Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)

2019-02-21 / 44. szám

12. MEGYEI KÖRKÉP 2019. FEBRUÁR 21., CSÜTÖRTÖK Pecze Zsófia óceánjáró álomhajón is énekelt, nemrég Szekszárdon lépett fel Tehetségével és varázsával elkápráztatja a közönséget SZEKSZÁRD Fellépéseit hall­gatva nem kétséges, hogy bármit képes kiemelke­dő színvonalon és ugyanak­kor egyéni értelmezésben is elénekelni. Pecze Zsófiát a tehetség és a szorgos tanu­lás arányáról kérdeztük. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- A kettő nincs meg egymás nélkül - válaszolt Pecze Zsófia.- Bizonyára fontos, hogy az em­ber jó adottságokkal rendelkez­zen az adott területen, legyen az balett, műszaki rajzolás, ví­vás vagy éppen éneklés. Ami fontos: ha fény derül képessé­günkre, akkor kötelességünk kiaknázni, továbbfejleszteni magukban ezt az adományt. A zenében ez a tudás sok-sok gyakorlással, zenehallgatás­sal, a különböző zenei műfajok megismerésével, azok egymás­ra gyakorolt hatásának megér­tésével, sőt, továbbmegyek, az egyéb művészetekben való jár­tassággal egészül ki. Kiskorom­ban bizony volt néhány alka­lom, amikor a szüleimnek oda kellett mellém ülniük a zongo­rához, hogy gyakoroljak. Ké­sőbb, bár nehezebb darabokat játszottam, de ezek olyan gyö­nyörűek voltak, hogy maguk­kal ragadtak, kihívást jelentet­tek számomra, ezért a gyakor­lás már ment magától.- Szülei szintén kiváló és igé­nyes zenészek: az utóbbi tíz év­ben megkockáztattak önnel szemben bármilyen kritikai meg­jegyzést?- Természetesen igen. Ők azok, akiktől kiskorom óta megszoktam és igénylem is, hogy véleményt formáljanak zenei kérdésekkel, mint példá­ul zenei megformálás, stiliszti­ka, frazeálás, vagy akár a szín­padi megjelenésemmel kap­csolatban. Zenei kérdésekben nagy segítségemre van öcsém is, aki - szüléink nagy örömé­re - szintén a zenei pályát vá­lasztotta. Nagyon büszke va­gyok rá. A legnagyobb élmény számomra, amikor édesapám­mal és az öcsémmel énekelhe­tek egy színpadon.- Milyen művészi útravalót ka­pott édesanyjától, illetve édes­apjától?- A zene szeretetét és azt, hogy bármilyen feladathoz nyúlok, azt igényességgel te­gyem. Szánjak rá időt és ener­giát. A zene összetett dolog. A tanulás, a türelem, az alázat, a jó értelemben vett kíváncsi­ság, a teljességre, a legjobbra való törekvés mind-mind fon­tos ismérve a jó muzsikusnak, vagy épp a jó zenepedagógus­nak. Természetesen nemcsak a szüleimnek köszönhetem azt a rengeteg mindent, amit kaptam az évek során, hanem a tanára­imnak is. A szekszárdi Liszt Fe­renc Zeneiskolában kezdtem zenei tanulmányaimat, majd a Pécsi Művészeti Szakközépis­kolába kerültem. Végül felvételt nyertem a nagy múltú Liszt Fe­renc Zeneművészeti Egyetem­re, a Zeneakadémiára. Tanára­imtól megtanultam, hogy a ben­nünk lévő szikrát őriznünk kell magunkban és átadnunk má­soknak, akár művészi, előadói, akár oktatói, tanári pályánk so­rán. Az internet és a mobiltele­fonok korában is szükség van az ilyen ősi, hagyományos és mégis eredményes, örömet adó, agyi csatornákat fejlesztő cso­dára, mint a közös zenélés, a közös éneklés öröme vagy egy koncert meghallgatásának él­ménye. Ezt kell tudnunk érde­kesen átadni mai, modern kön­tösbe csomagolva. Az új generá­ciók nevelését rendkívül fontos­­nak tartom. Ezt értem az iskolá­ban lévő gyerekek tanítására és a koncertre, szórakozóhelyekre járó ifjú felnőttekre egyaránt. Az élőzene varázsát az utóbbi pár évben talán újra felfedez-Bejárva a világot Az óceánjáró álomhajón zajló közönség szórakoztatás anya­gi szempontból jóval kifizető­dőbb, mint a tanítás a zeneis­kolában. Ám Pecze Zsófia ázt vallja, nem minden a pénz.- A tengert, a hajózást a szí­vembe zártam, csodaszép helyeken jártam. Omán, Iz­­land, Dél-Afrika és még sok­sok gyönyörű ország. Meglát­hattam, hogy a világ fantasz­tikus és sokszínű, de ezekkel az új dolgokkal, rezgésekkel, pozitív tudattal, világlátással együtt úgy éreztem, elérkezett az idő, hogy hazatérjek, és itt­hon kamatoztassam tudáso­mat és kinti tapasztalataimat. Kicsit olyan ez, mint a régi ko­rok cipészlegényeinél, akik el­mentek tanulni messzi föld­re, hogy aztán a saját hazájuk­ban műhelyt nyissanak, és tu­dásuk legjavával szolgáljanak. Az itthoni - magyar nyelven való - éneklés más, magyar embereknek örömet okozni más. Szeretek itthon énekel­ni, remélem még sok-sok al­kalmam és lehetőségem lesz rá ezután is. Bár a fővárosban, a Tóth Aladár Zeneiskolában tanítok, én Szekszárdon szü­lettem, ide kötnek a gyöke­reim, itt van a családom, sok barátom. No, meg itt van a pörkölt és a Túró Rudi... zük, mert sajnos volt idő, ami­kor teljesen kikopni látszott, de várom, hogy ez ismét előtérbe kerüljön, és újra fontos legyen minél több ember számára.