Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)

2019-01-02 / 1. szám

2019. JANUAR 2., SZERDA SPORT 15 Kondás Elemérnek kispad nélkül is a futballon jár az agya Nem tolja magát előre Kondás Elemér feljuttatta a Kisvárdát az első osztályba, de két bajnoki után távoznia kellett Fotó: MTI Egyedüli edzőként ebben az évtizedben kétszer nyert bajnoki címet az NB l-ben Kondás Elemér, és bár jelen­leg nincs csapata, derűsen tekint a jövőbe. Zombori András/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Találós kérdés is lehetne: ki az a magyar szak­ember, aki 2011. április 23-án irányított először vezetőedző­ként NB I-es csapatot, és leg­utóbb nagyjából öt hónappal ezelőtt, 2018. július 29-én ült élvonalbeli kispadon? Nos, a DVSC történőimét jól Ismerők tisztában vannak vele, Kondás Elemér csaknem hét és fél évvel ezelőtt vette át a Löki irányítását (5-1-es győzelem idegenben a Vasas ellen), majd a mostani bajnokság 2. fordu­lója után (4-0-s vereség a Bu­dapest Honvéd vendégeként) közös megegyezéssel távozott Kisvárdáról. Az 55 esztendős szakember kétszer nyert baj­noki címet és Magyar Kupát a DVSC-vel, majd pedig a 2017- 2018 idényben története során először az élvonalba vezette a Kisvárdát. Nyáron még min­denki őt - és persze a labdarú­gókat - ünnepelte a szabolcsi városban, de miután csapatá­val két 4-0-s vereséggel nyitott a legjobbak között (nem sza­bad elfelejteni, a címvédő Mól Vidi és az előző évi bajnok Hon­véd vendégeként), máris meg­tapasztalta: a magyar edzőkkel szemben olykor gyorsan elfogy a türelém. „Sikeres évet töltöttem Kis­várdán, hiszen feljutottunk az NB I-be, ráadásul a történelmi sikert jó teljesítménnyel értük el - idézte fel Kondás Elemér. - Való igaz, az élvonalban ne­kem már csak két meccs ju­tott vezetőedzőként, ám nyil­ván ennek is oka van. Mindig is azt vallottam, hogy építkez­ni úgy lehet, ha adva van a ge­rinc, és két-három, legfeljebb négy minőségi labdarúgó érke­zik. Ha visszamegyünk nyárig, látni kell: rengetegen érkeztek hozzánk különböző nemzetek­ből, nem volt egyszerű össze­rakni a csapatot. Ráadásul rög­tön az előző két idény aranyér­mese volt az ellenfelünk. Tisz­tában vagyok vele, hogy a mun­ka mindig addig tart, ameddig a pénzt adó ember jónak látja, ennek ellenére jó érzés, hogy tevékeny részese lehettem a kisvárdai futball legnagyobb sikerének.” Nem véletlenül fogalmaz­tunk úgy, hogy a magyar edzők­kel szemben olykor túl rövid ideig tart a türelem: a DVTK- nak a 7. fordulót követően egy győzelme, három döntetlenje és három veresége volt, majd sorozatban hatszor pont nélkül maradt, a spanyol Femando Fernández mégis megtarthatta állását Diósgyőrben. „A baj noki raj t előtt azt mond­tam, lesz négy-öt csapat, amely a dobogóért harcol, a többi el­sősorban a kiesést akarja majd elkerülni - folytatta Kondás Elemér. - A Mol Vidi a nemzet- Jcözi porondon is jól teljesített, a Ferencvárossal áll harcban a bajnoki címért. Annak ugyan­akkor örülök, hogy úgy tűnik, a Honvéd és az Újpest mellett a Debrecen is esélyes arra, hogy az idény végén a dobogón vé­gezzen. Nem kérdés, szurko­lok a Lokinak, a városban la­kom, kötődöm a klubhoz, a ha­zai bajnokikon rendszeresen ott vagyok. Mielőtt megkér­dezné: amióta eljöttem a csa­pattól, Kisvárdán nem jártam meccsen, de a Vidi-Chelsea Európa-liga-mérkőzést éppúgy a helyszínen néztem meg, mint a Budaörs-ETO NB Il-es talál­kozót. Szívesen elmentem vol­na a Diósgyőr-DVSC bajnoki­ra is, de próbálom kerülni azo­kat a helyzeteket, amikor úgy tűnhet, helyzetbe akarom hoz­ni magamat. Sosem toltam ma­gam előre, úgy vagyok vele, ha valahol rám van szükség, hogyha az adott klubnál jelen­tős célt fogalmaznak meg, szí­vesen megyek.” Ami ebben az évtizedben két magyar edzőnek - Mezey Györgynek és Pintér Attilának -, valamint négy külföldi szak­embernek - Joan Carrillónak, Thomas Dolinák, Marco Ros­­sinak és Marko Nikolicsnak - egyszer sikerült, azt Kon­dás Elemér kétszer is megtet­te: csapatával élvonalbeli baj­noki címet nyert (ráadásul elő­ször, a 2011-2012-es idényben veretlenül, ez a bravúr előtte legutóbb a Vasasnak sikerült 1966-ban). Tavaly ilyenkor azon járt az agya, miként alakuljon a felké­szülés, melyik játékost kelle­ne Kisvárdára csábítani, most azonban az a nagy kérdés, hogy mikor és melyik klubnál szavaznak ismét bizalmat neki. „Ilyenkor is csak a futballon jár az agyam - mondta Kondás Elemér. - Ezúttal igen különle­ges felkészülés vár a csapatok­ra, hiszen a bajnokság minden eddiginél korábban folytató­dik. Kíváncsian várom, melyik klubnál miként sikerült meg­oldani ezt a helyzetet. Ha úgy adódna, pillanatok alatt tudnék felkészülési tervet készíteni, és bár korábban azt reméltem, ja­nuárra már lesz csapatom, po­zitív beállítottságú vagyok, így derűsen tekintek a jövőbe.” Gyengébb szezonja ellenére a Mercedes kitart Valtteri Bottas mellett Hiába támadják, még bíznak benne FORMULA-l Egyre többen kezdik „kóstolgatni” Valtteri Bottast a peches 2018-as idénye után, pedig a kritikák aligha ér­nek célba: a Mercedesnek pon­tosan ilyen versenyzőre van szüksége Lewis Hamilton mel­lé. Első pillantásra persze való­ban borzasztónak tűnik a sta­tisztika, hogy amíg tavaly az ötödik világbajnoki címét be­gyűjtő Hamilton az egyik Mer­cedesszel tíz győzelmet aratott, addig Bottas egyet sem, ám a helyzet jóval árnyaltabb annál, mint amit a finn kritikusai su­gallnak. Az 1997-es világbajnok ka­nadai Jacques Villeneuve sze­rint mindenesetre 2019-ben hasonló teljesítmény esetén a csapata már idény közben le­cserélheti versenyzőjét, Max Verstappen pedig kifejtette, ennyivel lassúbb csapattárs­sal igazán könnyű volt Hamil­ton helyzete. „A legtöbb ver­senyző világbajnok lett volna azzal az autóval” - jelentette ki az év végén a Red Bull hol­land pilótája. „Főleg úgy, hogy egy nem túl gyors csapattárs V Bottas és Hamilton. Kedvező páros a Mercedesnek Fotó: AFP van melletted. Ha ennyivel mö­götted van a csapattársad, sok­kal egyszerűbb pontokat gyűj­teni” - szúrt oda Bottasnak, majd szembeállította egymás­sal a Mercedesen és a Red Bul­­lon belüli helyzetet. „Nekem eközben ott volt Dá­niel Ricciardo, aki sokkal kö­zelebb volt hozzám. így való­ban meg kell küzdened a pon­tokért. A Mercedesnél teljesen más volt a történet. Hamilton persze küzdött a Ferrarival, amiért mindig formában kel­lett lennie, azonban néha még­is átfut a fejemen, hogy minél gyengébb a márkatársad, an­nál nyugodtabban versenyez­hetsz.” Mivel Bottas csupán az ösz­­szetett ötödik helyén végzett a világbajnok brit mellett, so­­^ kan már idén is szívesebben látnák a francia Esteban Ocont a Mercedesben, csakhogy a kritikusok mintha megfeledkeznének a csapat preferenciáiról. A német istálló vezetőit mentálisan teljesen kimerí­tette a Lewis Hamilton és Nico Rosberg között zajló házon be­lüli ádáz küzdelem 2014 és 2016 között, a hasonlóan szo­ros harcra ráadásul a tavalyi és az idei egyéni bajnoki cím is könnyen rámehetett volna. Mivel Hamilton összességé­ben valóban nagyobb fölényt képes kialakítani Bottasszal, mint korábbi csapattársával szemben, a Mercedes saját ma­gát lőné lábon a helyzet meg­változtatásával. Ugyanis, ha a finn helyett egy jóval gyorsabb pilótát alkalmaz, azzal kocká­ra tenné