthetnék a Barcelonát. „Kár, hogy nem rúgtunk legalább egy gólt, de nem is kaptunk, ami jól jöhet a visszavágón. A munka felét elvégeztük, nagy meccs vár ránk Barcelo­nában, mindenesetre azt már tudjuk, hogyan lehet megőriz­nünk a kapunkat kapott gól nélkül” - fejtegette Anthony Lopes, a Lyon hálóőre, akinek vélhetően nagy szüksége lesz majd a tudományára. Liverpoolban a hazaiak ti­­zenhatszor, a bajorok kilenc­szer célozták meg az ellen­fél kapuját, és itt még siral­masabb volt a hatékonyság, mert csak kétszer, illetve egy­szer találták el. A mérkőzés előtt a Bayern München ve­zetőedzője, Niko Kovac egy­valamit vett biztosra: hogy nem 0-0 lesz a végeredmény, ezek után ne tőle kérjünk tip­peket! „Nem sok csapat akad, amelyik megússza kapott gól nélkül az Anfielden, az alap­vető célunkat elértük, ám én vagyok az utolsó ember, aki megünnepel egy gól nélküli döntetlent - nyilatkozta a le­fújás után. - Ezen a szinten már nagyon kis különbsége­ket találunk az együttesek kö­zött, meglátjuk, mi lesz a visz­­szavágón” - tette hozzá a tré­ner, akinek amiatt azért főhet a feje, hogy Joshua Kimmich eltiltása miatt a visszavágón nem léphet pályára. „A 0-0 nem tökéletes ered­mény számunkra, de nem is a legrosszabb, a lehetséges ha­zai döntetlenek közül pedig a legjobb - kommentálta a tör­ténteket Jürgen Klopp, a Liver­pool vezetőedzője. - Az min­denesetre biztos, hogy ez nem az a meccs volt, amelyre húsz év múlva is emlékezni fo­gúnk.” Mi tagadás, lehet, hogy már holnap elfelejtjük. BL-nyolcaddöntő, első mérkőzések SZERDAI EREDMÉNYEK: Liverpool-Bayern München 0-0 Olympique Lyon-Barcelona 0-0 A visszavágókat március 13-án rendezik. A tegnapi ta­lálkozók (Atlético-Juventus, Schalke-Manchester City) lapzárta után értek véget. Alekszejev Tamara a világkupadöntő után az olimpián is ott lenne Japánban Vele van a vágy a mindennapjaiban Visszaverekedte magát a legjobbak közé Fotó: Tumbász Hédi ÖTTUSA Egy jó poénért, vidám­ságért nem kell a szomszédba mennie Alekszejev Tamará­nak, aki az egyik „hangulat­felelőse” a riói edzőtáborból nemrég hazatérő magyar csa­patnak. Az „örök mosolyú” fe­hérvári öttusázónak azonban lehet olyan kérdést feltenni, amelytől el tud érzékenyülni.- Bár hölgyek esetében ilyet nem mond az ember, ön a csa­pat egyik rangidőse, egyúttal a fiatalokat megszégyenítően fáradhatatlan és lelkes...- Mert szeretek dolgozni. Főleg Rióban. Rengeteget do­bott az edzésmunkán, hogy melegben voltam, már na­gyon untam az otthoni mínu­szokat. Amit Fehérváron mo­noton munkának éltem meg, az Brazíliában életre kelt.- Otthon egy kisebb csoport­tal készül, Rióban viszont azokkal a versenyzőkkel együtt edzett, akik riválisai is lesznek az olimpiai kvótákért zajló versenyfutásban. Figyel­ték egymást?- Nem néztem a többiek munkáját, mert feleslegesnek tartom. Bízom benne, hogy a végelszámolásnál sem kell velük foglalkoznom. Mon­dom ezt úgy, hogy jóban va­gyunk egymással, nincsenek feszültségek, ugyanakkor mindannyian tudjuk, hogy egymás riválisai vagyunk. Szerintem ezt mindhárman egészségesen tudjuk kezelni. Sacival például évek óta egy szobában vagyunk a nagy versenyeken és az edzőtábo­rokban, ismerjük egymás ri­golyáit, és hosszabb távon is képesek vagyunk elvisel­ni egymást. Jókat nevetünk együtt, de ha téthelyzetbe ke­rülünk, versenyzők és riváli­sok vagyunk. Es ez így jó.- Az elmúlt öt-hat évben Ko­vács Sarolta és Földházi Zsó­fia vitte a prímet, az elmúlt két-három szezonban azon­ban már ön is olyan eredmé­nyekkel rukkolt ki, amelyekkel meglepte őket. Harmincegy esztendősen hol tart a pályán?- A legjobb helyen. 2010- ben két év kihagyás után tér­tem vissza az öttusába. Sokan úgy gondolják, elvesztegetett volt az a két év, én inkább úgy érzem: szükségszerű. Ha ak­kor nem tartok szünetet, má­ra talán kiégtem volna, nem is tudnék ennyit edzeni, mint most. Ameddig bírja a szerve­zetem, amíg szeretem és élve­zem az öttusát, itt leszek, és számolni kell velem. Körülbe­lül négy-öt évre volt szüksé­gem ahhoz, hogy visszavere­kedjem magam a válogatott­ba. Nehéz munka volt, de ta­valy már rendre a legjobb ti­zenöt között zártam a világ­­versenyeken, sőt érmeket is tudtam szerezni egyéniben, ami megerősített abban, hogy jó úton haladok.