- Komolyan kérdezem: a sze­rénysége akadályozza meg, hogy induljon az ismert, énekes tehetségeket felkutató tévémű­sorban és egycsapásra országos ismertségre tegyen szert?- A lassú építkezés híve va­gyok. Manapság a világban sok minden felgyorsult, min­denki azonnali sikerre vágyik, de az igazi, tartós siker eléré­séhez minőségi, értékes mun­kára, alapos háttértudásra van szükség. Hiszem, sőt tudom, sok olyan ember van, aki az ér­téket, a hosszas tanulás árán megszerzett tudást sokra tart­ja. Számomra nagyon jó érzés, amikor látom, érzem a hallgató­ságon a figyelmet, az örömet. A dalok által felidéződik bennük egy kedves emlék vagy hangu­lat, legyen az egy jazz standard, egy gyönyörű Cserháti Zsuzsa szám, vagy egy francia sanzon.- Hány nyelven képes énekelni? Ezzel összefüggésben biztos volt része különleges élményekben.- Az elmúlt időszakban óce­ánjáró hajókon énekeltem. Kül­földi fellépéseimen sok min­dent tanultam az emberekről, magamról, a világról. A hajó­kon sokféle náció megfordul. Szerettem az emberek kedvé­ben járni, így igyekeztem min­dig az adott közönséghez és az év ünnepeihez igazodva énekel­ni a dalokat. így repertoárom hamar bővült amerikai, angol, olasz, spanyol, portugál, fran­cia, német, görög, orosz vagy épp norvég nyelvű gyöngysze­mekkel. A legszebb élményem mégis az volt, amikor egy idős magyar úrral és amerikai fele­ségével találkoztam. A mentő­­mellényes gyakorlat alkalmá­val, az utaslistán szereplő név­ből nem volt nehéz kitalálnom, hogy a férfi magyar szárma­zású. Amerikában élt és hosz­­szú-hosszú ideje nem járt Ma­gyarországon. Nagyon megö­rült, hogy az anyanyelvén szól­tam hozzá. Feleségével együtt meghívtam őt az esti műsorra a hajó nagy halijába, ahol éne­keltem. Amikor megérkezett és meghallotta a neki szóló ma­gyar dalt, elkezdett sírni. A pár az egész estét ott töltötte, meg­vártak, majd nagyon jót beszél­gettünk. Az idős férfi hálás te­kintettel búcsúzott el. Szívhez szóló élmény volt. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Akár turistacsalogató látványosság is lehetne egy tojástárlat Tojáshéjba maratott dombormű SZEKSZÁRD Már felkészült a húsvétra Csuhaj Tünde. Jövő héten utazik dekoratív, mara­tott, csipkézett tojásokkal a nagy európai seregszemlék­re: Németországba és Svájc­ba. Külföldön szinte ismer­tebb, mint itthon. Közel har­minc éve űzi ezt szép, ritka mesterséget a szekszárdi al­kotó. Lúd-, fácán-, hattyú-, emu-, nandu- és strucctojásokat csipkéz, egyedi műveket hoz létre, úgynevezett plasztikus maratással. A tojások héja több rétegből áll, s az avatott kismester, aprólékos munká­val, káprázatos mini-dombor­műveket állít elő e rétegek­be hatolva. Általában többfé­le technikát alkalmaz: áttö­rést is, maratást is, színezést is. Vannak gyűjtők nyugaton, akik kifejezetten az ő munká­it keresik. Mivel 65 éves, foglalkoztat­ja már az általa létrehozott érték megmaradása is. Gyűj­tők hagyatékát az utóbbi idő­ben több településen helyez­ték el múzeumokban - itthon és külföldön -, s itt-ott alkotói állandó tárlatok is létesültek. Úgy gondolja, hogy Szekszár­don is turistacsalogató lát­ványosság lehetne egy ilyen egyedi kiállítás. W. G. Csuhaj Tünde tojásfesztiválokra indul A szerző fotója Szakmát tanulnak a rabok a börtönben SZEKSZÁRD Újabb szakmakép­zés indult a Tolna Megyei Bün­tetés-végrehajtási Intézetben. Takács Róbert sajtóreferens elmondta, hogy a 2019 febru­árjában kezdődött képzésben tizenhét fogvatartott kapott lehetőséget piacképes szakké­pesítés megszerzésére. A fes­­tő-mázoló szakmát tanulják 480 órában, elméleti és gya­korlati órákon egyaránt. A bevont fogvatartottak el­mondása alapján az OKJ-s ké­pesítést adó oktatás a vissza­illeszkedés egyik fontos té­nyezője, mely a szabadulást követően kitörési lehetőséget jelenthet számukra. A foglal­koztatás ezen formája nem csak a fogvatartottak szem­pontjából hasznos tevékeny­ség, hanem intézeti szinten is pozitív hozadékkal jár. Egy­részt a magatartásszabályo­zás egyik hatékony eszköze lehet, másrészt így a munkál­tatásba bevontakkal együtt érvényesül a teljes körű fog­lalkoztatottsághoz kapcsoló­dó felsőbb szintű és társadal­mi elvárás - fogalmazott a saj­tóreferens. Hozzátette: jelenleg három szakmaképzésben, összesen huszonkilenc fogvatartott folytat tanulmányokat a bör­tönben. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents