Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)

2018-12-03 / 280. szám

2018. DECEMBER 3., HÉTFŐ KITEKINTŐ g Az a küldetése, hogy életével, és imáival a lelkeket az Úr felé vezesse Már nem aggódik sem a múlt, sem a jelen, sem a jövő miatt Kátai Andrea Fénysugár a sötétségben című könyvével Fotó: TN Közelebb áll hozzá a kötetlen ima, de kötött imákat is mond Ami másnak élete legször­nyűbb időszaka lett volna, az Kátai Andrea életében a legcsodálatosabb megta­pasztalás volt. Azóta meg­győződése, hogy az Úr min­dig vele van. Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu SZEKSZÁRD Andrea tizen­hat évesen lett nagyon be­teg, mi is úgy beszélgetünk, hogy ő tolószékben ÜL Magá­ról a betegségről egyébként azért nem szokott beszélni, mert esete annyira egyedül­álló, hogy úgy gondolja, feles­leges vele másokban aggodal­mat kelteni. Húszévesen bé­nult le először deréktól lefelé, sokat volt kórházban, életéről pedig nem a betegség iskolá­jaként, hanem az életbe veze­tő útként beszél.- Nagyon szeretetteljes lég­körben nevelkedtem, nagyon hálás vagyok a családomért. A törődés, egymásra figye­lés mindig is ter­mészetes volt - mondja. Nem ka­pott vallásos neve­lést, tizenhat éve­sen keresztelke­­dett meg. És mint minden tinédzser, majd felnőtt, ke­reste az élet értel­mét. A kórházban sokat be­szélgetett egy orvostanhall­gatóval, együtt imádkoztak négy hónapos terhes ismerő­sükért, aki végül időben szül­te meg gyermekét. Egy másik alkalommal szintén egy isme­rősért imádkozott, akinek epi­lepszia-gyógyszerét sikerült rövid időn belül beállítani. Ám érdekes, hogy ha teljesül­ne egy kívánsága, magának nem testi egészséget kérne. - Isten mindig segít, ám ő job­ban tudja, mint mi, hogy mire van szükségünk - véli. And­rea előbbre tartja a lelki épsé­get, mint a testit, mindez pe­dig nem akármilyen élménye­ken alapul. Huszonöt évesen látását és a hallását is elveszí­tette. Akkor tenyérbe írt jelek­kel kommunikált. Kétszer bé­nult le nyaktól lefelé, első íz­ben harmincévesen négy és fél évre. Másodszor tavaly év elején vált mozgásképtelenné, ám ez a nyolc hónap nem élete leg­borzasztóbb, hanem legcso­dálatosabb időszaka volt. így ír erről: „egyik alkalommal, amikor kipróbálhattam, mi­lyen teljesen kiszolgáltatottá válni, látszólag szörnyű idő­szak volt, de valójában a leg­csodálatosabb. Akkor váltam igazán gazdaggá. Nem volt erőm gondolkodni, imádkoz­ni sem tudtam, csak ennyit mondtam: Tiéd vagyok, min­denem a Tied! Ekkor éreztem át először a „minden” szó tar­talmának bőségét. Minden fe­szültség eltávozott belőlem. A gyomromban lévő görccsel együtt eltűnt minden. Múl-* tam, jelenem és a jövő miat­ti aggódásom is. Nem kérdez­tem: „miért történik mind­ez?” Üres lettem, de mégis tele, csor­dulásig megteltem hálával. Egyszerű­en csak élveztem drága Uram jelen­létét, a pillanat örömét. Ereztem szeretetét, és azt, ahogy a békesség árad belém. Bennemlakása ettől kezdve már nem tu­dás, hanem meggyőződés!” Azt mondja ezzel kapcsolat­ban, hogy a teste élő taber­­nákulummá, oltárszekrénnyé változott. Míg betegsége kez­detén haragban állt a világ­gal, ma szépítés nélkül őszin­te saját magával szemben, de ami még fontosabb, hogy rá­jött, semmit sem kell egyedül elviselnie. - Ha a mélyponto­kat az Úrral együtt vészeljük át, akkor ezeket a hullámvöl­gyeket mindig hatalmas fel­­emelkedés követi - mondja. Kiderült, már jó néhány év­vel ezelőtt kórházi szobatár­saival többször játszott piros-Még mindig zavarban vagyok a könyvvel kapcsolatban. So­sem tudtam fogalmazni - mondja nevetve Kátai And­rea. Azt gondolja, hogy ami­ket leír, az Úr Szentlelke dik­tálja. Andrea kötött imákat is mond, hiszen az Első szeretet karizmatikus közösség mel­lett a Rózsafüzér Társulat tag­jai is Szekszárdon. Ám kötet­len imái nem válnak rutinná, és csak ő valamint az Úr van jelen bennük. Ez közelebb áll hozzá, mivel könnyebb meg­töltenie tartalommal. Azt is megtudtuk, eddig há­rom lelki vezetője volt, Farkas Béla, Bacsmai László és most Petkó Tamás atya. És And­rea azt is elárulta, hogy nem is olyan régen, limai Szent Róza emléknapján fedezte fel kül­detését. Az a feladata, hogy a lelkeket az Úr felé vezesse éle­tével, imáival. Emellett elfo­gad mindent háborgás, zok­szó nélkül. Amikor nem ír, ké­zimunkázik. Horgol, égetett fa-, illetve üvegképeket készít, amelyekkel - akárcsak imái­val - szintén gyakran ajándé­koz meg másokat. pont-gyűjtést. Ennek az volt a lényege, hogy csak a pozitív dolgokra emlékezhettek, és az nyert, aki aznap többet tudott felsorolni. Felfedezték, sok­kal több okuk van az örömre, mint a panaszra. - Nem kell mindent természetesnek ven­ni. Minden kegyelem és aján­dék. Például, hogy tudunk gondolkodni, mozogni, hogy nem okoz nehézséget felemel­ni egy poharat. Ma már nem a piros pontokat, hanem a hála­virágokat gyűjtöm, amelyek­ből csokor készül. A hálás lel­kűidet másoknak is csak ja­vasolni tudom, segít megelőz­ni a depressziót, és még csak mellékhatása sincs - ajánlja Andrea. Az ünnep közeledtével így vall erről: tegyük mi is a já­szolban fekvő Jézus mellé há­lavirágcsokrunkat, hiszen a hálaáldozat kedves számára. Őrizzük meg hálás lelküle­tűnket, hogy minden nap ün­nepnappá válhasson, és fel­ismerjük gazdagságunkat... Hálacsokrokat és talán még előbb a napi evangéliumról szóló gondolatait budapesti kezelőorvosa javaslatára kezd­te el leírni. Elmélkedéseiből előbb blog, nemrégiben pedig könyv született Fénysugár a sötétségben címmel. Volt már szűk körű, bensőséges bemu­tató Bonyhádon és Szekszár­don is. A nagyközönséggel szintén a megyeszékhelyen, december hetedikén ismer­teti meg kiadványát a szerző. Sokáig „akaratból” éltem - ír­ja Andrea. - Hitem akaratom­ra és elhatározásomra kez­dett el épülni, amire nagyon lassan elkezdtek felkerülni a megtapasztalások, meggyő­ződések apró téglái. De ah­hoz, hogy felismerjem, az élet csodaszép, és nemcsak fekete vagy csak fehér, hanem szép színes, olyan, mint egy szivár­vány, Isten és a köztünk lévő szövetségé, kellettek az átélt események. Ezért nagyon há­lás vagyok mindenért, ami ve­lem történt. Már nem egy­szer megta­pasztalta az imádság segí­tő erejét HAJDAN 60 ÉVE első oldalas cím tudatta, hogy „kétemeletes új Megyei Könyvtár épül Szekszárdon.” A cikk közölte, hogy a létesít­mény „a Széchenyi u. 53. szám alatt, a jelenlegi Temetkezési Vállalat helyén” épül. A könyv­tár „szabadboltos kölcsönzésre tér át és előreláthatólag 1960. szeptember 1-én nyitja kapuit.” 