Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-26 / 22. szám

2019. JANUÁR 26., SZOMBAT SPORT 15 Dzsudzsák Balázsnak a magyar válogatott szent és sérthetetlen Tűzbe megy a csapatéit Dzsudzsák Balázs szerint, ha akadtak is gyengébb meccsei labdarúgó-váloga­tottunkban, az akaratát és a hozzáállását nem érhet­te kritika, a százszoros vá­logatottságnál és a hazai Eb-szereplésnél pedig nincs nagyobb ösztönző erő. Az egyesült arab emírségekbe­­li al-lttihad Kaiba 32 eszten­dős, 98-szoros válogatott szélsője úgy látja, nemzeti csapatunk Marco Rossi ka­pitánnyal kilábalt a hullám­völgyből. Babják Bence/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- A közelgő Európa-bajnoki se­lejtezők tükrében milyen for­mában érzi magát?- Minden rendben. Az Ázsia-kupa miatti egy hóna­pos bajnoki szünetben beik­tattunk egy tizenkét napos egyiptomi edzőtábort, ahol a fizikai felkészítésre helyez­tük a hangsúlyt, de már is­mét Dubaiban készülünk. A nyáron kimaradt felkészü­lést most pótoltam, jó erőben érzem magam, és várom a feb­ruár ötödikén kezdődő folyta­tást. Ráadásul akkor éppen az előző klubom, az al-Vahda el­len játszunk.- Mire számít az Eb-selejtező­­kön?- A Szlovákia elleni idegen­beli és a Horvátország elleni hazai meccsel belecsapunk a közepébe, de ezt a feladatot kell megoldanunk. Remélem, azt az összeszedett és egysé­ges játékot nyújtjuk, amelyet novemberben. Minden esélyt meg kell ragadnunk, hogy ki­jussunk a részben hazai ren­dezésű Eb-re.- Jó úton indult el a válogatott Marco Rossi kapitánnyal?- Az utóbbi két évben a 2016-os Eb volt a mérce, ahhoz képest visszaesett a válogatott, de úgy tűnik, az olasz szövet­ségi kapitánnyal kilábaltunk a hullámvölgyből. Kialakult a mag, amely tudja, mit akar a szakmai stáb játszatni, és ké­pes követni a taktikai utasí­tásokat. A kapott gól nélküli legutóbbi két hazai Nemzetek Ligája-találkozó biztató volt. Ezekbe kell kapaszkodnunk, és olyan teljesítményt kell nyújtanunk, hogy a végered­ménytől függetlenül emelt fő­vel jöhessünk le a pályáról.- 2019-ben a százszoros válo­gatottságot, valamint az újabb Eb-szereplést is elérheti.- Ami pályafutásom meg­koronázását jelentené. Folya­matosan pluszmunkát vég­zek, hogy válogatottnak és az együttes csapatkapitányának vallhassam magam. Ahogy idősödöm, egyre jobban lá­tom, hogyan segíthetem a csa­patot. Tavaly novemberben is úgy készültem, hogy ha becse­rélnek, frissen és motiváltán lépjek pályára. Ha akadtak is gyengébb meccseim, az aka­ratomat és a hozzáállásomat sosem érhette kritika, a száz­szoros válogatottságnál és a hazai Eb-szereplésnél pedig nincs nagyobb ösztönző erő. A válogatott nekem szent és sérthetetlen, a csapatért a jö­vőben is tűzbe megyek.- Harminckét esztendősen az utolsó nekifutásra készül vagy Gera Zoltán babérjaira tör?- Nem gondolkodom a bú­csún, azt sem érzem, hogy más labdarúgó lennék, mint a harmincesztendős Dzsudzsák Balázs volt. Annyi a különb­ség, hogy tapasztaltabb let­tem, jobban átlátom a játékot, bizonyos helyzetekbe ésszel, nem pedig lendülettel megyek bele. Teszem a dolgom. Amíg fittnek érzem magam, amíg el­kerülnek a sérülések és amíg segíthetek a válogatottnak, ad­dig nem gondolok arra, hogy szögre akasztom a cipőt.- Nem a pályafutása, hanem válogatotti karrierje végére gondoltam.- Évekkel ezelőtt is elmond­tam, hogy ha akad olyan lab­darúgó, aki leszaggatja rólam a mezt és többet tesz a válo­gatott játékához, sértődöttség nélkül ülök a kispadra, és se­gítem, amiben tudom. Nagy­képűség nélkül mondom, hogy akkor járna a legjobban a ma­gyar labdarúgás, ha már nem lenne szükség az én generá­ciómra, mert az azt jelentené, hogy megérkezett a jobb, fiata­labb, gyorsabb korosztály. Ám amíg ez sajnos nem történik meg, addig miért ne akarnám tudásom legjavát nyújtva segí­teni a válogatottat?!