Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-02 / 1. szám
ft RIPORT-BELFÖLD 2019. JANUÁR 2., SZERDA „Amikor ez a csoda megtörtént, sírva fakadtam” - mesélte Virág édesanyja Egy kis fellélegzés kellene Anya vajon meddig lehet olyan kemény, mint a vasgolyó? És apa meddig? Vajon miért hagyjuk magára a családot, amelyben egy tragédia után a gyerek állandó felügyeletre szorul, és ahol a szülőknek is nagyon elkelne a segítség? G. Juhász Judit judit.g.Juhasz@mediaworks.hu ÉLETREVALÓK Telefonon hívtam Barabásné Krisztinát, írtam is neki, nem reágáit, tudtam, hogy valami nagyon nincs rendben. Aztán sokadjára mégis válaszolt, hogy nagyon magas láza van, és minden tagja fáj. Hogy elfogyott az ereje. De nincs megállás, soha nincs megállás. A férje, mint mindig, dolgozik, így rajta kívül nincs, aki gondoskodjon Virágról és ellássa az állatokat. A legsötétebb nap után Barabás Virág nyolcadikos volt, amikor 2015 februárjában szén-monoxid-mérgezést szenvedett, másfél hónap kóma után tért magához. Mozogni, beszélni nem tudott, károsodott az agya, az idegpályái. De életben maradt. Attól kezdve, mint egy csecsemőt, etetni-itatni, öltöztetni kellett, és tartani a lelket benne és magukban, hogy van remény, felépülhet. Krisztina, az édesanyja azóta nem mozdult a gyerek mellől. Sándor, az édesapa reggeltől estig dolgozik, mert egyedüli keresővé vált a családban. Kell a pénz. Nemcsak megélni, hanem rehabilitációs kezelésekre, tornára, vízitornára, gyógyulást elősegítő és életet könnyítő eszközökre. Sokáig jártak Sopronba, két és fél havonta egyhetes rehabilitációra. Gyógytornász, pszichológus, ilyen-olyan szakosodott terapeuták segítségével kezdte Virág újratanulni mindazt, amit a baleset törölt a zsigereiből. Keményen dolgozott a terápián és otthon is mindennap az édesanyjával. Néha zokogva, hogy nem bírom, nem akarom tovább a fájdalmat, a tehetetlenséget. A rehabilitáció rengetegbe került, és amikor már nem volt miből újra elutazniuk, olvasóink és a környékbeliek segítségével folytathat-Biztosítókötélre és hevederre már nincs szüksége Újratanulja azt, amit a baleset kitörölt a zsigereiből ták. Cikkünk nyomán jöttek az e-mailek, a telefonok, ki adománnyal, ki imával, ki tanácscsal segített, s volt olyan falucska, ahol több zsák műanyag kupakot gyűjtöttek neki. Feléledtek a daruszentmiklósiak és az előszállásiak, jótékonysági koncertet, diszkót, színielőadást szerveztek Virág gyógyulásáért. Falak között Krisztina később azt mesélte, a sírás kerülgette, hogy még ilyen lázasan is menni, csinálni kell. Persze próbált erőt venni magán, hogy a gyerek ne lássa, most tényleg baj van. „Tudta, hogy padlón vagyok, látott már sírni. Annyira rosszul voltam, észre sem vettem, hogy nem maceráit annyit, hogy ez kell, meg az kell.” Hiába volt Krisztina nagyon beteg, senki nem akadt, aki azt mondja neki: pihenj néhány órát, magaddal is törődj, felváltalak, vigyázok én Virágra. Pedig a régi, még a baleset előtti életükben nekik is voltak barátaik, rokonaik, ismerőseik. „Akit kértem, hogy segítsen, azt mondta, ő is pont náthás. Hát nem segített. S akikkel korábban közeli viszonyban voltunk, a baleset óta nem kérdezték, mi van velünk, bírjuk-e. Aki tudna időt szakítani, az nem ér rá. Egyszer sem. Ha pedig állandóan falakba ütközöl, egy idő után nem kérsz többet. Megjártuk a poklot, és nincs, aki segítsen, vagy én nem találtam olyant. Csak egy kis fellélegzés kellene, hogy picikét magunkkal is törődhessünk. ” Virág azelőtt iskolába járt, voltak osztálytársai, barátai. A balesete óta nincsenek. Krisztina dolgozni járt, voltak munkatársai, barátai, azóta nincsenek. Valahogy mindenki elfogyott mellőlük. Maguk maradtak, hárman. Krisztina azt mondja, ezt éh meg a hasonló cipőben járó családok mindegyike. Az ízületei tönkrementek a sok igénybevétel miatt. „Kezem, derekam, mindenem. Ne kérdezd, mi fáj, inkább azt, hogy mi az, ami nem. Hát a fülem, meg az orrom. Én már csak mosolygok rajta. A paksi vízitornát négy év után abba-A baleset után mindenki eltűnt mellőlük Fotók: Facebook, MW hagytuk. Fent tartani magam a vízben, megtartani a gyereket is, közben birkózni vele, segíteni, hogy megoldja a feladatokat, amiket a terapeuta ad. Túl sok volt nekem. A fodrásznak is tönkremegy a lába a sok állástól. Elhasználódtam.” Lépéskényszer Krisztináék egy ideje Csepelre járnak rehabilitációra, jóval olcsóbb, mint a régi hely volt, ezért úgy mennek, ahogy kell: hathetente. Biztosan öszszeadódnak a dolgok, mert Virág sokkal jobban halad. Ő is érzi, látja a fejlődést, ez viszi előre. Szűk két éve jártam Daruszentmiklóson Barabáséknál, akkor nagy volt az öröm, hogy Virág segítség nélkül is bír ülni. Egy évvel később, idén februárban Virág már állni és járni tanult. Hevederben, biztosítókötéllel, és két kézzel kapaszkodott. Mostanra, újabb fél év elteltével a heveder lekerült róla, és a biztosítókötélre sincs már szüksége. Egyedül áll, és elég fél kézzel kapaszkodnia. „Amikor ez a csoda megtörtént, sírva fakadtam - mesélte Krisztina. - Váratlan volt. Próbáljuk meg, mondta egy napon a gyógytornász. Én Virággal szemben álltam, ő mögötte, hogy elkapjuk, ha esik. De nem kellett elkapni.” Virág ma már nem beszél a tanulásról. Betöltötte a 18-at, arra koncentrál, hogy talpra álljon, nem az iskolára. Szülei elmondták neki: ha bármikor eljön az ideje, fog tudni tanulni. Sándor, az édesapa a háttérben marad. Krisztina szerint a férfi testileg és lelkileg is odavan, szerencsére látja, hogy lánya állapota javul, ez könynyebbséget jelent. De a reggeltől estig tartó fizikai munka rengeteget kivesz belőle. Új gyerek születik „Jó néhány hónapja mondtam a lányomnak, most már becsavarodok én is, meg te is - meséli Krisztina. - Azóta fogom Virágot, Kiszállunk az alacsony padlós vonatra, s irány Budapest. Jártunk az állatkertben is. Veszprémben is voltunk, egy egész napot eltöltöttünk a parkban.” Az utóbbi években Krisztina megtanulta elengedni azt, ami rossz neki, így azt is, hogy kevesen segítettek. Azt mondja, másra kell koncentrálnia. „Megtanultam megtalálni a jót. A kicsi csodák is csodák, azoknak kell örülni. Megtanultam elengedni azt is, amin nem tudok változtatni. Amikor látom az utcán, hogy egy anyuka veszekszik a kisgyerekkel, mert belelépett a pocsolyába, az jár a fejemben, hogy úristen, bárcsak az én gyerekem összevissza sározhatná magát.” „Régebben, még a kezdetekkor, mindig arra gondoltam, hogy csak csináljuk, ne álljunk meg, és akkor Virág megint olyan lesz, mint régen. De valójában már soha nem lesz olyan, mint régen volt. Sokáig belekapaszkodtam a képbe, ahogy készülődött, ahogy iskolába indult. Aztán rájöttem, hogy nagyon rossz, ha abból a képből próbálok erőt meríteni. Helyette azt kell nézni, ami most van, és azt kell jobbá tenni. Évekbe tellett, míg megtanultam. Mert egy új gyerek születik, egy teljesen új ember. A mostani Virággal kettőnk között olyan erős a kötelék, amit szavakban nem is lehet kifejezni. UNICEF: újév napján 395 ezer gyermek születik világszerte Kislány lett az év első babája A vörösszarnyu keszeg az Év hala GYERMEKÁLDÁS Éjfél után 8 perccel, Miskolcon született meg idén az ország első babája. 2019-ben a fővárosban és vidéken is lány volt az első újszülött. A Miskolcon született baba 47 centiméterrel és 2350 grammal jött világra. A kis-Az első kicsik édesanyjuk első gyermekeként születtek lány a Vanda nevet kapta. A fővárosban, a budapesti Honvédkórházban 2 óra 55 perckor született meg az első gyermek. A kislány a Vilma nevet kapta, 54 centiméterrel és 3870 grammal jött világra. Az ország és a főváros első babája is édesanyja első gyermekeként született. Az UNICEF becslései szerint mintegy 395 ezer gyermek születik vüágszerte újév napján. Az újévi babák negyede Dél-Ázsiában jön világra (70 ezren Indiában, 45 ezren Kínában), Nigériában 26 ezren. A UNICEF felhívja a figyelmet arra is, hogy az elmúlt évben, főként a megfelelő orvosi ellátás hiánya miatt, mintegy egymillió gyermek meghalt a születése napján, és további 2,5 millió egy hónap leforgása alatt vesztette életét. MW Vanda 47 centiméterrel és 2350 grammal jött világra Fotó: MTI SZAVAZÁS Valaki nagyon azt szerette volna, hogy a sebes pisztráng nyelje el a Magyar Haltam Társaság az Év hala címét, de a szervezők rájöttek a csalásra, a valódi voksok száma csak a harmadik helyre volt elég. Az első vörösszárnyú keszeg a szavazatok 44, a szivárványos ökle 32, a sebes pisztráng pedig 24 százalékát gyűjtötte be. A Magyar Haltani Társaságnak az Origóhoz eljuttatott közleménye szerint valaki 2130 szabálytalan szavazattal próbált meg csalni a pisztráng javára. A vörösszámyú keszeg a Hej, halászok, halászok... kezdetű népdalnak is főszereplője, egyike legszebb halainknak. Formás testét ezüstös pikkelyek fedik, alsó úszói pedig, köztük a „szárnyai”, azaz a mellúszói, általában élénkvörösek. Fölfelé nyüó szája elárulja, hogy táplálékát inkább a magasabb vízrétegekben, olykor a víz felszínén keresi. Kedveli az apróbb gerinctelen állatokat is, de táplálékának nagyobb részét növények, fonalas algák, fiatal hajtások, rügyek, magvak teszik ki. A vörösszámyú keszeg kedvelt élőhelyei a sekély, növényzetben gazdag állóvizek, a holtágak és mocsarak, de kisebb számban a lassú folyóvizekben is előfordul. MW