60 EVE a kereskedelmi szerző­dések megkötése után meg­élénkült a Tolna megyei Tejipa­ri Vállalat forgalma. „A hét ele­jén újabb három vagont raktak meg szekszárdi sajttal a vasút­állomáson. Az idén még kilenc vagon Trappista és Pannónia sajtot küldenek külföldre.” 60 ÉVE népi iparművészeti ki­állítás nyílt Szekszárdon. „A fazekasok közül Tamás József és Steig István munkái lát­hatók. A faragóművészek kö­zül a következők állítottak ki: Eőry Szabó Dezső, dr. Sarbak Géza, Balássy Gyula, Szeke­res István, Arató Vilmos. A fi­atal nemzedéket Szilas György VI. osztályos általános iskolás, Eőry Szabó Zsuzsa elsős gim­nazista és Balássy Gyula 17 éves fia képviseli.” 50 ÉVE Dunaföldváron új mű­helytelepet avatott a Szekszár­di Vasipari Vállalat helyi laka­tosüzeme. „A korszerű üzem­épület létrehozásához jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a vállalat dolgozói. Az új üzemcsarnokban bérmunká­kat vállalnak különböző gyá­rak, és nagy lehetősége nyílik a lakosság részére végzendő la­katosipari szolgáltatásoknak.” 50 ÉVE a Paksi Konzervgyár - elsőként az országban - megkezdte a burgonyakon­zerv gyártását. A lapban rek­lámozott termék „megkí­méli a háziasszonyt a bur­gonyatisztítástól, felhasz­nálásával percek alatt le­het különféle ételeket, salá­tákat, köreteket készíteni.” 50 ÉVE zajlott le az első szek­szárdi néptáncfesztivál, me­lyen a dombóvári, a paksi és a szekszárdi néptáncegyüt­tes vett részt, illetve Baranya, Fejér, Bács-Kiskun és Somogy megye is képviseltette magát. Szekszárd nagydíját a domb­óváriak kapták meg, a két el­ső díj közül az egyik a megyé­ben maradt, a Szekszárdi Szö­vetkezeti Táncegyüttesnek köszönhetően. 35 ÉVE Bátaszéken „felépült a megye legnagyobb tornacsar­noka. (...) A 48x24 méter alap­­területű fedett terem Tolna me­gye egyetlen, valamennyi lab­dajáték űzésére alkalmas pá­lyával rendelkező létesítmé­nye.” 35 ÉVE „a mőcsényi Völgység Népe Mezőgazdasági Tsz-ben 28 résztvevővel indult a sző­lész-kertész szakmunkáskép­ző tanfolyam. Az állattartó­ként, tejtermelőként ismert ter­melőszövetkezet nagyarányú szőlőtelepítésbe kezdett, ez ad­ta az ösztönzést a helyben tör­ténő szakmunkásképzés meg­szervezésére.” 35 ÉVE december a megye több helyszínére is hóval köszön­tött be. „Hőgyészen (...) tom­boló szél keverte a sűrűn hul­ló, nagy pelyheket. A szakályi emelkedővel néhányan nehe­zen birkóztak meg. A regölyi elágazó és a tamási erdő kö­zötti szakaszon egy magántu­lajdonban lévő Barkas megcsú­szott és nekivágódott az út mel­letti fának.” 25 ÉVE a tízéves szekszárdi Deutsche Bühne a fővárosban vendégszerepeit, abból a cél­ból, hogy „a Budapesten és a vonzáskörzetében élő néme­teknek, illetőleg a német nyelv és irodalom barátainak is be­mutathassák produkciójukat.” 25 ÉVE új tornacsarnokkal gya­rapodott Simontornya. Az ava­táson ott volt Hidegkúti Nándor is. Ilyen nagyszerű sportha­gyományokkal rendelkező te­lepülés méltó ehhez az impo­záns létesítményhez” - mond­ta az Aranycsapat egykori, le­gendás középcsatára. Sz. Á. Legenda a sport szentélyében: Hidegkúti Nándor (balról) Fotó: TN

Next

/
Thumbnails
Contents