Hamilton vb-címét, ha viszont egy hasonló kaliberű versenyző érkezne, akkor már miért ne tartaná meg Bottast? Amikor a versenyzőkérdésről faggatták, a csapatot irányító Toto Wolff is csupán a kötelező gesztust gyakorolta Ocon felé: „Természetesen Estebannal is számolunk a jövőt illetően, opciós jogunk van a leigazolá­sára 2020-ra, de minden azon múlik, miként alakul a Mer­cedes és Valtteri kapcsolata. Nem vesztettük el a Valtteribe vetett hitünket, száz százalék­ban mögötte állunk. Miután az idén már nem állt harcban a bajnoki címért, nehéz volt fenntartania a motivációját, de ha a balszerencse elkerüli, így is két-három versenyt nyerhe­tett volna.” Hiába tehát az egyre több kritika, a rideg valóság az, hogy ha 2019-ben Hamilton hasonlóan domináns stílusban utasítja maga mögé Bottast, az sokkal inkább elősegíti, mint­sem gátolná a finn újabb szer­ződéshosszabbítását. MW JEGYZET Évkezdet Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Az új év beköszöntével be­léptünk a fogadalmak idő­szakába is. Ha nem is janu­ár elseje, de mindenképpen a hónap első napjai nagyon megfelelőnek tűnnek új élet­be kezdeni. Az ünnepek alatt volt idő lelkileg felkészül­ni arra, hogy januártól moz­gással sanyargassuk testün­ket. A vasak közé vetjük ma­gunkat a konditeremben, be­lecsobbanunk az uszoda vi­zébe, kocogásra adjuk a fe­jünket, visszakönyörögjük magunkat egykori focicsapa­­tunkba. A tervezgetés izgal­ma önmagában is fokozza a pulzusszámot, így már ama­tőr sportolói pályafutásunk meg- vagy újrakezdése előtt is fokozódik a kalóriák égeté­se. Mondhatni a bemelegítés is fejben dől el. Kennedy elnök a hatvanas években a Hold-programmal kapcsolatban azt találta mon­dani, hogy nem azért vágnak bele, mert könnyű, hanem azért, mert nehéz. Könnyen beszélt, hiszen űrhajóst csak­is sportos testalkattal bíró em­berekből képeztek ki. Mivel a januárban megkezdődő élet­módváltás célja legtöbbünknél nem az, hogy a korábbinál is „űrhajósabbnak” tűnjünk, be kell látnunk, hogy komoly ne­hézségekkel nézünk szembe. Ahogy Rejtő Jenő hőse, Vanek úr arról érdeklődött a kikötő­ben, hogy vajon nehezek-e lá­dák, amiket ki kellene rakod­ni, jogosan merül fel a kér­dés, hogy nem túl súlyosak-e a vasak a konditeremben. A mindannyiunkban ott élő Arnold Schwarzennegger vas­ról vasra, napról napra más választ fog adni. Legalábbis míg azzal a gondolattal búcsú­zunk a konditeremtől az edzés végén, hogy: visszatérek. Kizárólag hebehurgya em­ber indul neki testedzeni „majd csak lesz valahogy” alapon. Kolumbusz vágott bele India keresgélésébe így, aztán csak az első krumpli­­földig jutott. Terepfutói pá­lyánk elején, január dereká­ig ez még lehet cél, de hosz­­szabb távon messzebbre kell pillantanunk. Néhány látogatás után az uszodában is felsejlik, hogy ötven méter után meg lehet kezdeni egy újabb hosszt. Ha fárasztónak is tűnik a meden­cében eljutni parttól partig, érdemes talán a Balaton-át­­úszásra gondolni közben, hi­szen ott csak egy hosszt kell letudni. A méterek számával ne terheljük magunkat! Elöljáróban már szóba ke­rült a jobbító szándékú test­­sanyargatási kísérletek kö­zött a kispályás futball is. Aki hosszú évek kihagyása után januárban visszamerészke­dik a tornaterembe, bizonyá­ra észre fogja venni, hogy az utolsó meccse óta jelen­tősen lecsökkent az oxigén­mennyiség, és rendkívül so­kat gyorsult a játék. Egyes ér­telmezések szerint ez pusz­tán az állóképesség hiányá­nak helytelen érzékelése. Ál­lítólag rendszeres edzéssel, testtömegvesztéssel elérhe­tő, hogy egyre több levegő­höz jussunk. Ha idén nem is, hát jövőre. V

Next

/
Thumbnails
Contents