Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-22 / 297. szám
2018. DECEMBER 22., SZOMBAT KITEKINTŐ g Szemtanúja volt a birodalom zászlóshajója, a Viribus Unitis elsüllyedésének A Nagy Háborúban egy naszádon harcolt a Tolna megyei tengerész Odor János a néhai tengerész hagyatékával. Baloldalt felül Wagner Péter katonafotója Fotó: Mártonfai D. Karácsonyi ajándékot kapott a Wosinsky Mór Múzeum Wagner Péter azon kevés Tolna megyeiek egyike volt, akik a Császári és Királyi Haditengerészet - k. u. k. Kriegsmarine - kötelékében harcoltak az első világháborúban. Ráadásul öszszegyűjtötte és megőrizte 1914 és 1918 közötti dokumentumait, köztük katonakönyvét és német nyelvű levelezéseit. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu NAGYMÁNYOK-SZEKSZÁRD Megyei léptékben tekintve egyedülálló kordokumentumokról van szó, melyek immár a Wosinsky Mór Múzeumot gyarapítják. Az A4-es borítékot kitöltő', vaskos hagyatékot az unoka, dr. Klausz Irén a napokban ajándékozta az intézménynek, dr. Gaál Attila címzetes igazgató közvetítésével.- Úgy gondoltam, hogy ennek az anyagnak nem szabad elenyésznie - mondta el lapunknak dr. Klausz Irén. - Abban is bízom, hogy a témakörrel foglalkozó kutatóknak, avagy bárkinek, aki érdeklődik ezen időszak iránt, örömet fog okozni. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy gyermekként nagyapámtól hallhattam a történeteit a régi időkről. Wagner Péter 1960-ban egy közel másfél oldalas, önéletrajzi elemekkel vegyített feljegyzést is írt, ez is ránk maradt. Ebben olvasható egyebek mellett az, hogy 1895-ben született az akkor Tolna megyéhez tartozó Mázán. Tizenhét évesen Budapestre került villanyszerelő tanoncként, 1914- ben lett szakmunkás. Innen átadjuk neki a szót. „1914-ben vonultam be a haditengerészethez Polába. Itt a Károly Főherceg nevű és a 2. sz. torpedórombolón kaptam meg kiképzésemet. 1915-ben Isztriában voltunk, Brioni szigetével szemben. Közben a Stefánia nevű hadihajón részesültem távírász kiképzésben. 1916-ban aug. 20-án a 92. sz. torpedónaszádra kerültem, ahol 1918 október végéig szolgáltam. Erről a hajóról láttam a legnagyobb osztrák hadihajónak, a Viribus Unitis-nek elsüllyedését. 1917-ben (helyesen: 1918-ban - a szerző) a cattarói flottalázadás alatt is jelen voltam, bár a mi hajónk a felkelésben aktívan nem vett részt. A mi hajónkról csupán egy cseh származású fűtő vett részt a mozgalomban, akit a felkelés leverése után ki is végeztek.” A néhai haditengerész egyik levelére a következő fohászt rótta: „Isten, áldd meg a monarchia haditengerészeit és a remény csillag vezesse a dicső győzelemhez a nehéz időben, hogy dicsősége a jövőben is meglegyen. Pola 1914, XI. 12.” Nos, Ausztria-Magyarország haditengerészete történelmének első és egyben utolsó bevetésén minden, időnként súlyos vesztesége ellenére is megőrizte veretlenségét, de végzetét így sem kerülhette el. A flottát felosztották egymás között a győztes államok. A háború vége Wagner Péter Triesztben érte. Nagy nehézségek árán vergődött haza, azaz Budapestre, ahol tagja lett a Heltai és Fiala nevű századosok alakította tengerészkülönítménynek. „Nagyszombatra (ma Trnava, Szlovákia - a szerző) irányítottak bennünket, mert a csehek Pozsonynál betörtek a forradalom leverésére. Parancs szerint Jablonkára (valószínűleg Jablánc/Jablonica településre - a szerző) mentünk, ahol azt a feladatot kaptuk, hogy az állomást foglaljuk el. A sokszoros túlerő és a nagy gyalog- A közelgő ünnepekre tekintettel örömmel állapíthatom meg, hogy karácsonyi ajándékot kapott múzeumunk - fogalmazott Odor János, az intézmény igazgatója - Dr. Klausz Irén anyai nagyapjának hagyatéka a katonai időszak számos dokumentuma. Csak egy példa: mintegy száz olyan korabeli képeslap maradt ránk, melyet a német anyanyelvű Wagner Péter küldözgetett haza szüleinek szolgálati helyéről, azaz az Adriai-tenger partvidékéről. Az is figyelemre méltó és sok érdekességet rejthet, hogy a képeslapok mintegy felének fénykép oldalai egyedi felvételek nyomatai: tájakat, hajókat, a szolgálat eseményeit, baráti társaságokat láthatunk rajtuk. Mindenképpen ritkaságról van szó, melynek értékét növeli helyi, azaz megyei mivolta. A tenger földrajzilag messze van tőlünk, de most, Wagner Péter révén nagyon közel került hozzánk. Az anyagot hamarosan leltározzuk és később elkezdjük módszeres feldolgozását. sági tűz miatt veszteségeink olyan nagyok voltak (a zászlóalj kétharmada odaveszett), hogy a támadást abba kellett hagyni és Nagyszombatra visszavonulni.” Az egykori tengerész, aki az első világháború után gyalogosként harcolt hazájáért, egy újabb dokumentum szerint 1920-ban már mint a magyar királyi tolnai gyalogezred műszaki századának tizedese folytatta katonai karrierjét. Ekkor már nagymányoki illetőségű. Egy fél évszázaddal későbbi újságcikk alapján tudjuk meg, hogy mivel is foglalkozott ezen a településen. A Tolna Megyei Népújság 1970 április 19-i lapszámában mondta el: a bányától ment nyugdíjba, mint Dieselmozdonyvezető. Az is kiderült róla, hogy sváb származása ellenére az immár második világháború idején csatlakozott a Hűségmozgalomhoz. „Elleneztük Hitler háborúját, terjeszkedését. Mi Magyarországon születtünk, a magyar föld kenyerét ettük, erkölcsi kötelességünk volt hát, hogy a magyar hazához maradjunk hűek.” Ennek ellenére az ötvenes években kuláklistára került, erről is beszélt az őt kérdező újságírónak egy korábbi, 1969 október 9-i lapszámban. „Volt egy öreg traktora, cséplőgéppel. Földet mindöszsze két holdat tudhatott magáénak, ezt is úgy örökölte, a cséplőgéppel pedig kizárólag maga dolgozott, mint gépkezelő. Az öregségre való hivatkozással nem vették át tőle 1948- ban, bár le akarta adni, maga kínálta fel. Ha átvették volna tőle, nem kerül kuláklistára.” Az egykori tengerész a hatvanas években ért nyugalmas kikötőbe. Az újságcikk szerint a nyugdíjas, akkor már társadalmi elismerésben is részesülő, kellemes környezetben élő Wagner Pétert a községben általános tisztelet és megbecsülés övezte. 1980- ban hunyt el. A sokszoros túlerő miatt a támadást abba kellett hagyni Bábszínházát szeretne létesíteni a megyeszékhelyen Lelki nap, beszélő fenyőfával Ausztriába utaznak a verseny győztesei TOLNA Az ünnepekre hangolódást ségítendő, lelki napot tartottak a tolnai katolikus általános iskolában. Az igazgató, Kleinné Hága Györgyi elmondta: évente kétszer van náluk ilyen rendezvény, húsvét és karácsony előtt. A tanulókra komoly és könnyedebb programok is várnak. Most a helyi plébános, Ravasz Csaba misézett, aztán szentségimádás következett, majd bábelőadás zárta a csütörtök délelőttöt. A kis, beszélő fenyőfa, városba látogatásáról, karácsonyi kalandjairól szólt a darab. A műsor a gyerekek hathatós közreműködésével - együtténekléssel -, egyedi hangszerek megszólaltatásával született meg. Jól ért a nyelvükön Bogiári Tamás bábművész. Nem csoda, hiszen nagy a rutinja; tíz évig a pécsi Bóbita Bábszínház tagja volt. Jelenleg a Szekszárdi Német Színházban dolgozik, de egyszemélyes produkcióival járja a környező településeket. A megyei könyvtár támogatásával fellépett már többek között Bogyiszlón, Tevelen, Murgán és Mucsiban is. Nagy álma, hogy egyszer a megyeszékhelyen egy bábszínházát létesíthessen. Wessely G. Bogiári Tamás előadása a tolnai iskolában A szerző felvétele DOMBÓVÁR-BONYHÁD A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium, Kollégium és Általános Iskola, Poysdorf Város Önkormányzata, valamint a Müller Ferenc Társaság a 2018/2019-es tanévben ismét meghirdette a 7-8. osztályos általános iskolás diákok számára az V. Müller Ferenc Kémiai Emlékversenyt. A Dombóvári Belvárosi Általános és Alapfokú Művészeti Iskola három csapattal vett részt ezen a versenyen, és a dombóvári diákok nagyszerűen helytálltak az erős mezőnyben. A kémiaverseny december 14-én zajlott le a bonyhádi intézményben. A „Nukleonok” elnevezésű csapat mindössze egy ponttal maradt le a döntőről, és végül az ötödik helyen végeztek. Tagjai: Hornicz Viktória, Király Zsófia és Kovács Beatrix (8.a). Az Alkimisták nevű dombóvári csapat, Vida Liliána és Bata Marcell (7.b) pedig megnyerte a versenyt. A gyerekek fődíjként egy háromnapos ausztriai kiránduláson vehetnek majd részt. A kis kémikusokat felkészítette és lapunkat a részletekről tájékoztatta Csáki Anita, az iskola kémia szakos tanárnője. V. Sz.