- Az Eb-részvétel eufóriát vál­tott ki, aztán többször láttuk könnyes szemmel nyilatkozni a meccsek után. Mi az, ami a fájó vereségek ellenére is a cí­meres mezhez vonzza?- Ha megkérdezzük a ka­pu mögötti tábor egyik szur­kolóját vagy egy igazi magyar drukkert, ugyanúgy bizserge­­ti őket a válogatott említése, mint engem. Megrohannak az emlékek, és belegondolok, mennyi örömöt tartogathat a jövő. Éles váltás lesz, de ha megadatott volna, hogy a Real Madridban futballozzak, ak­kor sem helyezném a klubo­mat a válogatott elé. Akár ciki volt, akár nem, ha megérintett a vereség vagy a kudarc, köny­­nyes szemmel álltam a kame­ra elé. Sosem tettem fel a ke­zem, hogy ebben nem szeret­nék részt venni, legyen szó akár a csodálatos fogadtatás­ról a Hősök terén, akár az an­dorrai vereségről. Tizenkét év alatt rengeteg élményt, ener­giát, szeretetet és sikert kap­tunk a szurkolóktól, és hát... Ez a magyarságtudat, erre nincs jobb kifejezés. Mindig felemelő érzés, amikor hu­szonötezer szurkoló énekli a Himnuszt.- A nyári klubváltása után sze­retett volna visszatérni Euró­pába, és a holland élvonal is képbe került. A játéklehetőség vagy a szerződés hossza volt az akadály?- A játéklehetőséggel nem lett volna probléma. Az eind­­hoveni éveim miatt az élvo­nalbeli újonc Fortuna Sittard akart szerződtetni. Nem zsák­bamacskát vettek volna ve­lem. Ám kétséges volt, a klub megállja-e a helyét az élvo­nalban, nem éreztem biztos­nak, hogy jól járok-e az eset­leg a kiesés elől menekü­lő együttessel, amely a mécs­esek nagy részében csak vé­dekezik. Emiatt másfelé is ke­resgéltünk. Az Emírségekben szintén tudták, mit várhatnak tőlem, és nem titok, a szerző­désben is mást kínáltak. Nem láttam biztosítékot arra, hogy ismét sikeres lesz a hollandiai kaland, így az al-lttihad Kaiba mellett döntöttem.- A hazatérésének mennyi rea­litása volt? A Mol Vidi elismer­te, tárgyaltak, a nyáron pedig a Ferencvárostól kapott edzésle­hetőséget.- Azért maradtam csend­ben, mert az évek során meg­tanultam, csak akkor érde­mes megszólalni, ha nagyon muszáj. Az utolsó pillanatig kivártunk, ezek után, amint szóba került a Vidi és a Fra­di, megint megkaptam, hogy Dzsudzsák azért nem jön ha­za, mert nyolcszázmillió forin­tot kér naponta. Ezeket a plety­kákat a jövőben sem kommen­tálom, és most elmondom, hogy ha hazaigazolok, az nem az anyagiak miatt lesz, ha­nem azért, hogy megkapjam a tiszteletet és a bizalmat. Ami a Vidít illeti: nem a fizetésen múlt, egyéb részletekben nem tudtunk megegyezni. Emi­att jobbnak láttuk, ha kivá­runk, kíváncsiak voltunk, mi­lyen előnyökkel jár, ha szaba­don igazolható vagyok. Mivel a Fradinak és magamnak sem akartam kellemetlenséget, igyekeztem titokban tartani, hogy a Népligetben készülök, de utólag mindenkinek meg­köszöntem a lehetőséget.- Amikor aláírt az al-lttihad Kalbához, mit érzett? Csaló­dottságot, amiért nem tért visz­­sza Európába, vagy megköny­­nyebbülést, hogy vége a bi­zonytalanságnak?- Utóbbit. Engem is megdöb­bentett, mennyire nehézkesen ment a klubváltás. Ahogy tel­tek a napok, egyre gyakrab­ban tették fel a kérdést, hogy ha tényleg jó játékos, miért nincs csapata már két hónap­ja. Akadt olyan klub, amelyik­nél belementem volna, hogy nézzenek meg, és a látottak alapján döntsenek, szerződtet­­nek-e, vagy sem; máshol azt mondtam, elfogadom az aján­latot, higgyék el, nem okozok csalódást, de sajnos valami mindig közbejött. Remélem, többször nem kerülök ilyen helyzetbe, nehéz időszak volt.- A novemberi két hazai Nemze­tek Ligája-találkozó előtt izgult a szurkolói fogadtatás miatt?