Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-05 / 4. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET sóhajjal fogom ezt mesélni majdan Haklik Norbert tárcája 4 Erdős István novellája Ó Olvasóink írták: Németh Károly könyvajánlói vezervers Nagy László Adjon az Isten Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet -nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. i Ut az emberekhez: zene és irodalom Farkas Wellmann Endre Marthy Barna neve leginkább a dalszövegei és dalfordításai kapcsán lehet ismerős, melyekkel Fonogram-díjat is nyert a Firkinnel. Utána saját projektbe kezdett Marthy Dharma néven, megteremtve a közszolgálati zen punk műfajt. De mint örök kereső, jóval érdekesebb személyiség: író, költő, zenész, s megkockáztathatnánk, hogy filozófus is. Mindenképpen a középnemzedék egyik igen érdekes arcéle, zenészként és irodalmárként egyaránt.- Hol helyeznéd el magad a magyar művészeti palettán?- Nem biztos, hogy az én tisztem elhelyezni magam bárhol is, de megpróbálhatom. Jelenleg alapvetően énekes dalszerzőként működöm, ezt az oldalamat ismerheti a közönség. Angolul és magyarul egyaránt írok dalszövegeket, és általában törekszem arra, hogy a szövegek önmagukban is megéljenek valamelyest, kicsit mélyebb bugyrokat villantsanak fel a tudatokban, mint a Vámos a la playa. Az Üres-tele vízió meg a Hangos ovuláció például már a címében sugalmaz egy kis abszurdba hajló irodalmi játékot, persze nem is szeretném túlterhelni a közönséget önreflexiós okoskodással. Visszatérve a palettadologra, én voltaképpen már középiskolás korom óta keresgélem az olyan önkifejezési csomópontokat, ahol aktuális életemben a legtöbbet tudom nyújtani. A versírás például amolyan belső kategorikus imperatívuszként rám-rám tört. Valahogy úgy, mint Philip Larkinra, aki - bár koszorús költő volt Angliában - nem annyira gondolta magát költőnek, inkább olyasvalakinek, aki tízévenként megtörte önnön csendjét. Van egy kötetnyi versem, nagyjából egy életív szakaszaira felfűzve születéstől halálig és annak megfejtéséig, a címe Tört ének, de még nem adtam ki hivatalosan, csak szűk körben terjesztettem különböző apropók kapcsán. Szinte rettegek attól, hogy valaki olyankor olvassa el egy versemet, amikor pont nem olyan a hangulati, értelmi és érzelmi közege, ami befogadóvá teszi. Ugyanakkor, mivel a verseim voltaképp tizenöt év elszórt kinyilatkoztatásai, egyfajta teherként is nehezednek a vállamra, mert a korai versek már kissé pironkodtatnak. El kellene engedni őket, hátha valaki, aki körülbelül ugyanott tart, mint én a megírásukkor, tud belőle meríteni. És akkor nem beszéltem még az asztalfiókban, azaz hard drive-on nyugvó novelláimról, esszéimről.- Melyik kifejezési mód áll hozzád a legközelebb?- Ez igen változó. Alapvetően úgy gondolom, hogy a nyelv saját gazdagsága mellett is igen sekélyes kifejezési közege a létezésnek. folytatás a 3. oldalon | ti