- Sokan világkupamenőnek tartják, hiszen többnyire a ta­vaszi versenyeken tűnik ki az eredményeivel. Az idén azon­ban a nyáron lehet elkezdeni a kvóták gyűjtését, a júliusi to­kiói világkupadöntőn, az au­gusztus eleji Európa-bajnoksá­­gon, majd a szeptemberi buda­pesti világbajnokságon. Hogy építi fel a szezonját?- A formába hozás, a rend­szer átfogalmazása az edzők dolga, és bízom benne, sikerül úgy alakítani a munkát, hogy a legfontosabb versenyeken legyek csúcsformában. Ha azt veszem, minden számomban van még mit erősödnöm, de minden számban tudok már egy erős közepes vagy afölöt­ti szintet hozni. Nagyon örül­nék neki, ha úszásban sike­rülne két másodpercet javul­nom, mert azok a pontok na­gyon hiányoznak a hajrában. Vívásban általában jól teljesí­tek, a kombinált számban pe­dig eljutottam oda, hogy felfe­lé jövök, és nem hátrafelé csú­­szok. A fókuszpontokra visz­­szatérve, február végén, a kai­rói világkupán kezdem meg a versenyszezont. Az egyiptomi viadal általában jól szokott si­kerülni, egy dobogós ered­mény most is önbizalmat ad­na a szezonra. Ha a fehérvá­ri világkupán is jól teljesíte­nék, biztos lenne a részvé­télem a tokiói világkupadön­tőn, ha nem, akkor még egy versenyt be kell iktatni ahhoz, hogy biztosan ott lehessek Ja­pánban.- Ahová nyilván még egyszer el szeretne jutni...- Ahogyan minden sporto­ló, én is az olimpiáról álmo­dozom, és arról, hogy egyszer majd én is ott állok a dobogó legfelső fokán. Többször ne­kifutottam már, de még nem jutottam el az ötkarikás já­tékokra. Ez a vágy pedig ott van velem a mindennapjaim­ban. Reggeltől estig...- Ahogy látom, elérzékenyült.- Igen, meghatódtam egy kicsit. Mert olyan régóta vá­rok erre a pillanatra. Lipiczky Ágnes/NS JEGYZET A sporton is túl Bódi Csaba jegyzet@mediaworks.hu Első kép: lángokban húsz év munkája. Oda az otthon. Semmibe vész minden, az ötfős család életműve. Értet­lenség, döbbenet, fájdalom, együttérzés kavarog barát­ban, ismerősben, idegen­ben, ismeretlenben. A ka­zánból kipattant szikra után órák alatt porig égett erdei ház gazdái egyik pillanatról a másikra nincstelenné, haj­léktalanná, reményvesztetté váltak. „Őszintén: rosszabb, mint gondoltam” - mondja a csa­ládfő, amikor az oltást köve­tően kilép a romhalmazból. Látta, mi maradt, látta, hogy nem maradt szinte semmi. Mibe, kibe lehet kapaszkod­ni egy ilyen tragédia után?! A három fiúgyerek közül a legidősebb fogyatékkal élő­ként otthoni ápolásra szorul. Neki lehetetlen elmagyaráz­ni, hogy az átmeneti szállás­ról nincs visszaút oda, ami eddig az életteret, a megszo­kott környezetet jelentette. A bontás szinte szó nél­kül zajlik. Önkéntesek tucat­jai lapátolnak, bontanak fa­lat, kéményt, taligázzák má­zsaszám a szénné égett be­rendezési tárgyakat. Furcsa, ugyanakkor örömteli módon eközben lassan épül a jövő. A megadott számlaszámra szaporán érkeznek az ado­mányok, a telefon sűrűn sí­polva jelzi az átutalásokat. Második kép: a Bajnokok Ligájában érdekelt vízilabda­klub női és férfi játékosai egy emberként fognak össze. Az egylet, ingyenessé té­ve az összecsapást, lemond a korábbi BL-győztes elle­ni meccsének bevételéről. A mozgásstúdió tagjai edzé­sen gyűjtenek a család javá­ra, a „nulla forintból” műkö­dő amatőr labdarúgócsapat sportbálon kalapoz. Harmadik kép: segélykiál­tás érkezik a sport nagy ra­jongójától. A hét éve kezdő­dött, az izomsorvadáshoz na­gyon hasonlító betegségben szenvedő drukkernek az idei esztendő már szobafogsá­got hozott. Lépcsőjáró gépre és elektromos mopedre len­ne szüksége, hogy első eme­leti lakásából kimozdulhas­son. Vitaminok, kapszulák és csodaszerek tucatját sze­di, miközben nem tehet mást, mint bízik az orvostudomány fejlődésében, abban, hátha feltalálják azt, ami a segíthet lassítani a teljes leépülést. Negyedik kép: fátyolos­sá válik a tekintet. A csa­ládfő, Miklós és a mozgás­ra majdnem képtelen Attila egymástól függetlenül arról beszél, álmaiban sem gon­dolta, mennyi jóság lakozik az emberekben. Csupán né­hány nap telt el azóta, hogy sorsuk alakulása nyilvános­ságra került, és máris annyi szeretetet, biztatást és ado­mányt kaptak, amire nem számítottak. Hála, köszönet, lekötelezettség - más nem jut az eszükbe. A jótékonyságból nem le­het sportot űzni. Ez más ka­tegória. Felülírója az emberség.

Next

/
Thumbnails
Contents