- Nagy megkönnyebbülést jelentett a reakciójuk. Hóna­pokig nem nyilatkoztam, emi­att megint megkaptam, hogy a pénz miatt hiúsultak meg a szerződések. Ezek után kicsit tartottam a füttykoncerttől, de szerencsére épp az ellenkező­je történt. Megható és felemelő érzés volt, nem győztem elég­gé hálálkodni a fogadtatásért. Akadtak gyengébb meccseim, de ha a hozzáállásomat kritika érhetné, nem vastaps fogad. Milliók, lányok, álhírek Dzsudzsák Balázs szinte min­den átigazolási időszakban a sportoldalak főszereplője, de a bulvárlapok is gyakran írnak róla. Adva van a kérdés: foglal­koztatja, mi jelenik meg róla? „Tisztában vagyok vele, mi tör­ténik Magyarországon, a napi híreket elolvasom, de már megválogatom, kinek mit mon­dok - mondja a labdarúgó. - Nem keresem a nyilvánossá­got csak azért, hogy álhíreket cáfoljak. Élem az életem, azért dolgozom, hogy jó formában lépjek pályára, és nem rontom el a napomat azzal, hogy me­lyik bulvárlap melyik lánnyal »látott« Nyírlugoson, vagy hogy hány milliót kértem a Viditől és a Fraditól. Felesleges időpocsé­­kolás, ráadásul másnap újabb pletykát kellene cáfolnom. Aki ismer és mellettem áll, tud­ja, mennyi a valóságalapja az ilyen cikkeknek. Próbálok hi­teles maradni, ha úgy érzem, szólnom kell, jelentkezem.” JEGYZET Kinek a fia? Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Nem rossz társaság. Ha valakit a futballban egy szintre helyeznek Zlatan Ibrahimoviccsal vagy Wayne Rooney-val, akkor azon nincs mit szégyen­kezni. Még akkor sem, ha nem az aktuális futballtu­­dás vagy futballmúlt a ren­dezési szempont, hanem egy adott közeg reklámér­tékének a növelése, különö­sen a hatalmas piacot képvi­selő Egyesült Államokban, ahol az üzletben semmit sem bíznak a véletlenre. Az észak-amerikai profi futball­­liga, az MLS a tavaly Konfe­rencia-döntőig jutó Kansas City-ből egy 22 éves magyar fiatalembert hívott meg egy hete a legnagyobb média­eseményére, aki ott került egy csapatba az elején emlí­tett világklasszisokkal. Sallói Dániai valóban ren­geteget fejlődött, és remek évet zárt 2018-ban. Egy év­vel korábban 23 meccsen 3 gólig és egy gólpasszig ju­tott el, tavaly viszont már 33-szor lépett pályára, és 14 góljával, hét asszisztjával csapata legeredményesebb játékosává nőtte ki magát. Nem is lehetett kérdés, hogy a liga vezetői őt hívják meg a Kansas képviseletében, az ő arca a legismerősebb ab­ból a csapatból. Dagadhat a keblünk a nagy büszkeségtől, de nem árt óvatosan a mi fiunkként emlegetni őt. Újpesten ne­velkedett, egy évet töltött a Kansas utánpótlásában, mi­után visszatért a magyar klubhoz, 2015 derekán, 19 évesen bemutatkozott az NB I-ben. ígéretesen futbal­lozott, de a nyár végén ér­kezett hat új ember, többsé­gükben ismeretlen délszláv játékosok, és Sallói Dáni­el előbb a kispadra, onnan a lelátóra szorult, majd fél év gyirmóti kitérőt követő­en visszament Kansasba, ahol profi szerződést ka­pott. Vermes Péter, a csapat magyar származású edző­je tisztában volt a fiatal tá­madó tehetségével, és tuda­tosan elkezdte őt felépíteni. Türelmesen, szakmai hoz­záértéssel, megfelelően ada­golva neki a felelősséget, a terhelést - látjuk, mi lett az eredménye. Évtizedek óta visszaté­rő kérdés a magyar futball­ban, hogy a sok - mára saj­nos egyre kevesebb - ti­zenéves tehetségből miért nem lesz befutott felnőtt. Százszámra lehetne emle­getni az elkallódottnak mi­nősített ígéretes játékoso­kat, s ha Sallói Dániel itt­hon marad, alighanem ezek számát gyarapította volna. Kansasban megkapta azt, amit itthon nem: a bizalmat és a hozzáértő átvezetést az ifjúságiból a felnőttkor­ba. Ez a tudás nálunk bán­tóan hiányzik, amit a klu­bok amúgy a zsebükön is megérezhetnek. Sallói Dá­nielt újpestiként kereken 100 ezer euróra értékelte a Transfermarkt, ma 1,25 mil­lió áll a neve mögött. Nemcsak futballistának, üzletnek sem lenne utolsó. " - '' ' ................................ i n i mi mi -Dzsudzsák Balázsnak felemelő érzés, amikor 25 ezer szurkoló énekli a Himnuszt Fotó: Szabó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents