Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-16 / 13. szám

2019. JANUÁR 16., SZERDA SPORT 15 A Liu testvéreknek már csak a világbajnoki aranyérem hiányzik után, hogy az Európa-bajno­­ki aranyat is meg akarom szerezni, úgy jött ki a lépés, hogy rögtön az első Eb-n si­került is. Szeretem betartani az ígéreteimet.- Magyar férfiváltó sem nyert még Eb-n - vasárnapig. L S.: A pénteki negyed- és a szombati elődöntőben én nem futottam, feszesnek éreztem a combjaimat, fáradt is voltam kicsit, aztán a döntő egészen könnyűre sikeredett. Elestek az oroszok és a franciák mö­göttünk, maradtak a hollan­dok, de abból a csapatból meg hiányzott Sjinkie Knegt...- Vagyis nem aggódott a finá­lé során? L. S.: Egy pillanatig sem.- Akkor sem, amikor a hollan­dok megelőztek minket? L S.: Az tudatos volt a ré­szünkről! Lina kiabált be a palánk mellől, hogy hagyjuk a hollandokat, hadd vezesse­nek, de ezt senki sem hallot­ta meg, csak én. Mindenki te­­pert, így aztán Shaolint az egyik váltásnál gyengébben löktem meg, szerencsére el is mentek mellettünk a hollan­dok. Ezek után vezettek körö­kön keresztül - minket vezet­tek fel a dobogó tetejére...- Burján Csaba a váltódöntő után azt mondta, már csak a vi­lágbajnoki cím hiányzik. L. S.: Megígértem ezt is. Pjongcsangban azt mondtam: a következő olimpiáig megsze­rezzük a világ- és Európa-baj­­noki aranyat is a váltóval. L. S. S.: Reméljük, minél ha­marabb begyűjtjük a hiányzó aranyat, ahogyan abban is bí­zunk, hogy innentől szépen gyűjtögetjük majd az Eb-címe­­ket is. Annak legalábbis nagyon örülnénk, ha ezentúl mindig ott lennénk az első kettőben az Eu­­rópa-bajnokságokon. Fáradtan, ám annál boldo­gabban érkezett haza a rövid pályás gyorskorcsolya-válo­gatott Dordrechtből, az Euró­­pa-bajnokságról - a repülő­­útón az Európát letaroló Liu fivérekkel beszélgettünk. Kovács Erika/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Már napokkal, hetekkel ko­rábban eltervezték, hogy le­hetőség szerint elhozzák az összetett verseny arany- és ezüstérmét? LIU SHAOANG (L. S.): Nem be­széltünk erről. LIU SHAOLIN SÁNDOR (L S. S.): Mert nem is szoktunk ilye­nekről beszélgetni...- Néhány nappal a rajt előtt megsérült Shaolin - meg­ijedt, hogy esetleg a testvé­re nem tud majd versenyezni Dordrechtben? L S.: Láttam az esést, kicsit aggódtam, hogy utánunk sem tud jönni, aztán amikor meg­érkezett Dordrechtbe, meg­könnyebbült az egész csapat. Én is. Vele azért erősebbek va­gyunk... Az egyéni távokon is sokra képes, ám a váltónk akkor erős igazán, ha ő is a jégen van. L S. S.: Nem hagyhattam cser­ben a fiúkat, ráadásul a sérülé­sem után a Facebook-oldalamra kurtám, hogy továbbra is az a célom, hogy megszerezzem Ma­gyarország első összetett Euró­­pa-bajnoki aranyérmét - ha már ezt vüággá kürtöltem, nem engedhettem meg magamnak, hogy ne így legyen...- Hogyan tudnak a jégen eny­­nyire figyelni egymásra? L S. S.: Mindig azt nézzük, ki van az adott futamban jobb pozícióban, vagy az adott ver­senyen jobb erőben - nem szoktuk egymást támadni.- Majdnem sikerült a söprés is, ám vasárnap az ezerméteres elődöntőben az izraeli Vladislav Bykanov kilökte az öccsét. Kel­lett őt nyugtatgatni? L S. S.: Nem, hiszen profi versenyző, de nagyon ideges volt, ez tény.- Egy ilyen szabálytalanság után mennyire nehéz odaállni a B döntőre? L. S.: Egyáltalán nem az, hi­szen aki megnyeri a B döntőt, szintén kap valamennyi pon­tot, az összetett rangsor miatt pedig nekem szükségem volt a pontokra. Úgyhogy menni kel­lett a B döntőben is, szó sem volt lazításról, ahogy a három­ezer méteres szuperdöntőben is tolni kellett tiszta erőből. L. S. S.: Próbáltam a szu­perdöntőben minél többet se­gíteni Ádónak, mindenkép­pen szerettem volna, ha ő vé­gez mögöttem a második he­lyen az összetett versenyben. Előttem korcsolyázott, köz­tünk ment a végén Szemjon Jelisztratov, s bár nem volt rá szükség, biztos, ami biztos alapon azért még leszedtem... Aztán meg ünnepeltünk.- Vasárnap a dobogó külön-kü­­lön fokán, szombaton viszont közösen a felsőn álltak, miu­tán egyikőjük ezerötszázon, másikuk ötszázon nyert, és az ezüstérmet is a Liu fivérek sze­rezték meg... L S. S.: Az ezerötszáz ered­ményhirdetésére várakoz­tunk, amikor megkérdeztem Ádót, felhívjam-e magam mel­lé a dobogó felső fokára a Him­nusz alatt. Mire ő csak annyit kérdezett: „Minek?” „Akkor felhívlak!” - csak ennyit vála­szoltam neki. L. S.: Másnap szólt a Nemzet­közi Korcsolyázó-szövetség il­letékese, hogy az eredmény­­hirdetésnek komoly szabályai vannak, nem lehet csak úgy járkálni a dobogón... L. S. S.: Jól leszúrtak min­ket. Azt mondták, várjuk ki a Himnusz végét - utána ünne­pelhetünk együtt a dobogó te­tején.- Több „első” győzelem szüle­tett Dordrechtben, többek kö­zött Shaoang első Eb-aranya. L. S.: Én mondtam Pjong­csangban, a téli olimpia Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor letarolták Európát a dordrechti Eb-n Az oldal fotói: MTI Betartották az ígéretüket Az Egyiptom elleni mérkőzéssel kezdődik a vb legfontosabb szakasza A java még hátravan, ma nyerni kell Még legalább két győzelem kellene a hetedik helyért KÉZILABDA Leszámítva az Ar­gentína elleni vérszegény be­mutatkozást és Balogh Zsolt sérülését, eddig minden a szánk íze szerint alakult a fér­fikézilabda-világbajnokságon. A hangsúly az eddigen van: az Egyiptom, majd a három skan­dináv ország elleni meccsek eredményén múlik a vb-sze­­replésünk. Még legalább két győzelem kell, hogy játszhas­sunk a hetedik helyért, ami olimpiai selejtezőt érhet. Hétfőn este megkaptuk, amit szerettünk volna: Egyip­tom legyőzte Argentínát, így a dél-amerikai ország, ame­lyik az első meccsen borsot tört az orrunk alá, továbbju­tási esélyei jelentősen lecsök­kentek. Nagy valószínűség­gel az Argentína ellen szer­zett egy pontot így nem visz­­szük a középdöntőbe - már ha eljutunk odáig. Hiszen ad abszurdum még az is előfor­dulhat, hogy mindkét hátrale­vő meccsünket elveszítjük, de ez a legrosszabb, s legkevésbé valószínű forgatókönyv. Ne­künk azért volt fontos Egyip­tom győzelme Argentína el­len, hogy a dél-amerikaiak ki­szálljanak a versenyből, így az Egyiptom elleni remélt győze­lemmel legalább két pontot vi­gyünk tovább a középdöntőbe. Eddig nem kell szégyen­keznünk, leszámítva az Ar­gentína elleni nyögvenye­lős döntetlent. Angola és Ka­tar ellen kiderült, hogy léte­zik eredményes szélsőjáté­kunk, csak foglalkoztatni kell a szélsőket. Főleg Bóka Ben­­degúzt, a balatonfüredi játé­kos még nem hibázott lövést a vb-n. Hornyák Péter inkább a lerohanásgólokkal bizonyított. Látható a szegedi B betűs kü­lönítmény, Balogh Zsolt, Bodó Richárd és Bánhidi Bence ösz­­szeszokottsága. Katar ellen megsérült Balogh bokájában a külső oldalszalag, a játékos hazautazott Szegedre, az utol­só két csoportmeccsen nem játszhat, pedig az eddigi leg­eredményesebb játékosunk tá­madásban szinte nélkülözhe­tetlen, Argentína ellen 11 gólt dobott. Az apaszerepre készü­lő jobbátlövő kiesésével még több játékidő jut Nagy Lász­lónak, aki eddig sem sokat pi­henhetett. Bodó egyre jobban belejött a legutóbbi két mécs­esén, Bánhidire sincs panasz, ő alappillére a csapatnak. Az eddigi ellenfeleket alapo­san megszórta a magyar válo­gatott, a lövéshatékonysága a legjobb a vb-mezőnyben. Ezt kellene átmenteni Egyiptom ellen is. A tavaly kinevezett AD csoport állása 1. Svédország 6 PONT 2. Magyarország 5 PONT 3. Katar 2 PONT 4. Egyiptom..............................2 PONT 5. Angola .................2 PONT 6. Argentína 1 PONT kapitányuk, David Davis az­óta a Telekom Veszprém edző­jeként dolgozik. Tökéletesen ismeri a magyarokat, Lékai, Nagy és Mikler a tanítványa, sok újat nem tudnak mutat­ni a mesternek, de ez fordítva is igaz. Egyiptom kellemetlen ellenfél, Mohamed Mamdouh személyében BL-győztes játé­kost is fel tud vonultatni. És valóban, fejlődik az arab or­szágban a kézilabda, a követ­kező vb-t Egyiptom rendezi, a Nemzetközi Kézilabda-szövet­ség elnöke is egyiptomi. De nincs mese, a mai mécs­esét meg kell nyerni. Szilágyi László JEGYZET A rúgok hat napja Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Már csak három mérkőzés, és eldől, hogy melyik csapat nye­ri az NFL-t, az Egyesült Álla­mok amerikaifutball-bajnoksá­­gát. Vasárnap a főcsoportdön­tőkben kiderül, kik játszhat­nak február 3-án a Super Bowl megnyeréséért Aztán szept­emberig türelmesen várhat­ják a sportág kedvelői, hogy új­ra pályára lépjenek az NFL-beli csapatok. A hátra lévő nyolc hó­napban a játékosoknak lesz ide­jük a sérüléseiket kipihenni. A pályán folyó küzdelem megle­hetősen próbára teszi a sporto­lók egészségét. Egy amerikai­­futball-meccs darálója izmot, inat és csontot sem kímél. Nem éppen kisasszonysport, na. A játék szabályrendszeré­nek és sajátosságainak megfe­lelően minden csapatnak van egy olyan játékosa, aki csak igen rövid időre lép pályára, és főszereplővé csak akkor vál­hat, ha hibázik. A rúgójátékos élete nem habos torta. Áz a dol­ga, hogy időnként megkísérelje a hatalmas csúzliágasra hason­lító kapuba juttatni a tojás ala­kú labdát Tekintve, hogy a leg­több játékhelyzethez képest ezt viszonylag nyugodt körülmé­nyek között teheti meg, irigy­lésre méltónak tűnhet a mun­kája. Nem ütik-vágják száz­száznegyven kilós sporttársak, nem kell rohannia a labdáért, mint az őrült, egyszerűen csak jól kell céloznia. Képzeljük el a helyzetet, amint besétálunk egy stadion gyepére nyolcvanezer ember pillantásától követve, és azt a nyamvadt tojást kell húsz-öt­­ven méterről bevágni a több méter magasan ásítozó kapu torkába. Ha bemegy, az termé­szetes, ha kimarad, bukott em­berek vagyunk. Sikeresek nem lehetünk, nevünket csak akkor jegyzik meg, ha hibázunk. A rúgójátékös megpróbálta­tásai között a legkomolyabb az, amikor a meccs utolsó percei­ben is szerephez jut, és az ál­tala szerezhető pontok dönte­nek vereségről, győzelemről. Ilyenkor teljesedhet ki igazán egy tragikus hős. Ha igazán rossz napot fog ki, ha összees­küszik ellene minden, akkor rögvest ráosztja a főszerepet a balsors. Zajos sikertelenség, amit learathat. Ha pontot sze­rez, a csapaté a dicsőség, ha el­véti, ő vesztette el a meccset. Az a mondás járja: mindenki rúgó akar lenni - hat napig. Két hete a Chicago játéko­sa, Cody Parkey bemutatta, ho­gyan kell fenékig üríteni az ür­­mös poharat. A továbbjutásról döntő meccs vége előtt eljött a nagy pillanat: a Chicago egy mezőnygóllal nyerhet A rúgó elhelyezkedett, lőtt, a labda a kapufák közt repült jel. Ujjon­gó stadion. A rúgás pillanatában azon­ban az ellenfél időt kért, a gól érvénytelen lett. Sebaj. Ha egyszer bement, bemegy másodszor is, gondolta Parkey és újra lőtt A labda kapu­fát ért, aztán még egy kapu­fát, és nem befelé pattant. A következmény: vesztes meccs, füttyorkán, pfujolás. Igazi főszerep a hetedik na­pon, amikor nem sújtja irigy­ség a hőst.

Next

/
Thumbnails
Contents