Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
helyorseg Olvasóink versei Kedves olvasóink, kedves versszerető barátaink! Jelzésértékű, hogy az egyik első számunkban idén is az Önök által küldött versek kapnak helyet. Az olvasói oldalak hagyományát szeretnénk folytatni, továbbra is szeretettel várjuk versküldeményeiket. Azonban szeretném, ha felállítanánk néhány új játékszabályt a szerkesztői munka megkönnyítése érdekében: amennyiben lehetőségük van rá, kérem, hogy írásaikat, leveleiket elektronikus formában küldjék el szerkesztőségünk elektronikus postacímére [szerkesztoseg@kmtg.hu], a véleményezésre vagy közlésre szánt szövegek kerüljenek csatolmány formában a levél végére, javaslom a .doc fájlformátumot. Ugyanakkor kérem Önöket, hogy a csatolmányok mindegyike egyenként tartalmazza a szerző nevét és a mü címét. Aki először küld közlésre szánt írást, kérem, mellékeljen egy rövid életrajzot is. Amennyiben nincs lehetőség az elektronikus kommunikációra, természetesen választhatják a hagyományos postát is, Idén nagyon sok esetben átláthatatlanná tette a kapcsolattartást a levelek és kéziratok összevisszasága, a többszörösen és/vagy helytelenül elküldött levelek feldolgozása, rendszerezése. Ha idén ügyesebbek leszünk e téren, bizonyára gördülékenyebben fog működni az olvasói oldalak szerkesztése. Az eddig beküldött írásokból ez az utolsó összeállítás, a következőkben a 2019-ben érkező versekből fogunk válogatni. Minden szerzőnknek hálásan köszönöm a figyelmünkbe ajánlott írásokat, minden olvasónknak a versrovathoz való hűséges ragaszkodását! Farkas Wellmann Endre Bagi István Születésnapomra Hommage ä J. A. Alig lettem túl a húszon, máris nyolcvantól búcsúzom, szevasz, tavasz! Több volna most a kevesebb, és bizony nem is repesek, lévén ily vén. Utam batyuját latolom, nem sok dicsőség, vigalom: ez is, az is. Kicsik a batyuk vagy nagyok - most már nemsoká itt hagyok csapotpapot. Jó tanárom volt Szegeden mutatni gyógyász szerepem Balajthy Ferenc Ha megérint a világ Ujjunk begyéből serken ki a hajnal - A szívdobbanásra már felébredünk. Klónozott szerelem engem se kerül, Feltámadok én benned halk robajjal. Ha megérint a világ, találj rajta Fogást te is, s ha végül majd sikerül, Átvirrasztott pillanatba ne merülj, S teljesületlen vágy lelked ne maija! Gombostűre tűzött bogár szemében Az angyalarcú sátánt megláthatod Áldatlan állapotban, hogy bazsalyog. Ha kell, még Istenig is látok ébren, Bár hullik egyre mindaz, ami áldott Mint imakönyvből a préselt virágok. Emlékszem Ültem már felhők szürke szélén, feszültem magam pléhkeresztjén, látni bíztam, mi láthatatlan, álmot fejtettem nagy titokban, voltam remélő, mást remélve, haraptam szám a szótól félve, tudva, hogy már nincsen irgalom, kitárva üresre két karom, és volt fojtó tegnap kezemben, magammal sokszor perre mentem, felettem volt az ég bozontos, nem voltam úgysem, aki fontos, kiáltottam zúgó semmibe, nem voltam senkinek senkije, lábam lógott a semmi szélén, háborgott néha esti békém, remek sereg: dolgunk majd legyen pontos, szép, ahogy a csillag megy, akképp; becses, kecses. Kedves mosolyt sokszor kaptam, ennél többet - akinek van - ér-e bére? Utam olykor, ha nehéz is, kárpótolhat a poézis, kísért - s kísért. Hullámok ha összecsapnak, ott a vers orvosnak, papnak, igaz vigasz. Szeresd a költőt, szép dalát, szívet a szívhez hidal át: Attila s a trilla. Cs. Nagy László Elment Denevérszárnyú gondolatok cikáznak a füstkarikák s a kávéillat fölött. Ólomszagú újságok betűi közé dermedt, halálos csend költözött. A szellő is... Tétován megállt aznap, a vonatfütty valahol messze már hallgatott. Rikkancs kiabált nyújtott-hangosan, s a gangon kitártak minden ablakot. Lelkek dermedtek rímes magányba, a tinta pacát zokogva papírra cseppen, egy gyerek karikát hajt a macskakövön, a fákon fájó némaság, madár se rebben. A nyomdagépek ólmos foltokat sírtak a papírra, könnyük örök nyomot hagyott. A szedőkeretben némán sorakoztak a betűk, József Attila: halott! voltam gazdag, tőled rabolva, belőled zengő dalt dalolva, esőben ázó, botló senki, ki csak ellenem akar csalni, folyón verni arany fényhidat, mit lépted varázsa átitat tüzekkel, mindent messze hagyva, emlékszem minden pillanatra. Csorba Tibor Gyere velem Kányádi Sándor emlékére Gyere velem igaz útra, felhőbe vájt alagútba, üljünk az időnek háttal - szökjünk meg a napsugárral. Gyere, gyűjtsünk csillagmorzsát, teljen meg az égi porzsák: telket veszünk fenn a Holdon, szíved fénnyel tele hordom. Gyere, nézzünk lángot rózsán, csodálkozzunk kérész csókján, húzzuk a felhőt magunkra, szőjünk áldást hű szavunkba. 2019. január IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
